Lélek szerinti élet

„Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.” (Galata 5:17)

Ne feledd, bármilyen régóta is jársz Istennel, testi természeted sosem fog megjavulni. Sohasem lesz Jézushoz hasonlóbbá, bármennyi idő telik is el. Ezért mondja Isten Igéje, hogy naponta meg kell feszítenünk testi természetünket (ld. Galata 5:24). Még maga Pál apostol is küzdött testi természetével: „a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek” (Galata 5:17). De ha a Szentlélek átveszi az irányítást életünkben, akkor megterem bennünk az ő gyümölcse, a „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Galata 5:22–23). Azt kérdezed, egyáltalán lehetséges-e ilyen élet? Igen, de a következő négy dolgot meg kell tenned:

1) Ne feledd, a sátán sohasem megy szabadságra. Folyamatosan hadat visel ellened, ezért meg kell védened magad Isten Igéjével és imádsággal.

2) Ismerd fel, hogy melyik bűnre vagy leginkább hajlamos. A Biblia azt mondja: „tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt” (Zsidók 12:1). Miért? Mert azon a területen fog folyamatos támadás érni, ahol gyenge vagy. 

3) Legyen feltöltve a lelki üzemanyagtartályod! „A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség” (Róma 8:6). 4) Járj Isten erejével, ne a magad erejére támaszkodj! Sohasem ér véget a harc? Nem. De ha Isten erejéből merítesz, és eldöntöd, hogy engedelmes leszel és kitartasz a harcban, az mindig egyértelmű és tartós győzelemhez vezet.

Ne félj!

„Miért féltek ennyire?” (Márk 4:40)

Figyeld meg, hogyan viselkedtek a tanítványok, amikor a Genezáreti-tavon vihar támadt, és vizsgáld meg, felismered-e magadban ugyanezeket a vonásokat! 

1) A félelem miatt kételkedni kezdünk Isten gondviselésében. A tanítványok ezt kérdezték Jézustól: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” (Márk 4:38). Nem a hatalmáról kérdezték: „Le tudod csendesíteni ezt a vihart?” Nem is tudása felől érdeklődtek: „Tudod, hogy viharban vagyunk?” Nem is a hozzáértése érdekelte őket: „Van tapasztalatod a viharokkal?” Ehelyett jellemét illető kételyeiknek adtak hangot. Ha hagyod, a félelem aláássa Isten szeretetébe vetett bizalmadat, és eléri, hogy elfeledkezz Isten hűségéről.

2) A félelem rávesz, hogy megragadjuk az irányítást. Jézus aludt, ezért a tanítványok felébresztették, és azt mondták neki: „Gyorsan csinálj valamit!” A félelem akkor támad, amikor úgy érezzük, kicsúsztak a kezünkből a dolgok. Amikor félünk, belekapaszkodunk az életnek abba az összetevőjébe, amit irányításunk alatt tudunk tartani – például az étkezési szokásunkba, a munkánkba, az otthonunk tisztaságába, vagy sok esetben: emberekbe. Minél bizonytalanabbak vagyunk, annál inkább uralni akarjuk a helyzetet.

3) A félelem feledékennyé tesz. A Biblia azt mondja Jézusról: „szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított” (Máté 8:16). Micsoda önéletrajz! De a félelem lelki emlékezetkiesést okoz, elfeledteti velünk, hogy Jézus már mi mindent tett értünk, és mennyire jó volt hozzánk. Mit mondott mindezek után Jézus? „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” (Márk 4:40). A hit nem kapcsolja ki a félelmet, de elcsendesíti, megfosztja erejétől, és közelebb visz minket Istenhez – és amikor ez megtörténik, a dolgok elkezdenek változni.

„Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért.” (Zsoltárok 107:8)

Ha nehéz időkön mentél át, előfordulhat, hogy kevésbé bízol Istenben, és a biztonságot kezded mindennél fontosabbnak tartani. Ha vad viharokat éltél át, a kikötő biztonsága jónak tűnik. Természetesen jó dolog megpihenni és összeszedni az erőnket, de ha túlságosan megállapodottak leszünk, akkor elmulasztjuk mindazt, amit Isten tervezett számunkra.

A Biblia azt mondja: „Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték. Ezek látták az Úr tetteit, csodáit a mélységes tengeren. Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok. Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségbeestek a veszedelemben. Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett. De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kiszabadította őket szorult helyzetükből. Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok. Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, és az emberekkel tett csodáiért!” (Zsoltárok 107:23–31).

Hol láthatjuk meg Isten csodáit? Az élet viharai közepette! A Bibliában Jézus 125 parancsa van feljegyezve. Ezek között 21-szer fordul elő a „Ne féljetek!” vagy „Legyetek bátrak!” A második leggyakoribb parancs, a szeresd Istenedet és felebarátodat csak nyolcszor fordul elő. Ez azt jelenti, hogy egy dolgot mindennél fontosabbnak tartott elmondani nekünk, és ez a „Ne féljetek!” Miért? Mert azt akarja, hogy jobban bízzunk benne!

„Miért féltek ennyire?” (Márk 4:40)

Jézus követése kikerülhetetlenül azt jelenti, hogy viharokba fogsz kerülni. Amikor a hullámok átcsapnak a fejed fölött és gyorsan süllyedsz, akkor tudsz meg olyan dolgokat Istenről, amit egyébként sohasem ismertél volna meg. Először azon csodálkozol, hogy keveredtél ebbe a zűrbe, de aztán kezded meglátni Isten kezét a helyzetben, és végül azt mondod: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?” (Márk 4:41). A tanítványok végül eljutottak odáig, amikor már készek voltak követni Jézust – kérdés nélkül. Számodra is ez Isten terve. A „ne félj” parancs nem naivitásra vagy tudatlanságra szólít fel. Isten nem azt akarja, hogy ne legyünk tudatában az élet kihívásainak. De amíg Péter Jézusra nézett, a hullámok nem tudták lehúzni őt. Tehát figyelj Istenre, állj rá Igéjére, és emlékezz jóságára!
A Biblia azt mondja: „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk” (Zsidók 2:1).
Bármibe is kerül, ne vedd le tekintetedet az Úrról!
C. S. Lewis írta: „A hangulatunk aszerint változik, amilyen képet az értelmünk épp elénk vetít. Ezt tapasztalatból tudom. Most, hogy már keresztyén vagyok, előfordul, hogy olyan hangulatom van, amikor ez az egész nagyon valószínűtlennek tűnik: de amikor ateista voltam, voltak olyan hangulataim, melyekben a keresztyénség szörnyen valószínűnek tűnt… ezért annyira elengedhetetlen erény a Hit: amíg nem tanítod meg hangulataidnak, hogy hol a helyük, sosem lehetsz sem igazán keresztyén, sem igazi ateista, hanem olyan teremtmény maradsz, aki ide-oda hánykolódik, akinek a hitvilága az időjárástól vagy az emésztésétől függ. Következésképp tanítanod kell magadnak a Hit szokását.”

Ezért a mai üzenet számodra ez: Ne félj!

Óvd az otthonodat!

„Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.” (1Mózes 2:15)

A Bibliában azt olvassuk, hogy Isten azért helyezte el Ádámot „az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.” Következtetésképp, még ha nagyszerű is az otthoni környezeted, attól még gondoznod kell azt. Ha nem művelik, a világ legszebb kertje is gaztengerré változik. Hasonlóképp, ha minden idődet és erődet a karriered építésére áldozod, és nem marad energiád a házasságodra és a családodra, akkor az otthonodban felüti fejét a zűrzavar. Ádám feladata az volt, hogy védje és őrizze otthonát. „Mitől kellett védenie?” – kérdezed. – „Hát nem tökéletes környezetben élt?” Igen, de hamarosan felbukkant a Sátán, hogy zavart keltsen. Egy mondás szerint „az ördög a részletekben rejlik.” Ha jól megnézed, valószínűleg észreveszed, hogyan próbálkozik a családodban bizonyos nem jól működő területeken és a stressz által. Gyakran vitatkozunk és veszekszünk a házastársunkkal, és meg vagyunk győződve arról, hogy a másik személy a probléma forrása. Pontosan ezt akarja elérni az ördög, hogy ezt higgyük! Tudja, hogy a valódi gondot sosem fogjuk megoldani, ha a másik embert tartjuk a problémának, és csak veszekszünk. Ez lelki harc, amit önző természetetek indított el, ajtót nyitva a Sátánnak, ahol behatolhatott otthonotokba. A házasságot Isten hozta létre. Ezért csak akkor lehet gyümölcsöző, céltudatos és békés kapcsolatotok, olyan, amilyet ő szánt nektek, ha az ő szemszögéből nézitek a dolgokat, és az ő szabályai szerint éltek.