“Mindennek megszabott ideje van… Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.” (Prédikátorok 3:1-4)
Az optimisták hajlamosak azt hinni, hogy az élet többnyire jó, a pesszimisták szerint legtöbbször rossz. Az élet mindkettő. Csak azok fognak beteljesedésre találni, akik elfogadják ezt az igazságot. Miért? Mert akik megértik ugyan, de nem fogadják el, azok apatikusakká lesznek, ha valamilyen nehézséggel találkoznak, csak közömbösen vállat rándítanak, egykedvű sóhajjal legyintenek. Talán túlélik, de nem lesznek sikeresek. A siker eléréséért cselekedni kell rossz időkben ugyanúgy, mint jó időkben. A sikeres emberek életét vizsgálva felfedezzük, hogy ők mindig azt teszik, ami helyes, míg elég jól érzik magukat. Másrészt a sikertelen emberek hajlamosak addig várni azzal, hogy megtegyék, ami helyes, míg elég jól érzik magukat. Így aztán nem is teszik meg, amit kellene, és nem is érzik jól magukat. Gyakran elő fog fordulni, hogy nem lesz kedved megtenni a helyes dolgot, mégis meg kell tenned. Nelson Mandela mondta: “Rájöttem a titokra, hogy miután megmásztam egy magas hegyet, megláttam, hogy még több megmászni való hegy vár rám. Egy pillanatra megpihentem, hogy megnézzem a körülöttem lévő gyönyörű látképet, és visszatekintsek arra, honnan jöttem. Ám csak egy pillanatig pihenhettem, mert a szabadsággal kötelezettség jár, és nem időzhettem sokáig, mert hosszú utam még nem ért véget.” Ha mindig megteszed a helyes dolgot – annak ellenére, hogyan érzel, annak ellenére, amit mások mondanak vagy tesznek emiatt – akkor elégedett leszel. Végül ez dönti el, hogy beteljesedett életet éltél-e.
Igazítsd helyre a megfelelő lelkülettel!
„Ha valakit tetten érnek valamilyen bűnben… igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel!” (Galata 6:1)
Amikor valaki elrontja a dolgokat, Isten azt mondja: „igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel!”. De mi van akkor, ha lejáratták magukat, és munícióval szolgáltak a szkeptikusoknak, akik már így is azt gondolják, hogy minden keresztény képmutató? Minek bajlódjunk még az ilyenekkel? Először is: Mert a Biblia azt mondja: „Ha valakit tetten érnek valamilyen bűnben… [ügyelj magadra,] nehogy te is kísértésbe ess!” Ha veled történt volna meg, te is szeretnéd, ha valaki segítene rajtad, igaz? És ha azt gondolod, hogy te soha nem sikkasztanál, soha nem lenne házasságtörő viszonyod, soha nem vernél meg egy gyereket indulatból, gondold át újra! Ha pénzügyi gondjaid támadnak, kielégítetlen szükségekkel, magányosan és csüggedten fekszel le, vagy ha a házasságod ingatag talajon áll, meglepődhetsz, mire vagy képes. Pál azt mondja: „Mi is ugyanúgy el tudjuk rontani, mint ahogy ők tették. Ne legyetek annyira… magabiztosak… Ti is ugyanolyan könnyen el tudtok esni, mint bárki más!” (1Korinthus 10:12 TM).
Másodszor: Mert Jézus a példaképed. Miközben Jézusnak nem volt ideje a farizeusokra, akik bűneiket vallásos máz alá rejtették, egyszer sem ítélt el senkit, akit „rajtakaptak” valamilyen kísértésen vagy bukáson. Ha megbánták, Ő megbocsátott, és helyreállította őket. Victor Shepherd teológus írja: „Ha szemtől szemben állunk valakivel, akit leterített a bűn, vajon visszavetítjük a képébe a gyalázatát, vagy magunkénak ismerjük el? Orra alá dörgöljük, vagy elnyeljük, átkarolva őt és biztosítva együttérzésünkről, hiszen mi is bűnösök vagyunk? Felsőbbrendűnek tartjuk magunkat, vagy azt mondjuk: ’Fogd meg a kezem... Tudom az utat a kereszthez?’”
Az angol „vétek” (trespass) szó az „elvéteni a lépést” (misstep) kifejezésből ered, ami azt jelenti, hogy rossz irányba teszünk meg egy lépést, hibás ítéletet alkotunk, vagy helytelen magatartást tanúsítunk. Amikor megcsúszol, vagy elcsúszol a jeges járdán, nem szándékoztál elesni, de mégis megtörtént, és most a felálláshoz segítségre van szükséged. Ilyen vétekről beszél a Biblia, amikor azt mondja: „Igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel!”. A görögben a „helyreigazít” kifejezésnek két jelentésárnyalata van:
1) Visszaigazítani egy törött csontot. Pál azt mondja: „egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai” (Róma 12:5). Ha belegondolsz, a lelki családod még a fizikai családodnál is sokkal fontosabb, mert örökké tart. Azáltal, hogy helyreigazítasz egy olyan testvért, akit legyőzött a bűn, segítesz neki abban, hogy a fájdalma meggyógyuljon, és hogy Krisztus testének újra élő, működő tagja lehessen.
2) Eltávolítani egy daganatot. A rosszindulatú daganatok életveszélyesek, a lelki daganatok pedig „lélekveszélyesek”. Azzal, hogy eltávolítasz egy ilyet, nem csupán segítesz megmenteni valakit, hanem engedelmeskedsz ennek az igének is: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét!” (Galata 6:2). Ahhoz nem fér kétség, hogy a szégyenben és a megaláztatásban osztozni teher. Mégis „ezt kell tennünk… különös figyelmet szentelve azoknak, akik a hivők családjához tartoznak” (Galata 6:10 NCV). Isten hadseregében nem szokás lelőni a sebesülteket. Csakugyan, ha a sebesültek nem találnak irgalmat a megváltottak körében, akkor hol fognak irgalmat találni?
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem..." (2Timóteus 4:7)
A jól sikerült befejezéshez három dolgot kell megértened. Először, hogy az emberek ott fognak hagyni. Talán azért, mert túlnőtted őket, talán azért, hogy saját céljaikat töltsék be, vagy azért mert ők nem akarnak oda menni, ahová Isten téged visz. Az emberek elhagyták Jézust: tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé" (János 6:66). Másodszor, hogy kihívásokkal fogsz szembesülni. Mindenki, akit Isten használ, egyik kihívástól a másikig halad. Pál írja: „...úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, verésekben, bebörtönzésben, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel, dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, mint ismeretlenek és jól ismertek, mint halálra váltak, és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden." (2Ko-rinthus 6:4-10). Végül, hogy a Sátán támadni fog. Amikor ez megtörténik, ne feledd, hogy a támadás a figyelem jele. Ez adja tudtodra, hogy Isten számára értékes vagy. Azt is jelzi, hogy áldások várnak rád a támadás után, mert a Sátán olyankor támad, amikor Isten arra készül, hogy valami nagy jó szülessen meg az életedben. Lehet ez egy új kapcsolat, karrier, szolgálat vagy egy gyermek születése, akit Isten használni fog. Lehet, hogy „problémás gyerek", talán éppen azért, mert rendeltetése van; ezért kerül szembe több nehézséggel, mint más gyermekeid. Megbízatása van, amit az ellenség felismert. Amikor a támadás jön, állj rá Isten Igéjére, és mondd: „De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!" (lKorinthus 15:57)
Növekedni a szeretetben
„Az egymás iránti szeretet gazdagodik mindnyájatokban.” (2Thesszalonika 1:3 RÚF)
Pál azt mondta: „az egymás iránti szeretet gazdagodik mindnyájatokban”, ez nem arról szól, amikor az élet tökéletes, és mindenki a kedvedben jár. Isten szándéka az, hogy olyan szeretet növekedjen benned, amit nem az érzelmek irányítanak, hanem az az áldozatkész szeretet, mely azt mondja: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Galata 2:20). Megtörténhet, hogy valaki szerelmes a tökéletes házasság elképzelésébe, de nem szereti a házastársát. Vagy arról álmodik, hogy mivé válhatna gyermeke, ha követné az ő tanácsait. De amikor egy lázadó tizenévest kell szeretni, aki úgy viselkedik, mintha nem is ehhez a családhoz tartozna, akkor ez olyan növekedési folyamat, mely komolyan próbára teszi a szeretetet.
Jézus azt mondta: „Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (János 13:34), és ő soha nem kér tőlünk olyat, amihez ne adná meg a képességet is.
Készen állsz hát egy kis növekedésre?
Kristin Armstrong írónő mondja: „Amikor fájdalom ér, általában visszahúzódunk. De a legrosszabb, amit egy szülő tehet, hogy a gyermeke viselkedésére válaszul visszafogja szeretete megnyilvánulását. A gyermek szíve akkor növekszik, ha feltétel nélküli szeretettel táplálják. A szeretet nem függ a viselkedéstől, a hangulattól vagy a körülményektől. A szerethetőség nem a kedvelhetőségen múlik. Képzeld el, ha Jézus csak akkor szeretne minket, amikor tökéletesen viselkedünk. Így sohasem tapasztalnánk meg szeretetét, és következésképpen még jobban elsorvadnánk. Mivel Jézus a példaképünk, nekünk is krisztusi kegyelemmel kell szeretnünk egymást. Ő az ő szeretetének mértéke szerint szeret minket, nem pedig a mi érdemünk mértéke szerint. Nekünk is így kell szeretnünk másokat… nem a mi szabványunk, hanem az ő mértéke szerint.”
