„Krisztus... egyetlen áldozatot mutatott be... " (Zsidók 10:12 TLB)
Figyeld meg, hogyan kezelte Isten a bűnt az Ószövetségben! A pap fogott egy bárányt, kiontotta a vérét, és felajánlotta az oltáron. Amikor az áldozati füst felszállt, a pap a földre szórta a hamvakat, és ráállt. Abban a pillanatban az ember bűnéért az elégtétel megtörtént, a bűnösséget eltörölték. Milyen csodálatos képe ez a megváltásnak! A Golgotán Isten haragjának teljes erejét Krisztuson töltötte ki. Abban a pillanatban ő egyszerre volt a Főpap és az áldozati Bárány. Amikor így kiáltott fel: „Elvégeztetett!" (János 19:30), a teljes ár ki lett fizetve minden bűnödért - a bölcsőtől a sírig. Abban a pillanatban, ahogy rábízod magad Krisztusra, mint Megváltódra, Isten előtt a helyzeted megváltozik; innentől már „igaznak nyilvánít" (Id. 2Korinthus 5:21). Az amerikai vadnyugat korai korszakában a szekérkaravánok vezetőinek legnagyobb félelme a préritűz volt. A tűző nap gyújtotta meg, és mielőtt még észrevetted volna, már el is nyelt a tűz. A bölcs vezető azonban azonnal kiadta a parancsot, hogy vigyék a lovakat és a szekereket arra a területre, ami már leégett. Miért? Mert a tűz nem tud visszatérni oda, ahol egyszer már pusztított! Charles Wesley írta: „Isten nem követel kétszer elégtételt, először Kezesem vérző kezeiből, aztán tőlem is". Jézus magára vette Isten haragja tüzének pusztítását mindannyiunkért. „Bűneinket maga vitte fel testében a fára..." (lPéter 2:24). Tehát ma, ha az ördög bűneidért és kudarcaidért vádol, mondd neki: „Lehet, hogy nem vagyok tökéletes, de meg vagyok váltva, Isten szeret és elfogad!"
„Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett” (Róma 14:13)
Lehet, hogy egy munkatársadnak, akiért imádkozni szoktál, házasságon kívüli viszonya van, de attól még nem kell, hogy neked is legyen. Ne feledd, te is bűnös voltál, mielőtt Isten kegyelme megmentett, ezért légy alázatos, és ne ess az önigazultság csapdájába! Ahogy Merv Rosell mondja: „amikor Isten megbocsát, akkor hozzájárul ahhoz, hogy a vétek örökre feledésbe merüljön”, légy tehát kegyelmes, amikor olyasvalakivel találkozol, akinek az életvitele kényelmetlenül érint. Tudj meg róla mindent, amit lehet, és engedd, hogy ismeretségetek eloszlasson minden előfeltételezést és előítéletet. Tekints rá úgy, mint fájdalmat hordozó személyre, akit Isten szeret – mint olyan emberre, akinek ugyanarra a kegyelemre van szüksége, amit te is kaptál. Ha szereted a nem szerethetőket, akkor azt teszed, amit Isten is tett érted. Csak azért mert valaki valamiben más, nem kellene őt lenézned, alacsonyabb rendűnek tartanod. Te sem akarod, hogy téged elítéljenek a bőrszíned, kultúrád vagy kinézeted miatt, ezért te se tedd ezt másokkal! Mivel a Biblia világosan fogalmaz arról, hogy ne kövessük mások bűnös életmódját, ezért megkísérthet minket a gondolat, hogy jobbak vagyunk, mint ők. Ez a büszkeség bűne! Néha azt gondoljuk, hogy ha szeretünk és elfogadunk bizonyos embereket, azzal elnézzük bűneiket. Nem, az igazság abban van, ha olyan tisztelettel és elfogadással viszonyulunk másokhoz, ahogy azt Jézus tette. Legyen szó akár faji különbségekről (samaritánusok), életmódbeli különbségről (az asszony a kútnál, akinek már öt férje volt), vagy osztálykülönbségről (Nikodémus), Jézus szerette és elfogadta az embereket úgy, ahogy voltak, de közben arra ösztönözte őket, hogy magasabb mércét kövessenek.
„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Filippi 4:13)
Amikor Dávid először érkezett Saul király palotájába, még csak egy egyszerű, ismeretlen pásztorfiú volt. De nagyon hatásos önéletrajzzal! Lényegében Isten ezt mondta róla: „Láttalak, amikor megölted a medvét és az oroszlánt; figyeltelek, amikor nem is tudtál róla". Salamon azt írta: „Az ajándék tág teret nyit az ember előtt, és az előkelők elé juttatja" (Példabeszédek 18:16). Dávid ajándéka talán csak egy parittya volt, de megnyitotta előtte a jövőt, hogy Izrael királyává legyen. Tehát ha nem is tűnik soknak az, amivel rendelkezel, add át Istennek, és figyeld, mihez tud kezdeni vele. Azt mondod: „De nem kaptam hivatalos kiképzést". Isten csak annyit vár, hogy megjelenj, mondj igent, és állj rendelkezésre. Ha odaadod Istennek, amid van, Ő odaadja neked, ami Neki van; és ez verhetetlen esélyeket biztosít számodra. „De nincsenek megfelelő ajánlóleveleim" - mondod. És akkor mi van? Benjamin Franklin kevesebb mint két évet járt hivatalos iskolába, mégis 25 évesen ő alapította Amerika első könyvtárát, 31 évesen az első tűzoltóságot, 36 évesen megtervezett egy olyan tűzhelyet, amilyet ma is használnak, 40 évesen munkába fogta az elektromosságot, 45 évesen megalapította a nemzet első egyetemét, és 79 évesen feltalálta a bifokális lencsét. Közgazdász, filozófus, diplomata, feltaláló, pedagógus, kiadó és nyelvész volt, aki öt nyelven beszélt és írt. Jó eséllyel te már most több oktatásban részesültél, mint amennyit ő kapott ennyi idősen. Add még ehhez hozzá ezt a két ígéretet: „Az Úr az én segítségem..." (Zsidók 13:6 Károli) és „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem", és meg is van mindened, amire csak szükséged van!
Ne akarj folyton az emberek kedvében járni!
Tetteinket túl sokszor az a tévképzet diktálja, hogy úgy érezzük, mások kedvében kell járnunk. Túl sokat foglalkozunk azzal, mit gondolnak rólunk mások, ezért minden egyes lépésünknél hátrapillantunk a vállunk fölött, hogy vajon mosolyognak, vagy rosszallóan néznek. Értsd meg ezt: ha mindig az emberek elismerését keresed, akkor nem azt nézed, merre haladsz, és falba fogsz ütközni, vagy elbotlasz a saját lábadban.
A Biblia azt mondja: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” Mit gondolsz, mi fog történni, ha kinyitod a szád, és kiállsz magadért? Az igazság az, hogy azok az emberek, akik nem tisztelik jogaidat, és nem tartják tiszteletben kívánságaidat, nem érik meg a rájuk fordított időt és erőt. Sem a hosszas vitát; úgyhogy búcsúzz el tőlük! (Nem a házasságról vagy a szülő-gyermek kapcsolatról beszélünk.)
Amikor a legelő már túl kicsinek bizonyult ahhoz, hogy Ábrahám és Lót nyájai együtt legeljenek, viszály támadt. Ábrahám szerette unokaöccsét, Lótot, de felismerte, hogy nem élhet tovább ilyen helyzetben. Ezért azt mondta: „Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek.” (1Mózes 13:9). Hogy végződött a történet? Lót a legszebb zöld legelőket választotta, és Sodoma közelébe költözött. Végül mindene, amiért megdolgozott porig égett. Ábrahám azonban, aki mindig Isten tetszését kereste, nem csupán maga lett áldott, de áldássá lett az egész világ számára is.
A mai ige tehát számodra ez: Isten meg akar szabadítani az embereknek való megfelelés kényszeréből.
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek.” (Jeremiás 29:11)
Ma Isten azt mondja neked: „A folyamat során ragaszkodj a tervhez!” Istent semmi sem éri meglepetésként. Ő profi tervező. József rájött, hogy amikor a családja ellene fordul, a barátai cserbenhagyják, és végül nagy bajba kerül, Istennek még mindig van terve. Visszatekintve József azt mondhatta: „Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani” (1Mózes 50:20). Amikor a helyzeted túl nehéznek tűnik ahhoz, hogy kezelni tudd, és szinte lehetetlen magyarázatot találni rá, emlékeztesd magad arra, hogy Isten azt mondta: „én tudom, mi a tervem veletek.”
Néhányan közülünk nem biztosak abban, hogy Isten már döntött felőlük, és ezért tovább próbálkoznak azzal, hogy elnyerjék a jóindulatát. Hagyj fel ezzel! Fogadd el azt az igazságot, hogy Isten Krisztus kedvéért úgy döntött, hogy megáld téged. És amikor Isten dönt, döntését nem változtatják meg átmeneti helyzetek vagy mások cselekedetei. Az ellenség semmi olyat nem tud kiagyalni ellened, amire nézve Isten ne készített volna már el egy „menekülési útvonalat”. Pál azt írja: „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Figyeld meg a következőket:
a) A próbatételek idején tapasztalhatod, hogy milyen hűséges Isten. b) Ő tudja, hogy mivel vagy képes megbirkózni. c) Ő utat fog készíteni, így megerősödve juthatsz ki ebből az időszakból, és készen állhatsz arra, amit a következőkben szán neked. Tehát ragaszkodj a tervhez! Az, hogy problémád van, annak a jele, hogy ígéretet kaptál. Csak idő kérdése, és Isten megmutatja a megoldást.
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Máté 27:46)
Jézus tudta, hogy Júdás el fogja árulni őt, mégsem állította meg. Tizenkét légiónyi angyalt mozgósíthatott volna, de nem vette igénybe a segítségüket. Bűneink súlya alatt így kiáltott a keresztről: „Én Istenem, miért hagytál el engem?” Azért volt ez így, mert megértette, hogy mindez része Isten rá vonatkozó tervének. Ezek a szavak: „Istenem, hol vagy?” a következőket tanítják nekünk:
a) Bár benne vagy Isten tervében, mégis jöhetnek olyan idők, amikor lesújtottnak és magányosnak érzed magad. b) Amikor Isten nem válaszol, rá kell állnod arra az Igére, amit Ő adott neked. c) Ennek az időszaknak a fájdalmát végül az az öröm váltja fel, amit Isten elkészített számodra a másik oldalon. Tehát ragaszkodj a tervhez; a tanítványok ezt teszik.
A „tanítvány” angol megfelelője azt jelenti, hogy fegyelmezett. Ez azt jelenti, hogy akkor is tartja magát a tervhez, amikor támadják. Megtanít arra, hogyan végezd a feladatodat akkor is, ha nincs kedved hozzá. Az ellenség meg fogja támadni Isten életedre vonatkozó tervét, mert az a terv olyan, mint egy téged körülvevő védőfal. Ameddig megmaradsz Isten tervében, az ellenségnek semmilyen tette nem tud elpusztítani. Tehát ha úgy érzed, hogy erőd végére értél, és egy lépést sem tudsz tovább menni, tedd azt, amit Jézus tett – imádkozz: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” (Lukács 23:46). Add oda Istennek! Nézz fel, és mondd: „Uram, bízom benned, hogy megteszed azt, amit én nem vagyok képes megtenni. Vigyél át ezen! Itt van, átadom neked. Az életem, a jövőm és mindenem a kezedben van!”
„Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment.” (Máté 14:29)
Péter a bizonyíték arra, hogy amíg Jézusra figyelsz, és ragaszkodsz a tervhez, addig nem fogsz süllyedni. Jegyezd meg:
1) Mielőtt belekezdesz valamibe, győződj meg róla, hogy az valóban Isten akarata számodra! Péter azt mondta: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen!” Jézus pedig azt mondta: „Jöjj!” Mielőtt belemész olyasmibe, mint mondjuk a vízen járás, imádkozz, és bizonyosodj meg róla, hogy Isten is benne van! Más szavakkal: kérd el Isten tervét, és ragaszkodj hozzá!
2) Ne várd el, hogy a csónakból mindenki veled tartson! A vízen járás magányos elhívás; különválaszt azoktól, akik félénkek, és a biztonságot szeretik. Ezen kívül valószínűleg kritikát fog kiváltani azokból, akik azt hiszik, hogy emiatt ők rossz színben tűnnek fel.
3) Ha a jó időre vársz, lemaradsz a te pillanatodról. Amikor Jézus azt mondta: „Jöjj!”, éppen egy vihar kellős közepén voltak. Nézz szembe a tényekkel: mindannyian szeretnénk, ha sztárok állnának mellénk, vagy egy nagy adományozó kezeskedne az egész projektért, mielőtt egyetlen lépést is tennénk. De milyen gyakran történik ez meg? Péter nem a vízen járt; ő az Igén járt! Mit mondott neked Isten, hogy tegyél? Ne várj ideális körülményekre, hanem kezdd el tenni!
4) Ne számíts hibamentes véghezvitelre! Senki élete nem mentes a hullámzástól. A Biblia így írja le hőseit egy mondattal: „Gyengeségük erővé vált” (Zsidók 11:34 NIV). Isten minden nagy embere, olyan férfiak és nők, akiket csodálsz, keresztülmegy a süllyedés időszakán, amikor így kiált fel: „Uram, ments meg!” És mit gondolsz, mi lesz? Ő meg is teszi! És érted is meg fogja tenni.
„Parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen!” (Máté 14:28)
Péter nem teljesen egyedül járt a vízen, hanem Jézussal. Krisztus ma arra hív téged, hogy járj vele, és éld át a csodáit. Miért nem látunk belőlük többet az életünkben?
Mert:
1) Nem imádkozunk értük, és nem hisszük, hogy Isten megadja. Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (János 15:7). Imáid meghívók Isten számára, belépési pontok és csatornák, amelyeken át csodatevő hatalma ki tud áradni, hogy megváltoztassa a körülményeidet. De imádkoznod kell érte, és hinned kell, hogy megteszi!
2) Azt hisszük, hogy a csodák ideje lejárt. A Szentírás kijelenti: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13:8). Valójában soha nem is volt olyan, hogy „a csodák ideje”, csak a csodák Istene létezik, és Ő soha nem változik. Te se korlátozd be Őt!
3) Hagyjuk, hogy a bűn szabotálja a bizalmunkat. János azt írja: „Ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; és amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte” (1János 3:21-22).
4) A helyzetre nézünk, ahelyett, hogy a Megváltóra néznénk, és a hitünk ingadozik. Amikor Jézus azt kérdezte Pétertől: „Miért kételkedsz?”, ezzel azt mondta: „Ne hagyd, hogy ez a vihar elborítson. Itt vagyok melletted. A problémád a lábam alatt hever, ezért neked is a lábad alatt van. Csak tartsd rajtam a tekinteted, járj továbbra is hitben, és ragaszkodj a tervhez!
„… nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva.” (Máté 7:25)
Jézus azt mondta: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva.” (Máté 7:24-25). Amikor az élet viharai jönnek – és jönni fognak -, már túl késő szilárd alapok lerakásához. Ilyenkor derül ki, hogy mire alapul az életed. Ezért ne csapd be magad azzal, hogy rossz minőségű anyagot használsz, vagy egyszerűbb utat keresel. Légy kész elismerni gyengeségeidet, és igyekezz javulni! Azoknak is, akiket erős embereknek tartasz, az életük egy pontján segítségre volt szükségük, hogy legyőzzék gyengeségeiket. Egy megagyülekezet lelkipásztora így emlékszik vissza a kezdeti időszakra, amikor azért imádkozott, hogy Isten növelje meg a gyülekezetét? „Több napi hallgatás után az Úr válaszolt: »Te azzal foglalkozol, hogy a gyülekezetet akarod növelni, én az embereket akarom építeni. Jaj, annak az embernek, akinek a gyülekezete nagyobbra nő a saját egyéni fejlettségi szintjénél!« Azóta azzal foglalkozom, hogy többet imádkozzak a lelkészért, mint a gyülekezetért. Még mindig elcsodálkozom azon, kivé válhatok, ha életemet naponta Isten kezébe teszem. Ő formál engem – és még nem fejezte be a munkáját. Még sok a dolga velem. Minden nap egyre több éretlenséget veszek észre magamban. De milyen éles ellentét van aközött, aki voltam, és aki most vagyok… és ma jobban bízok Istenben, mint valaha.” Számodra is az Istennel való kapcsolat ápolása legyen a legfontosabb! Isten Igéjének igazsága legyen életed alapja, így ha jönnek a viharok, állva tudsz maradni.
Zúgó cédrusok
„Libanon dicsősége adatik neki.” (Ézsaiás 35:2 NKJV)
Képzeld magad elé, ahogy a szél átfúj Libanon cédrusai között, és néhány fa zúgni kezd válaszul. Minél nagyobb a vihar, annál szebb a hangjuk. Ezeket a fákat zúgó cédrusoknak nevezték. Isten a zúgó cédrusokat arra használja, hogy erős gyülekezeteket építsen. Az Apostolok Cselekedeteiben két zúgó cédrust bebörtönöztek Filippiben, kezüket és lábukat kalodába zárták, hátukat megkorbácsolták, a társadalom megvetette őket. Hogyan reagáltak erre? „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent… Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek” (ApCsel 16:25-26). Egy idős lelkipásztor azt mondta: „Istent annyira magával ragadta a dicsőítő ének, hogy hatalmas lábával elkezdett dobogni. És ha Isten dobog a lábával, földrengés támad.” A dicsőítés letöri a láncokat és megnyitja az ajtókat; ez a győzelem stratégiája. A Sátán megpróbálja majd megakadályozni, hogy Istent dicsőítsd, mert ismeri: a) A dicsőítés fontosságát. „Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék” (Zsoltárok 48:2). b) A dicsőítés gyógyító hatását. Isten a „csüggedő szíveknek” válaszul a „dicsőítés palástját” adja (Ézsaiás 61:3 KJV). De mint minden ruhaneműt, ezt is fel kell venned! c) A dicsőítés erejét kritikus élethelyzetben. Amikor Izráellel szemben hatalmas túlerőben volt az ellenség, Isten azt mondta nekik, hogy az énekesek haladjanak a hadsereg élén, így vonuljanak a csatába. És ez működött! „Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az Úr lázadókat támasztott a Júdára támadó ammóniak, móábiak és a Széír-hegyvidék lakói között, és ezért vereséget szenvedtek” (2Krónika 20:22). Ne várj a győzelmi kiáltással a csata végéig; Isten dicséretével az ajkadon indulj a harcba, és figyeld, hogyan fordítja meg a helyzetet!
