Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Állóképesség-Imádkozzatok vezetőitekért!-Isten dolgozik a helyzeteden-Megvalósítani az álmot-Szellemi kovácsok kerestetnek!-Szereld fel a kábeleket!-Szolgálni mások felé

2018. szeptember 03. 00:15 - Andre Lowoa

Állóképesség

„Nézzünk fel Jézusra… Gondoljatok rá… hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek!” (Zsidókhoz írt levél 12:2-3)

A megpróbáltatásokat nehéz elviselni még a legjobb időkben is, de ha nem is értjük, miért történik, az kifejezetten frusztráló lehet. Isten nem ad nekünk hosszadalmas magyarázatokat arról, hogyan dolgozik; ahhoz van szokva, hogy egyetlen mondattal világokat teremtsen. Amikor tehát nem találsz azonnali választ a Szentírásban, imádságban vagy mások tanácsában, akkor csak a tűnődés marad. És nem te vagy az első. Dávid gyakran ismételte miértjeit a Zsoltárokban, Isten mégis így nevezte őt: „szívem szerint való férfi, aki teljesíti minden akaratomat” (ld. ApCsel 13:22). Tehát ne csüggedj! William Barclay bibliamagyarázó rámutatott, hogy a kitartás több annál, hogy elbírunk nehéz dolgokat, fel is használjuk azokat növekedésünkre és Isten dicsőségére. Amikor a kérdést nem követi azonnal a válasz, akkor jön a „Hogy jutok túl ezen?”. A Biblia erről is beszél, amikor elmondja, hogy Jézus „elszenvedte a keresztre szegezettség gyalázatát, mert tudta… hogy később örülni fog” (Zsidók 12:2 CEV). Aztán ez következik: „Gondoljatok Jézusra… és akkor nem fogtok elcsüggedni és nem fogjátok feladni”. Jézus azért tudott kitartani, mert képes volt előre nézni, és maga előtt látni annak örömét, hogy kedvében jár Atyjának, látni az egyház építését és az elveszett világ megmentését. A zsoltáros azt mondta: „Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg [nem csüggedek, nem győz le ez a helyzet], mert a jobbomon van” (Zsoltárok 16:8). Az állóképesség nem a realitás tagadása, és nem az, amikor összeszorított foggal és kifehéredő ujjpercekkel kapaszkodunk. Az állóképesség azt jelenti, hogy Jézuson tartjuk a szemünket, és Tőle merítjük azt az erőt, amelyre szükségünk van, hogy tovább küzdjünk a győzelemig!



Imádkozzatok vezetőitekért!

„Imádkozzatok... minden feljebbvalóért..." (1Timóteus 2:2)
A Biblia azt mondja: „Az igazságosság felmagasztalja a népet..." (Példabeszédek 14:34). Az Ószövetségben Ábrahám közbenjárt Istennél Sodomáért (lMózes 18:22-33). Mózes Izraelért állt Isten elé, és megmentette a pusztulástól (2Mózes 32:11-14). Józsué is könyörgött a népért, amikor Ákán elvett a kiirtandó dolgokból (Józsué 7:6-9). Korunkban egyre csökken a hatalmon lévők iránti tisztelet, könnyen állunk az ellensza­vazók táborába. Még ha olyanok vannak is hatalmon, akikre nem szavaztál, a Biblia azt mondja: „...tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat... a királyokért és minden feljebbvalóért". Miért? Mert: „Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt"; ez ilyen egyszerű! Kérd Istent, hogy adjon meg vezetőinknek három dolgot. Először alázatot: „...aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!" (Példa­beszédek 15:33). Jézus, minden idők legnagyobb vezetője „megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel..." (Filippi 2:7). A szolgálva-vezetés az erő lényege, azt jelenti, hogy elismerjük korlátainkat és Istentől kérünk tisztánlátást és vezetést. Másodszor bölcsességet. Salamon azt mondta: „Az Úr félelme bölcsességre int..." (Példabeszédek 15.33), és Jakab hozzáteszi: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen böl­csességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja" (Jakab 1:5). Ahelyett, hogy csupán politikai terveid előrehaladásáért imád­koznál, kérd Istent, hogy adja meg vezetőinknek, amire szükségük van ahhoz, hogy józanul gondolkodjanak, és bölcs döntéseket tudjanak hozni. Harmadszor bátorságot. Dávid azt mondta: „Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úr­ban!" (Zsoltárok 27:14). Amikor világméretű terrorizmussal, háborúkkal, gazdasági vál­sággal és a félelem légkörével nézel szembe, imádkozz, hogy Isten adjon vezetőinknek erős jellemet, hogy azt tegyék, ami helyes, ne azt, ami népszerű.





Isten dolgozik a helyzeteden

„… aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik” (Efezus 1:11)
W. A. Criswell megjegyezte, hogy mielőtt egyetlen követ leraktak volna a londoni Szent Pál katedrális építésekor, Sir Christopher Wren már látta gondolataiban az egész épületet. Mielőtt a vésővel először hozzáért volna a márványhoz, Michelangelo már látta benne Mózes hatalmas alakját úgy, ahogy azt célul tűzte ki szívében. Akkor miért lenne meglepő, hogy a világmindenség tervezőjének és alkotójának terve és célja volt a teremtett világgal? A zsoltáros ezt mondja: „… te formáltál anyám méhében” (Zsoltárok 139:13). Mielőtt megfogantál volna, Isten már mindent végiggondolt, ami hatással lehet életedre, beleértve „… a különböző időket és alkalmakat…” (Dániel 2:21), a világtörténelem eseményeit, politikai vezetők döntéseit (ld. Példabeszédek 21:1), és még azt is, mennyi hajad legyen (ld. Lukács 12:7). Gondolj erre, mikor reggel arra ébredsz, hogy elfeküdted a hajadat! Dr. Robert Jeffres mondja: „Isten terve nem csupán azokat a körülményeket foglalja magában, melyek nincsenek irányításod alatt, de azokat is, amikről azt hiszed, te tartod őket kézben. Lehet, hogy azt hiszed, te döntesz az idődről, arról, hogy melyik úton menj munkába, miket vásárolj a boltban, de valójában az Úr dönt arról, hogy mit kell tenned (pl. Példabeszédek 20:24). Minden döntésed az ő kezében van, nem csupán a jók. Ha házasságon kívüli viszonyból fogantál, vagy két hormon-túltengésben lévő tinédzsertől, vagy akár erőszakból, a 139. zsoltár olvasta után mégsem mondhatod, hogy véleltlenül lettél, igaz? Isten valahogyan még egy erkölcsi bukást is fel tud használni arra, hogy véghezvigye az ő tervét. És ha más emberek hibáit valami jóra tudja használni, miért lepődsz meg azon, hogy a te hibáidat is fel tudja használni úgy, hogy elérje velük az ő célját. Ez az észbontó gondolat reményt ad mindenkinek, aki elbukott.”






Megvalósítani az álmot

„Légy erős és bátor!” (Józsué 1:9)

Amikor eljött az ideje, hogy Józsué átvegye Mózes helyét, Isten ezt mondta neki: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1:9). Ma ugyanezt mondja Isten neked is. Azt akarja, hogy törekedj megvalósítani azt az álmot, amit ő ültetett el a szívedben. Alfred D. Souza írta: „Sokáig úgy tűnt számomra, hogy az élet mindjárt elkezdődik – úgy értem a való élet. De mindig volt valami akadály az útban, valami, amin előbb túl kellett jutni, valami befejezetlen ügy, letöltendő idő, és kifizetendő adósság. Aztán majd elkezdődik az élet. Végül azonban ráébredtem, hogy ezek az akadályok voltak az életem.” Amikor akadályokba ütközöl, felfedezel magadról olyan dolgokat, amiket azelőtt nem tudtál. Rájössz, mennyire hiszel Istenben – és magadban. Minden probléma segít jobban megismerni önmagadat. Az akadályok csupán felhívások arra, hogy megerősítsd a pozíciódat az álmod feladása helyett. Ha visszatekintesz az életedre, jobban fogod bánni azokat a dolgokat, amiket nem tettél meg, mint azokat, amiket megtettél. Ezért ha az álmod lehetetlennek tűnik, bízz Istenben, és cselekedj úgy, mintha a kudarc lenne lehetetlen. Miért? „Mert Istennek minden lehetséges” (Márk 10:27). Ez azt jelenti, hogy ha elindulsz megmászni a Mount Everestet, mindenképpen vidd magaddal a zászlót! Ne hallgass azokra, akik azt mondják, hogy nem lehet megcsinálni. Vagy azokra, akik azt mondják, hogy túl nagy kockázatot vállalsz. Ne is törődj azokkal, akik azt mondják, hogy nem lehet, csak összpontosíts arra, amiről Isten mondta, hogy lehetséges.

„Nézzétek, ott jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg!” (1Mózes 37:19-20)

Hogyan reagáltak József nagy álmaira a testvérei? „Gyertek, öljük meg!” Néha azok fognak legjobban neheztelni az álmodra, akik a legközelebb állnak hozzád, Isten mégis segíteni fog megvalósítani azt. Adrés Segovia Spanyolországban született, és már gyermekkorában elkezdett gitározni tanulni. Abban az időben a gitárt nem tartották többre egy népi hangszernél; komoly zeneszerzők és előadóművészek semmire sem becsülték. De Segovia meglátta a gitárban is a klasszikus zene lehetőségét. Elkezdte tanulmányozni a klasszikus zenét játszó hegedűművészek és csellisták technikáit. Aztán ezeket a technikákat gitárra alkalmazta, és kifejlesztette a saját módszerét. Feldolgozta a régi nagy mesterek, például Bach műveit, és megtanulta őket eljátszani a hangszerén. 1909-ben, tizenhat évesen lépett fel először. 1919-ben világkörüli turnéra utazott, és meghódította a klasszikus zene világát. A zeneszerzők elkezdtek gitárra írni műveket és egy egészen új zenei műfaj született. Nyolcvan év alatt Segovia megváltoztatta az emberek felfogását erről a hangszerről. Mint sok más hatalmas álom, az ő álma is sokkal nagyobb hatással volt, mint amit elképzelt. Az ő erőfeszítései nyitották meg a gitár előtt a hangversenytermek és jazz-zenekarok ajtaját, ez pedig később az elektromos gitárhoz vezetett. Sok mindenért tartozunk köszönettel Andrés Segoviának; ha nem lett volna az ő álma, akkor a huszadik századi zene talán egészen más irányba haladt volna. A lényeg: ha valóban törekszel álmod megvalósítására, akkor el sem lehet képzelni milyen messzire juthatsz!




Szellemi kovácsok kerestetnek!

„Kovácsot pedig egész Izráel földjén nem lehetett találni.” (1Sámuel 13:19)

A Biblia azt mondja: „Kovácsot pedig egész Izráel földjén nem lehetett találni, mert a filiszteusok így gondolkodtak: Ne csinálhassanak a héberek kardot vagy dárdát… Ezért egész Izráelben nem volt senkinek kardja, sem dárdája, csak Saulnak és Jónátánnak” (1Sámuel 13:19-22 NLT).

Hogy Izráelt rabszolgasorban tartsák, a filiszteusok eltávolították az összes kovácsot. Ez egy megsemmisítő csapás volt. A kovácsok készítették a kardot a harchoz és a sarlót az aratáshoz. El tudod képzelni, milyen hatással van ez egy népre? A sátán taktikája nem változott. A célja még mindig az, hogy elnémítsa egy új kultúra – Isten országa kultúrájának – alakítóit és formálóit. Miért van szükségünk szellemi kovácsokra? Mert ők értenek ahhoz, hogyan kell a nyersanyagot valami olyanná alakítani, amit Isten tud használni. És ők nemcsak alakítják, de élesítik is. Minden nagy vezető finomítatlan nyersanyagból bontakozott ki. És a holnap vezetői ma még feldolgozatlan nyersanyag formájában járnak köztünk, várva, hogy felbukkanjon egy szellemi kovács. Sajnos sok szellemi vezető túlságosan el van foglalva azzal, hogy „vezesse a műsort”, és nem szakít időt arra, hogy a nyersanyaggal foglalkozzon. Szellemi kovácsokra nem csak a helyi gyülekezetben van szükség; a nemzetnek is szüksége van rájuk, hogy átformálják a kultúrát. „Befolyásolókra” van szükségünk, akik meg tudják újítani az üzleti életet, az oktatást, a kormányt és a médiát. Vannak jelentkezők?

Itt az ideje, hogy az ország szellemi kovácsai kitörjenek a filiszteusok béklyóiból és visszatérjenek ősi mesterségükhöz – hogy férfiakat és nőket formáljanak Isten szolgálatára alkalmassá. A harc túl nagy léptékű ahhoz, hogy Saul és Jónátán egyedül vívja meg!




Szereld fel a kábeleket!

„Ha az okos látja a veszedelmet, óvintézkedéseket tesz…” (Példabeszédek 27:12 NLT)

 

A Half Dome egy hatalmas gránitszikla a Yosemite Nemzeti Parkban. A 2694 méter magas gránittömböt meg is lehet mászni, de az út utolsó szakaszát a sziklába erősített acélkábelekbe kapaszkodva kell megtenni, így biztonságban fel lehet jutni a csúcsra. Mary Hunt újságíró így írt erről: „A mászás utolsó szakasza a meredek gránit felszínén… a legnagyobb kihívás. Amint meglátod a kifeszített drótköteleket, olyan rettegés tör rád, amilyet még sohasem éreztél… de nincs más választásod, mint folytatni az utat. Abban a pillanatban hálás vagy a kábelekért, amelyek korlátként segítenek, hogy felküzdd magad a csúcsra. Az életben a titok nyitja ahhoz, hogy folytatni tudd, amikor már feladni szeretnéd, hogy kifeszíted a „kábeleket”, mielőtt még szükséged lenne rájuk, így ha nehéz helyzetbe kerülsz, már ott lesz a segítség, hogy megvédjen saját félelmeidtől és saját magadnak ártó hozzáállásodtól.”

Salamon azt mondja: „Ha az okos látja a veszedelmet, óvintézkedést tesz, az együgyűek pedig vakon belemennek, és megjárják” (Példabeszédek 27:12 NLT).

Előbb vagy utóbb te is szembetalálkozol egy olyan heggyel, amit egyedül nem tudsz legyőzni. De ha ott vannak a „kábelek”, melyekre szükséged van, akkor meghódíthatod.

Mik ezek a kábelek?

1) Isten Igéje. Jeremiás azt mondta: „Igéd éltet engem” (Jeremiás 15:16 TLB). Ásd bele magad Isten Igéjébe, és szívd magadba azt! Így ha a bajok jönnek, meg tudsz birkózni velük. „Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat!” (Példabeszédek 6:22).

2) Erős imaélet. „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jakab 5:16). Az Istennel töltött idő átformál, Jézushoz hasonlóbbá tesz, és megerősít mindarra, ami rád vár.





Szolgálni mások felé

„Áldott az Isten… aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban…” (2Korinthus 1:3–4)

"A legjobban azok tudnak másokat vigasztalni, akik a legtöbbet szenvedtek..."

Évekkel ezelőtt egy hölgy meglátogatott egy árvaházat, és azt kérdezte a vezetőnőtől: „Van itt olyan gyermek, akit senki sem akar örökbe fogadni?” A vezetőnő így válaszolt: „Van egy lány. Tíz éves, eléggé csúnyácska és púpos is.” A hölgy erre azt mondta: „Azt a gyermeket akarom!” Harmincöt évvel később az iowa-i árvaházakat ellenőrző hivatal igazgatója a következő jelentést írta az egyik állami fenntartású intézményről: „Ez az árvaház elsőrendű. Az épület tiszta, az étel jó, a gyermekekről nagyszerűen gondoskodnak, és a légkör olyan, amilyet még sehol nem tapasztaltam. A vezetőnő, Mercy Goodfaith lelke szeretetet áraszt; olyan gyönyörű szemei vannak, hogy teljesen elfelejtettem, milyen csúnyácska az arca – vagy, hogy púpja van.” Mivel egy irgalmas samaritánusnak volt bátorsága szeretni és felnevelni egy kislányt, akin mindenki más keresztülnézett, Mercy Goodfaith sok száz árva gyermeknek adhatta tovább ugyanezt a szeretetet. Pál azt mondja: „Isten… megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.” Billy Graham pedig hozzáteszi: „A legjobban azok tudnak másokat vigasztalni, akik a legtöbbet szenvedtek… ők tudnak együtt érezni mások megpróbáltatásaival amiatt, amin maguk is keresztülmentek… Talán nehéz elviselni szenvedéseinket, de a célunk az legyen, hogy megtanuljunk mindent, amit csak lehet abból, amit el kellett viselnünk, hogy aztán betölthessük a vigasztalás szolgálatát úgy, ahogy Jézus tette. »Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.« (Zsidók 2:18). Az Úr szolgálatában a szenvedőből lesz a vigasztaló.”

„Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.” (1Thesszalonika 4:18)

Vigasztaljátok tehát egymást...

Tony Campolo professzor egy ismerőse temetésére készülve véletlenül másik ravatalozóba ment. A ravatalon egy idős férfi feküdt, és özvegye volt az egyetlen gyászoló. Az asszony annyira magányosnak tűnt, hogy Campolo ott maradt a szertartás végéig, majd kikísérte az asszonyt a sírhoz is. A temetés után, amikor hazaindultak, Campolo beismerte, hogy igazából nem is ismerte a hölgy férjét. „Gondoltam – felelte az özvegy –, mert nem ismertem önt. De ez nem is számít. Soha, soha nem fogja tudni, mit jelentett ez nekem.” Philip Yancey azt írja: „A legtöbb, amit adhatunk, hogy egyszerűen elérhetőek vagyunk… Joggal ítéljük el Jób három barátját, mivel érzéketlenek voltak szenvedései láttán. De olvassuk csak el még egyszer a beszámolót: »Amikor eljöttek, mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem« … ezek voltak a legékesszólóbb percek, amiket vele töltöttek. Én ösztönösen visszahúzódom a szenvedő emberektől. Ki tudja, hogy akarnak-e beszélni nehéz helyzetükről, vagy sem? Azt szeretnék, hogy vigasztaljam őket, vagy azt, hogy felvidítsam? Mire mennek a jelenlétemmel? Össze-vissza futkosnak ezek az észszerűsítő gondolatok a fejemben, és végül a lehető legrosszabb dolgot teszem: távol maradok… Senki sem egy nagy filozófus nevét említi, ha megkérdezik: »Ki segített neked a legtöbbet?« Sokkal gyakrabban írnak le egy csendes, szerény személyt… aki ott volt… aki többet hallgatott, mint amennyit beszélt, aki nem nézte folyton az óráját, aki megérintett és megölelt, és sírt… valakit, aki elérhető volt, és a szenvedő feltételeit követte, nem a saját elgondolásait.” Így lehet szolgálni mások felé.





komment
süti beállítások módosítása