1994. július 22.
Patmos szigetén

Uram, jöjj a gyengék segítségére, és mentsd meg e világ nyomorultjait!

Béke legyen veled! Rajtad van a kegyelem. Leányom, Szívem szüntelenül sóhajtozik. Az alázatos, a nyomorúságos és az ártatlan hall engem. õk a Vigasztaló vigasztalói. Közöttetek van a hûséges Szeretet, de nem mindenki lát engem. Teljes Szívemet beleadom ebbe a szeretetóhimnuszba, teljes Szívemet beleadom a himnuszokba, mert szeretlek benneteket, a jókat és a rosszakat. Miattatok lettem koldussá, és ha Istenetek elsántikál mellettetek és ti, járókelõk, nem ismertek fel engem, ez azért van, mert vérrel és köpéssel borít el engem e gonoszságban és bûnben élõ nemzedék…

Ó Föld, mennyire meggyaláztak téged! Megszûntél létezni… Istened jött el hozzád, de nem ismerted fel Õt! Talán nem hallottad? Isten vagyok, és istenségemben meg akarlak menteni benneteket, hogy ti is csatlakozhassatok a szentekhez. Gyermekeim közül sokan nem akarják ajánlatom ellenére sem megbánni bûneiket, és nem készek megválni bûneiktõl, amelyek minden máshoz inkább odaláncolják õket, mint hozzám. Lelkem sóhajokkal van tele, igen, mondd el leányom, hogy zsákvászon ruhám Véremben ázik.

Hallgassatok meg: A Szent Istent ma is éppen úgy leköpik, megkorbácsolják a járókelõk, mint tegnap. Az emberek nap mint nap rátaposnak szent keresztemre, megváltástok eszközére… ó… kegyetlenül szenvedek… ma megnyitottam égi tartalékaimat, hogy bõségesen tápláljalak benneteket. Utat készítek számotokra, hogy a mennybe vezesselek titeket. Megmondottam: “Bár e nemzedék készségesen a Sátán lába elé vetette magát, én, a Szent Isten, sohasem felejtem el megteremtéseteket, és hogy e pillanatra emlékezve Atyám miként ontott örömkönnyeket. Ezért nem akarom végignézni, amint Atyám ivadékai ellenségem külsejét öltik magukra. Lehet, hogy az ellenség vonzó, de halálos, amit viszont én kínálok, az istenségre ¹ visz és visszavezet benneteket Atyátok karjába.”

Nemzedék! Mivel aludtál, foglyul ejtett és megbénított téged ellenségem. Körülvett hazugságaival és megbénított, emlékezeteden pedig úrrá lett a feledés, és sötétségbe merült. ² De én, a ti Istenetek mondom nektek: Fiaim és leányaim! Ti a Magasságbeli leszármazottjai vagytok! Ti az egyetlen Uralkodótól és a Ragyogástól származtok! Ó jöjjetek! Hozzánk tartoztok! ³ Ti a mennyhez tartoztok… királyi származástok van. Miért, de miért hallgattok a vadállatra? Ti a mi képünkre vagytok teremtve, nem a vadállatéra! A mi képünkben vagytok megáldva. Titeket arra szánt a Teremtõ, hogy a hatalmas Isten házának udvarába jussatok, ezért engedjétek, hogy ragyogásomba öltöztesselek benneteket! Nyissátok ki szíveteket, és megmentelek benneteket!

Engedjétek, hogy betérjek lakóhelyemre, ⁴ hogy széppé tegyem, és ha széppé tettem, kivetlek benneteket mint hálót ebbe a sivatagba és halálnak völgyébe, hogy Nevemben így kiáltsatok: “A Szeretet már visszatérõben van! Közel van az Úr napja, közelebb, mint gondolnátok!

Tartsatok bûnbánatot! Tartsatok bûnbánatot, és legyetek boldogok! Hamarosan felhangzik a hatodik angyal harsonája, hogy valóra váltsa Isten figyelmeztetéseit. Siessetek, hogy megkapjátok homlokotokra a Bárány pecsétjét!” Ezt fogjátok mondani. Ti lesztek az én trónom, és rólam fog szólni dicséretetek. Ellenségem szeme láttára fogok nektek éber szívet adni, hogy legyõzzétek õt és követõit e végsõ idõk küzdelmeiben. Ez mostanra minden, leányom. Megáldalak és megáldok mindenkit, aki veled van. Az én Nevem: Amen