Ha szeretnél meggyógyulni, mondd el másoknak!
"Ismerjétek be a hibáitokat egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyulhassatok." (Jakab 5:16 - LB fordítás)
Tudod, hogy mik azok a problémák, melyektől meg akarsz szabadulni az életedben? Mi az a kísértés, hiányosság, hiba, félelem, aggodalom, magányosság - bármi legyen is, ami rombol téged? Sosem fogsz tudni egymagad megszabadulni ezektől. Ha tudnál, megszabadulnál tőle, de nem tudsz, tehát nem fogsz. Csak akkor leszel jobban, ha őszinte vagy Istennel - és másokkal.
Lehet, hogy azt mondod: "Nem akarom ezt tenni. Kényelmetlenül érezném magam. Miért kellene nekem ezt tenni?" Mert megalázkodásra kényszerít, és Isten az alázatosoknak kegyelmet ad. A leragadást a büszkeséged okozza.
A Bibliában ezt olvassuk: "Kettő jobb, mint egy, mert fáradozásuknak jó eredménye van: ha valamelyikük elesik, egyik fel tudja segíteni a másikat. De kár azért, aki elesik, és nincs senki, aki felsegítse." (Prédikátorok 4:9 - LB fordítás).
Isten úgy alkotott minket, hogy szükségünk legyen egymásra. Nem arra alkotott, hogy egyedül nézz szembe a problémáiddal, vagy a bűneiddel. Szükségünk van egymásra. Vágyunk arra, hogy tartozzunk valakihez. Azért vagyunk, hogy segítsük egymást.
Jakab 5:16 az egyik legfontosabb vers az egészséged és szentséged szempontjából, ahogy a rossz szokásokat és nehézségeket próbálod kiküszöbölni: "Ismerjétek be a hibáitokat egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyulhassatok." (LB fordítás)
Már hallhattad ezt tőlem korábban: Az érzések beismerése a gyógyulás kezdete. Ez Jakab 5:16-on alapszik. Az érzések felfedése által leszel egyre jobban. Ha valaki odajön hozzám és ezt mondja: "Pásztor Rick, erről még senkinek sem beszéltem", tudom, hogy ez az ember úton van a felépülés felé, mert amikor először osztasz meg valamit valakivel, kinyitod annak a szekrénynek az ajtaját, ami mögött a mumus bújkál - de kiderül, hogy nem is olyan nagy, mint amilyennek hitted és megkönnyebbülten felsóhajtasz. A beismerés és megosztás megkönyebbülést és gyógyulást hoz magával. Miért? Mert abban a percben, amikor ezt megteszed, megalázod magadat, és Isten az alázatosoknak kegyelmet ad.
Néhányatoknak ez a legnehezebb lépés, mert sérti a büszkeségeteket. Nem bánjátok, ha Istennek beszéltek egy rossz szokásról, de nem tervezitek, hogy megosztjátok másokkal is. A gondolatától összeszorul a gyomrotok.
Ha így áll a dolog, akkor megakadsz abban a bűnben az életed hátralévő részében, mert sosem leszel jobban magadtól. Isten úgy alkotott minket, hogy szükségünk legyen egymásra a növekedéshez.
Ha minden vágyad, hogy Isten megbocsásson neked, mondd el neki. De ha szeretnél meggyógyulni, akkor el kell mondanod más embereknek.
Beszéljetek róla
- Szerinted milyen emberekkel szeretné Isten, hogy megoszd a bűneidet, aggodalmaidat és félelmeidet?
- Kik azok az emberek az életedben, akik megfelelnek ennek a leírásnak?
- Mit gondolsz, Isten hogyan szeretné, hogy reagálj, amikor a barátaid megosztják veled a bűneiket, fájdalmaikat, rossz szokásaikat, vagy akadályaikat?
A szolgálat nem olyasvalami, amit csak úgy beszúrunk a naptárunkban, amikor időnk van rá. Ez a keresztyén élet szíve. Jézus „adni” és „szolgálni” jött – és ez a két ige kellene, hogy meghatározza az egész földi életedet is.
Jézus azt tanította, hogy a lelki érettség sohasem öncélú. A lelki érettség célja a szolgálat! Nem elég egyre többet és többet tanulnunk, hanem cselekednünk is kell, amit megtanultunk és gyakorolnunk azt, amiben hiszünk. A tanulás szolgálat nélkül, lelki stagnáláshoz vezet.
De a mások iránti szolgálat éppen az ellentéte a természetes ösztöneinknek. Leginkább azt szeretjük, ha nekünk szolgálnak, nem pedig azt, ha mi szolgálunk. Azt mondjuk: „Olyan egyházat keresek, amely betölti a szükségleteimet és ahol áldást találok” -nem pedig azt, hogy: „Olyan helyet keresek, ahol szolgálhatok és áldássá lehetek”.
De mint Krisztusban felnőtteknek, életünkben egyre inkább arra kellene tennünk a hangsúlyt, hogy szolgáló életet éljünk. Jézus felnőtt követője abbahagyja a kérdezgetést, hogy „Ki fogja betölteni a szükségleteimet?” és inkább azt kérdezi, hogy „Én kinek tölthetném be a szükségleteit?”
Hogyan segítsünk valakinek megtalálni a reményt és a gyógyulást?
„Ezért (Jézus) képes teljesen megmenteni azokat, akik Istenhez jönnek rajta keresztül, mert Ő mindig él, hogy közbenjárjon értük.” (Zsidók 7:25, NIV fordítás)
Én hiszem, hogy a kis csoportok létfontosságú szerepe az, hogy segítséget és gyógyulást találjanak az úgynevezett reménytelen emberek. Az egyik része, amit nagyon szeretek abban, hogy kis csoportba tartozom az, hogy imádkozhatunk egymás reménytelen helyzetéért. A másik ember hitére támaszkodhatunk, ha nekünk kétségeink vannak.
A Lukács 5-ben olvashatunk egy nagyon jó történetet a férfiak kis csoportjáról, akik Jézus lábaihoz vitték barátjukat, aki béna volt és gyógyulásra volt szüksége. Ebben a beszámolóban felfedezhetjük a kis csoportok hét jellemzőjét, amelyeket Isten gyógyulásra használ. Ma ebből három jellemzőt nézünk meg és holnap pedig a többit.
Együttérzés: Ez a béna azért gyógyulhatott meg, mert barátai gondoskodtak róla. Ez mindig így kezdődik velünk, hogy gondoskodunk azokról az emberekről, akik sérültek. A Római levél 15:2 ezt mondja: „Nekünk segítenünk kell másokat, azt tenni, ami helyes és felépíteni az Úrban” (NLT). Isten használja ezeket a férfiakat, mert ők érzékenyek voltak barátjuk szükségeire. És Ő használni fog minket, amikor nem merülünk el gondolatainkban a szükségeink miatt és elkezdünk többet gondoskodni másokról, mint magunkról.
Hit: A férfiak hitték, hogy Isten meggyógyítja a barátjukat. Nézd meg a Lukács 5:20-at: „Amikor Jézus látta az ő hitüket, azt mondta: barátaim, megbocsáttattak a ti bűneitek.” (NIV). Nem a béna hite miatt történt, hanem az ő barátai hite miatt. Hány embert ismersz, akik annyira bénák, hogy nem tudnak hinni Istenben? Ez az a helyzet, amikor nekünk kell hinnünk helyettük.
Közbenjárás: Ezek a barátok nemcsak imádkoztak a barátjukért, lépéseket is tettek. Nem elég csak imádkozni valakiért, aki megsérült és a bűn foglya. Tennünk is kell érte, Jézus ezt mondja a Lukács 14:23-ban: „Menjetek ki az utakra és az ösvényekre és kényszerítsetek bejönni mindenkit, hogy az én házam megteljen.” (NIV). Ott van egy sor példa a Bibliában azokról az emberekről, akik másokat vittek Jézushoz.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Milyen a reménytelenség?
- Hiszed-e, hogy senki sincs Jézus hatáskörén kívül? Ha igen, mit vagy hajlandó megtenni azért, hogy Jézushoz vidd a „reménytelen” embereket?
- Melyik fájdalmakkal küzdő barátodért imádkoztál mostanság? Mit tehetnél érte, ami segítene neki meggyógyulni?
„Ne fáradjunk meg a jó cselekvésében, mert a megfelelő időben aratni fogunk, ha nem adjuk fel.” (Galata 6:9 – NIV fordítás)
Éreztél már úgy valakivel kapcsolatban, hogy reménytelen eset? Úgy, hogy az a személy sosem fog Jézushoz jönni? Lehet, hogy ez egy alkoholista rokon, egy kábítószerfüggő szülő, vagy egy önmagáról gondoskodni képtelen szomszéd volt – valaki sérülésekkel, rossz szokásokkal, halogatással, amely távol tartotta ezt a személyt Isten megismerésétől.
Az igazság az, hogy senki sincs olyan távol, hogy Jézus ne érné el.
Tegnap beszéltem a kiscsoportok fontosságáról, hogy segítenek a „reménytelen” embereknek gyógyulást találni. A Lukács 5-ben leírt történet a férfiakról, akik béna barátjukat Jézushoz vitték, hogy gyógyítsa meg, bemutatta nekünk a kiscsoportok három jellemzőjét; Isten hogyan használja mások által reménytelennek tekintett emberek gyógyítására. Ma pedig meg fogunk nézni további négyet:
Állhatatosság: Mindannyian elbátortalanodunk, mikor megpróbáljuk elérni az evangéliummal a családunkat, barátainkat, ismerőseinket. De ne adjuk fel! Lukács 5-ben a barátok nem hagyták, hogy a nehézségek elbátortalanítsák őket. Nem törődtek vele, hogy köztük és Jézus között nagy sokaság volt. Galata 6:9 azt mondja: „Ne fáradjunk meg a jó cselekvésében, mert a megfelelő időben aratni fogunk, ha nem adjuk fel.”
Újszerű megközelítés: A barátok mertek másképpen tenni valamit. Igazán innovatív dolog volt felmenni a tetőre, megbontani azt és leereszteni a beteget Jézushoz. Képzeljétek el micsoda felfordulást okoztak! A misszió mindig ilyen rendetlenséggel jár, mert belevonja az embereket. A kiscsoport, amelyik nem akar „kilépni a dobozból”, nem akarja bepiszkolni magát, az nem tud a gyógyulás eszköze lenni.
Együttműködés: Nyilvánvaló, hogy ezek a férfiak együtt dolgoztak, hogy barátjukat Jézushoz vigyék. Egyetlen embernek túl nagy feladat lett volna. Ugyanígy van a kiscsoportokkal is. Az emberek gyorsabban jönnek Jézushoz, ha egy támogató kiscsoportban tehetik. Egy támogató közösség erőteljes bizonyságtétel Istenről.
Áldozat: Gondoltál már arra, hogy az események után vajon ki fizette ki a tetőt? Azt gondolom, hogy a barátok. Nem csak szétbontották, aztán úgy hagyták, hogy valaki más majd helyreállítja. Akár idő, pénz, erőfeszítés vagy bármi más, annak mindig ára van, hogy valakit Jézushoz vigyünk. Lukács 16:9 azt mondja: „Használjátok fel a világi erőforrásokat mások javára és szerezzetek barátokat. Aztán mikor a vagyon elmúlik, ők fognak üdvözölni titeket az örök hajlékokban.” (NLT fordítás). A kiscsoportoknak késznek kell lenni áldozatot vállalni, ha a gyógyulás eszközei, hajóerői akarnak lenni a világban.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Írj le egy esetet, mikor a szolgálatod zűrössé vált és fel akartad adni.
- Milyen módokon bátoríthatják a kiscsoport tagjai egymást, mikor a nehézségek elbátortalanítják őket?
- Kik azok az életedben, akiknek bizonyságot tettél, vagy kiknek a megtéréséért imádkozol Istenhez? Hogyan segíthet téged a kiscsoportod a bizonyságtételedben az ilyen barátok felé?
