Még a gyengeségeid is dicsőíthetik Istent
"Barátom, azt kérdezem, 'Kinek képzeled magad, hogy kérdőre vonod Istent? Van joga az agyagnak megkérdezni a fazekast, hogy miért olyanra formálta, amilyen?'" (Róma 9:20, CEV fordítás)
A szellemi-lelki ajándékaid, a szíved, a képességeid, a személyiséged és a tapasztalataid az az öt dolog, ami azzá tesz, aki vagy.
Elfogadni magad - hogy Isten egyedi módon alkotott meg az ő dicsőségére - azt jelenti, hogy elfogadod, hogy Isten tudja, mi a legjobb. Mindennek a lényege a bizalom. Vagy azt hiszed, hogy Isten hibázott, amikor téged alkotott? Vagy bízol benne és tudod, hogy terve van az életeddel? Hiszed ezt?
Sokunk tesz olyan kijelentéseket, hogy "Istenem, vannak dolgok, amiket nem szeretek magamban. Bárcsak más lenne a hajam....., más színű lenne a bőröm..., bárcsak magasabb/alacsonyabb/vékonyabb lennék..., bárcsak tehetségesebb lennék..., bárcsak meg tudnám tenni ezt vagy azt..., bárcsak úgy néznék ki, mint ő..., bárcsak olyan okos lennék, mint ő....", és sorolhatnánk még tovább. Ha ezt gondolod, akkor ezzel azt mondod Istennek, hogy elszúrta a dolgot, és mindenki más jól sikerült, de a te esetedben nagyon melléfogott.
Amikor elutasítod saját magad, lényegében Istent utasítod el, hiszen ő a Teremtőd. Amikor nem fogadod el magad, lázadsz Isten ellen. Azt mondod, "Istenem, jobban tudom nálad. Másképp kellett volna megalkotnod engem; más erősségekkel és gyengeségekkel."
Isten azonban azt feleli: "Nem, én pontosan ilyennek akartalak teremteni, mert azt szeretném, hogy te te legyél - az erősségeiddel és a gyengeségeiddel együtt. Mindegyik dicsőséget szerezhet nekem, ha elkezdesz aszerint cselekedni, ahogy megalkottalak, ahelyett, hogy valaki más próbálnál lenni.
Elutasítani magad valójában elég arrogáns dolog is. A Róma 9:20-ban a Biblia azt mondja, "Barátom, azt kérdezem, 'Kinek képzeled magad, hogy kérdőre vonod Istent? Van joga az agyagnak megkérdezni a fazekast, hogy miért olyanra formálta, amilyen?'" (CEV fordítás)
Ahányszor csak kételkedünk Isten szeretetében és bölcsességében, az bajt okoz. Ennek a problémának a gyökere az, hogy nem bízol Istenben. Nem hiszed el, hogy Isten tényleg szeret téged. Nem hiszed el, hogy ő a legjobbat akarja neked. Azt kívánod, bárcsak mássá formált volna. És ott van benned a keserűség, ezért csalódott vagy és nem tudsz azzá a személlyé válni, akinek Isten teremtett.
Nem kell azonban így élned - van remény! A Jób 10:10 ezt mondja: "Te irányítottad a fogantatásomat és formáltál engem az anyaméhben" (NLT fordítás). Isten akart téged, és szeret. Ezt hidd el, és bízz benne!
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Ha elhiszed, hogy Isten tényleg szeret téged, akkor az hogyan tudja megváltoztatni azt, ahogy te látod magad?
- Mi az, amit mindig is meg akartál magaddal kapcsolatban változtatni? Mit gondolsz, hogy tudja pontosan ezt a tulajdonságodat vagy adottságodat Isten az ő dicsőségére használni?
- Hogyan használta már eddig Isten a gyengeségeidet az ő dicsőségére?
Semmi érdemleges nem jön könnyen
"Ne fáradjunk bele a jó cselekvésébe. A megfelelő időben áldást aratunk, ha nem adjuk fel" (Galata 6:9, NLT fordítás)
Sok minden dolgozik az ellen,hogy beteljesítsük az elhívásunkat. Az évek folyamán azon tanakodtam, melyik a legrosszabb ellenség - a halogatás vagy a csüggedés? Ha Sátán nem tud rávenni minket úgy, hogy kizökkentsen az életre kapott elhívásunkból, akkor megpróbál rávenni, hogy lépjünk ki az egészből.
Pál apostol azt tanítja, hogy ellen kell álljunk a csüggedésnek: "Ne fáradjunk bele a jó cselekvésébe. A megfelelő időben áldást aratunk, ha nem adjuk fel" (Galata 6:9, NLT fordítás).
Belefáradtál már valaha abba, hogy a helyes dolgot tedd? Szerintem mindannyiunkkal megtörtént már. Néha úgy tűnik, könnyebb megtenni azt, ami helytelen, mint ami helyes.
Ha csüggedünk, eredménytelenek leszünk, és a saját hitünk ellen dolgozunk.
Ha csüggedünk, ezt mondjuk: "Ezt nem lehet megtenni." Ez pontosan az ellentéte annak, mintha azt mondanánk: "Tudom, hogy Isten megteheti, mert azt mondta".
Kérdezd meg magadtól:
- Hogyan kezelem a kudarcot?
- Ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretném, morcos leszek?
- Ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretném, frusztrált leszek?
- Ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretném, panaszkodni kezdek?
- Befejezem, amit elkezdtem?
- Hogyan értékelném a kitartást?
Ha elcsüggedtél, ne add fel harc nélkül! Semmi érdemleges nem történik állhatatosság és energia nélkül.
Mikor egy művész megformál egy szobrot, folyamatosan letördel belőle darabokat. Nem csak egyszer üti meg a kalapácsával a vágó szerszámot, hogy aztán hirtelen minden felesleges kődarab lehullásával feltáruljon a mestermunka. Folyamatosan üti és üti, tördelve a kődarabokat.
Ez igaz az életre is. Semmi érdemleges nem jön könnyen az életedbe. Te is folyamatosan "ütöd a vasat", utánamész, és apránként az életed Isten kegyelmének mestermunkájává válik.
Az az igazság, hogy a nagyszerű emberek csupán átlagos emberek, átlagon felüli elszántsággal. A nagyszerű emberek nem tudják, milyen feladni.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Mit árul el a hitedről a kemény helyzetekhez való hozzáállásod?
- Mi az, amit készen állsz feladni?
- Isten igéje hogyan segít neked a tűrésben? Ki az a személy az életedben, aki biztat, hogy menj tovább?
Jézus azt tanítja, hogy átadhatjuk az aggodalmainkat és szükségleteinket Istennek, bízván abban, hogy Ő majd gondoskodik rólunk.
Például, megkérhetjük Istent, hogy biztosítsa számunkra a mindennapi betevőt. Egyes bibliafordítások szerint: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”
Mi is a „mindennapi kenyerünk”? A szükségleteink a mindennapi élethez—a testi és anyagi szükségleteink, amelyek miatt nap, mint nap aggodalmaskodunk. Isten azt szeretné, hogy őt kérjük meg ezeknek a betöltésére, mert így nem kell aggodalmaskodnunk miattuk. Megígérte, hogy gondoskodni fog rólunk: „Az én Istenem gondoskodni fog mindenről, amire szükségetek van.” (Filippi 4:19)
Mire van szükséged ma? Energiára, hogy átvészeld a napot? Anyagiakra? Bölcsességre? Két lehetőséged van: pánikba esni, vagy imádkozni. A Filippi 4:6 azt írja, „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt”. (Károli ford.)
Tényleg elhiszed azt, amiről ez a vers szól? Isten azt mondja, hogy bármit kérhetünk tőle imádságban. Semmi sem túl nagy feladat Neki. Semmi sem jelentéktelen számára. Minden, ami aggodalomra ad okot, okot ad az imára is. Ha annyit imádkoznánk, amennyit aggodalmaskodunk, sokkal kevesebb dolog miatt főne a fejünk! Add át az Úrnak a gondjaidat!
Amikor a szükségleteidről beszélsz Istennek, határozd meg azokat pontosan. Máskülönben honnan fogod tudni, hogy válaszolt az imáidra?
