Apák, készítsétek fel gyermekeiteket a való életre!
A kutatások rámutatnak az apahiány következményeire. Manapság túl sok gyerek él apai nevelés nélkül. Emiatt rossz döntéseket hoznak az életben, a kapcsolataikban, a párválasztásban. Hogyan készítheti fel egy apa a gyermekeit a való életre?
1) Ismerd fel, mire készülnek! Figyeld meg, mitől indulnak be. Kérdezd meg, melyik tantárgyat szeretik az iskolában, és melyikkel vannak nehézségeik. Ismerd meg a barátaikat, akikkel a szünetekben és iskola után találkoznak. Figyelj gyermekeidre, és tanulj tőlük! Időnként vidd el őket egy közös reggelire vagy hamburgerezésre, élvezni fogják a királyi bánásmódot, az apával kettesben töltött időt!
2) Tanítsd őket bátor kiállásra! A fiatalok között egyre több az öngyilkosság a többieket terrorizáló iskolatársak miatt. Tanítsd meg a gyermekeidnek, hogy álljanak ki magukért! Taníts nekik tiszteletet, tanítsd meg, hogyan védjék meg magukat, biztasd, hogy indokolt esetben szólaljanak fel az osztályban, kérdezzenek rá arra, amit nem értenek a leckében, vagy bátran mondják el, miben hisznek. Tanítsd őket arra, hogy határozottan kiálljanak az igazságtalan bánásmód ellen. Azokban a gyerekekben, akik szó nélkül eltűrik, hogy bokszzsáknak használják őket, áldozat mentalitás alakul ki.
3) Mutass példát! Bármennyire is tökélyre fejlesztetted „prédikációs” készségedet, ha az életeddel nem mutatsz példát, a gyerekeid csak ennyit fognak hallani: „Bla, bla, bla…” Mondhatod, hogy fontos az egészséges életmód és a mozgás, de ha egész nap a tévé előtt ülve tömöd magadba a csipszet, és csak nézed a focimeccseket, nem leszel meggyőző számukra. Mutass példát a sportban, az egészséges életmódban, mindenféle tevékenységben és hobbiban, és figyeld, milyen „menőnek” fogják tartani apukájukat, sőt igyekeznek majd hasonlítani rá!
Kedves Édesapa! Tedd meg a következő három dolgot gyermekeidért:
1) Figyelmeztesd őket arra, milyen veszélyes, ha úgy érzik, mindenhez joguk van. Igen, a gyermekeknek szükségük van szüleik feltétel nélküli szeretetére. De vannak, akik azt gondolják, hogy az ő gyermekeik soha semmi rosszat nem tesznek – pedig dehogynem! Az ilyen gyerekekben irreális elvárások lesznek, torz szemlélet alakul ki bennük arról, hogyan is működik az élet. Az életben mindenki szerez jó és rossz pontokat, lesznek győzelmeik és vereségeik. Tanulják meg, hogy mindenki követ el hibákat. Ha ezt nem ismerik fel, akkor félrevezetik és sok fájdalomnak teszik ki saját magukat. A kudarcaikból tanulják meg a csalódottság kezelését, ez készíti fel őket arra, ha később az életben nem az ő elképzeléseik szerint alakulnak a dolgok.
2) Beszélj velük őszintén a halálról – a tiédről és az övékről! A Biblia azt mondja: „… elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak” (Zsidók 9:27). Magyarázd el nekik, hogy a halál mindenkire érvényes, és nem az isteni büntetés valamilyen különleges formája. Mondd el nekik, hogy az élet, akár rövid, akár hosszú, ajándék, amiből a legtöbbet kell kihozni, a menny pedig egy nagy családi találkozó, amiről nem kéne lemaradni. Egy barátotok vagy családtagotok halála lehetőség lehet, hogy enyhítsd félelmüket, és felkészítsd őket a veszteség és a gyász kezelésére, és a gyógyulásra is.
3) Mutasd meg, miért vetted feleségül az édesanyjukat. Életük korai szakaszában szüleik kapcsolata van rájuk legnagyobb hatással, befolyásolja, hogy mivé válnak, milyen társat választanak, kihat jövendő boldogságukra. Ha azt látják, hogy szereted az édesanyjukat, hogy királynőként bánsz vele, hogy tiszteled és figyelmes vagy vele, akkor gyermekeid csodálni, értékelni fogják szuper apukájukat, sőt, túl akarják majd szárnyalni!
„Az Úrban jó nekem”
„Az én békességemet adom nektek… Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” (János 14:27)
Jézus békessége olyan biztonságérzetet ad, hogy bármi is történik, tudod: „az Úrban jó nekem.” Ő azt mondja nekünk: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” A Jézustól kapott békesség nem függ a körülményektől. Abból ered, hogy tudod, Isten gyermeke vagy, és Atyád, aki az egész világmindenséget irányítja, szeret téged, és a javadat akarja. Ezért van az, hogy emberek, akik mindenüket elvesztették, gyakran azt mondják, nem cserélnék el mindazt, amit így megtanultak, még akkor sem, ha visszakapnának mindent, amit elvesztettek.
Joni Erikson Tada akkor fedezte fel ezt a természetfeletti békességet, amikor egy baleset miatt lebénult, Corrie Ten Boom pedig a náci haláltáborban talált rá. Elisabeth Elliot akkor ismerte meg, amikor a között az indián törzs között szolgált misszionáriusként, akik megölték a férjét. Azt írta: „Csak az elfogadás hoz békét, nem a beletörődés.” Nagy különbség! Creath Davis így fogalmazza meg: „A beletörődés azt jelenti, hogy megadod magad a sorsnak. Az elfogadás az, amikor Istennek adod meg magad. A beletörődés némán fekszik egy üres univerzumban. Az elfogadás feláll, hogy találkozzon Istennel, aki céllal és rendeltetéssel tölti meg a világegyetemet. A beletörődés azt mondja: »Erre én képtelen vagyok.« Az elfogadás azt mondja: »Isten képes rá.« A beletörődés megbénítja az életet. Az elfogadás felszabadít a lehető legnagyobb kreativitásra. A beletörődés azt mondja: »Mindennek vége számomra.« Az elfogadás azt mondja: »Mivel még élek, mi a következő lépés, Uram?« A beletörődés azt mondja: »Micsoda veszteség!« Az elfogadás azt mondja: »Hogyan tudod ezt a szörnyűséget üdvösségemre használni, Uram?« A beletörődés azt mondja: »Egyedül vagyok.« Az elfogadás azt mondja: »Hozzád tartozom, Uram.«
Élethívatás
„… még az életem sem drága, csak elvégezhessem a feladatot, amit az Úr rám bízott”(ApCsel 20:24 NLT)
Ha nem találod meg az élethivatásodat, akkor nem tudod elvégezni azt a feladatot sem, amiért Isten ide helyezett a földre. Isten megajándékozott tehetséggel, és elhívott, ezt komolyan kell venned. A kérdés nem az, hogy mi elől menekülsz, hanem, hogy mi felé haladsz? Ha sikert akarsz elérni, tudnod kell, mi Isten akarata, és annak betöltésére kell összpontosítanod, Ha pontosan tudod, hogy miért, akkor meg fogod találni az is, hogyan. A rendelkezésedre álló legfontosabb eszköz nem a pénz vagy a tehetség, hanem a céltudatosság. A következő három kérdést segíthet felfedezni, mi az élethivatásod: 1) Milyen a vérmérsékleted, és mihez van tehetséged? Charles Garfield pszichológus és előadó mondta: „Azok az emberek teljesítenek kiválóan, akik elkötelezik magukat egy kényszerítő erejű küldetés mellett. Világosan látszik, hogy szeretik, amit csinálnak, minden fáradozásuk, erejük és lelkesedésük visszavezethető erre a bizonyos küldetésre.” 2) Miért csinálod azt, amit csinálsz? Nagy különbség van aközött, hogy azért csinálsz e valamit, mert Isten hívott el rá, vagy azért, mert a szüleid, a barátaid ezt várják el tőled, vagy éppen az egód követeli. 3) Mi az, amihez értesz? Az élethivatás felismerése gyakran azzal kezdődik, hogy felfedezed, mire nem vagy elhivatva. Ha elfogadod a korlátjaidat, jó úton vagy afelé, hogy megértsd, mi a megbízatásod ebben az életben. Ha valaki olyannak tetteted magad, aki nem vagy, akkor állandóan alkalmatlannak fogod érezni magad, és frusztrált leszel. Ne élj így! Nézz szembe őszintén önmagaddal, fedezd fel Istentől kapott megbízatásodat, és add bele magad!
Hangold újra házasságodat!
„... legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak..." (Efezus 4:32)
Közel maradni egymáshoz a házasságban nem a sziporkázó beszélgetéseken, a közös érdeklődési körön vagya hihetetlenül jó szexen múlik. Bármennyirejókisezeka dolgok, a titok nyitja az egyszerű, hétköznapi, régi, de jól bevált udvariasság és kedvesség gyakorlása. Ez az, amit már kis korunkban megtanulunk, de elfeledkezünk róla, amikor túl elfoglaltak vagyunk: mint például a tisztelet, az érzékenység, a figyelmesség és a törődés. Ha a házasságodra már ráférne egy újrahangolás, kezdd ezzel a négy dologgal! Először gyakorold az „ölelés terápiát"! Amikor nézeteltéréseitek vannak, emlékezz erre: „A szívek akkor is egyetérthetnek, amikor a fejek nem". Egy ölelés csodákat tud művelni. Amikor szeretettel és gondoskodóan érintjük meg egymást, a testünk olyan kémiai anyagokat termel, amelyek lenyugtatják indulatainkat, és erősítik a fizikai kötődést. Isten tervezett minket ilyennek. Másodszor: ne feledkezz el a kis dolgokról! Ha mindennapi apró figyelmességeket építesz be a házasságodba, ezek később nagy erőforrássá válnak; olyan ez, mint egy betétszámla, amiből később ki tudsz venni. Tehát gondolj olyan kedvességekre, aminek párod örülne, például segíts leszedni az asztalt evés után, vesd meg az ágyat, sétáltasd meg a kutyát vagy vidd ki a szemetet. Harmadszor: figyelj a modorodra! Az, hogy már házas vagy, nem jelenti azt, hogy az alapvető udvariasságnak háttérbe kell szorulnia. A Biblia azt mondja: „legyetek egymáshoz jóságosak". Ez azt jelenti, hogy figyelmesen meghallgatod a másikat, és nem szakítod félbe, valamint gyakorolod az alapvető szókincset, mint: „Kérem", „Köszönöm" és „Bocsánat". Ez nem olyan bonyolult, mintáz atomfizika vagy az űrkutatás, de működik! Végül: dicsérjétek meg egymást! A házastársad nem gondolatolvasó. Ha valami jót gondolsz róla, mondd meg neki! Hideg, versengő világban élünk; ha valakitől, akinek a véleménye számít, azt halljuk, hogy szeret, hogy okosnak, vonzónak, szórakoztatónak tart, az valóban mindent jelent.
„Mind kaptatok Istentől ajándékokat." (1Péter 4:10 NLT)
A munkád fontos Isten számára. A heted 40 óráját kitölti, ezért Istenre kellene mutatnia. „Mind kaptatok Istentől ajándékot... úgy használjátok... hogy Isten dicsőíttessék!" (1Péter 4:10 NLT). Mind azért kaptunk valamilyen talentumot, hogy Isten dicsőségét szolgálhassuk ebben a világban. A fel nem fedezett, a nem fejlesztett ajándékok nem Őt dicsőítik, mint ahogy a rosszul használtak sem. Isten úgy ajándékozott meg, hogy képes legyél valamire oly módon, ahogy senki más nem képes. Ha megnyitod a különleges képességed adta lehetőséget, és Isten országának építésére használod, akkor töltőd be igazán az Ő akaratát. Pál azt mondja: „...tőle... van minden... azért, hogy övé legyen a dicsőség..." (Róma 11:36 NLT). A levegő, amit belélegzünk, az ereinkben áramló vér, a fejünkben lévő szürkeállomány, mind Isten befektetései bennünk; természetes, hogy elvárja, hogy mindez megtérüljön. Max Lucado írja: „Azért élünk, hogy megmutassuk Istent másoknak, hogy kinyilvánítsuk az Ő dicsőségét. Vászonként szolgálunk az ecsetvonásaihoz, papírként a tollához, termőföldként a magvaihoz, pillantásnyi mozaikok vagyunk arcképéből... Ő teszi különlegessé a megszokottat, azzal, hogy a konyhai mosogatót szentéllyé, a büfét gyülekezeti házzá, és a 8-tól 4-ig tartó munkanapot lelki kalanddá teszi... Amikor erősségeiddel Teremtődet dicsőíted... ez hirtelen megédesíti a napodat." Tehát légy olyanná, mint amilyen a nagy New England-i prédikátor, Jonathan Edwards volt, aki két elhatározás alapján élt: „Elszántam magam először is arra, hogy minden ember Isten dicsőségére éljen. Másodszor arra, hogy bárhogy is élnek a többiek, én Isten dicsőségére fogok."
„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” (Példabeszédek 15:1)
Hallottad már a „harcos ír” történetét, aki amikor partra szállt Amerikában, kijelentette: „Ha van itt valamilyen kormány, én ellene vagyok.” Nevetünk ezen, pedig tudjuk, hogy a „bántó beszéd haragot támaszt”. Ha el akarod kerülni a viszályt, ne szítsd fel! A kulcs ahhoz, hogy jól ki tudj jönni olyan emberekkel, akik idegesek, vagy nem értenek egyet a nézőpontoddal az, ha nyugodtan maradsz, és megpróbálsz együtt érezni. Ez nem jelenti azt, hogy minden szeszélyükbe bele kell egyezned, de ha te magad tisztában vagy a helyzeteddel, nyugodtan hagyhatod, hogy ők is azok legyenek, akik. Ha jóban vagy önmagaddal, nincs szükséged arra, hogy mindenki más úgy lássa a dolgokat, hogy te magad jól legyél. Naiv elvárás az, hogy mindenki más úgy lássa a dolgokat, mint te. El kell ismerned, hogy nekik is megvannak a saját gondolataik, véleményeik és érzéseik. Jézus azt mondta: „Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg… együtt van veled” (Máté 5:25). Egy családterapeuta azt mondta: „Ahelyett, hogy bántalmazó szavakra válaszcsapásként szintén sértő szavakat használnánk, próbáljuk a helyzetet a másik szemszögéből nézni. Ez lefegyverzi az ellenfelet, a támadónak nem marad célpontja.” Mindenkivel egyet kell érteni? Nem. Viszont: „… amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben” (Róma 12:18). Vannak helyzetek, amikor meg kell védened álláspontodat? Igen, de ne keresd mindenáron a vitatkozás lehetőségét. Időnként épp a keresztyének azok, akik a legtámadóbbak, legsértőbbek; azt hisszük, hogy mivel igaz ügy mellett állunk, nem számít, hogy ki kerül a kereszttüzünkbe. „Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket” (Példabeszédek 19:11). Határozd el, hogy kiterjeszted másokra is azt a kegyelmet, amit Istentől kaptál!
„Libanon dicsősége adatik neki.” (Ézsaiás 35:2 NKJV)
Salamon libanoni cédrusokat használt a templom építéséhez. Amikor a templom elkészült, betöltötte Isten dicsősége. Nézzük meg azt a négyféle cédrust, melyet Isten ma is használ arra, hogy egyházát építse. Kis cédrusok. Juhaklok kerítésoszlopainak használták őket. Egy idegenvezető mesélte, hogy egyszer látott egy teherautót, amely kátyúkkal, gödrökkel és kanyarokkal teli úton szállított kis cédrusokat. Bár a rakomány nem volt rögzítve, mégsem esett le egyetlen fa sem. Micsoda szemléletes képe az állhatatosságnak és ragaszkodásnak! Ezekben az emberekben megvan mindaz, ami ahhoz kell, hogy túléljék a gödröket és az élet kanyarjait. Azt mondják, hogy az emberek nem határozzák meg a jövőjüket; a szokásaikat határozzák meg, és azok határozzák meg a jövőjüket. A kis cédrusoknak olyan szokásai vannak, mint: a) Imádság. Beszélnek Istennel – aztán időt fordítanak arra, hogy figyeljenek: „Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként” (Ézsaiás 50:4). b) Bibliaolvasás. „Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét” (Ezsdrás 7:10). Te vajon felkészült szívvel és engedelmességre készen közelítesz-e Isten Igéjéhez? c) Tanúság. „Ti vagytok a tanúim” (Ézsaiás 43:10). A bíróságon a tanú szavahihetősége dönt arról, hogy melyik fél győz. Mennyire hiteles a bizonyságtételed? d) Tizedadás. „Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból” (Példabeszédek 3:9-10). Azt mondod: „De miután befizettem a számlákat, már nem marad szinte semmim.” Isten az első helyen akar állni pénzügyeidben, nem az utolsón. Ha őt teszed az első helyre, áldásai ki fognak áradni életed minden területére.
