Rhodos, 1991. augusztus 13.

Ó Jahve, Istenem és Atyám, mosolyogj ránk!

Uram?

Én vagyok. Én vagyok az, Jahve, a te Abbád.

Ó Istenem, könyörülj nyomorúságunkon!

Virágom, én, Jahve, a te Istened, végtelenül irgalmas vagyok. Az irgalom, a könyörület és a gyengédség végtelen óceánja vagyok. Nektek adtam törvényemet, de nem elég csupán hangoztatni, hogy ismeritek törvényemet, meg is kell valósítanotok! Nem elég mondani, hogy hisztek abban, hogy Én vagyok, azt kívánom, hogy szeressetek és imádjatok!
A gonosz lelkek is hiszik, hogy Én vagyok, csakhogy õk nem szeretnek és nem imádnak engem. Figyelnek hangomra, de nem szeretnek engem.
Legyetek hûségesek hozzám, és ti, akik az én ivadékaim vagytok, jöjjetek hozzám, a ti Abbátokhoz, és vigasztaljatok! Fáradt vagyok, és ti, akik meg tudtok vigasztalni engem, csupán kis maradék vagytok. Ti vagytok a nyájban a legkisebbek, és rajtatok nyugszik tekintetem. A ti Abbátok mondja nektek trónjáról: örök szeretettel szeretlek benneteket! Legyetek áldottak!

MEG TUDOM SZELIDÍTENI A KONOKSÁGOT

1991. augusztus 13.

Uram, bocsáss meg nekünk, amiért valóban nem tudtuk értékelni nagy szeretetedet, nem tudtuk értékelni nagy áldozatodat, nem tudtunk szeretni és egységben maradni. Újból és újból megismételjük tévedésünket.
Ó, Uram Jézus, a Te segítségedre van szükségünk ahhoz, hogy észhez térjünk.
Jöjj, és ments meg minket! Az istenség ¹ koszorúja leesett fejünkrõl. Tekints ránk és lásd nyomorúságunkat, szánalomra méltó züllöttségünket, érzéketlenségünket azzal szemben, ami szent. Fordíts vissza Magadhoz, látogass meg minket!
Ahogy engem meglátogattál, látogasd meg többi gyermekedet is, és mutasd meg nekik Szívedet!

Ezt akarom hallani minden ajakról Vassulám: “Jézusom szeretlek, mentsd meg lelkemet, és mentsd meg mások lelkét is!”
Így imádkozz e szegény lelkek megtéréséért! Mondj kilencedeket, és meg foglak hallgatni. Meg tudom szelídíteni a konokságot. Ezért imádkozz Szentséges Szívemhez, és a többit én magam teszem meg.