Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Hiány.../Imádság - munka.../Kereszthalál.../Törvény.../Vezetésért.

2018. szeptember 23. 04:26 - Andre Lowoa

Hiány...


A mai nap imádsága:

URam! Sokszor hiányzik valami, de nem ismerem fel, hogy valójában Te vagy az. Kegyelmeddel ölelj át, hogy mindennap felfedezhesselek gondviselő jóságodban! Ámen
Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged.
Ézs 26,9a
Hiába is tiltakoznánk - hiánylények vagyunk... Végességünkből fakadóan a végtelenre vágyakozunk, esendőségünk okán a tökéletesre törekszünk. Gyermekkorunkban játékokról álmodtunk, persze ebben az osztatlanidős, istenes állapotban is az adta az igazi örömöt, s izgalmat, ha általunk, rajtunk s velünk történt-alakult a játék. Később sem marad el a vágyakozás: keressük a barátot, a barátnőt később, ha eljön az ideje, akkor a társat - reménység szerint az életre szólót... Aztán ha megvan minden: kis ház, kis autó, kis család - akkor úgy néz ki, hogy célba értünk, megvan a mindennapi kenyerünk, magunknak is és a mieinknek is... (Luther , amikor a Miatyánk 4. kérését magyarázza, a mindennapi kenyér fogalmába a derék feleséget, megbízható szomszédokat, jó barátokat és a tisztességes és megbízható felsőbbséget is beleérti!) Aztán kiderül, hogy mégsem kerek a világ, még mindig hiányzik valami.
Sokan úgy vélik, hogy megtalálták a megoldást: kis ház helyett, nagy házat kell építeni, a kis autót le kell cserélni nagyra, s törekedni kell az egyre nagyobb íróasztalra - azaz építeni kell a karriert, minél nagyobb legyen a hatalom, a befolyás... Aztán kiderül - negyven fölöttiek nagy felismerése(!) -, hogy hiába az 3-4 diploma, s az 5-6 nyelvvizsga, a személyes sikerek eltörpülnek, mert ha nincs kivel megosztani az eredményeket, nincs család, nincsenek gyermekek, akkor hiába a nagyívű karrier.
De ha megvan a családi közösség, ha úgymond normális életet élnek az emberek, akkor is hiányzik mindig valami. Főleg akkor érzik ezt a házastársak, ha gyermekeik kirepülnek, s elkezdik élni a maguk életét... Sok gonosz szülő - ilyenek is vannak -, ravasz módon ameddig csak lehet, pórázon tartja fiát vagy lányát, s aztán csodálkoznak azon, hogy ezt az életidegen helyzet megviseli, esetleg el is töri a párkapcsolatot. A szentírás első lapjaiból megtanulhatjuk: "Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, s lesznek ketten egy testté." Ez azt jelenti, hogy valami teljesen új kezdődik velük, ami már az ő élettörténetük...
A bölcs ember - a bölcs az, aki féli az URat: "A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme" -, tudja azt, hogy Isten vonzása van mindenben. Tudja, hogy harmóniát egyedül az Istennel együtt lehet megvalósítani, mert Isten azért Isten, mert a mélypontjainkat is fel tudja használni arra, hogy adjon nekünk, növeljen és emeljen minket, s Isten azért Isten, mert számára a görbe is egyenes... Isten megteremtett minket úgy, hogy hiánylények legyünk: hiányozzon nekünk a másik ember, a tudás, a küzdés lehetősége. Isten úgy ad nekünk, hogy életünk hiányait megelégíti - nemcsak sos-sok dologgal, hanem mindenekelőtt önmagával.
Az Isten képére teremtettség (Imago Dei) elsötétült, de hitben újra visszanyerhetjük. Ez az evangélium. Így kapja meg az ember szabadságát Krisztusban. Ebben a folyamatban szülői ház, az iskola, a közösség a Teremtő eszközei. A keresztény személyiség Isten ajándéka, a legfontosabb, amit a Teremtőtől kaphatunk. A legszükségesebb, amelyre a társadalomnak is szüksége volt, van, s lesz mindaddig, amíg áll a világ...

 


Imádság - munka...


A mai nap imádsága:

Uram! Adj nekem lehetőséget az alkotásra, s ne engedd, hogy kezem erejét hiábavalóságokra pazaroljam! Ámen


"...mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett."
ApCsel 6,4

A JóIsten kézzel áldott meg minket - ráadásul kettővel is... Gyaníthatóan azért is, hogy használjuk őket! Elmúlt "átkosban" (szocializmusban az azt megelőző korszakot tartották annak - ma meg a szocializmust), mivel Kádár János igen ki nem állhatta az értelmiségieket (bizonyára okosabbak voltak, mint ő) ezért igen elkülönült az ún. "fizikai" és "szellemi" dolgozó/munkásember megítélése... Az értelmiségi réteg - a dolgozó osztállyal (értsd: munkások és a parasztság szövetsége) együtt építette volna a szocilaizmus útját, a kommunizmus felé... Nos ebből a "nagy tervből" nem lett semmi - Hála Istennek! -, ami persze nem jelenti azt, hogy a jelen helyzet már a kánaáni állapotokat tükrözné... Amióta ember az ember, azóta kérdés számára a javak elosztása. Mi az igazságos, s mi a méltányos? Hogyan szervezze meg a társadalom az öngondoskodását? A kérdés mára sem megoldott...

Egy bizonyos: Nursiai Szent Benedek híres mondása "Ora et labora!" azaz, "Imádkozzál és dolgozzál!" alapvető irányt mutat a közösségi életre. Meggyőződésem, hogy az emberlét teljességének megéléséhez használnunk kell a kezünket is! Vannak "aranykezű", ezermester-lelkületű emberek, akik majd-mindent megcsinálnak, s vannak "kétbalkezesek", akiknek a túlnyomó része egyszerűen csak lusta! Kényelmesebb számukra "Az én ehhez nem értek!" kijelentés mögé bújva haszontalanul tölteni az időt, márpedig az Írás figyelmeztet: "Aki nem dolgozik, ne is egyék!" A kérdés tehát nem elméleti: "Munka-e az imádság?" Mert az nem kétséges, hogy a jól elvégzett munka lehet imádság - ahogyan jó Lutherünk mondja -, de lehet-e munkának tekinteni az imádságot? Úgy gondolom, az imádság, az nem munka! Ha az lenne, akkor fárasztaná a testet is meg a lelket is, az imádság azonban felüdít, s megnyugtat. Az ige azt mondja: az imádság szolgálat. Szolgálat, s nem szolgáltatás! Aki az imádságot mégis munkának tekinti, az szélsőséges nézeteket vall! Aki pénzért imádkozik, az szolgáltat, ami azt jelenti, hogy amit ingyen kapott, azt pénzért adja tovább... Sajnos az egyháztörténetben olykor mégis előfordult a kegyelemmel (búcsúcédulák árusítása) és az egyházi státusokkal való "kereskedés" az ún simonia - alapvető ellentétben Jézus tanításával.

A 9-10. századra a bencés regula szerint élő szerzetesek olyannyira az imádságra koncentráltak, hogy egymás után oszlottak fel a szerzetesi közösségek, mert gyakorlatilag csődbe jutottak! Munka és imádság tehát egy tőről fakadnak, az Istennek elkötelezett életből. A kezünket tehát arra kaptuk, hogy építsünk/szépítsünk vele, azaz dolgozzunk. Mindegy hogy mit. Nincs jó munka vagy rossz, csak rossz munkás! Aki megtanulja ennek az igazságát, az nemcsak örömet lel a munkában, de naponta össze is teszi a kezét, s hálát ad azért, hogy dolgozhat...

 


Kereszthalál...


A mai nap imádsága:

Istenem! Titkaidat hadd forgathassam szívemben, hogy emberebb ember lehessek kegyelmed által! Ámen


Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek."
Lk 23,33-34

A bűnt kövesse a büntetés, s győzzön az igazság! - a közösségek megmaradásának egyik ősi törvénye ez. Ha valakiről kiderült, hogy súlyos/halálos veszélybe sodorta a közösséget, mely egyben az ő védelmét is adta, akkor a közösség halálbüntetéssel védekezett. Az egyén önmaga sosem ölhet - csak azért, hogy "érvényesüljön az igazság" -, mert az önbíráskodás lenne, de a közösség az igen. Vannak ugyanis olyan delictumok, melyekre nincs más, megfelelő büntetési tétele a közösségnek, csak a halál. Nem tévedünk, ha azt állítjuk, ezzel az ősi törvénnyel - amióta ember az ember, s közösségben létezik - visszaél... Hány és hány koncepciós-, és boszorkánypert, politikai megtorló akciót vitt végbe a "civilizált" ember - megszámolni sem lehet. Civilizált, humanista ember... Erről majd akkor beszélhetünk, ha már nem lesz éhezés a Földön, béke uralkodik minden közösségben, s nem zsákmányoljuk ki a Földet! Eljutunk-e ide valaha? (Nagy valószínűséggel, önmagunktól soha.)

Ami a tanítványok és Jézus szimpatizánsai számára a legnagyobb tragédia, az a zsidó politikai-vallási elitnek diadalittas megelégedettség: végre sikerült - ha mocskos mesterkedéssekkel is -, de kivonni a Názáretit a közéletből. Ez a poros vándorprédikátor ugyanis túl sokat engedett meg magának! Vádolta a farizeusok magatartását, rosszul értelmezte a törvényeket, a hagyományokat, s más igazságokat tanított... egyszóval: nagyon veszélyes volt a közösségre nézve. Az ilyen embert - bármi áron is -, de véglegesen el kell távolítani a közéletből... Jézus pedig - innen, felőlünk, embervilágunkból nézve - hagyta magát... valójában pedig - "odaátról" nézve - adta magát... Így válnak feleslegessé a kérdések: No, de miért nem menekült el? Miért nem bújtatták el szimpatizánsai? Hát nem akadt egyetlenegy meggyógyult sánta, béna vagy vak, aki valamilyen segítséget nyújtott volna?

Jézus más dimenziókban van, más távlatokban gondolkodik. Istenemberi mivoltában nem a halál a fontos számára, hanem az Élet, s annak lehetősége, hogy végre, szabad akaratából megbéküljön a teremtett ember a Teremtőjével. Ennek az eszköze a nagypénteki események. Van-e nagyobb skandallum, emberokozta felkiáltójel a világtörténelemben, mint a golgothai kereszt? Aligha. A véges ember odakalapálja, kivégzi végtelen teremtményi álmai (békesség, jóság, szeretet) megvalósítójának egyetlen garanciáját: az Istenembert... Valóban nem tudja, hogy mit cselekszik, s erre nincs semmilyen magyarázat, s bocsánat sem! De amin mi csak felháborodunk, mert nincs rá válaszunk, arra az Istennek mindig van megoldása is... Ez az evangélium, hogy ti. a lehetetlen is lehetségessé válik, mert van isteni korrekció, van istenes megújulás, s van emberi újrakezdés, mert Isten - s ez a kegyelem - megbocsájt...

 


Törvény...


A mai nap imádsága:

Uram! Teremtett világod törvényeit ismertesd meg velem, hogy el ne távolodjak Tőled, hanem szavaimmal és cselekedeteimmel azon az úton járhassak, amelyre engem rendeltél. Áldott légy gondviselő jóságodért, hogy ezt a mai napot is kezedből vehetem, s felfedezhetem benne mindazon a csodákat, melyekkel lelkemet, s egész életemet emelni kívánod! Ámen.



A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással.
1 Tim 1,5-10

Rend-ellenes világban élünk... Nemcsak a Teremtő Isten rendje, de a józan paraszti ész ellenében is tesz a huszadik-huszonegyedik század embere - úgy zsigerből, különösebb erőlködés nélkül. Mondhatnók nem esik nehezére. A világ rendtől való elfordulása mára olyan mértéket öltött, ami korábban elképzelhetetlen volt! "A nagy dolgok csendben történnek!" - mondta szociál-etika professzorom. Ő a fotoszintézisre meg a szívverésünkre gondolt, én pedig a modern ember csöndben elkövetett törvénytelenségeire.

Örömmel majszolgatjuk a híres nyugati cég gyümölcsjoghurtját - miközben senki nem gondol arra, hogy a földieperbe egy sarkvidéki hal fagyás-elleni génjeit micsurinozták bele... Nem okoz etikai problémát senkinek, hogy miért keresztezik az állatit a növényivel, s azon sem háborodik fel már senki, hogy élelmiszereinkben mintegy százezer(!)-féle tartósítószer, színezékanyag található. "Irtsuk a parlagfüvet tűzzel-vassal!" - bíztat a reklám-szlogen, sőt milliókra is megbüntetik azokat, akik nem huzigálják ki időben ezt a legfőbb ellenségnek kikiáltott növényt, pedig nem a repkedő pollenek, hanem az azokhoz tapadó nem természetes, az ember-alkotta mérgező porok a főbűnösök... Az allergiás betegek száma 15-20 évenkét megduplázódik, s nincs kizárva az sem, hogy egynéhány évtized múlva a fejlett világ mintegy háromnegyede allergiás beteg lesz...

A rendellenesség már a családban elkezdődik, amikor biológiailag érett, de lelkileg éretlen emberek egyik napról a másikra szülőkké válnak. A felelőtlenségük következményeit az egész társadalom nyögi - jelzem nem magyarországi, hanem világjelenségről van szó. Tizenéves gyerekanyák, abortusz-élmény-deformálta tinédzseréletek jelzik azt a szomorú utat, amit manapság az Isten törvényétől elszakadt ember bejár... Milyen világ az, ahol kezdettől fogva úgy nevelik a gyermekeket, hogy amit csak akarsz szerezd meg magadnak, s élvezd!? S természetesen "add el magad", azaz legyél képmutató, mutasd magad többnek, mint, ami vagy... Megmondom: egoista, közösségellenes, s végül is romló, azaz részeire bomló, teljesség-hiányos, azaz egész-ségtelen. Egészségtelen, természetellenes, amikor munkaszeretetre nevelés helyett pályázatírásra tanítjuk gyermekeinket, hogy kikoldulják az illetékes hatóságnál azt, ami egyébként járna: normalitást a hétköznapokban. Ha már könyörögni kell a kőművesnek a malteros-ládáért, s kőműveskanálért, a gyermeknek a mindennapi tiszta ingért, s a reggeli kakaóért - akkor nagy baj van....

Törvény szerint élni azt jelenti, belesimulni az Isten teremtett világába. Nem ellenkezni azzal, ami a javunkat szolgálja, hanem kooperációra törekedni mindazokkal, akik nemcsak a cél felé irányítanak, de fölfelé is terelgetnek. Az egészséges tanítás az Életet szolgálja, s mindaz, ami az életnek gátat vet, az a teljesség-közeli állapottól fosztja meg a teljességre teremtetett embert...

 


Vezetésért.


A mai nap imádsága:

Urunk! Vezetésedre vágyunk. Adj nekünk bölcs és értelmes szívet, hogy terelgetésedet elfogadjuk! Ámen.


Szemem állandóan az ÚRra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. Zsolt 25 ,15

A közösség vezetése a legnehezebb feladat, legyen az a családias kicsi, vagy össznemzeti nagy. Mára mindkettő válságba jutott. A családmodell alig, vagy erősen módosult funkcióval működik, a társadalomtudósok pedig egyre határozottabb hangon totális szociális válságot jósolnak. Olyannyira agyon-szabályozott társadalomban élünk, hogy az emberlélek - mivel eredetileg másra teremtetett -, erre csak meghasonlással tud válaszolni. Magatartáskutatók, szociológusok figyelmeztetnek: a 21. századi életforma olyannyira életidegen, hogy annak elviseléséhez az emberek kényszerűen pótszerek után nyúlnak. Gőzerővel kutatnak természetes és szintetikus anyagok után, melyek mind az emberi lélek megbomlott állapotát lennének hivatottak rendbehozni. A tét nem kisebb, mint a társadalom működőképessége. Ha egy-két évtizeden belül nem kerülnek ki a laboratóriumokból olyan állapotjavító gyógyszerek, melyek "segítenek" beletagozódni az "szép új világrendbe" (novus ordo seclorum - $!), akkor felborulhat a társadalom egyensúlya.

Már manapság is láthatjuk a technizált világban élő ember teljesítményének fokozatos gyengülését. Hiába az élet monotonitását megtörni akaró legális próbálkozásoknak... lásd az extrém-sportok térnyerését vagy a nem mindennapos élmények gyűjtését: egzotikus utazás vagy éppen a hétköznapitól teljesen más környezet/kihívások keresése. Egyre több embertársunk - főleg a fiatalok - az illegális szerek után nyúlnak, hogy elviselhető legyen számukra az "élet", s teljesítményük gyorsuló kopását valahogyan lassítsák. A kör önmagába záródó és magát gerjesztő, a helyzetet valóságában leginkább megragadó szó így hangzik: ördögi.

"Az én juhaim". Ez egy másfajta közösséget jelöl. Azokét, akik vannak annyira "birkák" hogy hallgatnak a Pásztorra. Ők azok, akik tudják - mert megtapasztalták -, hogy van Valaki, Aki a tiszta forrásvízhez, a dús legelőhöz elvezetheti a szomjas és éhes nyájat. Mert mind a test, mind a lélek megelégíttetésre vágyik. Az emberadta ígéretre hosszútávon nem lehet életet alapozni, csakis az Isten-felkínálta megoldásra. Hallgatni Őreá azt jelenti: megtartani az útmutatását, következetesen igennek megélni az igent, s nem-nek a nemet. Elfogadni szelíd hangját, de egyben érteni a pásztorbot suhintását vagy a terelgető kutyusok vakkantását is.

A követésnek mindig van ára és jutalma is. Az ár a személyes áldozatunk, a jutalom a közösséghez tartozás békessége. A közösség - amely a Jó Pásztor hangjára figyel -, nemcsak hordoz, de otthont is ad. "Otthon lenni" pedig nemcsak itt, földi világunkban nagyon fontos, hogy végre "tartozzunk valahová" - hanem a nemlátható világban is...
komment
süti beállítások módosítása