Isten tudja kezelni az érzelmeidet, elvégre ő adta neked azokat! Ő meg tud birkózni a dühöddel, kétségeddel, félelmeddel, kérdéseiddel, nyomorúságoddal és még a panaszaiddal is. Légy őszinte: mondd el Istennek. Add ki magadból, ne tarts vissza semmit! Mondd el Istennek, hogy pontosan mit érzel: "Istenem, ez fáj!" Pontosan ez az, amit Jób is tett.
Jób kíméletlenül őszinte volt Istennel: "Nem tarthatom magamban, amit érzek! Mérges vagyok és keserű. Beszélnem kell!" (Jób 7:11) Jób így folytatja a következő versekben: " Miért tartasz őrizet alatt? Azt hiszed, tengeri szörny vagyok? Lefekszem, és próbálok pihenni; keresem a módját, hogy megkönnyebbüljek a fájdalomtól. De te, te álmokkal rémítesz meg; te látomásokat és rémálmokat küldesz addig, amíg már úgy érzem, inkább megfulladnék, minthogy tovább éljek ebben a nyomorúságos testben. Feladom; belefáradtam az életbe. Hagyj békén. Az életemnek nincs értelme. Miért olyan fontosak neked az emberek? Miért figyelsz oda arra, hogy mit tesznek? Miért vizsgálod meg őket minden reggel, és teszed próbára őket minden percben? Nem néznél félre annyi ideig, hogy le tudjam nyelni a nyálam? Árt neked az én bűnöm, te börtönőr?" (Jób 7:12-20, TEV ford.)
Ha te lennél Isten, hogyan reagálnál erre? Agyoncsapnád Jóbot egy villámmal? Ez az, amit Isten tett? Nem!
Tudod, hogy miért nem cselekedett így Isten? Mert megértette Jóbot. Isten téged is megért, és a fájdalmadat is. Szerinted ki teremtette ezeket az érzelmeket? Szerinted ki tett téged képessé arra, hogy mérges légy és kifejezd ezeket az érzelmeket? Isten volt az. Istent nem lepi meg az, ahogy érzed magad.
Isten hagyta, hogy Jób mindent kiadjon magából. Ez katarzis volt, egyfajta megtisztulás, hogy Jób tiszta lehessen és meggyógyuljon.
A helyes válasz egy érthetetlen tragédiára nem a "tűrj mosolyogva" vagy más közhelyek, hanem az, ha őszintén elmondod Istennek a vele való problémádat. "Jajgass az éjszakában, ... Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt" (Jsir 2:19)
Jób megkérdőjelezte Isten tetteit, de sosem szűnt meg bízni benne. Tudtad, hogy ha bizalommal fordulsz Istenhez az érzelmeiddel, akkor azzal dicsőíted Őt? "Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult és imádta Istent." (Jób 1:20)
Öntsd ki a szívedet. Engedd ki magadból a frusztráltságot. Isten tudja, mihez kezdjen velük!
Beszéljünk róla:
* Milyen érzés a legjobb barátodnak kiönteni a szívedet?
* Mi a különbség - ha van - aközött, hogy a legjobb barátodnak mondod el, mennyire frusztrált vagy, és aközött, hogy Istennek mondod el? Mi az eredménye egyiknek és a másiknak?
Isten nem azt tervezte számodra, hogy egyedül kezeld a fájdalmat, a veszteséget vagy a stresszt. Az a baj, hogy amikor veszteség ér bennünket vagy csalódunk, az a természetes reakciónk, hogy visszavonulunk másoktól. Ez egyáltalán nem jó!
A Biblia azt mondja, hogy "baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét" (Jób 6:14). Isten parancsolata az, hogy hordozzuk egymás terhét! Azt mondja nekünk, hogy "vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat" (1Thesszalonika 5:11).
Mindannyian megtapasztalunk majd nehézségeket és fájdalmakat. A fájdalom minden embert ugyanúgy elér, nem számít, hogy gazdag, szegény, fiatal vagy idős. Mindannyian szembekerülünk problémákkal. Ezért annyira fontosak a kis csoportok. A Biblia ezt mondja: "Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét" (Galata 6:2).
Jób ezt mondja: "Bárki, aki visszatartja a kedvességet egy baráttól, elhagyja a Mindenható félelmét" (Jób 6:14 NIV fordítás). A Good News fordítás így fogalmazza ezt meg: "Ilyen problémában hűséges barátokra van szükségem - akár elhagytam Istent, akár nem."
Minden embernek szüksége van keresztény barátokra, akik akkor is a barátai lesznek, amikor azt mondja, "Azt hiszem, hogy most nem hiszek Istenben", és akik segítenek újra felépíteni benne a hitet.
Beszéljünk róla:
* Eszedbe jut olyan időszak, amikor tudtad, hogy létezik Isten, mégis inkább azt mondtad volna, "azt hiszem, most nem hiszek Istenben"?
* Kiben bíztál, amikor ilyen helyzetben voltál? Hogyan építesz ki olyan kapcsolatokat, amelyekben olyan barátokra találsz, akikben bízhatsz?
Voltál már olyan helyzetben, ahonnan elkívánkoztál? Mi volt az? Egy munkahely, a lakóhelyed, netán a házasságod? Lehet, hogy az életed egy szakasza volt nem kívánatos, például, amikor egyedülálló voltál, vagy egy helyzetet nem szívesen viselsz el - például valamilyen rokkant állapotot. Elképzelhető, hogy éppen most - amint ezeket a sorokat olvasod, azt kívánod, bárcsak valahol egészen máshol lennél és másként élhetnél, de sejted talán, hogy nem valószínű, hogy belátható időn belül lényeges változás történik.
Istennek üzenete van számodra. Az üzenet ugyanaz, amit régen egy népcsoportnak mondott, akiket egy másik országban tartottak fogságban a hazájukból távol. Karba tett kézzel bizonygatták: „Kivárjuk, míg haza kerülünk, és akkor majd újra építjük az életünket”.
Jeremiás prófétán keresztül ezt üzente nekik Isten: Egyhamar nem mehettek innen haza, kezdjétek el az életet itt! Ültessetek kerteket, vegyetek házakat, engedjétek, hogy gyermekeitek megházasodjanak, imádkozzatok annak a városnak békességéért és gazdagságáért, ahol most éltek, mert ha ezt teszitek, ti is áldottak lesztek, megáldalak békességgel és gazdagsággal!" (Jeremiás 29:5-7, angol fordításból)
Ne pazarold el az energiádat haszontalan reménykedésre, inkább fordulj azok felé, akik körülötted vannak! Ne légy olyan ember, aki csak fizikailag van jelen, de a gondolatai mindig máshol járnak, vagy a jövőben, vagy a múltban él, mindig másutt, mint ahol lennie kell. Jézus tanítványaiként meg kell tanulnunk teljes mértékben jelen lenni a jelenben.
Lehet, hogy úgy érzed, idegen vagy ott, ahol élsz, de lám, Isten most is munkálkodik az életedben, sőt, beszél hozzád: áss mélyre, élj teljes életet, most!
Beszélgessünk ezekről!
* Mennyiben befolyásolja a hozzáállásod a megelégedettségedet ott, ahol most vagy?
* Mit kell tenned azért, hogy teljes életet élj, ott, ahová Isten helyezett?
Ha szabad akarsz maradni a keserűségtől vagy a sajnálkozástól, bízz benne, hogy Isten folyamatosan munkálkodik rajtad, még akkor is, ha a körülményeid nagyon rossznak tűnnek. Ez hit kérdése, és most úgy kell döntened, hogy elhiszed, hogy Isten munkálkodik.
Amikor Isten az életedben és a hiteddel kapcsolatban munkálkodik, dönthetsz úgy, hogy
- elfogadod a múltat. Egyetlen bűnöd, egyetlen cselekedeted, egyetlen döntésed sem olyan, hogy Isten ne tudná kezelni azt, vagy ne tudná a javára fordítani azoknak, akik Őt szeretik, és akiket elhatározása szerint elhívott. (Róma 8:28)
- megragadod a jelent. Nincs szükség "mi lenne, ha" játékra. A múlt meg lett bocsájtva és el lett felejtve, a jövő pedig Isten mindenható kezében van; koncentrálhatsz a jelenre, és arra a feladatodra, hogy teljes szívedből, lelkedből és elmédből szeresd Istent. A meggyilkolt misszionárius, Jim Elliot egyszer azt írta: "Akárhol is vagy, légy teljesen ott." Isten a jelenben akar látni téged, mert itt árad a kegyelme.
- várakozással tekintetsz a jövő felé. Még akkor is, ha ma hibákat követsz el, a jövőd Isten irányítása alatt van. Ha a Szent Szellemben jársz, teljes életet élhetsz, és nem kell attól félned, hogy hibákat követsz el, vagy hogy valami olyan szörnyű helyzetbe kerülnél, ami kiragadna Isten irányítása alól. Még akkor is, amikor a dolgok szörnyűnek tűnnek, bízhatsz abban, hogy Isten egy isteni tervet hajt végre rajtad.
"Imádkozunk, hogy töltsön be benneteket az Ő hatalmas, dicsőséges ereje, hogy tovább tudjatok menni, bármi is történik - mindig telve az Úr örömével".(Kolossé 1:1, LB ford.)
Bízd Istenre a múltad és a jövőd, a jelened pedig szánd oda az ő céljainak. Aztán figyeld és nézd, milyen bőségesen gondoskodik Isten rólad és rajtad keresztül azért, hogy kifejezhesd az Úr örömét és kegyelmét az életedben.
Beszéljünk róla
* Mit kellene elengedned a múltadból?
* Mit kellene Istenre bíznod a jövőddel kapcsolatban?
A gyász az élet része, de ne hagyd, hogy a gyász időszakból gyászos élet legyen.
Egy bizonyos pontnál el kell engedned!
Különbség van a sírás és a sóhajtozás, a könnyezés és a gyötrődés között. Egy veszteség lesújthat, de nem határozhatja meg a személyemet. A veszteség az érettség része, de nem a személyiségem része.
Isten megadja azt a kegyelmet, hogy túléld azt, amin keresztülmész. Ezt a kegyelmet nem mások kapják meg, hanem te, ezért lehet, hogy másoktól rossz tanácsot kapsz!
"A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg! De ő így felelt neki: Úgy beszélsz, mint egy istentelen asszony! Csak a jó dolgokat kellene elfogadnunk Isten kezéből és soha semmi rosszat? Még ebben a helyzetben sem mondott Jób semmi rosszat" (Jób 2: 9-10, NLT).
Jób visszautasította, hogy keserű és bosszús legyen. A keserűség meghosszabbítja a fájdalmat. Nem enyhíti, hanem erősíti azt. "Vigyázzatok a keserűség meg ne gyökerezzék köztetek....mert az súlyos problémákhoz és fájdalmakhoz vezet a lelki életben" (Zsidókhoz írt levél 12:15, LB).
Jób 3 lépést ad újragondolásra:
1. Tedd rendbe a szívedet. Ez azt jelenti, hogy meg kell bocsátanod. "De én nem tudok megbocsátani"- mondod te. Ezért van szükséged a Krisztusra az életedben. Ő megadja neked az erőt a megbocsátásra.
2. Fordulj Isten felé. Kérd meg őt, hogy jöjjön a szívedbe, gyógyítsa meg azokat a sérüléseket, segítsen és adjon neked erőt a következő naphoz, következő héthez, következő hónaphoz.
3: Nézz szembe a világgal újra, erősen és bátran. Sokan, ha megbántják őket, visszahúzódnak a kagylóhéjába. Azt mondják: "Soha többé nem hagyom senkinek, hogy megbántson." Visszavonulnak az élettől. Jób pont azt mondja, hogy ennek az ellenkezőjét csináld. Gondold végig az életedet, ne menj nyugdíjba. Gyere vissza az életbe újra.
Jób életének boldog befejezése lett. "Az ÚR pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt" (Jób 42:12). Jób átment mindezeken a nehézségeken, de ennek ellenére Isten jobban megáldotta élete végét, mint élete első felét.
Nem szeretnéd, hogy ez hasonlóan történjen nálad is? Mondd el ezt: "Istenem, nem foglalkozom azzal, hogy 5 vagy 50 évem van-e még hátra. Megáldanád, kérlek a hátra lévő életemet, jobban, mint az eddigit?"
Jób életének tanulsága ez: nem számít hogy ki bántott meg, mennyi ideig bántottak, milyen mélyen bántottak meg. Isten az életed hátralévő részét életed legjobb részévé teheti, ha hajlandó vagy megbocsátani és elengedni a neheztelést, felmenteni a tettest.
Beszéljünk róla:
* Gyász esetén miért gondoljuk azt, hogy könnyebb, ha visszahúzódunk, mintha olyan emberekkel lennénk, akik segítenek továbblépni?
* Mit szeretnél életed hátralévő részében elérni, miben segítsen Isten? Mi az, amit szerinted el kell engedned ahhoz, hogy teljes mértékben tudjon rajtad keresztül dolgozni?
Amikor Jézus és tanítvanyai átsétáltak a városon, összetalálkoztak egy olyan emberrel, aki születésétől fogva vak volt. Ekkor az apostolok vádaskodásba kezdtek: “Lehet, hogy azért vak, mert bűnt követett el? Lehet, hogy a szülei vétkei miatt lett vak?”
Eugene Peterson azt sugallja, hogy Jézus válaszát akár át is lehetne költeni a következőképpen, “Rossz kérdést teszel fel. Keresel valakit, akit hibáztathatsz. Nincs ilyen fajta ok-okozat jelen. Inkább arra figyelj, hogy Isten hogyan munkálkodik.” (János 9:3-4 – szabad fordítás).
Ahelyett, hogy keresnél valakit, akit hibáztathatsz a nehéz helyzetedért, inkább figyelj Istenre, hogy Ő mit tud ezáltal elvégezni benned, érted!
Lásd meg, hogy mit tud Isten az Ő hatalmával, erejével, magasztosságával tenni. Tereld el a tekinteted a lenntebbi dolgokrol és oda koncentrálj, hogy hogyan tud Isten tevékenykedni ebben a pillanatban rajtad keresztül, mert az “éjszaka közeledik”, amikor már nem tudsz majd munkálkodni többet (János 9:4 – szabad fordítás).
Nincs időnk arra, hogy agyaljunk. Ahelyett, hogy azt kérdezzük, “Miért én?” azt kell kérdeznünk, hogy “Mit szerenél Uram, hogy tegyek ebben a helyzetben?”
Pál Apostol azt mondja, “Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.” (2 Kor 4:10). Jézus halálát a testünkben hordozzuk és Isten a bennünk lakozó Jézus életét támasztja fel.
Isten az életünk tragédiáit úgy hasznalja, mint egy akaratlan műtétet, amitől félünk és még fájdalmas is, de ennek másik oldala az, hogy erősebbek vagyunk, úton vagyunk a hitetlenségünkből való felépülés felé.
Még akkor is, ha nehezen vesszük észre, hogy Isten hogyan teszi ezt vagy egyáltalán hogyan munkálkodik, valahogy mégis jobban fogunk bízni abban, hogy ő terelget egy békés jövő felé (Róma 8:28, Jeremiás 29:11).
Beszéljünk róla
* Hogyan fordította Isten életed egyik nehéz helyzetét javadra?
* Hogyan lehetünk biztosak Isten munkálkodó erejében még akkor is, ha egy nehéz életszakaszon megyünk keresztül?
Tárd fel Isten előtt az érzéseidet!
„Nem hallgathatok! Mérges vagyok és keserű. Beszélnem kell.” (Jób 7:11, GNT fordítás)
Isten tudja kezelni az érzéseidet - elvégre, ő adta őket neked! Tudja kezelni a haragodat, kétségedet, félelmedet, kérdéseidet, gyászodat, de még a panaszaidat is. Legyél őszinte, mondd el őket Istennek! Vedd le a válladról! Öntsd ki előtte a szívedet! Mondd el Istennek, pontosan hogyan érzed magad: "Istenem, fáj!" Jób is pontosan így tett.
Jób brutálisan őszinte volt Istennel: "Nem hallgathatok! Mérges vagyok és keserű. Beszélnem kell." (Jób 7:11, GNT fordítás). A következő versekben folytatja a kipakolást: "Miért tartasz engem őrizetben? Azt gondolod, egy tengeri szörny vagyok? Lefekszem és pihenni próbálok; enyhülést keresek fájdalmamra. De te - te álmokkal rémítesz, látomásokat és rémálmokat küldesz, míg inkább a fulladást választanám, mint az életet ebben a nyomorult testben. Feladom, belefáradtam az életbe. Hagyj békén. Az életem értelmetlen. Miért olyan fontosak neked az emberek? Miért figyelsz rá, hogy mit tesznek? Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed őket. Nem vennéd le rólam a szemed addig, amíg lenyelem a nyálamat? Megsértettelek bűnömmel, te börtönőr?" (Jób 7:12-20, GNT fordítás).
Ha te lennél Isten, hogyan reagálnál erre? Feldühödnél? Isten ezt tette? Nem! Mert Isten megértette Jóbot. Isten téged is megért, és megérti a fájdalmadat. Nem lepődik meg, ha ezt mondod: "Istenem, ez nekem nem tetszik. Ez nekem rossz és fájdalmas!" Mit gondolsz, ki alkotta ezeket az érzelmeket? Mit gondolsz, ki adott neked képességet arra, hogy dühös legyél és kifejezd ezeket az érzéseket? Isten. Ő nem lepődik meg az érzelmi állapotodon.
Isten megengedte Jóbnak, hogy ezt kiadja magából. Ez egyfajta lelki megtisztulás volt, ami által Jób megtisztulhatott és meggyógyulhatott.
A helyes reakció egy váratlan tragédiára nem a "vigyorgás és tűrés" vagy kegyes közhelyek, hanem a vívódásod őszinte feltárása Isten előtt. Jeremiás siralmai 2:19 ezt mondja: "Kiálts az éjszakában...Öntsd ki a szíved, mint vizet imádságban az Úrnak" (NCV fordítás).
Jób kifogásolta Isten cselekedeteit, de nem tört meg a benne való bizalma. Tudtad, hogy ha bízol Istenben az érzelmeiddel az a dicsőítés egy formája? "Jób felállt, megszaggatta köntösét gyászában és megnyírta a fejét. Azután a földre esett és dicsőített" (Jób 1:20, GW fordítás)
Hajrá. Fejezd ki az érzéseidet. Engedd ki a csalódottságodat. Isten tudja kezelni!
Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:
- Milyen érzés elmondani egy közeli barátnak, hogy pontosan hogyan érzel?
- Mikor azon kapod magad, hogy megkérdőjelezed Isten cselekedeteit akkor továbbra is bízol benne, vagy ez küzdelemmé válik?
- Mi a különbség - ha van bármi is - aközött , hogy a csalódottságaidat kibeszéled a legjobb barátodnak vagy kibeszéled Istennek? Milyen hatást tapasztalsz?
Állj ellen a keserűségnek!
„>Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mondta Jób, és semmim se lesz, amikor meghalok. Az ÚR adott mindent, amim volt, és minden az Övé volt, hogy elvegye. Áldott legyen az ÚR neve!< Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen." (Jób 1:21-22, TLB fordítás)
A gyász az élet része, de nem engedheted, hogy egy gyászos időszak egy gyászban élt életmóddá váljon.
Egy adott ponton el kell engedned!
Különbség van a siratás és a kesergés, a sírás és a keserűségben való dagonyázás között. Lehet, hogy egy veszteség elmélyít, az viszont nem lehet, hogy ezentúl az határozzon meg engem. Egy veszteség része az érettségemnek, de nem a személyiségemnek.
Isten a kegyelmét adja, hogy túléld azt, amin épp átmész. Más emberek másképpen kapták a kegyelmet, így lehet, hogy rossz tanácsot adnak neked.
„A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg! De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával." (Jób 2:9-10).
Jób ellenállt a keserűségnek és nem neheztelt. A keserűség meghosszabbítja a fájdalmat, nem enyhíti, csak még jobban megerősíti. „Vigyázzatok, hogy a keserűség meg ne gyökerezzen bennetek ... mély nehézségeket okoz, és sokak lelki életét megsebesíti." (Zsidók 12:15, TLB fordítás).
Jób három lépésben segít újrafókuszálni:
1. Rendezd el a szíved. Ez azt jelenti, hogy bocsáss meg. „De én nem tudok megbocsátani!" – mondod. Ezért van szükséged Krisztusra az életedben; Ő megadja az erőt a megbocsátáshoz.
2. Fordulj Istenhez. Kérd Őt, hogy jöjjön a szívedbe, és gyógyítsa meg a sebeidet, segítsen, és adjon erőt a következő napra, hétre, hónapra.
3. Szembesülj újra a világgal, határozottan és bátran. Sokan, amikor megsebesülnek, visszahúzódnak, és azt mondják: „Többé senkinek nem engedem meg, hogy bántson!" Visszavonulnak az életből. Jób azt mondja, pont az ellenkezőjét kell tenni: folytasd az életed, ne vonulj ki belőle! Térj vissza a világba!
Jób életének boldog vége lett: „Az ÚR pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt." (Jób 42:12a). Jób átment mindezen a sok fájdalmon, de mindenek ellenére, Isten még jobban megáldotta az élete utolsó felét, mind azelőtt.
Nem szeretnéd te is ezt az életedben? Így szólni: „Istenem, nem érdekel, hogy öt vagy ötven évem van még hátra. Kérlek áld meg az életem utolsó felét jobban, mint az eddigi életemet!"
Jób életének ez a tanulsága: nem számít ki sértett meg, vagy mióta cipeled a fájdalmat, vagy mennyire mély sebeket hordozol. Isten képes az életed hátralévő részét az életed legjobb részévé tenni, ha hajlandó vagy megbocsátani, elengedni a neheztelést, és megenyhülni annak irányába, aki megbántott.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
