„Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsoltárok 127:2)
A betegség, a stressz, a családi problémák, a munkahelyi követelmények stb. megfosztanak minket az alvástól. Ha pedig folyamatosan alacsony töltöttséggel működünk, az megmutatkozik a viselkedésünkön, a kapcsolatainkon és a teljesítményünkön. A Biblia azt mondja: 1) „Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” 2) „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:9). 3) „Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol” (Példabeszédek 3:24). Az alvás a bizalom cselekedete: amikor aludni mész, a világ Isten kezében van, nem a tiédben. És elég jól működik akkor is, ha nem vagy ébren, hogy irányítsd a dolgokat. Amikor holnap reggel felébredsz, akkor Isten – éppúgy, ahogy Izráelnek friss mannát adott – megadja neked a kegyelmet, amire szükséged van. Jeremiás azt mondta: „Fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás!” (Jeremiás 31:26). Próbáltál már valaha imádkozni, amikor alváshiányban szenvedtél? Nehéz dolog. Mielőtt Illés képes lett volna hosszú időt imában tölteni, az Úr angyala nem egyszer, de kétszer is hagyta szundítani. Az apostolok viszont a Gecsemáné kertben nem tudtak imádkozni, mert folyton elaludtak. Tudod mit? Nehéz úgy gondolkodni, úgy érezni és úgy cselekedni, mint Jézus, ha nem alszol eleget. Ezért van az, hogy „akit az Úr szeret, annak elegendő alvást ad” (Zsoltárok 127:2 NKJV). Lehet, hogy a leglelkibb dolog, amit csak tehetsz az, hogy korábban lefekszel, és felfrissülve ébredsz, hogy kész légy teljesíteni mindazt, amit Isten eltervezett neked arra a napra.
Hallgass, a jó tanácsra!
„A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra.” (Példabeszédek 12:15)
Ha valamit nem tudsz, akkor könnyebben követsz el hibákat. Lehet, hogy sok mindent tudsz, de nem tudsz mindent. Ezért mindig nyitottnak kell lenned a jó tanácsokra, sőt, keresned kell azokat. A profi golfozók mellett mindig van egy segítő, akinek nem csak annyi a dolga, hogy az ütőket vigye, támogatására és értékes tanácsaira is szükség van. Tommy Bolt minden idők egyik legnagyszerűbb golfjátékosa volt – de volt egy nagy hibája: elviselhetetlen természete. Egyik évben, egy dél-kaliforniai versenyen annyira dühös volt előző napi rossz teljesítménye miatt, hogy azt mondta segédjének, hogy ha feltesz neki egy kérdést, akkor csak annyit válaszolhat rá, hogy: „Igen. Mr. Bolt” vagy „Nem, Mr. Bolt”. Egyébként maradjon csendben. Bolt kezdőütése után úgy tűnt, a labda egy fa mögött állt meg. Amikor odaértek, megkérdezte a fiút: „Mit gondolsz, az ötös vassal üssem el?” A segéd a parancsnak engedelmeskedve egyszerűen annyit mondott: „Nem, Mr. Bolt.” Bolt mégis az ötös vasat használta, és hihetetlen távolságra elütötte a labdát, az a lyuktól alig néhány méterre állt meg a pázsiton. Bolt a fiúhoz fordulva büszkén kérdezte: „Na, ehhez mit szólsz?” A segéd, miközben felvette a táskát és elindult a pázsit felé, csendesen megjegyezte: „Az nem az Ön labdája volt, Mr. Bolt.” Ha nem akarsz hibákat elkövetni, melyek miatt később bánkódnál, fogadd el a jó tanácsot! A Bibliában azt olvassuk: „A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra.”
Istenfélelem
„Aki az Urat féli, annak erős oltalma van.” (Példabeszédek 14:26)
Ha alárendeled magad Istennek, nem kell félned semmitől, mert ő lesz „oltalmad és erősséged” (ld. Zsoltárok 46:2). Az istenfélelem nem azt jelenti, hogy félünk attól, hogy Isten bántani fog minket. Ő jó Isten! Az „Úr félelme” csupán azt jelenti, hogy követjük az ő útmutatásait és elismerjük hatalmát mindenben. Bizonyára észrevetted, hogy manapság nem nagyon tisztelik a tekintélyt; kifejlesztettük magunkban a „Nekem senki ne mondja meg, hogy mit tegyek!” gondolkodásmódot. De a Bibliában azt olvassuk: „aki az Urat féli, annak erős oltalma van” (Példabeszédek 14:26). Miért mondja ezt? Mert a tiszteletteljes félelem azt jelenti, hogy engedelmesek vagyunk. Azt jelenti, hogy megtesszük, amit Isten mond, és belé vetett bizalmunk egyre csak növekszik. Észrevehetsz még valami fontosat: minél nagyobb tisztelettel és hódolattal vagy Isten felé, annál figyelmesebb és tisztelettudóbb leszel embertársaiddal is. Mivel tudod, hogy Istennek kell elszámolnod tetteiddel, és felismered, hogy számára más emberek éppen olyan értékesek, mint te vagy. Salamon azt írja: „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” (Prédikátor 12:13). Mózes azt mondta Izráel fiainak: „Most pedig Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féljed, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből.” (5Mózes 10:12). Ennyire egyszerű!
„Dicsőítsük Istent szüntelenül… hálaadással!” (Zsidókhoz írt levél 13:15 NKJ)
Egy női konferenciára (Women of Faith) olyan sok résztvevő érkezett, hogy 150 embernek nem jutott ülőhely, így a szervezők keskenyebb székeket hoztak be. Mindenkinek jutott ülőhely, de csak igen szűkösen fértek el az előadóteremben, és ennek senki sem örült. A rendezvény szervezője megkérte a vendégelőadót, Joni Eareckson Tadát, hogy segítsen lecsendesíteni a tömeget. Fiatal korában Jonit fejesugrás közben baleset érte, amely mind a négy végtagjára kiható bénulást okozott, és emiatt tolószékbe kényszerült. Amikor a személyzet feltolta őt az emelvényre, ő így szólt a hallgatósághoz: „Úgy tudom, néhányuknak nem tetszik a szék, amiben ülnek. Nos, nekem sem! De van ezernyi fogyatékkal élő barátom, aki boldogan helyet cserélne önökkel.” A teremben azonnal csend lett, és megszűnt a panaszkodás.
Amikor Pál Timóteust tanította, ezt mondta: „Erősödj meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van!” (2Timóteus 2:1) – és a hála a kegyelem egyik sarja. A Biblia azt mondja: „Vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor [nem csak akkor, amikor kedvünk van hozzá], hálát adva az Ő nevének”. Amikor a bibliamagyarázó Matthew Henry-t kirabolták, ezt írta a naplójába: „Hadd legyek hálás először is azért, mert eddig még soha nem raboltak ki; másodszor azért, hogy bár elvették az erszényemet, de nem vették el az életemet; harmadszor azért, mert bár elvették mindenemet, az nem volt sok; és végül azért, hogy engem raboltak ki, és nem én raboltam.”
Ha nehezedre esik találni valamit, amiért ma hálás lehetsz, íme egy jó ok: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsoltárok 118:29).
„... némelyeket... rendelt az Isten az egyházban... tanítókká... " (1Korinthus 12:28)
Howard Hendricks rámutat, hogy jó tanítónak lenni azt is jelenti, hogy másokra felelősséget és elszámoltathatóságot ruházunk. „Az a gond a gyülekezetekben, hogy nem így csináljuk. Az Egyesült Államok kormánya dollár milliárdokat költ egy repülőgépre, majd egy 19 éves kölyök kezébe adja; aztán amikor ugyanez a tizenkilenc éves bejön a gyülekezetbe, azt sem engedjük neki, hogy a perselypénzt szedje. Voltál már valaha olyan tárgyalóteremben, ahol valakinek a végrendeletét olvasták fel? Amíg a felolvasó dünnyögve átrágja magát a jogi szakzsargonon, mindenki más a teremben félig alszik - mindenki, kivéve azt az embert, aki kedvezményezettként van megjelölve... Amikor tanítasz, a tanulónak tudnia kell, hogy az ő neve van odaírva – amikor látja, hogy az ő neve gyakorlatilag bárhol felbukkan a könyvben - nos, ez sokat számít az ösztönzése tekintetében... Meg vagyok győződve arról, hogy mindenkit - kivétel nélkül mindenkit - lehet motiválni a tanulásra. Igaz, hogy nem mindenkit egyszerre; és van, akiket más tanároknak kell tanítaniuk, más módszerekkel. Az időzítés sorsdöntő. A tanítás olyan, mintha egy időzített bombát állítanánk össze... beállítva arra, hogy egy későbbi időpontban valahol máshol robbanjon. Ezért kell egy jó tanítónak hitben járnia, és ezért van szüksége sok-sok türelemre. Ráadásul nem minden ember számára te vagy Isten válasza. Ez a lényege Krisztus testének... Sokszor megkérdezték tőlem: »Hogyan lehet ösztönözni valakit?« Ezt válaszoltam: »Ha valakit megrázatsz 20 000 volttal, nem fog odafordulni hozzád, hogy megkérdezze, mondtál-e valamit. Nem, hanem mozdulni fog!« Az igazi kérdés nem az, hogy ő tud-e lelkesedni, hanem az, hogy te, tanító, lelkes vagy-e?"
