Bátorság: Isten betakar az Ő erejével
"Megerősített várossá teszlek ma téged: vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyaival, vezetőivel, papjaival és az ország népével szemben." (Jeremiás 1:18)
A következőket olvasd ma imádságként.
Hiszem, hogy igaz rám mindez:
Isten által én egy "megerősített város, vasoszlop és ércfal vagyok az egész országgal szemben" (Jeremiás 1:18), és egyedül Istent félem.
Nem félek, mert tudom, Isten velem van. Ha rámtör a félelem, a fülembe súgja, "Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak." (Ézsaiás 41:10)
Azt mondja, "Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled." (5. Mózes 31:6)
Amikor félelemmel találom szemben magam, bátran mondhatom, "Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? ... De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. (Róma 8:33-35, 37)
Tudom, hogy az én Istenem jár előttem és Ő követ engem (Zsoltárok 139:5). Ő az én "menedékem, erős bástyám az ellenség ellen." (Zsoltárok 61:3)
És ezért "Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." (Róma 8:38-39).
A következőket olvasd ma imádságként.
Hiszem, hogy igaz rám mindez:
Isten által én egy "megerősített város, vasoszlop és ércfal vagyok az egész országgal szemben" (Jeremiás 1:18), és egyedül Istent félem.
Nem félek, mert tudom, Isten velem van. Ha rámtör a félelem, a fülembe súgja, "Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak." (Ézsaiás 41:10)
Azt mondja, "Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled." (5. Mózes 31:6)
Amikor félelemmel találom szemben magam, bátran mondhatom, "Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? ... De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. (Róma 8:33-35, 37)
Tudom, hogy az én Istenem jár előttem és Ő követ engem (Zsoltárok 139:5). Ő az én "menedékem, erős bástyám az ellenség ellen." (Zsoltárok 61:3)
És ezért "Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." (Róma 8:38-39).
És neked Jézus határozza meg a prioritásaidat?
"Egy másik is ezt mondta: 'Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek a házam népétől.' Jézus pedig így felelt: 'Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, az nem alkalmas az Isten országára.' "(Lukács 9:61-62.)
A tanítványság nem hasonlítható egy karrierhez, amit előre eltervezünk magunknak: „Ezt megteszem Jézusnak miután a gyerekek végigjárták az iskolát, én pedig megalapoztam a nyugdíjamat.” Nem rendezhetjük úgy a szolgálatunkat, hogy nekünk feleljen meg, mert akkor oda jutunk, hogy a saját elképzeléseink szerint fogjuk szolgálni Jézust.
Ahogy a tanítvány a mai igeversben: azt mondjuk, hogy engedelmesen követni fogjuk Jézust, aztán egyszer csak gondolunk egyet, és magunk határozzuk meg a prioritásainkat. Így továbbra is mi irányítunk. Meglehet, hogy amiket csinálunk, azok jó dolgok, de ettől még nem válunk Jézus tanítványaivá. Jézus azt mondja: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lukács 9:62.) (Az angol fordítás kicsit erősebb: azt mondja, aki hátratekint, annak nincs haszna Isten országában. – a ford. megj.)
A visszatekintés kétlelkűséget jelez (Jakab 1:8, 4:8). Bizonytalanná és instabillá tesz minket. Ez éppen az ellenkezője annak a fókuszált követésnek, amit Jézus elvár tőlünk. Azt jelenti, hogy a Jézussal való kapcsolatunkban vannak időszakok, amikor azt mondjuk: „Még visszatérek rád, Jézus, csak előbb végeznem kell azokkal a dolgokkal, amik a prioritásaim.”
Te meddig tartod távol magadtól Jézust? Amíg be nem illeszkedik az időbeosztásodba? Vagy amíg túl nem jutsz az életednek ezen az időszakán? Amikor Jézus megítél, az nem jelenti azt, hogy el is ítél. Egyszerűen a legjobbat akarja neked, és tudja, hogy azt akkor találod meg, ha őt követed.
A tanítványság nem hasonlítható egy karrierhez, amit előre eltervezünk magunknak: „Ezt megteszem Jézusnak miután a gyerekek végigjárták az iskolát, én pedig megalapoztam a nyugdíjamat.” Nem rendezhetjük úgy a szolgálatunkat, hogy nekünk feleljen meg, mert akkor oda jutunk, hogy a saját elképzeléseink szerint fogjuk szolgálni Jézust.
Ahogy a tanítvány a mai igeversben: azt mondjuk, hogy engedelmesen követni fogjuk Jézust, aztán egyszer csak gondolunk egyet, és magunk határozzuk meg a prioritásainkat. Így továbbra is mi irányítunk. Meglehet, hogy amiket csinálunk, azok jó dolgok, de ettől még nem válunk Jézus tanítványaivá. Jézus azt mondja: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lukács 9:62.) (Az angol fordítás kicsit erősebb: azt mondja, aki hátratekint, annak nincs haszna Isten országában. – a ford. megj.)
A visszatekintés kétlelkűséget jelez (Jakab 1:8, 4:8). Bizonytalanná és instabillá tesz minket. Ez éppen az ellenkezője annak a fókuszált követésnek, amit Jézus elvár tőlünk. Azt jelenti, hogy a Jézussal való kapcsolatunkban vannak időszakok, amikor azt mondjuk: „Még visszatérek rád, Jézus, csak előbb végeznem kell azokkal a dolgokkal, amik a prioritásaim.”
Te meddig tartod távol magadtól Jézust? Amíg be nem illeszkedik az időbeosztásodba? Vagy amíg túl nem jutsz az életednek ezen az időszakán? Amikor Jézus megítél, az nem jelenti azt, hogy el is ítél. Egyszerűen a legjobbat akarja neked, és tudja, hogy azt akkor találod meg, ha őt követed.
