A szemed isteni mestermű
Az evolúcióelmélet azt mondja, hogy ha valamilyen igény merül fel, akkor a természet majd gondoskodik arról, amire szükség van. Valóban? Dr. William Paley azt írja Natural Theology [Természeti teológia] című könyvében: „A szemünk fényességéhez és használatához elengedhetetlen, hogy folyamatosan nedves és tiszta maradjon, ezt egy pontosan ezt a célt szolgáló váladék biztosítja; a fölösleges sóoldat pedig az orrba ürül egy a csontban lévő kicsiny lyukon keresztül, ami nem nagyobb átmérőjű egy libatoll szárának átmérőjénél. Amikor a folyadék az orrba kerül, magától szétterjed az orr belsejében, és elpárolog a meleg levegő áramában, melyet a folyamatos légzés biztosít. Azt könnyű felismerni, hogy a szem nedvességet igényel; de a szem „igénye” létrehozhatta-e a könnymirigyet, vagy a fölösleg eltávolítására fúrhatott-e lyukat – méghozzá a csontba? Mondják meg az evolucionisták, hogy ki fúrta a lyukat… és ki készítette a csatornát könnyeink szétoszlatására.” A sötétben szemünk érzékelőképessége százezerszeresére nő. A valaha készített legkitűnőbb kamera sem ért ennek közelébe sem! Sőt, a szemünk rátalál arra a tárgyra, amit látni akar, automatikusan ráfókuszál azzal, hogy megnyúlik vagy összehúzódik. A párban mozgó két szemnek különböző szögben kell állnia ahhoz, hogy pontosan arra nézzen, amit látni akar. Az evolúció azt mondja, hogy amikor a szem készen állt, hogy megteremtse önmagát, volt annyi előrelátása, hogy saját védelmére gondoljon, és megépítse a szemöldök csontos kiemelkedését, és az orrnyerget is, hogy az megtartsa a szemüveget, melyre oly sokunknak szüksége van. Aztán ellátta magát egy redőnnyel is, mely védi az idegen anyagoktól. Meglehet, hogy nagyobb hitre van szükség ahhoz, hogy az evolúciót elhiggyük, mint hogy a teremtésben higgyünk! Te mit gondolsz?
Az imádság végső célja
„… hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez” (Róma 8:29)
A Biblia azt mondja, hogy akiket Isten „kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez.” Ha elolvasod a megelőző verseket is, akkor rájössz, hogy Isten ezt az imádság által végzi el bennünk. Ez bizonyára még több imádságra bátorít. Sokszor azért nem imádkozunk, mert nem hisszük, hogy bármi is történne. De Istennel valami mindig történik! Azon tűnődünk: „Mikor csinál már valamit?” Nem értjük, hogy ő mindig munkálkodik. Ha az imádságról van szó, akkor vagy úgy válaszol rá, ahogy remélted, vagy megváltoztatja a szívedet, és Szentlelke közbenjárásával összhangba hozza imádságodat az ő akaratával. Azt mondod, nem látod, hogy ez történne? Amikor elvetünk egy magot, nem várunk már másnapra zöld hajtásokat és leveleket. Azt jelenti ez, hogy semmi sem történik? Nem, egy sor nélkülözhetetlen folyamat játszódik le a föld alatt, ahol nem láthatjuk azokat. Ne ess abba a hibába, hogy azt gondolod, semmi sem történik, csak mert nem látod a bizonyítékát. Csupán nem jött még el az aratás ideje. Isten egyik módszere arra, hogy Jézushoz hasonlóvá formáljon minket az, hogy segít úgy imádkozni, ahogy Jézus imádkozott: „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” (Lukács 22:42). Ez azt jelenti, hogy ha imádságod összhangban van Isten akaratával, akkor ő már dolgozik rajta, még ha nem is látod. Ha pedig imádságod nem Isten akarata szerint való, akkor azon dolgozik, hogy megváltoztassa kérésedet úgy, hogy téged változtat meg. Ha nem kapsz választ imádságodra, az épp olyan nagy áldás lehet, mint az imameghallgatás – ha ez őriz meg attól, hogy megszegd Isten akaratát. És mi Isten akarata? Az, hogy te egyre hasonlóbbá válj Jézushoz!
Megérteni Isten akaratát
„Értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Efezus 5:17)
Ha tudod, hogy a helyeden vagy, és Isten akarata megvalósul az életedben, az békességet ad a kedvezőtlen körülmények között is. Bármikor bátran Istenhez mersz fordulni tudva, hogy ő gondoskodni fog rólad, bármire is van szükséged. Azt kérdezed, honnan tudhatod, hogy Isten akaratában jársz? Ehhez két dolog kell, és mindkettő világosan ott áll a Bibliában. 1) Keresztyénnek kell lenned. Pál azt mondja: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róma 8:14). Csak akkor él benned az Isten Lelke, ha hiszel Krisztusban. Erre a belső segítségre szükséged van, ha teljesíteni akarod Isten akaratát, élvezni akarod áldásait. 2) Bölcsen kell viselkedned. „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Efezus 5:15-17). Jonathan Edwards, a híres teológus és prédikátor, 1716-ban tizenhárom évesen kezdte meg tanulmányait a Yale Egyetemen, és tizenhét évesen diplomázott osztályelsőként. Húszéves korában eltökélte, hogy: „soha nem vesztegetek el egyetlen pillanatot sem, hanem a leghasznosabb módon igyekszem eltölteni.” Huszonhat éves korára az egyik legnagyobb kongregacionalista gyülekezet lelkipásztora lett Massachusettsben. És amikor Isten úgy határozott, hogy meglátogatja New Englandet a „Nagy Ébredés” idején, akkor Jonathan Edwardsot választotta, mert ő felkészült és tettre kész volt. Isten akaratának teljesítéséhez az kell, hogy érzékenyek maradjunk a Szentlélek szólítására, és folyamatos készenléti állapotban éljünk. Nos, te hogy állsz ezzel?
„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem!” (Zsoltárok 143:10)
Ha visszatekintesz addigi életedre, a legnagyobb örömet az fogja nyújtani, hogy tudod: Isten akaratát teljesítetted. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, ahhoz igazán tudnod kell Isten akaratát cselekedni. Jézus azt mondta: „Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok” (János 7:17). Figyeld meg: „kész cselekedni az ő akaratát”. Jobban kell vágynod arra, hogy Isten akaratát cselekedd, mint bármi másra az életben, jobban, mint amennyire szeretnél lediplomázni, megházasodni, vagy kifizetni a házad utolsó törlesztőrészeltét. Chuck Swindoll írja: „Voltak idők, amikor azt mondtam, hogy szeretném tenni Isten akaratát, de valójában nem akartam. Nehéz ezt megvallani, de amikor úgy tekintettem vissza, hogy semmi nem akadályozta látásomat, felismertem, hogy időnként ellenálltam Isten akaratának.És megtanultam, hogy az önző ellenállást komoly következmények követik.” Pál azt írja: „… engedelmeskedjetek… tiszta szívvel… Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól…” (Efezus 6:5-8). Figyeld meg: „cselekedjétek Isten akaratát: lélekből” – vagyis lényünk legmélyéből. Jobban, mint amennyire emberek kedvében akarunk járni, jobban, mint amennyire fizikai kényelemre vagy státuszra vágyunk, jobban, mint amennyire biztonságérzetet szeretnénk – a legfőbb vágyunk az legyen, hogy Istennek tetszően éljünk. A zsoltáros így imádkozott: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van” (Zsoltárok 40:9). Neked is így kellene imádkoznod: „Istenem, mindenben, amit ma teszek, arra vágyom, hogy tetszésedre legyek, és akaratodat teljesítsem.”
„A Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám.” (Apostolok cselekedetei 20:23)
Napjainkban a hívők a 75%-a él fejlődő országban, gyakran keresztyénellenes környezetben. Hszü Junghaj is egy közülük. Azon igyekezett, hogy legalizáltassa Kínában a házi gyülekezeteket. Ezért bebörtönözték, két évet kellett eltöltenie egy 2,5×2,5 méteres cellában, egy pekingi börtönben. Nem volt benne WC vagy mosdó, csak egy cső a sarokban, amiből víz csordogált a betonpadlóra. „A cellám volt az utolsó állomás a halálraítélteknek – emlékszik vissza – Volt idő, amikor három fogoly is szorongott ebben a nyirkos cellában kivégzése napját várva.” Junghaj imádsággal, elmélkedéssel és sírással élte túl ezt az időszakot. Egy darab szappant használva írt a cellája falára, így írta meg egy Istenről szóló könyv vázlatát. Amikor befejezte, fejből megtanulta az egészet, és szabadulása után börtönjegyzeteiből megírta a God the Creator [Isten a teremtő] című könyvet. A nehézséget és megpróbáltatások gyakran inkább megerősítik, hogy Isten akaratában vagy, mintsem megkérdőjeleznék azt. Pál azt írta: „Hogy mi ér ott engem, nem tudom, csak azt, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (ApCsel 20:22-24). Figyeld meg, még itt is a kegyelemről beszél. Nem számít, milyen nehéz Isten akarata, teljesíteni tudod, ha minden nap az ő kegyelmének korlátlan forrásából merítesz.
Megfelelően kezelni a haragot
„Ne vétkezzetek azzal, hogy hagyjátok eluralkodni rajtatok a haragot!” (Efézus 4:26 NLT)
Egy ember autója leállt egy kereszteződésben, emiatt seregnyi duda szólalt meg mögötte. Az illető kiszállt a kocsiból, nyugodtan odasétált a mögötte álló autóhoz, és ezt mondta: „Sajnálom, nem tudom elindítani az autómat. Ha ön is szeretné megpróbálni, akkor addig ideülök és nyomogatom az ön dudáját.” Amikor nem tudod, hogyan kezeld megfelelően a haragodat, két dolog történik: 1) Haragos maradsz. A termosztátod forráspontig hevül. Nézd reálisan a helyzetet! Sokkal több problémát elfelejtünk az életben, mint amennyi a kedvünk szerint oldódik meg. 2) Nem mindig leszel dühös, amikor a haragod helyénvaló! Emiatt azok az esetek, melyek a jellemedet építhetnék, tétovázással és közönnyel végződnek. Fejezd ki a haragodat megfelelő módon! Amikor nincs bátorságod ahhoz, hogy szembeszállj a főnököddel vagy egy munkatársaddal, akkor nagy valószínűséggel otthon fogsz robbanni. Jézus azt mondta: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt!” (Máté 18:15). Van olyan is, amikor haragosnak kell lennünk. Pál azt írja: „Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektől. Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott” (Galata 2:11-13). Nem helyes tolerálni helytelen dolgokat, ha tenni is tudnál ellene. Csak tedd biblikus módon! Mondd ki, amit mondanod kell, de kedvesen mondd! Ezt úgy hívják: „szeretettel mondani ki az igazságot” (ld. Efézus 4:15). Az ajtócsapkodás és a dühös kitörések nem vallanak krisztusi jellemre, ráadásul ellenállást szülnek. Haragodat a probléma ellen fordítsd, ne a személy ellen!
„De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén." (Zsoltárok 27:13)
Amikor egyjátékos pontot akar szerezni, az ellenfél csapata legjobb játékosait jelöli ki arra, hogy akadályozzák őt. Az a támadás tehát, amit most átélsz, lehet, hogy azt jelenti, értékes vagy Isten számára. Pál azt írta: „Gyakran voltam... veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja" (2Korinthus 11:26-28). Hogyan kezelte mindezt Pál? „...ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé..." (Filippi 3:14). Nos, igazából Pál semmit nem felejtett el; emlékezett nevekre, helyekre, arcokra, némelyiket fel is jegyezte. Van azonban egy különbség: nem hagyta, hogy amit vele tettek, az befolyásolja szemléletmódját. Erre a hozzáállásra van neked is szükséged! Amikor az előbbre jutási vágyad nagyobb lesz, mint a múlt emlékei, újra élni kezdesz. „Ha nincs mennyei látás, elvész a nép..." (Példabeszédek 29:18 KJV). Amíg nem lesz jövőre vonatkozó látásod, a múlt küzdelmeiben fogsz élni. Már önmagában az a tény, hogy Isten vágyakat helyezett lelkünkbe, azt jelenti, hogy a jobb napok csak ezután következnek! Ezért kelj fel, és mondd a zsoltárossal együtt: „De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén"!
„... tüskévé lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban azok, akiket meghagytok közülük..." (4Mózes 33:55)
A földrengéseket az okozza, hogy két tektonikus lemez egy törésvonal mentén egymásnak nyomódik, majd ellenkező irányba elmozdul. Ez történik olyankor is, amikor nem a megfelelő emberekhez kötődsz. Ezért mondta Isten az izraelitáknak az ígéret földjén élő ellenséges népekre vonatkozóan a következőt: „De ha nem űzitek ki onnan az ország lakosait, akkor tüskévé lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban azok, akiket meghagytok közülük, és szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen lakni fogtok" (4Mózes 33:55). Ha egy kapcsolat nem működik, ha már a helyreállítására tett minden erőfeszítésed kárba veszett, ismerd be! Néha csak le kell nyelned a büszkeségedet, és be kell látnod, hogy ahelyett, hogy felemelnéd őket, ők húznak le téged. Ha elengedsz valakit, az nem jelenti azt, hogy az illető soha nem fog fejlődni, csak azt, hogy elismered, Isten alkalmasabb ennek a munkának az elvégzésére, mint te. Vigyázz azokkal, akik mindig megpróbálnak lelkiismeret-furdalást kelteni benned amiatt, hogy „nem vagy ott". Hiszen csak Isten tud mindig ott lenni! Különbség van aközött, hogy segítesz valakinek, vagy hogy te gondoskodsz róla. A segítség igazából még akadály is lehet. Hiszen miért próbálnák meg egyedül, ha te mindig ott vagy számukra? Neked szükséged van arra, hogy érezd, szükség van rád, de ezzel útját állod növekedésüknek. Lépj vissza, és hagyd, hogy saját erejükből tanuljanak meg járni! Nem mindenki fog örülni ennek, de nem is kell, hogy örüljenek. Jézus azt mondta: „Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember..." (Lukács 6:26). Ne engedd, hogy a kritikától való félelem legyőzze a józan eszed! Az embereknek nem esik jól, amikor szembesítik őket dolgokkal, de ez túlélés kérdése. Minden kapcsolatnak megvan az értelme, és az ideje. Tanuld meg megkülönböztetni, hogy ki tartozik a múltadhoz, és ki a mostani életedhez!
