Justitia, az igazság rómaiak által tisztelt istennője nem volt vak... Szemére a kendő "barokkos túlzásként" került, hogy pártatlanságát ezzel is hangsúlyozzák! A harmadik évezred elejére különös helyzet alakult ki. Nem Justitia szemét kötik be kendővel, hanem a manipulált media igyekszik eltakarni a "népek" elől az igazságot, ne hogy meglássák a féligazságok között a valódi érdek-összefüggéseket. Hiába a hatalmi arroganciával triumfáló tudatformáló gépezet, hogy "Hidd el, mi a te szabadságodért küzdünk!" - legkésőbb akkor, amikor beletaposnak az intimitásodba, s megfigyelnek/kifigyelnek, (mert megtehetik), nos, akkor elgondolkozol: Nem inkább az Assange-oknál és a Snowden-eknél van az igazság?

Aki önérvényesítési gátlástalanságában eladta lelkét a Pénzhatalomnak, az most elbizonytalanodik: Mi van akkor, ha az évezredes gyakorlat, hogy ti. mindig az erősebbnél van az igazság, esetleg megváltozik? Már abba is beleborzonghatnak a Hazugság mindenkori talpnyaló (ki)szolgái, ha ez az "erőszak-igazság" kezd megfakulni, s igazságtartalmában elerőtlenedik... Nyilvánvaló, hogy teljességre itt a Földön sosem juthat az igazság, de a kérdések kérdése, hogy a remélt mennyei igazságnak milyen érvényessége van a keresztény ember életében?

Annyi bizonyos, hogy a harmadik évezred elején recseg-ropog a világ, benne a mi mikrovilágunk is, s hogy még nem esett szét darabjaira, az köszönhető a JóIsten kegyelmének! Ő élteti a hétköznapi szentjeit családban és nagyobb közösségekben is -, "ráadásul" vallási hovatartozás nélkül! Mert van emberséges moszlim, zsidó, keresztény, hindu, buddhista, sőt, ahogyan emberséges ateista is akad szép számmal. Az ÚRIsten ugyanis mindenkit a maga képmására és hasonlatosságára teremtett, s minden ember szívébe belevéste az Ő megmásíthatatlan törvényét. Aki ennek nem engedelmeskedik - jóllehet a lelkiismeret újra és újra mindenkit figyelmeztet -, az végül a legnagyobbal fizet meg törvényszegéséért: a saját lelkével!

Amikor az emberekből kikopik a részvét, s egyre durvábbak egymáshoz, akkor egyre több a törvényszegés is, hiszen ahhoz, hogy béke legyen az emberek hétköznapjaiban, ahhoz el kell gondolkodni azon, hogy mit is tehetnék a felebarátom érdekében? Jézus URunk arra tanít: "Amit szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek, azt tegyétek ti is másokkal!" A gond csak az, hogy Jézus tanítására magasról "tesznek", mert úgy gondolja mindenki, hogy "majd ha a többiek jók lesznek velem, akkor és is jó leszek velük!". Idős emberek morgásából gyakran kihallatszik: "Mert én mindig mindenkivel csak jót tettem, mindenkinek segítettem, de az volt a baj, hogy mindig megmondtam az igazságot!"... Lehet, hogy így volt, de az is lehet, hogy nem... Utólag ki tudja eldönteni, milyen igazságot, kinek az igazságát szólták? A szomorú tény, hogy az Isten (szeretet)igazságát csak nagyon kevesen vállalják fel!

Pál apostol - neki tulajdonítják a Zsidókhoz írt levelet, bár igen sok érv van amellet is, hogy inkább Pál egyik követője a levél szerzője -, azt írja - szerintem helytelenül -, hogy "Isten az Ő választottainak igazságot szolgáltat". Isten valójában MINDENKINEK igazságot szolgáltat: azaz, mindenkinek megfizet a cselekedetei szerint! "Aki szelet vet, vihart arat" - mondja a Mester. Miért kapna jutalmat az is, aki egész életében csak hitványkodott? Semmi értelme nem lenne a jóra való törekvésnek, ha mindenki ugyanazt kapja...

Jónéhány teológus gondolja úgy, hogy végül Isten mindenkinek megbocsát és mindenki üdvözül... Lehet, hogy így lesz, de az is lehet, hogy nem! Elvégre Isten útjai kifürkészhetetlenek... Annyi bizonyos, hogy itt a földi létünkben minden szavunknak, minden cselekedetünknek, de még a mulasztásainknak is következménye van! A hívő ember szerint ezeknek 'kihatása' van az örök életre is, ezért kéri Teremtője gondviselő erejét nap, mint nap, s bizakodik az Ő féltő kegyelmében...