„Akarom! Most rögtön!”
„Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul… a gonosz kívánságot és a kapzsiságot!” (Kolossé 3:5)
Egy hitelkártyákat forgalmazó nagy cég egyik tévéreklámja így hangzott: „Mindet megkaphatod azonnal!” Ismerősen hangzik? Nem sok minden változott. A sátán azt mondta Ádámnak és Évának: „Ha akarod azt az almát, vedd el!” Hagyd a fizetést „majd valamikor”-ra! Rajta, terheld csak a hitelkártyádra! Vagy még jobb: szerezd be ezt az új, alacsony kamatú kártyát, és ne fizess semmit egy évig. Igen emberek, nincs kamat és nincs törlesztés egy egész évig! Ha a családod már tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ér, és nagy hitelkártya-tartozást cipelsz, ne kapd be a horgot! Itt az ideje kimászni az adósságokból, nem pedig még mélyebbre süllyedni! Ha segítségre van szükséged, próbáld alkalmazni a következő négy bibliai alapelvet: 1) „Ne hajszoljátok a világi javakat, mert az bálványimádás!” (Kolossé 3:5 NIV). Ne áhítozz olyan dolgokra, amikre nincs is szükséged! Inkább próbáld élvezni azt, amid van! 2) Ha eddig nem adtál tizedet, most kezdd el! Ezzel átlépsz a világ ingatag gazdaságából Isten hibátlanul működő gazdaságába. Ha tizedet adsz, Ő megígéri, hogy védeni fogja érdekeidet, és áldásait küldi, úgy, hogy „nem lesz elég hely a begyűjtéséhez” (ld. Malakiás 3:8-12). 3) „Az Úré a föld és ami betölti” (Zsoltárok 24:1), és Ő garantálja, hogy „be fogja tölteni minden szükségeteket” (Filippi 4:19). Tehát mielőtt vásárolni mégy, próbálj imádkozni! Kérd Istentől azt, amire szükséged van, és várj a válaszára! 4) Kezdj el adni abból, amid van! „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik…” (Példabeszédek 11:24-25). Rajta, tedd meg! Engedelmeskedj Istennek, légy türelmes, és figyeld, mi fog történni!
Az emberek véleményétől szabadon
„Nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.” (1Thesszalonika 2:4)
Ég és föld a különbség aközött, hogy azért teszünk-e meg valamit, hogy elnyerjük az emberek elismerését, vagy szabadok vagyunk szolgálni feléjük úgy, hogy nem befolyásol a véleményük, mert tudjuk, hogy Isten elismerését már megkaptuk. Az elismerésre vágyás olyan, mint minden más kábítószer: sosem elég belőle. Abban is hasonlít a drogokra, hogy őrületes elvonási tüneteket okoz, ha nem kapja meg, aki vágyik rá. Ilyenkor ki vagy szolgáltatva mások véleményének, és emiatt érzelmi hullámvasúton élsz. Isten nem ilyen életet szánt neked! Pál szabad volt arra, hogy kimondja az igazságot szeretettel, hogy szembesítse az embereket vétkeikkel vagy éppen gyengéden bánjon velük. Pálnak nem okozott álmatlanságot, ha valaki azt mondta neki, hogy nem kedveli, mert önértékelése és biztonságérzete nem az emberek elfogadásán alapult. „Isten ítélt minket alkalmasnak” (1Thesszalonika 2:4). Pál nem hasonlítgatta magát másokhoz, nem akarta felsőbbrendűségét azzal bizonyítani, hogy mindent ő irányít. Az a tudat, hogy Isten alkalmasnak tartja, felszabadította őt, nem izgult, hanem élvezni tudta az életet, amire Isten elhívta. Éretlenségünk jele az, ha aggódunk amiatt, hogy mit gondolnak rólunk mások. De ahogy egyre érettebbé válunk, rájövünk, hogy az idő nagy részében mások egyáltalán nem is gondolnak ránk. Túlságosan el vannak foglalva önmagukkal – vagy azon aggódnak, hogy mi mit gondolunk róluk! A tudat, hogy Isten elfogad, erőt ad megbirkózni a bírálatokkal és konfliktusokkal, mert identitásod biztonságérzetet ad. Identitásod pedig ez: te Isten megváltott, elhívott és elfogadott gyermeke vagy.
Életstabilizátorok
„... olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt." (Jakab 1:6)
Inkább megnyered, vagy elveszted a legtöbb szellemi-lelki csatádat? Többet vagy lent, mint fent? Keserű csalódottságot érzel? Egyre csak a köröket rovod? Életed tele van elindulásokkal és megállásokkal, és az állandó bűntudat-kudarc körforgásával? Isten nem ezt tervezte számodra. Élhetsz szilárd, következetes életet! Ám ehhez bizonyos élet-stabilizátorokra van szükséged, olyanokra, mint például a döntésképesség. Izrael mind a kettőt akarta: Isten áldásait is, de ugyanakkor jogot arra is, hogy ne tartsa tiszteletben Isten szavát; szabadságot, hogy úgy élhessen, mint a pogány népek, de ugyanakkor mégis Isten különleges választott népe lehessen. Józsué azonban kijelentette, hogy ez elfogadhatatlan válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni..." (Józsué 24:15). A Laodiceai gyülekezet is két utat akart járni egyszerre, de Isten rámutatott: langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg... igyekezz tehát, és térj meg!" (Jelenések 3:16,19). Isten elvárja, hogy irányt válasszunk, célt jelöljünk ki, és döntsünk. A habozás kettős gondolkodásúnak nyilvánít, és garantálja, hogy az ilyen ember semmit sem fog kapni az Úrtól (Id. Jakab 1:6-8). Ahhoz, hogy szilárd életet tudj élni, hitre van szükséged. Azért hívnak hívőnek, mert a hit jellemzi az egész életedet, nem csupán egy részét. „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni..." (Zsidók 11:6 Károli). Figyeld meg, nem azt írja, hogy: „valószínűtlen" vagy „nagyon nehéz", hanem azt, hogy lehetetlen! A hit nem az, amit vasárnap délelőttönként tanulmányozol, hanem amit cselekszel a nap 24 órájában a hét minden napján! A Biblia azt mondja: „Az igaz ember hitből fog élni". Azt kérded, honnan szerezhetsz hitet? Ha elmélkedsz Isten Igéjén, és aszerint élsz (Id. Róma 10:17). Ki rendelkezik hittel? A lelkileg kivételes emberek? Nem! Isten mindenkinek adott egy adag hitet (Id. Róma 12:3). Ez azt jelenti, hogy neked is! A hit, és nem az érzések vagy a körülmények teszik szilárddá az életet!
Íme két másik élet-stabilizátor. Először: engedelmesség. Az énünk mindig a saját útját akarja járni, a saját céljainkat, saját élvezeteinket hajszolja. Az eredmény pedig hozzáállásunk meg-keményedése - veszélyes ellenállás Istennek. Ezért mondja az Ige: „Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától" (Zsidók 3:12-13). Ahogyan a tó télen fokozatosan befagy, a saját akaratunk lassan megkeményedik, lerombolva lelki érzékenységünket. A Lélek szelíd szava többé nem indít minket, nagyon meg vagyunk elégedve a saját dolgainkkal, igazolva látjuk azokat, saját hasznunkat keressük. Nem az a baj, hogy van saját akaratunk, Isten nem fog ebből „kigyógyítani" vagy „megszabadítani". Ám azt szeretné, ha akaratunk összhangba kerülne az Ő akaratával. Egy jó versenylóban kell lenni akaraterőnek a győzelemhez, de akaratát alá kell rendelnie lovasa irányításának, különben lehetetlen győzni. „Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!" (Zsoltárok 51:19). Másodszor: önfeláldozás. A világ életszemlélete ez: „Szerezz meg és tarts meg mindent, amit csak lehet!" Kevés dolog van, ami olyan mértékben tenne kárt békességünkben és szilárdságunkban, mint ez a filozófia. A „Gondoskodj magadról!" nem a Mennyek országának alapelve. „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja" (Máté 16:25). A pszichológusok azt mondják, hogy a dolgokhoz vagy emberekhez való mindenáron ragaszkodás aggódóvá, birtoklóvá, leuralóvá tesz, és az ilyen emberekkel nehéz együtt élni! Ezért mondja Jézus: „Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt" (Lukács 17:33). Már minden mást megpróbáltál - most próbáld meg azt, hogy teljesen odaadod magad Istennek!
Házastársi jogok
„Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz,.." (Prédikátor 9:9)
Sonja Ely írja: „Figyeltem, ahogy ötéves lányunokám játszik. Esküvőt rendezett. Először az örömanyát alakította, akinek különleges feladatai voltak, majd hirtelen átváltozott a menyasszonnyá - a vőlegényt a macija alakította. Felkapta a macit, majd így szólt a szertartást vezető lelkészhez: „Most felolvashatja a jogainkat”. Pillanatnyi késedelem nélkül átment lelkészbe, és így szólt: „Joga van hallgatni, bármi, amit mond, felhasználható ön ellen; joga van ügyvédet fogadni; megcsókolhatja a menyasszonyt"." Ahhoz, hogy tudd, milyen jogaid vannak a házasságban, meg kell értened ezt: először is, a házasság Isten ötlete. Az Édenben ezt mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat" (1Mózes 2:18). A hozzáillő szó azt jelenti: „kompatibilis, összeegyeztethető a másik szükségeivel". Amikor összeházasodsz valakivel, házasságot kötsz mindazzal, amiken keresztülment. Mindkettőtök magával hozza a maga csomagját a múltból. Ha nem válogatod ki, hogy mit tartasz meg, és mit selejtezel ki, a dolgok hamar rosszra fordulhatnak. Azt is meg kell értened, hogy ha kihagyod Istent, gondjaid lesznek. A házasság a Sátán elsőrendű célpontja. Szeret viszályt szítani. Ha a házasságról van szó, meg kell tanulnunk megbocsátani „...hogy rá ne szedjen minket a Sátán. Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk" (2Korinthus 2:10-11). Isten szilárdságot és harmóniát tervezett a házasságra vonatkozóan, nem pedig viszályt és zűrzavart. Segíteni akar abban, hogy erős, szeretetteljes szövetséget építsünk, ami Őt dicsőíti. Ahhoz, hogy ezt tegyük, kegyelmet és megbocsátást kell gyakorolnunk, hogy Jézus legyen úrrá kapcsolatunkban.
Jerry Seinfeld egy TV show-ban a házasságról beszélgetett, és elmondta barátjának, hogy miért nem nősült még meg: „Nincs a világon olyan egészséges ember, aki felvállalná azt az elhanyagolást, amit én kínálok". Nézzünk szembe vele, még a legjobb házasságot is két tökéletlen ember alkotja, akik néha nem figyelnek egymásra. Amikor pedig megbántanak, könnyebb zsigerből reagálni, mint a Lélek szerint cselekedni. Néhány seb túl mélyre hatol. Ezen a ponton emlékezned kell arra, hogy a megbocsátás egy döntés, de a bizalom egy folyamat; ha leomlik, időbe kerül újraépíteni. A férfiak és nők gyakran másként élik meg a bizalom fogalmát. Ha egy asszonyt megbánt a férje, a férfi azt gondolhatja, hogy egy bocsánatkéréssel azonnal elérheti feleségénél azt, hogy újra bízni tudjon benne, tovább tudjon lépni, és többé ne beszéljen a dologról. Ez nem egészen így van. Két dolognak kell történnie. Először: a sértő félnek el kell ismernie, hogy mit tett. Ne csak annyit mondj a társadnak: „Tedd túl magad rajta!"! Vedd tudomásul az érzéseit, még akkor is, ha úgy viselkedik, mint amilyen viselkedést nálad mindig kifogásol! Ismerd el a fájdalmát! Ha mások megmagyarázzák vagy elbagatellizálják mindazt, ami nekünk fáj, attól csak még dühösebbek leszünk. A sebek csak akkor kezdenek el gyógyulni, ha érezzük, hogy komolyan veszik őket. Másodszor: a megbántott félnek ügyelnie kell arra, hogy ne engedje, hogy a keserűség belopózzon a szívébe. „Hogyan védekezhetek ez ellen?" - kérdezed. Úgy, hogy nem maradsz tovább sértődött, mint ameddig tényleg szükséges, és engeded, hogy Isten meggyógyítsa szívedet, és megújítsa szeretetedet. A Biblia azt mondja: „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" (Zsidók 4:7). Amikor Isten megadja neked a megbocsátás kegyelmét, engedd el a megbántottságot, és ragadd meg a kegyelmet!
Ezt olvassuk Dávidról, miután Betsabétól született fia meghalt: „Ekkor fölkelt Dávid a földről, megfürdött... ruhát váltott, majd bement az Úr házába, és leborult. Azután hazament, és... evett. Akkor ezt mondták neki a szolgái: Miért tetted ezt? Amíg élt a gyermek, böjtöltél és sírtál, de amikor meghalt a gyermek, fölkeltél és ettél" (2Sámuel 12:20-21). Miért gyászolt Dávid keservesebben mielőtt a gyermek meghalt, mint utána? Azért, mert a férfiak mélyen gyászolnak, de nem feltétlenül hosszan. Ha egyszer valami véget ért, hajlamosak továbblépni. Ez problémákat okozhat. A férfiak gyakran nem értik, feleségük miért nem tudja elfogadni, hogy „ami megtörtént, megtörtént", és miért nem lépnek tovább ők is. Figyeld meg Dávid okfejtését: „Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert ezt gondoltam: Ki tudja, talán könyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyermek. De most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Vissza tudom-e még hozni őt? Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza hozzám" (2Sámuel 12:22-23). A Biblia azt mondja, hogy Isten „megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket" (2Korinthus 1:4). Dávid következő lépése sorsdöntő volt. „Ezután megvigasztalta Dávid a feleségét, Betsabét..." (2Sámuel 12:24). Figyeld meg, nem azt kérdezte: „Mi bajod van? Mikor fogsz már túllépni ezen?" Felismerte, hogy bár ő maga már gyógyulni kezdett, a felesége még mindig szenved. A gyógyulási folyamat felgyorsul, ha együtt érzel társaddal, és vigasztalod őt.
Ha házastársad elveszti az állását, és hirtelen bizonytalan helyzetbe kerültök anyagilag, íme, három dolog, amit észben kell tartanod. Először: ne feledd, ez csak átmeneti időszak. Az a fontos, hogy vigyázz, hogyan viselkedsz, amíg arra vársz, hogy a dolgok jobbra forduljanak. A férjed - hacsak nem lusta és valóságos ingyenélő - már rég rosszul érzi magát amiatt, hogy nem tud gondoskodni a családjáról. Tudja, hogy a gyerekeknek cipőre van szükségük, hogy a számlák csak gyűlnek, és hogy már belefáradtál abba, hogy csak tésztára, babra és pirítósra futja, tehát ne emlékeztesd rá még te is! Másodszor: itt az ideje, hogy mellé állj, és erősítsd az önbizalmát, ne pedig rombold. „Hogyan?" - kérdezed. Úgy, hogy megkérdezed magadtól: „Állandóan panaszkodom? Folyton azt hangsúlyozom, ami nincs? Olyan dolgokra áhítozom, amikre jelenleg nem futja? Kiveszem a részem a spórolásból, és igyekszem úgy beosztani a pénzt, hogy kijöjjünk belőle, vagy elszórom lényegtelen dolgokra, minden nap vásárolgatok, és azt szeretném, ha minden este étteremben vacsoráznánk?" Végül: ne feledd, ez is el fog múlni. Nem most van itt az ideje, hogy emlékeztesd a férjed (vagy a feleséged, ha ő a családfenntartó) a bátyád új autójára vagy a csodás házra, amit épp most vettek az ismerősök. Most annak van itt az ideje, hogy gyakorold azt, amit Pál is mondott: „...megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek... megtanultam a megelégedettség örömének titkát..." (Filippi 4:11-12 NCV). Cserbenhagyott valaha Isten? Nem, és most sem fog, tehát határozd el, hogy bízol benne! Az, ahogy ezt az időszakot kezeled, meghatározza, hogy a kapcsolatotok gyengülni vagy erősödni fog.
Azt mondod: „A feleségem egyáltalán nem ért a háztartásvezetéshez. Mit tegyek?" Bár a múltat tekintve a ház körüli teendők általában a nőkre hárultak, manapság a szerepek megváltoztak. A gazdasági szükségszerűség talán azt diktálja, hogy mind a ketten munkát vállaljatok. Sok esetben a férj is segít a háztartásvezetésben. Ez nem jó vagy rossz; a lényeg, hogy összhangban legyenek az elvárásaitok. Ha te elvársz valamit, a társad viszont egészen mást vár el, abból gondok lesznek. Íme, néhány javaslat, ami segíthet. 1) Megfelelő időzítés. Ne akkor beszélj meg nehéz kérdéseket, amikor ideges vagy, várj, amíg mindketten nyugodtabbak lesztek! A Biblia azt mondja: „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát" (Jakab 1:19-20). Amikor az indulatok magasba szöknek, nem lehet a problémát megoldani, csak mélyíteni. 2) Próbálj megegyezni! Keress középutat! Értsd meg, hogy ami neked fontosnak tűnik, nem biztos, hogy a párodnak is fontos. Lehet, hogy korábban neked sem volt fontos, tehát engedd elsikkadni. 3) Tanulj meg tárgyalni, vagy mindig csalódott leszel. Keress olyan megoldást, amivel mindkét fél nyer! Lehet, hogy ez azt jelenti, hogy segítesz mosogatni vagy lefektetni a gyerekeket, így több időtök lesz egymásra. Mindkét félnek bele kell adnia a maga részét. 4) Imádkozz vele, érte és egymásért. Ma a házaspárok 90%-a nem teszi ezt, pedig ez a legfontosabb dolog, amit tehetsz, mert Jézus ezt mondta: „...ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám" (Máté 18:19).
A férfiak és nők gyakran különböző nyelvet beszélnek. A férfiak inkább a tettek emberei, a nők inkább a szavaké. Néha a feleség minden részletre kiterjedő emlékezőtehetsége miatt a férfi úgy érzi, ő maga elvesztette az eszét. Amikor nem értitek meg egymást, ez olyan érzés lehet, mintha Bábel tornyában élnétek. Ez az a hely, ahol az Ószövetség idején a családok szétszakadtak, mert nem értették meg egymás nyelvét, minden fejlődés megállt, és zűrzavar uralkodott. Mielőtt ez megtörténne, íme, néhány alapelv, amit bele kell szőnöd mindennapi kommunikációdba. Először is kezdd azzal, hogy megkérdezed a társadtól, miért mondja, amit mond, és miért teszi, amit tesz. Tanulmányozd a párod kommunikációs módszereit, és próbáld elmagyarázni a sajátodat! Sok esetben meg fogsz lepődni, sőt meg fogsz döbbenni! Előfordulhat, hogy te beszélsz valamiről, és a párod egészen mást ért alatta. Másodszor: a férfiak hajlamosak kerülni a szembesítést, tehát azzal, ha sarokba szorítod, vagy vallatni kezded a férjed, éppen az ellenkezőjét érheted el annak, amit vársz. Salamon azt mondta: „Jobb a háztető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban" (Példabeszédek 25:24). A cél az, hogy megnyerd a házastársad, és nem az, hogy megnyerd a vitát. Végül: a Biblia azt mondja: „Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket" (Róma 4:17). Úgy tervezted, hogy majd szeretetteljes leszel, ha a társad megváltozik; szeress most, légy türelmes, és figyeld, hogyan alakulnak a dolgok! A kegyelem bábeli tornyodat szeretetteljes otthonná és igazi egységgé tudja formálni. Kérd Istent, és ő majd megmutatja, hogyan!
Mi van akkor, ha egyedülálló vagy, társat szeretnél, de még nem találtál? Isten Évát kifejezetten Ádám számára teremtette, „...odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test..." (1Mózes 2:22-23). Amikor Isten odavisz a megfelelő emberhez, lelki és érzelmi kötődés jön létre. Ha megpróbálod leelőzni Istent, azt végül meg fogod bánni, és vádaskodni fogsz. Peter de Vries ezt így magyarázza: „A házasságban az a nehéz, hogy egy egyéniségbe szeretünk bele, de egy személyiséggel kell együtt élnünk". Tehát várj Istenre!
Amikor Isten keresztülnézett az örökkévalóságon, látott téged. Ő adott neked bizonyos tulajdonságokat és képességeket, melyek egyedivé tesznek. Ő pontosan tudta, kire lesz szükséged ahhoz, hogy be tudd tölteni az Ő céljait, és fejleszteni tudd az ajándékokat, melyeket tőle kaptál. Amíg ez meg nem történik, ne feledd, Ő maga a te lelki társad! Ő egész végig törődött veled: megvédett, gondoskodott rólad, és irányította lépteidet, igaz? Tehát vigyázz, hogy bánsz vele! Ha nem tudod megtartani az esküt, mely az Úrhoz köt, kétséges, hogy meg tudod-e tartani majd azt bárki más felé. Az egyedülállókhoz szólva Pál ezt mondta: „Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott... Ne aggódj miatta... inkább használd ki!" (1Korinthus 7:20-21 NKJV). Ne viaskodj tovább egyedülállóságoddal, használd ezt az időt arra, hogy fejleszd az Istennel való kapcsolatodat! Sose felejtsd el, hogy a Szentlélek egyik legnagyszerűbb látogatása egy egyedülálló, kisvárosi lányt ért, akit Máriának hívtak. Ez is bizonyítja, hogyha bízol Isten időzítésében, akkor Ő mindig a legjobbat küldi el neked!
Igában Jézussal
„Megnyugvást találtok lelketeknek.” (Máté 11:29)
Az egyik legnagyobb ígéret, amit Jézus adott, ez volt: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. (Máté 11:28-29). Hogyan beszélhet Jézus egyetlen lélegzettel az igáról, ami a kemény munkát juttatja eszünkbe, és ugyanakkor a megnyugvásról, pihenésről? Legtöbbünk számára a pihenés azt jelenti, hogy jót nyújtózunk a dönthető karosszékben. Nos, Jézus nem ilyen pihenésre gondolt.
Az iga egy olyan szerszám, amely átfogja két ökör nyakát, és a segítségével terhet tudnak húzni maguk után. Az, hogy Jézus igáját elfogadjuk, egy kép az engedelmességről. Ugyanakkor a segítségről is szól ez a kép, mert nem egyedül húzod a terhet. Minden ökör-párnál van egy vezető, és a másik követi. Jézus vállalja a vezetést, de az ő igájába kell hajtanod a fejed ahhoz, hogy élvezhesd ennek az előnyeit. Ha tehát szoros kapcsolatot szeretnél Krisztussal, meg kell hajolnod előtte, és el kell fogadnod az Ő akaratát. Jézus megígéri, hogy az Ő igája nem fog megfojtani, nem lesz fárasztó vagy bekorlátozó; nem fogsz dühöngeni miatta. Valójában az az ironikus ebben, hogy ha igazán szabad akarsz lenni, bele kell menned, hogy Jézus igájába hajtod a fejed az által, hogy akaratodat alárendeled az Ő akaratának.
Nos, az is lehetséges, hogy elfogadod Krisztus igáját, majd ellenkező irányba kezded húzni, amikor az élet nem úgy alakul, ahogy te szeretnéd. A béke és a nyugalom azonban csak akkor jön el, ha megnyugszol az igában, és engeded, hogy Krisztus irányítson.
IMÁDSÁG
„Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul minden ember.” (Zsoltárok 65:2)
Márk feljegyzi, hogy Jézus „nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott” (Márk 1:35s). Jézus minden reggel befizetette a befizetnivalót, hogy nap közben le tudjon venni a számlájáról. Nagyon sokan nem tesszük ezt, és ez meg is látszik! R.A. Torrey mondta: „Túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy imádkozni tudjunk, így aztán túl elfoglaltak vagyunk ahhoz is, hogy erőnk, hatásunk legyen. Sokat tevékenykedünk, de keveset érünk el.” Egy mega-gyülekezet lelkipásztora elismerte, hogy évekig csak elméletben tudott az imádságról; sokkal többet tudott, mint amennyit valójában gyakorolt is. Egy napon Isten keresztülhúzta eltervezett menetrendjét, és azt mondta, kezdje el kutatni, tanulmányozni és gyakorolni az imádságot, amíg teljesen meg nem érti. Az eredmény egész életét átformálta. Azt írja: „Húsz éve kezdtem el időt szakítani az imádságra. Az életem átalakult. A legnagyobb beteljesedést nem a csodálatos imameghallgatások listája adta, bár ez is rendkívüli volt; az igazi örömet azonban az Istennel való kapcsolatom minőségi változása adta. Amikor elkezdtem imádkozni, nem tudtam, hogy mi fog történni. Isten és köztem szinte csak futó kapcsolat volt. Nem sokszor jöttünk össze hosszabb beszélgetésre. Most azonban sokat vagyunk együtt, nem csak futtában intézzük el a beszélgetést, hanem tartalmas, lélek-vizsgáló párbeszédet folytatunk minden reggel jó hosszú ideig. Úgy érzem, sokkal jobban megismertem Istent, mióta elkezdtem imádkozni.” Luther Márton mondta: „Gyakran sokkal többet tanultam egyetlen ima közben, mint amennyit össze tudtam volna gyűjteni sok olvasásból és elmélkedésből.” Szeretnéd jobban megismerni Istent? Kezdj el imádkozni!
„… mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik…” (Máté 7:11)
Phillips Brooks mondta: „Nagyot imádkozz! Nem lehet kérésed olyan nagy, hogy Isten, amikor megválaszolja, ne akarná, hogy bár nagyobbat kértél volna.” Ha szeretjük gyermekeinket, nagylelkűek vagyunk velük. Isten is így érez irántunk: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” (Máté 7:11). Vannak, akik nehezen tudják elfogadni az ajándékokat, amiket Isten ad, különösen, ha azok anyagi dolgokra vonatkoznak. Egy hölgy egyszer ezt mondta: „Világosan emlékszem, hogy úgy éreztem, Isten valamit elrontott vagy félreértett. Miért tenné meg ezt értem? Sőt, szinte bűnösnek éreztem magam, mintha olyasvalamit birtokolnék, amit Isten igazából nem is akart nekem adni.” Gondold végig, milyen kegyetlenül hangzanának a következő szavak egy szülő szájából: „Túl soka dolgom. Nem akarok hallani az elveszett biciklidről vagy az iskolai problémáidról. Ne zavarj a kérdéseiddel! Mindenki másról gondoskodom, de rólad nem. Ha szeretsz engem, megélsz kenyéren és vízen is. Igen, gazdag vagyok, de miért adnék neked bármit is?! Fogd vissza magad!” A jó szülők nem beszélnek így! Egy jó szülő a legjobbat akarja a gyermekének. Nos, vedd a jó szülő gyermeke iránt érzett szeretetét, szorozd meg, aztán emeld egyre növekvő hatványra, és talán elkezded megérteni, hogyan érez Isten irántad. Senkinek a hangja nem kedvesebb számára, mint a tiéd. A világon semmi sem tereli el figyelmét rólad és kérdéseidről. Jöjj hát hozzá imádságban!
„Szüntelenül imádkozzatok” (1Thesszalonika 5:17)
A Biblia azt mondja: „szüntelenül imádkozzatok”. Ha tudsz szüntelenül aggódni, akkor tudsz szüntelenül imádkozni is, csak át kell állítania fókuszodat. Képzeld el ezt: ellenséges hadsereg érkezett, hogy eltörölje Izráelt a föld színéről. Mózes ezt mondta Józsuénak: Válaszd ki a legjobb katonáidat, és ütközz meg az ellenséggel! Én pedig két emberrel felmegyek a dombra, ahonnan látni lehet a csatateret, felemelem a kezem az ég felé, és imádkozni fogok győzelemért. (ld. 2Mózes 17:9). Amikor Mózes kitárta karját az ég felé, Józsué csapatai győzedelmeskedtek. De amikor Mózes karjai elfáradtak, és leengedte őket, a csata menete megváltozott. Józsué katonáit elkezdték visszaszorítani. Mózes ismét felemelte a karját az ég felé, és Isten elé vitte az ügyet. A harcban azonnal újra Izráelé volt a siker. Ekkor Mózes rájött, hogy karjait folyamatosan az ég felé kell tárnia, ha azt akarja, hogy Isten természetfeletti közbeavatkozásának ajtaja nyitva legyen. Íme, a tanulság: ha hajlandó vagy meghívni Istent, hogy avatkozzon be a mindennapi életedbe, akkor meg fogod tapasztalni erejét az otthonodban, a kapcsolataidban, a hivatásodban, és bárhol, ahol szükséged van rá. Az egyenlet másik oldala azonban kijózanító: Istennek nehéz kiárasztania erejét az életedben, ha te zsebre dugott kézzel azt mondod: „egyedül is megbirkózom ezzel”. Ha így teszel, ne lepődj meg, ha azt a kínzó érzést tapasztalod, hogy vesztésre állsz a csatában, és tehetetlen vagy ezzel szemben. Ahhoz, hogy Isten erejét tapasztalhasd életedben, szüntelenül imádkoznod kell, lélek által kell imádkoznod, és hittel kel imádkoznod.
„Ha kiált hozzám, meghallgatom…” (Zsoltárok 91:15)
Amikor Bill Gates, a Microsoft cég alapító-tulajdonosa internet-előfizető lett, eredetileg neki is olyan internetes címe volt, mint bárki másnak. Gondja akadt azonban, amikor a The New Yorker magazin nyilvánosságra hozta az internetes címét. Most már bárki küldhetett levelet a számítógépzseninek. Hamarosan úgy elárasztotta a több ezer levél, hogy egyszerűen nem tudta már kezelni őket. Ezért felfegyverezte számítógépét egy olyan szoftverrel, ami megszűri az e-maileket, a fontos üzeneteket átengedi, az összes többit pedig az elektronikus feledés homályába küldi. Mindannyian korlátozottak vagyunk: csak bizonyos mennyiségű információt tudunk kezelni, csak bizonyos mennyiségű feladatot tudunk elvégezni. Isten azonban sohasem un bele a „lelki levelezésbe”. Füle mindig nyitva van imáink számára. Korlátlan teljesítménnyel, el nem fogyó erővel tud segítségünkre lenni. Sosem fogod hallani, hogy azt mondja: „A szokatlanul nagy adatforgalom miatt jelenleg nem tudom hívásodat fogadni. Hívj vissza később, vagy hagyj üzenetet!” Nem, a Biblia azt mondja: „Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt” (Zsoltárok 91:15). „…az igazak kívánsága pedig teljesül” (Példabeszédek 10:24). „… az igazak könyörgése pedig kedves néki” (Példabeszédek 15:8 Károli). „Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!” (Jeremiás 33:3). „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek!” (János 15:7).
„… Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell…” (Róma 8:26)
Az imádság úgy működik, mint a 112-es segélyhívó szám. Csak hívnod kell ezt a számot, és azonnal kapcsolnak egy operátort, aki arra van kiképezve, hogy megnyugtassa a veszélyhelyzetben, odakapcsoljon a megfelelő segítségnyújtó szolgálathoz, és azonnal segítséget küldjön. Lehet, hogy nem is tudod elmondani, hogy mi a problémád. Talán egy hozzátartozód éppen szívrohamot kapott, és ez annyira megviselt, hogy csak sikoltozni tudsz a telefonba. Nem baj. Az operátornak nincs szüksége aprólékos részletekre. Tudja, hogy honnan jött a hívás, így máris tudja küldeni a segítséget. Van olyan, amikor kétségbeesésünkben és fájdalmunkban 112-es imákat mondunk. Minden ránk zúdult, túlságosan lesújtottak vagyunk. Azt sem tudjuk, mit mondjunk. Isten azonban hall minket. Tudja a nevünket, és tisztában a helyzetünkkel. A segítség már úton van, ő már hozzá is fogott a megoldáshoz. „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róma 8:26-28) John Bunyan ezt mondta az imádságról: „Az imádságban jobb a szív szavak nélkül, mint szavak szív nélkül.”
„…bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.” (János 15:7)
1996 májusában a ValuJet 592-es járata lezuhant a floridai Everglades mocsárba 110 utas halálát okozva. A tengerészet szakértői különleges felszerelést használva próbálták megkeresni a repülőgép fekete dobozát, sikertelenül. Egymástól karnyújtásnyi távolságban a biztonsági kötélbe kapaszkodva kutatták át a mocsár minden egyes négyzetcentiméterét. Kétheti kutatás után még mindig nem találtak semmit. A körülmények elviselhetetlenek voltak. Tűzött rájuk a nap, a hőmérséklet 30 fok felett volt. Kiömlött üzemanyag és maró hidraulikus folyadék úszott a víz színén, ami miatt a keresőcsapat tagjainak több rétegű védőruhát kellett viselniük. A tizennégy napi kutatás megviselte az egészségüket, kiszáradtak, de a fekete dobozt meg kellett találniuk. Felix Jimenez rendőr őrmester is egyike volt a kutatóknak. Tizennégy napon át imádkozott a gyászoló családokért és a kutatásban résztvevő munkatársai biztonságáért. A tizenötödik napon azonban, amikor épp szünetet tartott a kutatásban, hirtelen rájött, hogy a legfontosabb dologért elfelejtett imádkozni: hogy Isten segítsen nekik megtalálni a fekete dobozt! Ezért Istentől kért útmutatást, visszatért a kereséshez, és amikor keresőbotját a vízbe szúrta, az valami fémes tárgyba ütközött. Kihúzta a tárgyat a sárból. A fekete doboz volt az. Jimenez így írt erről a Guideposts című keresztyén magazinban: „Arra gondoltam milyen sok időt töltöttünk el az adatrögzítő keresésével, hogy bizonyára többször is elhaladtunk felette, és azon tűnődtem, miért tartott ilyen sokáig, míg rátaláltunk. A mocsári füvek halk susogása és a vízimadarak hangja között szinte hallottam a választ: »Miért tartott olyan sokáig, míg végre kérted?«”
Isten lézere
„… élesebb minden kétélű kardnál…” (Zsidók 4:12)
Előfordul, hogy bibliaolvasás közben néha kényelmetlenül érzed magad? Az igehirdetés mintha egyenesen neked szólna?
„Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.” (Zsidók 4:12–13).
Ha motivációink megítéléséről van szó, Jézus, a Nagy Orvos lézerpontossággal meg tudja határozni, mi egészséges, és mit kell eltávolítani életünkből.
Jon Walker írja: „A jobb kezemen a bőr alatt egy ciszta keletkezett. Mivel újságíró vagyok, szükségem volt a kezemre, tehát tennem kellett valamit. Kényes beavatkozás volt, a sebésznek pontosan a megfelelő helyen kellett bemetszeni. Ő biztos volt abban, hogy meg tudja csinálni… de én izgultam. Az orvos kiváló munkát végzett, ma csak egy apró sebhely emlékeztet az egészre.
Isten Igéje olyan finom mozdulatokkal dolgozik, és olyan pontos, mint amikor egy gyakorlott sebész eltávolít egy cisztát a porcból. Tökéletesen operál, kivágja a rossz hozzáállást, helytelen gondolatokat, motivációkat és tetteket. Ott fekszünk előtte meztelenül, mindent feltár, nekünk csak figyelnünk kell rá, és engedelmeskednünk kell… (ld. 13. vers).”
Ha Isten szól hozzád, azt okkal teszi – hogy életedet összhangba hozza Krisztussal. A válaszod mindig ez legyen: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” (Zsoltárok 139:23).
Engedd, hogy Isten Igéje fényt derítsen életed azon területeire, amelyeken dolgoznod kell. Ne menekülj el a folyamat elől, emlékezz: „Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.” (Jób 5:17–18).
Légy örvendező!
„Bizony, örömmel jöttök ki, és békességben vezetnek benneteket.” (Ézsaiás 55:12)
Minden reggel mondd ezt: „Ma örömmel indulok el.” Ez egész napra meghatározza a hozzáállásodat. Általánosságban szólva háromféle ember van:
1) Azok, akik rosszul érzik magukat attól, hogy jól érzik magukat. Azt hiszik, hogy nem szabadna boldognak lennünk, hanem csupán „felelősségteljesnek”.
2) Azok, akik hideg vizet zúdítanak ünnepedre, mert örömöd zavarja őket. Ezek gyakran olyan emberek, akiket valamilyen fájdalom ért, és a felszín alatt ott forr bennük a harag.
3) Azok, akik felemelik a lelkedet, és életet lehelnek beléd. Azt mondod: „De nem azt tanítja a Biblia, hogy mi, hívők ne legyünk olyanok, mint a hitetlenek?” Igen, de ne negatív, hanem pozitív értelemben különbözzünk! Ha nem kötelezed el magad arra, hogy az Úr örömében járj, akkor negatív módokat találsz majd arra, hogy különbözz a nem hívőktől. Pál azt írja: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek” (Filippi 4:4). Ha azt gondolod, hogy: „Pál könnyen beszélt, neki nem voltak olyan problémái, mint nekem” – akkor gondold végig újra! Pál börtönben volt, amikor ezeket a szavakat leírta, és semmi esélye nem volt a szabadulásra. Számára az öröm egy döntés volt, nem pedig körülményeire adott reakció. Azt kérded, hogy tudott Pál örömteli lenni egy börtönben? Azért, mert megértette, hogy az igazi öröm abból származik, ha valami önmagadnál nagyobb dologra szánod oda magad. A Biblia azt mondja: „az Úr előtt való öröm erőt ad nektek” (Nehémiás 8:10). Az igazi örömhöz három dolog kell:
a) tudatos döntés, hogy minden nap Isten jóságára fogsz összpontosítani.
b) Meg kell ragadnod minden lehetőséget, amikor áldássá lehetsz mások számára.
c) Meg kell értened, hogy az öröm ad erőt, éppen ezért az örömöd az ördög elsődleges célpontja. Ha elveszíted az örömödet, elveszíted az erődet, és ő győz – tehát légy örvendező!
