II. Az isteni szeretet és alázatosság

 

5. Az isteni szeretet csodálatos ereje

 

 

1. Áldlak téged, mennyei Atyám, az én Uram, Jézus Krisztusnak Atyja, hogy rólam, szegényről megemlékezni méltóztattál.

 

2. Ó, irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, hálát adok neked, aki engem minden vigasztalásra méltatlan szolgádat néha-néha vigasztalásoddal felüdítesz.

 

3. Áldlak téged szüntelenül és dicsőítlek egyszülött Fiaddal és a vigasztaló Szentlélekkel örökkön-örökké.

 

4. Ah, Uram Istenem, végtelen szeretet, ha szívembe szállsz, örvendez egész bensőm.

 

5. ,,Te vagy az én dicsőségem és szívem öröme; te az én reményem és menedékem a szorongatás napjaiban.'' (Zsoltárok 3,4)

 

6. De mivel még gyönge vagyok a szeretetben és tökéletlen az erényekben, szükséges, hogy erőt adj és vigasztalj. Azért látogass meg engem gyakrabban, oktass szent tanításoddal.

 

7. Szabadíts meg engem a gonosz szenvedélyektől, gyógyítsd meg szívemet minden rendetlen kívánságtól, hogy belsőleg meggyógyulva és jól megtisztulva alkalmas legyek a szeretetre, erős a szenvedésre, állhatatos a kitartásban.

 

8. Nagy dolog a szeretet, valóban nagy jó, mely egyedül megkönnyít minden terhet és egyformán elvisel minden egyenetlent.

 

9. Mert a terhet teher nélkül viseli és minden keserűséget édessé és jóízűvé tesz.

 

10. Jézus nemes szeretete nagy tettekre ösztönöz, és az akaratot mindig nagyobb tökéletességre ébresztgeti.

 

11. A szeretet fölfelé igyekszik és nem tűri, hogy földi dolog lekötve tartsa.

 

12. A szeretet szabad és minden világi hajlamtól ment akar lenni, hogy belső szemlélődésében semmi se akadályozza, földi előny le ne kösse, se kárvallás el ne csüggessze.

 

13. Nincs édesebb, nincs erősebb, nincs fölségesebb, nincs kedvesebb, nincs gyönyörűségesebb, nincs tökéletesebb, nincs jobb az égen és a földön a szeretetnél. Mert a szeretet Istentől származik és minden teremtmény fölött egyedül Istenben nyughatik.

 

14. Aki szeret, röpül, fut, örül, szalad és béklyót nem tűr.

 

15. Odaad mindent mindenért, és övé minden mindenben, mert mindenfölött az egy legfőbb jóban nyugszik, amelyből minden jó ered és szétárad.

 

16. Nem nézi az ajándékot, hanem minden jó fölött ahhoz fordul, aki azt adja.

 

17. A szeretet gyakran nem ismer határt, hanem minden mértéken felül lángol.

 

18. A szeretet terhet nem érez, a fáradsággal nem gondol, többet akar, mint bír; a lehetetlenséget nem fontolgatja, mert azt hiszi, hogy mindenre van ereje és szabadsága.

 

19. Azért mindenre képes és sokat visz véghez, ahol erejéből kifogy és leroskad, akiben nincs szeretet.

 

20. A szeretet ébren van s aludva sem alszik.

 

21. Fáradságoktól el nem bágyad, szorongatások közt nem szorul; rémítésekre nem jön zavarba, hanem mint a sebes láng és az égő fáklya, fölfelé lobog és mindenen keresztültör.

 

22. Akiben szeretet van, tudja, mit hirdet oly hangosan ez a szó.

 

23. Mert hangos kiáltás Isten fülében már maga a lélek égő kívánsága, mely így szól: Én Istenem, én szerelmem, te egészen az enyém vagy, én egészen a tied.

 

24. Öregbítsd bennem a szeretetet, hogy szívemben mindinkább megízleljem, mily gyönyörűség téged szeretni és e szeretetben elolvadni és úszni.

 

25. Tartson engem a szeretet, midőn nagy buzgalomból és álmélkodásból magamon túlemelkedem.

 

26. Add zengenem a szeretet énekét, hadd kövesselek téged a magasba, szerető Istenem; hadd epedjen el lelkem dicséretedben és örvendezzen szeretetből.

 

27. Hadd szeresselek téged jobban, mint magamat, sőt magamat is csak teéretted, tebenned, meg mindazokat, kik téged szeretnek, amint meghagyja a szeretet törvénye, mely Istenségedből kisugárzik.

 

28. A szeretet gyors, őszinte, kegyes, nyájas, erős, béketűrő, hű, okos, vidám, nagylelkű, bátor, és soha magát nem keresi.

 

29. Mert amint valaki magát keresi, mindjárt csökken szeretete.

 

30. A szeretet óvatos, alázatos és egyenes, nem kényes, nem könnyelmű, hiúságokkal nem bíbelődő, józan, tiszta, állhatatos, csöndes és minden érzékét féken tartja.

 

31. A szeretet szófogadó és engedelmes elöljárói iránt, a maga szemében csekély és megvetett, Isten iránt buzgó és háladatos, benne bízik és reménykedik még akkor is, mikor Isten nem ízlik neki: mert fájdalom nélkül a szeretetben sem lehet élni.

 

32. Aki nem kész mindent tűrni és szeretett Istene pártjára állani, nem érdemli Isten barátja nevét.

 

33. Aki szeret, annak minden nehézséget és keserűséget örömest kell fogadnia azért, akit szeret, és balesetek miatt nem szabad tőle elfordulnia.

 

 

 

6. Az igazi szeretet próbája

 

 

1. Fiam, a te szereteted még nem erős és okos.

 

2. Miért, Uram?

 

3. Mert csekély ellenkezés miatt felhagysz avval, amibe fogtál, és igen mohón keresed a vigasztalást.

 

4. Az erős szeretet kiállja a kísértést és nem hisz az ellenség alattomos hitegetésének.

 

5. Amint a jószerencsében tetszem neki, úgy a szerencsétlenségben sem kedvetlen hozzám.

 

6. Az okos szeretet jó barátjának nem annyira ajándékára, mint az ajándékozó szeretetére tekint.

 

7. Inkább a szívességre néz, mint az adomány értékére; és minden adományt kevesebbre becsül annál, akit szeret.

 

8. A nemes szeretet nem az ajándékban nyugszik meg, hanem énbennem minden ajándék fölött.

 

9. Nincs azért minden veszve, ha néha irántam és szenteim iránt nem úgy érzel, mint magad akarnád.

 

10. Az a jó, édes indulat, melyet néha érzel, az isteni malaszt jelenlétéből ered és a mennyei boldogság elő íze; erre nem igen kell támaszkodnod, mert jön és megy.

 

11. De a szívben felmerülő gonosz indulatokkal küzdeni és az ördög incselkedéseit megvetni az erény jele és nagy érdemmel jár.

 

12. Azért meg ne zavarjanak az idegen képzelődések, akármiféle dologról jutnak is eszedbe.

 

13. Tartsd meg, amire eltökélted magadat, és szándékodat egyenesen Istenre irányítsd.

 

14. Nem csalódás, hogy néha hirtelen lángoló buzgóság ragad el, és azonnal megint visszatérsz szíved szokott balgaságaira.

 

15. Ezeket inkább akaratod ellen szenveded, mint cselekszed; s ameddig kelletlenek és ellenállsz nekik, érdemedre és nem károdra szolgálnak.

 

16. Tudd meg, hogy az ős ellenség minden kitelhető módon meg akarja akasztani jó szándékodat és ki akar forgatni minden buzgó gyakorlatból: kivált a szentek tiszteletéből, kínszenvedésem jámbor megfontolásából, a bűnök töredelmes meggondolásából, saját szíved őrzéséből, az erényekben való növekedés erős szándékából.

 

17. Sok gonosz gondolatot ébreszt, hogy eluntasson és elriasszon, s hogy az imádságtól és szent dolgok olvasásától elvonjon.

 

18. Nem tetszik neki az alázatos gyónás és ha tehetné, az Úr testének vételétől is visszatartana.

 

19. Ne higgy neki és ne is gondolj vele, habár folyvást kiveti álnoksága tőrét.

 

20. Neki tudd be, mikor benned gonosz és förtelmes gondolatok keletkeznek és mondd neki:

 

21. Pusztulj innen tisztátalan lélek; pirulj te nyomorult; igen ocsmány vagy, mikor ilyesmit súgsz a fülembe.

 

22. Takarodj tőlem, hamis csábító, nem lesz bennem részed; hanem Jézus lesz velem, mint erős bajnok, és te szégyen-gyalázattal magadra maradsz.

 

23. Készebb vagyok meghalni és minden kínt szenvedni, mint neked engedni.

 

24. Hallgass és némulj meg, rád nem hallgatok többé, ha még annyit háborgatsz is.

 

25. ,,Az Úr az én világosságom és üdvösségem; kitől féljek?'' (Zsoltárok 26,1)

 

26. ,,Ha táborok állanak is ellenem, nem ijed meg az én szívem. Az Úr az én segítőm és megváltóm.'' (Zsoltárok 26,3)

 

27. Küzdj, mint jó vitéz; és ha néha gyarlóságból meg is botlasz, nagyobb erőfeszítést tégy az előbbinél az én bőségesebb segítségemben bízva és nagyon óvakodjál a hiú öntetszéstől és kevélységtől.

 

28. E miatt csalódnak sokan s jutnak nem ritkán csaknem gyógyíthatatlan vakságba.

 

29. Legyen okulásodra és szüntelen alázatosságodra a kevélyek és magukban oktalanul bizakodók bukása.

 

 

7. Az alázatosság az isteni kegyelem őrzője

 

 

1. Fiam, hasznosabb és biztosabb neked, ha az ájtatosság kegyelmét elrejted, vele nem dicsekszel, róla nem sokat szólsz, rá nem sokat tartasz, hanem inkább magadat megalázod és félsz, netalán érdemtelennek jutott.

 

2. Nem is kell az ilyen érzülethez túlságosan ragaszkodnod, mert igen hamar az ellenkezőre változhat.

 

3. A kegyelem idején gondold meg, mily szegény és nyomorult szoktál lenni a kegyelem nélkül.

 

4. Nem is abban áll az előmenetel a lelki életben, hogy a vigasztalás kegyelmében részesülsz, hanem hogy alázatosan magad megtagadva, béketűrően viseled elvesztését; úgy, hogy ez esetben az imádság gyakorlásában meg ne restülj és a többi szokásos jó cselekedeteidet semmi szín alatt el ne mulaszd.

 

5. Hanem tehetséged és értelmed szerint örömest megtedd mindazt, ami tőled telik, és elméd szárazsága vagy keserűsége miatt, melyet érzel, magadat semmiképpen el ne hanyagold.

 

6. Mert sokan vannak. kik midőn nincs kedvük szerint, legott türelmetlenek vagy elcsüggednek.

 

7. Nincs mindig az ember hatalmában az útja; hanem Isten adja a vigasztalást, amikor akarja, amennyire akarja, akinek akarja; és csak úgy adja, amint neki tetszik és nem másképpen.

 

8. Nem egy gondatlan jutott tönkre az ájtatosság kegyelme miatt, mert többet akartak tenni, mint amennyit bírtak, nem fontolták meg, csekély erejükhöz van-e mérve a munka, hanem inkább szívük indulatát követték, mint a józan ész szavát.

 

9. És mivel vakmerően nagyobbra törtek, mint Isten akarta, azért a kegyelmet csakhamar elvesztették.

 

10. Szegényeké lettek és nyomorultan magukra maradtak, akik az égbe rakták fészküket, hogy megalázva és elszegényedve tanuljanak nem a maguk szárnyain repülni, hanem az én szárnyaim alatt reménykedni.

 

11. Akik újak és járatlanok az Úr útján, könnyen csalódnak és csúffá lesznek, ha okos emberek tanácsát nem követik.

 

12. Ha inkább saját kedvüket akarják követni, mint tapasztalt embernek hinni, rossz végük lesz, hacsak fejeskedésükkel föl nem hagynak.

 

13. Akik magukat bölcseknek tartják, ritkán engedik, hogy mások igazgassák őket.

 

14. Jobb a csekély tudomány és kevés belátás alázatossággal, mint a bölcsesség tömérdek kincsei hiú tetszelgéssel.

 

15. Jobb, hogy kevesed van, mint hogy a sokban büszke légy.

 

16. Nem elég okosan cselekszik, aki egészen átengedi magát az örömnek és megfeledkezik előbbi szegénységéről és a tiszta istenfélelemről, amely mindig retteg, hogy az Isten-nyújtotta kegyelmet elveszti.

 

17. Az sem elég erényes és értelmes, aki a viszontagság és bármely nehézség idején igen kislelkűen viseli magát: én felőlem kevesebb bizalommal gondolkodik és érez, mint illenék.

 

18. Aki béke idején igen bátor akar lenni, az a hadakozás idején gyakran nagyon leverten és bátortalanul viselkedik.

 

19. Ha mindenkor alázatos, a magad szemében csekély maradni s lelkedet szépen mérsékelni és kormányozni tudnád, nem esnél oly hamar veszedelembe és bűnbe.

 

20. Jó tanács: ha lelki buzgóságot érzel, arra gondolj, mi lesz veled, mikor a lelki világosság eltávozik.

 

21. Mikor pedig ez megtörténik, jusson eszedbe, hogy megint visszatérhet a világosság, amelyet a te oktatásodra és az én dicsőségemre ideig-óráig megvontam.

 

22. Az efféle próba sokszor hasznosabb, mint ha mindig kedved szerint jól menne dolgod.

 

23. Mert az érdemeket nem a szerint kell számítani, hogy valakinek több látomása vagy vigasztalása van, vagy hogy a Szentírásban jártasabb vagy hogy magasabb fokon áll.

 

24. Hanem abból, hogy az igazi alázatosságban jól meggyökerezett és isteni szeretettel teljes, ha mindenkor tisztán és igazán Isten dicsőségét keresi, ha magát semmibe sem veszi és igazán megveti, jobban örül annak, hogy megvetik és megalázzák, mint hogy magasztalják.

 

 

 

8. Csekélységünk elismerése Isten színe előtt

 

 

1. ,,Szólok az én Uramhoz, noha por és hamu vagyok.'' (1 Mózes 18,27)

 

2. Ha ennél többre becsülöm magamat, íme, te ellenem állsz, s igaz bizonyságot tesznek gonoszságaim, és én nem mondhatok ellent.

 

3. Ha pedig őszinte vallomást teszek és magamat semminek sem tartom és felhagyok minden dicsekvéssel és magamat pornak ismerem, aminthogy az vagyok, kegyes lesz hozzám a te irgalmad és szívemhez közelít világosságod, és minden, még a legkisebb önbecsülés is, semmiségem mélységébe merül és örökre elvész.

 

4. Ott mutatod meg nekem önmagamat, mi vagyok, mi voltam, mire jutottam, hogy semmi sem vagyok és nem tudtam.

 

5. Ha magamra hagysz, íme semmi sem vagyok és csupa gyarlóság.

 

6. Ha pedig hirtelen reám tekintesz, mindjárt erőre kapok és új örömtől repes a lelkem.

 

7. Nagy csoda, Uram, hogy engem oly hirtelen fölkarolsz és oly kegyelmesen magadhoz ölelsz, aki magam terhétől mindig lesüllyedek.

 

8. Ez a te szereteted műve, mely engem érdemem nélkül megelőz, annyi szükségemben megsegít, súlyosabb veszedelmektől megőriz, és igazán mondhatom, számtalan bajból kiragad.

 

9. Mert én, mivel magamat gonoszul szerettem, elvesztem; de hogy téged kerestelek és tisztán szerettelek, magamat és velem együtt téged is megtaláltalak és szeretetből még mélyebbre ereszkedtem semmiségembe.

 

10. Mert, ó édes Uram, minden érdemem fölött cselekszel velem és azonfelül, amit reményleni vagy kérni mernék.

 

11. Áldott légy, én Istenem, mert noha én minden jóra méltatlan vagyok, mégis a te nagylelkűséged és végtelen jóvoltod soha meg nem szűnik jót cselekedni, még a hálátlan és tőled messze elrugaszkodott emberekkel is.

 

12. Téríts minket magadhoz, hogy hálásak és ájtatosak legyünk, mert te vagy a mi üdvünk, erősségünk és bátorságunk.

 

 

 

9. Mindent Istenre, mint végső célunkra kell irányítanunk

 

 

1. Fiam, én legyek a te legfőbb és végső célod, ha igazán boldog akarsz lenni.

 

2. Eme szándéktól tisztul a kívánság, amely önmagadhoz s a teremtményekhez gyakran rendetlenül hajlik.

 

3. Mert ha valamiben magadat keresed, csakhamar elgyengülsz s kiszáradsz magadban.

 

4. Azért főképp reám vonatkoztass mindent, mert Én vagyok, aki mindeneket adtam.

 

5. Úgy tekints egytől-egyig mindent, mint a legfőbb Jóból származót, azért vezess vissza mindent énhozzám, mint eredetéhez.

 

6. A kicsiny és nagy, szegény és gazdag belőlem mint élő forrásból meríti az élet vizét; és akik nekem önként és szabadon szolgálnak, kedvességükért kedvességet nyernek.

 

7. Aki pedig rajtam kívül keresi dicsőségét, vagy más személyes előnyében akar gyönyörködni, nem lesz állandó, igazi öröme, szíve föl nem buzdul, hanem sok bajjal és akadállyal küzd.

 

8. Magadnak tehát semmi jót se számíts, más embernek se tulajdonítsd az erényt, hanem az egészet add Istennek, aki nélkül semmije sincs az embernek.

 

9. Én adtam mindent, mindent én akarok visszakapni s nagy szigorúsággal megkövetelem a hálát.

 

10. Ez az igazság, mely elűzi a hiú dicsőséget.

 

11. S ha meglesz a mennyei kegyelem és az igazi szeretet, nem lesz irigység, sem szűkkeblűség, sem önszeretet.

 

12. Mert mindezt legyőzi az isteni szeretet és a lélek erejét kiterjeszti.

 

13. Ha van eszed, egyedül csak bennem örvendesz, csak bennem remélsz, mert senki sem jó, csak egyedül az Isten, akit mindenfölött dicsérnünk és mindenben áldanunk kell.

 

 

 

10. Édes a világot megvetve Istennek szolgálni

 

 

1. Most ismét szólok, Uram és nem hallgatok. Igen, szólok az én Istenem, az én királyom fülébe, ki a mennyekben van.

 

2. ,,Ó, mily nagy a te édességed sokasága, Uram, melyet eltettél azoknak, akik téged félnek!'' (Zsoltárok 30,20)

 

3. Hát még mi vagy azoknak, akik szeretnek téged, akik teljes szívből szolgálnak neked?

 

4. Bizony, kimondhatatlan a te szemlélésed édessége, melyet azokkal közölsz, kik téged szeretnek.

 

5. Főképpen abban mutattad szereteted édességét, hogy midőn nem voltam, teremtettél; midőn tőled távol bolyongtam, visszahoztál, hogy neked szolgáljak, és azt parancsoltad, hogy szeresselek.

 

6. Ó, örök szeretet forrása, mit mondjak rólad?

 

7. Hogy feledkezhetném meg rólad, ki még akkor is kegyesen megemlékeztél rólam, mikor elsenyvedtem és odavesztem?

 

8. Minden reménység fölött irgalmasan bántál szolgáddal és minden érdemem fölött áldottál meg barátságoddal és kegyelmeddel.

 

9. Mit adjak neked e kegyességedért? Mert nem mindenkinek van módja, hogy mindent megvessen, e világról lemondjon és a szerzeteséletet válassza.

 

10. Vagy talán nagy dolog, hogy én neked szolgálok, kinek minden teremtmény köteles szolgálni?

 

11. Nem azt kell nagyra tartanom, hogy én neked szolgálok; hanem inkább azt tekintem nagynak és csodálatosnak, hogy ilyen szegény és méltatlan teremtményt szolgálatodba fogadni és kedves szolgáid közé számítani kegyeskedel.

 

12. Íme, Uram, mind a tied, amim van s amivel neked szolgálok.

 

13. Mégis megfordítva, inkább te szolgálsz nekem, mint én neked.

 

14. Íme az ég és föld, melyeket az ember szolgálatára teremtettél, készen állnak és naponkint teljesítik, amit parancsoltál.

 

15. És ez még kevés, mert az angyalokat is az ember szolgálatára teremtetted és rendelted.

 

16. De mindezt meghaladja, hogy te magad is szolgálni méltóztattál az embernek s magadat jutalmul ígérted neki.

 

17. Mit adjak, Uram, neked ennyi ezer sok jóért?

 

18. Ó, bár életem minden napján szolgálhatnék neked!

 

19. Ó, bárcsak képes volnék csak egy nap is úgy szolgálni neked, amint kellene!

 

20. Valóban, Uram, igen méltó vagy minden szolgálatra, minden tiszteletre, örök dicsőítésre.

 

21. Te valóban az én Uram vagy, én pedig szegény, nyomorult szolgád, ki minden tehetségemmel tartozom neked szolgálni és dicséretedbe sohasem szabad beleunnom.

 

22. Ezt kívánom, ezt óhajtom; és ami hiányoznék, méltóztassál helyrehozni.

 

23. Nagy tisztelet és nagy dicsőség neked szolgálni és teérted mindent megvetni.

 

24. Mert nagy kegyelemben részesek, akik magukat önként a te szolgálatodra szentelik.

 

25. A Szentlélek legédesebb vigasztalását találják, kik a te szeretetedért minden testi gyönyörűséget megutáltak.

 

26. Nagy lelki szabadságot nyernek, akik a te nevedért a szoros úton járnak és minden világi gondot megvetettek.

 

27. Ó, kedves és örvendetes isteni szolgálat, amely az embert igazán szabaddá és szentté teszi!

 

28. Ó, áldott szerzetesi hivatás, mely az angyalokhoz hasonlóvá, Isten előtt kedvessé, az ördögnek rettenetessé és minden hívőnek ajánlatossá teszi az embert!

 

29. Ó, drága és mindig kívánatos szolgálat, amellyel az ember a legfőbb jót érdemli és a vég nélkül megmaradó örömet nyeri.