1987. április 9.
Mialatt Svájcban tartózkodtam, azon tûnõdtem, hol lesz majd otthonom. Még mindig csak ott tartottunk, hogy körülnéztünk, kóboroltunk, kóboroltunk, kóboroltunk.
Érezd meg jelenlétemet!
Jézust láttam, amint Szívére mutatott.
Itt van otthonod… Egyenesen Szívem közepében.
Leányom, dicsõíts engem, vezesd hozzám a lelkeket!
Idõsebb nõvérem most hallott elöször errõl az üzenetrõl. Elolvasta az utolsó öt füzetet. Olyan nagy volt a hatása, hogy elsimított egy nyolc éve tartó családi viszályt els-fokú unokatestvéremmel. Újra jó barátok. Pedig én egyetlen szót sem szóltam. Azután elutazott Rhodosra, ahol él. Már az elsõ éjszakán elmondta férjének, aki még jobban megdöbbent, mint õ. Még azon az éjszakán elolvasták együtt az üzenet V. és VI. füzetét. Aztán lefeküdtek, de férje nem tudott elaludni. Elkezdett imádkozni, és kérte Istent, bocsássa meg bûneit. Akkor csoda történt: Isten ugyanazt a látomást adta neki, amit én láttam! Látta a csodaszép kertet, majd azt a “Napot”, amelyet körös-körül angyalok milliói õriztek. Isten õt is bevezette, ahogy engem, a gömbölyû fénybe, és amikor megérezte Isten jelenlétét maga mellett, remegés fogta el, és elkezdett sírni. Felébresztette nõvéremet, és elmesélte neki. Õt is ámulatba ejtette. Nem tudtak másnap reggelig várni, hogy elmondják nekem. Most, hogy megvettem Énoh könyvét, amelyre mindig vágytam, még mielõtt olvasni kezdtem volna, találomra kinyitottam a 102. oldalon. És mit olvasok benne? Éppen ehhez hasonlót. Énohnak is ugyanaz a látomása volt, mint nekem. A ragyogó gömbölyû fény, amelyet ezernyi angyal õriz! Túl merész dolog lenne egybeesésrõl beszélni, mert ezt a látomást én Bangladesben kaptam március 26-án. Azután, amikor 1987. április 11-én Párizsban voltam és könyvek után jártam, az egyik könyvesboltban a Metania címû könyvre esett tekintetem, és mit láttam borítóján? A borítóján lévõ kép pontosan a mi látomásunk volt, az enyém, Énohé és a sógoromé. A gömbölyû fény az õrködõ angyalokkal. Miután nõvérem elutazott, újra írtam, engedve, hogy Isten vezesse kezemet. Akkor Isten Strato-nak 1 egy írott üzenetet küldött.
Szeretem bárányaimat, egyesítsd bárányaimat. Aki olvassa üzenetemet, enni fog Kenyerembõl,az, aki jelet kap tõlem, azt meg akarom világosítani kegyelmemmel. 2
Rajzold le jelemet! 3 
Vassula, kezdd összegezni az üzeneteket és írd le újra! Vezetni foglak, megvilágosítalak,minden ismétlés nevelésedre történt, szükséged volt rá.Üzenetemet a “Béke és szeretet üzeneté”-nek kell nevezni.
Rettenetes, túlságosan realista vagyok, túlságosan kétkedõ. Nem tehetek róla, ma megint kételyt érzek, hogy mindez megtörténik-e? Miért, miért van az, hogy õk teljesen és kitartóan hisznek, én pedig annyira ingatag vagyok! Én, aki nagyon jól tudom, hogy nem rendelkezem kezem felett, és tudom, hogy milyen erõtlenné válok, amikor Isten veszi birtokba kezemet, tudom, hogy képes kivenni kezembõl a ceruzát, és érzem, hogyan vezeti a ceruzát úgy, hogy alig érek hozzá! Velem történik ez? Oly sok bizonyítékot adott már, és mégis elborít a kételyek hulláma. Sokszor gondolok arra, hogy mindenkit félrevezetek. Oly sokan kapcsolódnak már ehhez a lelki vezetéshez. Meg sem tudom számolni, hányan, és még ki sem nyomtatták!
Kedves, Jahve vagyok, add nekem gyengeségedet, engedd, hogy erõm megsemmisítse!
Mekkora türelme lehet Istennek, hogy engem elvisel… Azt hiszem kételyeim fõ oka én magam vagyok, mert ismerem magam. Összehasonlítom magam azokkal, akik természetfeletti közelségbe kerültek Istennel és üzeneteket kaptak. Milyen jók õk, és milyen hûségesek! Ez az, ami bánt engem. Olyan ez, mintha az éjszakát kellene a nappallal összehasonlítani. Egy pozitív dolgot mégis elismerhetek: legalább bensõségesen szeretem Istent, erre senki sem mondhatja, hogy ez képzelõdés, vagy ahogy egy pap mondta nekem, hogy az ördög még ezt is képes az agyamba táplálni. Ha gyenge volnék, és mindenre odafigyelnék, amit hallok, összeroppannék. Ma azt hallottam egy asszonytól 4 , hogy mindez a tudatalattimban lehet, szeretet komplexus Isten iránt. Ezek szerint, hogyha Istent szeretjük, az azt jelenti, hogy pszichésen betegek vagyunk. De sem az õ teóriája, sem Freudé nincs rám a legkisebb hatással sem. Isten már figyelmeztetett ezekre az elméletekre, amelyekkel támadni fognak engem. Ezenkívül nem is szeretem túlságosan Freudot, mert ateista volt, még Jung is elhagyta. Freud számára mi csak anyagként jövünk számításba.
Gyermekem, az emberek mindig is emberi módon ítéltek.Irgalommal és szeretettel teljes Isten vagyok, akit azonban oly kevéssé értenek meg.
De Istenem, Te egy “nem jót” választottál, emiatt lepnek el kételyek!
Te is leányom vagy, még a legméltatlanabbat is szeretem.
1987. április 10.
Ne feledd, keresztre feszítésem órákig tartott. Órákon át szenvedtem. Minden Vérem kiontatott. Szeretlek, jöjj, és vigasztalj meg szereteteddel.
Jézus szomorú volt, és vigasztalásra vágyott. Állandóan emlékeztetett keresztre feszítésére ezekben a napokban, és látomásokat adott róla. Idõnként olyan erõsen érzem jelenlétét, hogy azt hiszem, valóban megérinthetném. Mintha megmozdulna a levegõ az Õ mozdulatai nyomán.
1 sógorom
2Isten értésemre adta, hogy aki elolvassa üzenetét és megvilágosodik - hogy újra közeledjék Istenhez -, ezáltal elegendõ jelet kap arra, hogy Õ az, aki táplálja, és Tõle való az üzenet.
3 Ichthys görög szó, amely “halat” jelent, de egyben a “Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó” szavak kezdõbetûibõl összeálló mozaikszó is.
4 aki most kezdett Freuddal foglalkozni
