„Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki?" (Máté 18:21)
Amikor az emberek zaklatottak, olyankor rossz dolgokat mondanak és tesznek. Ilyenkor könnyen ítélkezővé válunk irányukban, és helytelen következtetéseket vonunk le. Helyette jobb, ha lassítunk, Istentől kérünk türelmet és megértést. Ne kényszeríts másokat arra, hogy a múltjukban éljenek, míg te elvárod, hogy a te múltad el legyen felejtve. Bármiben is gyakorolsz kegyelmet, annak a százszorosát fogod aratni idővel. Mindenki hibázik, ezért adj még egy lehetőséget, hogy méltósággal térhessenek vissza a kapcsolatba. Neked milyen sok idődbe telt, míg helyrehoztad életed hibáit? Nem lehet, hogy némelyiken még most is dolgoznod kell? Ugye örülsz, hogy az emberek nem tudják küszködéseid teljes történetét? Adj hát te is időt az embereknek, adj nekik lehetőséget arra, hogy megmagyarázzák tetteiket! Lehet, hogy először még nem találják a megfelelő szavakat, ezért légy kész tovább hallgatni. Jézus eltűrte Péter gyengeségeit, mert tudta, mi lesz Péterből egy napon. Érdekes módon, amikor valaki felzaklatta Pétert, ő Jézushoz fordult a kérdéssel: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" Jézus így felelt neki: „...hetvenszer hétszer is" (Máté 18:21-22). Ha a reménynek csak egy kis szikrája is van bennük, szítsd fel azt a tüzet, ne oltsd ki! Nem bírálóra van szükségük, hanem buzdítóra. Amikor Nathaniel Hawthorne-t elbocsátották az állásából, teljesen kétségbeesett. Felesége azonban ezt mondta neki: „Most elkezdheted megírni azt a könyvet, amit mindig is akartál." így született meg A skarlát betű. James Whistler megbukott West Pointban [katonai akadémia az Egyesült Államokban], az üzleti életben is kudarcot vallott. Egy barátja azonban a festésre biztatta. A többi pedig már történelem. Adj hát az embereknek még egy lehetőséget!
Eltemeted talentumodat?
Egyik legismertebb példázatában Jézus azt szemlélteti, hogyan működnek a dolgok Isten országában: „Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy… Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe… Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga… el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki…” (Máté 25:24–30). El tudod képzelni, hogy amikor a legközelebbi fizetésnapon bemész a munkahelyedre, a főnököd a fizetésedet valaki másnak adja oda, míg te csak állsz ott? Ebben a történetben pontosan ez történt. Azt szemlélteti, mi fog történni Krisztus ítélőszékénél – és egyszer te is ott leszel majd. Miért ítélte meg az Úr ilyen szigorúan ezt a fickót? Mert eltemette talentumát. Miért temette el? Mert félt. Mitől félt?
a) Félt, hogy az Istentől kapott talentum nem lesz elég a feladatához.
b) Félt kockázatot vállalni, nehogy kudarcot valljon.
c) Félt, hogy mivel nem olyan talentuma van, mint másoknak, az övé már nem is számít.
Ahogy a pokolban a büntetésnek különböző fokozatai vannak (ld. Máté 11:21–24), ugyanígy a jutalomnak is fokozatai vannak a mennyben. Az, hogy most hogyan használod talentumodat, meghatározza, milyen lesz jutalmad akkor.
„Az asszony… szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele lévő férjének is, és ő is evett.” (1Mózes 3:6)
A Teremtés könyvében olvassuk, hogy mielőtt Isten megteremtette Évát, figyelmeztette Ádámot, hogy ne egyen a tiltott gyümölcsből, ezért az ő felelősége volt, hogy ezt a tiltást elmondja feleségének is. Egyértelmű, hogy nem végezte valami jól a feladatát. Ezért aztán elvesztette az állását, sőt az otthonukat is el kellett hagyniuk. Figyeld meg, hogy az ördög először Évát környékezte meg a kísértéssel, hogy ne engedelmeskedjen Istennek. „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról… és evett. Adott a vele lévő férjének is, és ő is evett.” Kérdés: hol volt Ádám, amikor a Sátán félrevezette Évát? Ott volt vele. Fontos tanulság van ebben: ha egy férfi nem hallgat Istenre és nem engedelmeskedik neki, akkor nem tud olyan vezető lenni, amilyenre a feleségének és a családjának szüksége van. Szó szerint megnyitja az ajtót a Sátán előtt, és engedi, hogy az bejöjjön és feldúlja az otthonukat. Amikor a Sátán megpróbálta rátukmálni az árut Évára, Ádám ott állt szó nélkül, ahelyett, hogy azt mondta volna: „Ez hazugság. Ha nem követjük az utat, amit Isten mutatott, akkor mindent elveszítünk.” A házasságban nem az a kérdés, ki a főnök, hanem az, hogy elfogadjuk-e azt a rendszert, amit Isten azért teremtett, hogy a családban mindenki az ő áldásaiban részesülhessen. A Biblia azt mondja, hogy a Sátán „azért jön, hogy lopjon, öljön, pusztítson” (János 10:10). De ha egy férj őszintén elkötelezte magát Krisztusnak, akkor meg tudja védeni a családját. Ezért, ha férj vagy, fel kell vállalnod ezt a szerepet, ha pedig feleség vagy, akkor biztatnod kell a férjedet arra, hogy Istennel járjon, és tudtára kell adnod, hogy megtiszteltetésnek és kiváltságnak tartod, hogy ilyen embert követhetsz.
„Minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi.” (1Korinthus 11:3)
Pál azt írja: „tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten” (1Korinthus 11:3). Isten tervében rend van. Ahogy Krisztus engedelmeskedett Istennek, a férfiaknak is engedelmeskedniük kell Krisztusnak, a feleségeknek pedig engedelmeskedniük kell istenfélő férjüknek. Figyeld meg, az ige azt írja: „az asszony feje a férfi”, nem azt, hogy minden asszony feje. Ez a szervezeti felépítés nem alkalmazható a munkahelyen vagy más kapcsolatokban. Ha nem tartjuk tiszteletben az Isten szerinti rendet, a Sátán be tud lépni az otthonunkba, ahogy az első otthonban behatolt az édenben. Az engedelmesség manapság népszerűtlen szó. De ha a Biblia szemszögéből nézzük, akkor meglátjuk, hogy az engedelmesség egy pozitív erő a jó dolgok véghezvitelére, nem pedig negatív erő a nők elnyomására és alárendelt állapotba kényszerítésére. Az engedelmesség görög szava, a hüpotasszó azt jelenti, hogy önként alárendelem magam egy másik személy tekintélyének. Jelentéstartalmában nincs kényszer, hanem hajlandóság arra, hogy elfogadjuk, akit, és amit Isten készített számunkra, és alárendeljük magukat a másik tekintélyének. A férj Istennek, a feleség pedig Istennek és a férjének. Pál azt írja: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte…” (Efezus 5:25). Ha egy férj így szereti a feleségét, hogy önmagát adja neki, akkor a feleség örömmel alárendeli magát a férje vezetésének a családjukban. Férj szeretete és védelme az, ami lehetővé teszi, hogy teljes mértékben kibontakoztassa az Istentől kapott lehetőségeit.
„Jelenjék meg minden férfi az Úristennek, Izráel Istenének színe előtt!” (2Mózes 34:23)
Isten azt mondta: „Évente háromszor jelenjék meg minden férfi az Úristennek, Izráel Istenének színe előtt! Mert népeket űzök ki előled, kiterjesztem határaidat, és senki sem kívánja meg országodat, amikor évente háromszor fölmész, hogy megjelenj az Úrnak, a te Istenednek színe előtt.” (2Mózes 34:23–24). Évente háromszor Izráel férfiúinak lelkigyakorlatra kellett menniük, és kérniük kellett Isten útmutatását. Isten pedig megígérte, hogy megvédi a családjukat és birtokukat, amíg úton vannak, sőt, „kiterjeszti határaikat”. Tehát ha férj vagy, és szeretnéd, hogy Isten megvédje a családodat és megáldja vállalkozásaidat, akkor időt kell szánnod arra, hogy gondolataidat, tetteidet és döntéseidet alárendeld Isten vezetésének. Nem lehetsz jó családfő, amíg feletted nem Krisztus a fő. A legjobb, amit annak érdekében tehetsz, hogy jó családfő és jó férj légy, ha megkérdezed magadtól: „Mi a véleménye Krisztusnak erről a dologról?” (ld. 1Korinthus 2:16). Aztán kövesd azt, amit mond. Ha ezt megteszed, feleséged oda fog figyelni rád és együtt fog működni veled. Miért? Mert többé nem a te véleményeddel vitatkozik, most már bevontad Krisztust és az ő szavát a számításba. Lehet, hogy a feleségednek időre lesz szüksége, míg megbízik vezetésedben és tisztelni fogja gondolkodásodat, de ha látja, hogy Istennel jársz és az ő alapelvei szerint élsz, bízni fog benned és biztonságban érzi majd magát. Amikor egy feleség azt mondja a férjének: „ölelj át”, nem feltétlenül fizikai közelségre vágyik, hanem arra a biztonságérzetre, ami iránti vágyat Isten teremtette belé. Olyan férjre van szüksége, akit szerethet, akiben bízhat. Isten téged is ilyen férjjé tud formálni.
„Ádámban mindnyájan meghalnak.” (1Korinthus 15:22)
A Biblia azt írja: „Ádámban mindnyájan meghalnak.” Miért Ádám miatt? Mert ő volt az első családfő, tehát ő volt a felelős azért, ami a családjában történt. Mint emberek, Isten előtt egyenlők a férjek és a feleségek. De a házasságban különböző szerepük van. Ami az első családban megtörtént, az annak a következménye volt, hogy két ember Istentől függetlenül akart élni. Sok kapcsolat ma is ezért nem működik. Egyik vagy másik fél úgy dönt, hogy Isten törvényeitől és tekintélyétől függetlenül akarja élni az életét. Ez megmutatkozik abban, hogy a házasságok közel fele válással végződik. Igaz, hogy ebből a százalékarányból az nem derül ki, hogy hányan maradnak ugyan házasok, de azt mondják, hogy nem boldogok, és még egyszer nem házasodnának össze ugyanazzal az emberrel. A konfliktusok abból erednek, ha a két házasfélnek különböző a múltja, a tanulási stílusa, a személyisége és a háttere. Egyikőjük például ezt mondja: „engem így nevelt az apám”, vagy: „az én anyám ezt mindig így csinálta.” Mindannyiunknak megvan a saját elképzelése a dolgokról, amiből kialakul számunkra „a jó és rossz tudása” – vagyis, hogy szerintünk mi a jó és mi a rossz a házasságban. Mindenkinek van véleménye. A gond csak az, hogy egy egész életet eltölthettek a véleményeteken vitatkozva, mégsem juttok sehová. Krisztus követőiként arra vagyunk elhívva, hogy életünket ne személyes megérzésre, hanem a Biblia kijelentésére alapozzuk, és arra építsük házasságunkat. Ádám feladata az volt, hogy megismerje Isten nézőpontját az életre és a családjára vonatkozóan, aztán megismertesse ezt családtagjaival is. Hogyan? Úgy, hogy szerető férjként az Isten szerinti vezetés példája lesz. Ha egy család így működik, Isten áldása mindig jelen lesz benne.
„Ti, férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg neki a tiszteletet…” (1Péter 3:7)
Meg kell ismerned a feleségedet, és tiszteletben kell tartanod a szükségleteit. Amikor Isten a nőt teremtette, fogadónak és válaszadónak alkotta. Egy kicsit lágyabbra, egy kicsit melegebbre, egy kicsit érzelmesebbre formálta, hogy így reagáljon férjére. Egy asszony úgy válaszol a férfinak, hogy amit az akar, azt követelés helyett adással kaphassa meg. Ha feleséged érzi, hogy őszintén szereted, és biztonságban érzi magát melletted, akkor nem kell aggódnod amiatt, hogy teljesíti-e a családban rá háruló kötelezettségeket. Nem kell azon tűnődnöd, hogy lesz-e élénk, bensőséges testi kapcsolatotok. Ő mindig kész lesz válaszolni szükségeidre. De ez azt jelenti, hogy feleségedet és családodat kell első helyre tenned életedben. Néha ez azzal jár, hogy azt mondod: „Sajnálom, srácok, de ma este nem tudok veletek lenni, mert a feleségemmel lesz randim.” Ha ilyen férj vagy, akkor megkapod feleségedtől azt a választ, amit szeretnél, anélkül, hogy követelnéd. De készülj fel arra, hogy lehetnek a felszín alatt megbúvó és esetleg elmérgesedő problémák, amiket kezelned kell, mielőtt tovább tudnátok lépni társakként. Ha ilyen van, legyen benned elég alázat, hogy azt mondd: „Sajnálom, hogy csalódást okoztam. Nem szerettelek úgy, ahogy kellett volna, és tudom, hogy ez hatással volt a kapcsolatunkra. Nem szenteltem rád annyi időt és figyelmet, amennyire szükséged volt. De mától kezdve változtatni fogok. Isten segítségével megpróbállak úgy szeretni, amilyen szeretetet megérdemelsz.” Nos, tisztelt férjuram, a feleséged talán elájul, amikor ezt meghallja, de ha valóban így is teszel, akkor olyan házasságotok lehet, amilyenről mindig is álmodtál.
„Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő.” (Zsoltárok 128:3)
A zsoltáros azt írja: „Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár. Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat.” (Zsoltárok 128:1–4). A megfelelő éghajlaton nem kell könyörögni a szőlőtőnek, hogy növekedjen. Bőségesen fog szőlőt teremni, amiből aztán majd bor készül. A Bibliában a bor az örömöt és az ünneplést jelképezi. Ugyanez igaz a családodra is. Férjként Isten előtt te vagy a felelős a megfelelő klíma megteremtéséért, amelyben a feleséged és a családod megtapasztalhatja az áldást és a gyümölcstermést. Ez azt jelenti, hogy elegendő időt kell otthon töltened ahhoz, hogy megteremtsd és fenntartsd a megfelelő hőmérsékletet. Ha csak ritkán vagy jelen, akkor ezt nem tudod megtenni, mert a távolléted keserű csalódottságot teremt feleségedben, és csökkenti önértékelését és önbizalmát. Ha második helyet foglal el a hivatásod, a hobbid vagy a barátaid mögött – nem is beszélve a tévénézésről – akkor sosem lesz nagyszerű kapcsolatod vele. Ahhoz, hogy megismerd a feleséged szükségeit, minőségi időt kell töltened vele. Ha fel akarod fedezni a benne rejlő lehetőségeket, és tudni akarod, milyen nagyszerű ember is ő, teremts megfelelő légkört a családodban. Egy feleség így próbált viccelődni: „Nem tudtam, mi az igazi boldogság, amíg férjhez nem mentem – de most már túl késő!” Nem kell, hogy ez a ti esetetekben is így legyen. Teremthetsz olyan légkört, amelyben mindketten fejlődni tudtok, és élvezitek az életet.
Mit tegyünk, amikor elmúlik a hév?
„Az első szeretetedet elhagytad.” (Jelenések 2:4 Károli)
Senki sem tervezi, egyszer csak megtörténik. A románc szembekerül a realitással; valami megadja magát, és ez általában pont a romantika. Először olyanok vagyunk, mint egy szerelmes gerlepár, és semmi sem fontosabb a földön, mint egymás boldogsága. Aztán jönnek a kis tipegő lábacskák, és jól szervezett világunk a feje tetejére áll. A gyerekek nem illenek bele szépen a naptárunkba és a napirendünkbe. Ugyanis ők nem tudnak, és nem akarnak várni. Három gyerekkel, két munkahellyel és egy jelzáloghitellel később a szerelem már csak távoli emléknek tűnik. Két túlhajtott ember azon tűnődik, hogy hol hagyták el azt a romantikus érzést, és hogy vajon vissza fog-e térni valaha. Néhányan megállapodnak egy csendes házasságban, és vannak olyanok is, akik csak addig maradnak, amíg a gyerekek nagyobbak nem lesznek, aztán zöldebb, romantikusabb legelőket keresnek. De Isten egy harmadik, sokkal izgalmasabb alternatívát kínál. Isten alternatívája: tégy meg mindent azért, hogy helyreállítsd az „első szereteted”! (Ez az igeszakasz az efézusi gyülekezetnek íródott, de az alapelv alkalmazható egy jó házasság építésére is.) Tehát: 1) Vizsgáld meg újra az érzéseidet! Azt hisszük, hogy a mostani bizsergésmentes állapot azt bizonyítja, hogy a romantikus szerelem meghalt, és az álom örökre elveszett. Ez azért van, mert a romantikát összetévesztjük a szerelemmel. A romantika hozza össze az embereket, de a szeretet tartja együtt. És azok az emberek, akik szeretik egymást, újra fel tudják éleszteni a romantikát – mindegy hogy milyen korban vagy milyen állapotban vannak. 2) Ismerd fel, hogy az a bizonyos „hév” nem elveszett, hanem te hagytad el. „Az első szeretetedet elhagytad”. Nem az hagyott el téged. Nem halt meg. Egy új partner nem megoldás. 3) Menj vissza! A szerelmet meg fogod találni ott, ahol elhagytad: alultápláltan, kirekesztetten, gondozatlanul és súlyos oxigénhiányban szenvedve, de nem holtan. A házasságot Isten teremtette. Beszélj Vele! Kövesd az Ő útmutatásait, és szerelmed újraéled!
Íme három dolog, ami az Istennel való járásban – és a házasságokban is – működik. Először: Emlékezz! „Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki!” (Jelenések 2:5). Ne a mélységre, hanem a magasságra! Ne arra, hogy mennyire elromlott, hanem arra, hogy milyen nagyszerű volt egykor! Ne a legrosszabb, hanem a legjobb időkre! Emlékezz arra, amikor az volt a napod fénypontja, hogy együtt lehettetek! Mit tettél akkor, amit most nem teszel? Emlékszel arra, amikor felhívtad, csak azért, hogy halld a hangját? Az ajándékokat, amiket igazából nem engedhettél meg magadnak, mégis megvetted neki? A szerelmes üzeneteket, amiket az ebédjéhez csempésztél? Emlékszel, amikor kinyitottad neki az ajtót, kihúztad a széket, amikor a járda külső szélén mentél, amikor a kedvenc ételét főzted, pedig kimerült voltál attól, hogy későig dolgoztál, amikor az „1001 romantikus módszer”-t olvastad, és mindet kétszer is kipróbáltad? Emlékszel a csendes, gyertyafényes vacsorákra, amikor újra megborotválkoztál, és azt az illatot használtad, ami az ő kedvence, pedig te utálod? Amikor az intimitás nem csupán rólad szólt? A különleges helyekre, időkre, illatokra, pillantásokra, dalokra és versekre? A rózsára a tálcáján, amikor az ágyba vitted neki a reggelit, mert elsírta magát, amikor meghallotta azt a dalt, hogy: „Már nem hozol nekem rózsát többé”, te pedig megfogadtad, hogy sosem feledkezel meg a virágokról? Emlékezz! Emlékezz arra, mit tettél a szerelemért! Talán úgy tűnik, véletlenül bukkant fel a varázslat, de valójában a tettek éltették! Te voltál a varázslat. Amit tettél, az táplálta a szerelmet, aztán abbahagytad, és a láng kialudt. De az őrláng még ég, és ha visszaemlékszel a „magaslatokra”, az újra elindítja a pozitív, hitet ébresztő vonzalmat, ami olyan tettekre indíthat, melyek azt a kis lángot újra felszítják!
A második dolog, amire szükség van az első szeretet megújításához: a megtérés. Változtass a gondolkodásodon, az irányodon és a cselekedeteiden! Nem lehet megoldani egy problémát ugyanazzal a gondolkodásmóddal és viselkedéssel, ami előidézte; új gondolkodásmódra és új cselekedetekre van szükség. Ha a kapcsolatod valaha forró volt, akkor még mindig megvan mindened, ami ahhoz kell, hogy újra felforrósítsd. Már visszaemlékeztél arra, hogy miket tettél a kapcsolat „magaslatán”. Már elismerted, hogy azok a tettek éltették és töltötték meg kapcsolatodat, és hogy amikor mindezt abbahagytad, akkor „elhagytad az első szereteted”. Most készen állsz rá, hogy megtérj (ami azt jelenti: visszafordulni), és visszamenj oda, ahol akkor voltál, amikor a szeretet lángja fényesen lobogott. A helyreállás harmadik tényezője: a felelevenítés. „Tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet!” (Jelenések 2:5). Írd össze azokat a dolgokat, amelyeket akkor tettél, amikor a kapcsolat nagyszerű volt! Mindkettőtöknek személyesen kell imádságban elkötelezni magát arra, hogy megtesz néhányat a listán szereplő dolgok közül, anélkül, hogy elárulná társának, hogy melyiket választotta. Próbáld meg „rajtakapni” társadat azon, hogy feleleveníti „az előbbiekhez hasonló cselekedeteket”, és add tudtára, hogy milyen sokat jelent neked az, hogy törődik azzal, hogy megtegye. Amit hálával megerősítesz, abból még többet kapsz. Még egy bölcs intés: először talán furcsának fog tűnni, sőt valószerűtlennek, ha újra úgy viselkedsz, mint régen. Légy türelmes, ez majd megváltozik. Csak tedd továbbra is! És ne várj arra, hogy kedved legyen hozzá! Képes vagy arra, hogy új módon cselekedj, és az új érzéseket hozzon, még ha nem is érzel kedvet az új dolgok cselekvéséhez. Tedd, és majd érezni fogod, tedd, amíg az első szeretet öröme újra fellángol!
„Tedd Istent az első helyre, és Ő… sikerrel koronázza erőfeszítéseidet.” (Példabeszédek 3:6 TLB)
Ha életed korai szakaszában elutasítást tapasztalsz, akkor úgy érzed, hogy folyamatosan bizonyítanod kell, és munkamániássá válsz azért, hogy az emberek elfogadjanak. Egy nő ezt írja: „Még mindig hallom, ahogy apám kiabál, és azt mondja nekem, hogy soha nem leszek jó semmire, soha nem fogok elérni semmit. Minél jobban kiabált, annál eltökéltebbé váltam abban, hogy bebizonyítom neki, hogy téved.” A te fejedben is vannak ilyen hangok? Az igaz, hogy úgy érhetsz el sikert, ha keményen dolgozol, de ahhoz, hogy tartós elégedettséget élj meg, tudnod kell, hogy Isten akaratát valósítod meg az életedben. Mindent egybevetve, az jelenti a legtöbbet, hogy tudod: Isten szeret és elfogad. Mi tudná felülmúlni ezt?
Isten másfajta mércével mér. Nem fogja azt kérdezni, hogy milyen autód volt, hanem azt, hogy hány embert vittél el vele. Nem fogja megkérdezni, hogy hány négyzetméteres lakásod volt, vagy hogy hány hálószoba volt a házadban, hanem azt, hogy hogy nevelted a gyermekeidet, és hogy bántál a családoddal. Nem fogja megkérdezni, hogy milyen márkájú ruhák voltak a szekrényedben, hanem azt, hogy hány embernek adtál belőlük. Nem azt fogja megkérdezni, hogy mennyi volt a fizetésed, hanem azt, hogy mennyit fektettél be belőle Isten Országának építésébe. Nem azt fogja megkérdezni, hogy milyen beosztásban dolgoztál, hanem azt, hogy a munkádat megpróbáltad-e kiválóan és becsületesen végezni. Nem azt fogja megkérdezni, hogy mennyi barátod volt, hanem azt, hogy te hány embernek voltál a barátja. Nem azt fogja megkérdezni, hogy milyen környéken éltél, hanem azt, hogy szeretted-e a szomszédaidat. Nem a politikai nézeteidre vagy a bőröd színére fog rákérdezni, hanem arra, hogy milyen a jellemed. Tehát ne csupán keményen dolgozz, hanem a megfelelő okból dolgozz keményen!
Nyöszörgő ima
„Maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róma 8:26)
A nyöszörgést általában negatív dolognak tartjuk. De a nyöszörgő ima az egyik legpozitívabb dolog, amit csak tehetünk. „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.” (Róma 8:26–28 RÚF). Néha, amikor egy bizonyos dolog miatt imádkozunk, annyira mélyen érzünk azzal kapcsolatban, hogy szavakkal ki sem tudjuk fejezni. Ilyenkor lép közbe a Szentlélek, és azonosul velünk. Többet tesz annál, hogy csupán együtt érez velünk, magára veszi fájdalmunkat és legmélyebb vágyódásunkat, és tolmácsolja azokat Istennek. Mit tanít ez nekünk az imádságról? Azt, hogy a Szentlélek bekapcsolódik imádságainkba, ha nem csupán szájjal, de szívből mondjuk azokat. Vannak idők, amikor képtelenek vagyunk akár csak egyetlen szót is megformálni, mégis létrejön ez a fontos kapcsolat. Előfordult már veled, hogy annyira aggódtál valami miatt, hogy amikor Istenhez jöttél, csupán sóhajtani tudtál? Akkor valami fontos dolgot tanultál meg az imádsággal kapcsolatban! Isten megengedi, hogy nyöszörögjünk – különben soha nem is imádkoznánk igazán. Enélkül kimondanánk ugyan a szavakat, de sosem imádkoznánk lelkünk mélyéből, ahol a nagy erejű, buzgó könyörgés kezdődik (ld. Jakab 5:16).
