„A felülről való bölcsesség…” (Jakab 3:17)
Ahogy éled az életed, rájössz, hogy sokféle módon szerezhetsz bölcsességet, mint például: 1) Leírod mindazt, amit tapasztalataid által tanultál, és elgondolkodsz rajta. 2) A mások által összegyűjtött kollektív tudásból szemezgetsz. „A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van” (Példabeszédek 13:10). 3) Megpróbálod kívülről nézni a dolgokat. Az olyan állításokat, mint: „Errefelé így mennek a dolgok”, érdemes alaposan megvizsgálni, ha olyan módszerek védelmére használják, melyek már nem működnek. 4) Ne siettesd a befejezést! A növekedés mindig folyamat. A kreativitás sokszor rendetlen és elbátortalanító. Ha a változások közepette is képes vagy összpontosítani, és nem veszted el a hited, az az érettség jele. A bölcsesség végső forrása azonban Isten! Egyszer egy vezető beosztásban lévő fiatalember azt mondta a titkárnőjének, hogy fontos találkozója van, ezért senki ne zavarja. A főnöke azonban beszélni akart vele, és bement az irodájába. Fiatal munkatársát térden állva és imádkozva találta, ezért csendesen kihátrált, és megkérdezte a titkárnőtől: „Ez megszokott dolog nála?” „Igen” – válaszolta a titkárnő – „minden reggel így tesz.” „Nem csoda, hogy hozzá fordultam tanácsért!” mondta erre a főnök. Ha bölcsességre van szükséged, beszélj Istennel: „Mert az Úr ád bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik” (Példabeszédek 2:6 Károli). „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jakab 1:5). „A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató” (Jakab 3:17). „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem” (Zsoltárok 32:8).
„…akkor jó dolguk lenne..." (5Mózes 5:29)
Amikor Isten valami olyat akar tőled, ami túl nehéznek vagy kellemetlennek tűnik, nem az életedet próbálja megnehezíteni, és nem kényszerzubbonyt akar adni rád. Legtöbbször csupán ezzel akar eljuttatni arra a helyre, ahol megáldhat. „Bárcsak... félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak mindenkor" (5Mózes 5:29). Bármit kér is tőled Isten, az mindig magában hordozza a következő gondolatot: „akkor jó dolgod lenne". Remélhetőleg ez segít abban, hogy másként kezdd látni a dolgokat. Békességben élni ahelyett, hogy folyton minden darabokra hullana, könnyebb úgy, ha megtanulod, hogy azonnal engedelmeskedj Istennek. Ne tétovázz! Ne alkudozz! Ne próbálj ésszerűsíteni! És bármit is teszel, ne fuss el! Egyetlen dolog rosszabb annál, mint elfutni Isten elől: együtt élni ennek fájdalmas következményeivel. Az engedetlenség nagyon mélyre vihet. Ha nem hiszed, állj meg, és olvasd el Jónás történetét! Sámuel próféta azt mondta: „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál..." (1Sámuel 15:22). Az igazság az, hogy időnként fel kell áldoznod bizonyos dolgokat az Istennek való engedelmesség érdekében. De jobb ezt megtenni, mint figyelmen kívül hagyni az Ő szavát, agyonhajszoltan és az áldásoktól megfosztva élni, és végül sehová sem jutni. Néha úgy tűnik, Isten olyasmit vár el tőled, amit másoktól nem, nem magyarázza el, és nem is érted; és amikor engedelmeskedsz neki, nem fogod rögtön meglátni a hasznát. De ha meg vagy győződve arról, hogy Isten szeret téged, és terve van az életeddel, akkor bizalommal megadod magad neki, tudva, hogy a végén „jó dolgod lesz".
„...amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta." (Lukács 10:33)
Az irgalmas samaritánus történetében szereplő pap és lévita látta, hogy a haldokló ember bajban van, de csak az irgalmas samaritánus érzett együtt vele, és tett is valamit. Tedd fel tehát magadnak a kérdést: „Talán túl érzéketlenné váltam ahhoz, hogy törődjek mások bajával, vagy túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy ilyesmivel bajlódjak?" Olyan sok szükség van körülöttünk, és - Isten tudja - nem tudjuk mindet betölteni. De mi az a szükség, aminek betöltésére téged szólított? Ha legközelebb látod, amint az Üdvhadsereg adományokat gyűjt, emlékezz rá, hogyan kezdődött. Élt egy házaspár Londonban 155 évvel ezelőtt. Házasságuk első tíz évében William Booth nem volt biztos abban, hogy mire hívta el őt Isten. Egy napon feleségét, Catherine-t, aki bibliatanító volt, meghívták, hogy beszéljen egy helyi eseményen. Amíg az alkalom tartott, William tett egy késő esti sétát az East End szegénynegyedében. Minden ötödik épület kocsma volt. A legtöbbjénél lépcsők voltak a pult előtt, hogy még a kisgyermekek is fel tudjanak mászni, hogy gint rendelhessenek. Azon az éjszakán William ezt mondta Catherine-nek: „Úgy érzem, egy hang szól hozzám egyre: »Hol találnál ilyen nagy pogányságot, és hol van ennél nagyobb szükség munkásokra?" Kedvesem, megtaláltam a rendeltetésem!" Még ugyanabban az évben, 1865-ben, a házaspár megnyitotta a Kelet-Londoni Keresztyén Missziót London szegénynegyedében. A küldetésük ez volt: lehajolni a szegényekért, akiket más keresztyének észre sem vesznek. Ennek a két embernek az egyszerű látomása nőtte ki magát az Üdvhadsereggé, melynek hárommilliónyi tagja szolgál ma 91 országban. Most állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Együtt tudok érezni másokkal?"
„Teljes szívből esedezem előtted: légy kegyelmes hozzám ígéreted szerint!” (Zsoltárok 119:58)
Isten egyetlen percnyi kegye többet ér számodra, mint ha egy egész életen át erőlködnél. Isten kegyéből a nincstelen özvegy, Ruth a gazdag Boáz felesége lett. Isten kegye tette királynévá Esztert, hogy olyan helyzetben legyen, ahol megmentheti a zsidó népet. Ha Isten kegyében jársz, lehetőségek nyílnak előtted, a megfelelő emberek jönnek hozzád, új ötletekre, stratégiákra és forrásokra találsz a legváratlanabb helyeken. Azt jelenti ez, hogy nem fogsz ellenállásba ütközni? Dehogynem. Ha valami említésre méltót teszel, számíts arra, hogy támadni fognak azok, akik nem ismerik Isten életedre vonatkozó tervét. Ez ezzel jár. De a Biblia azt mondja, hogy Isten kezében még a királyok szíve is olyan, „mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja” (Példabeszédek 21:1). Ahogy a víz folyásirányát meg tudja változtatni, úgy tudja megváltoztatni Isten az emberek szívét is, hogy kedvezzenek neked azok, akik egyébként elutasítottak vagy észre sem vettek volna. Salamon azt írja: „akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti” (Példabeszédek 16:7). Tehát, ha az emberek nem értenek egyet vagy szembeszállnak veled, csak összpontosíts arra, hogy Isten ott folytatja a dolgokat, ahol te abbahagytad. Ő meg tud ajándékozni olyan áldásokkal, amiket – emberileg szólva – nem érdemelnél meg, és melyekre nem vagy jogosult. A Szentlélek fel fog készíteni és alkalmassá fog formálni arra, hogy be tudd teljesíteni Isten életedre vonatkozó akaratát (ld. Lukács 4:18-19). Ezért hagyj fel az erőlködéssel, ne akard, hogy a dolgok a te elképzelésed szerint alakuljanak, inkább kezdj el imádkozni Isten kegyéért. Ő megígérte, hogy megajándékoz vele, és ő mindig betartja ígéreteit.
Kísértés
„Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög.” (Máté 4:1)
Krisztus pusztai megkísértése két kérdésre ad választ: 1) Kinek kell kísértést elszenvednie? Mindenkinek! Ha még Jézus is megkísértetett, te sem kerülheted el a kísértést. Győzedelmeskedhetsz a kísértésekben, de bármennyit is imádkozol érte, a kísértések nem fognak elkerülni. A Sátán különböző taktikákkal próbálkozott Jézusnál, ugyanígy fog próbálkozni veled is. A kísértés nem azt jelenti, hogy a Sátán nem akarja harc nélkül elengedni az életedet az ő hatalmából. A harc abban a pillanatban elkezdődik, amikor úgy döntesz, hogy Istent akarod szolgálni, és a támadás újra meg újra megismétlődik minden nap. Ezért hát „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben” (Efezus 6:11). 2) Mikor ér a kísértés? Ha fontos szereped van Isten tervében, akkor fontos célpont vagy az ördög számára. Máté feljegyzi: „Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög2 (Máté 4:1). Figyeld meg azt is, mi történt közvetlenül ez előtt: „Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És hang hallatszott a mennyből: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm«” (Máté 3:16-17). A kísértés tehát dicséretnek is felfogható; bizonyítja, hogy Isten elhívott a szolgálatába. Ugyanakkor megerősítés is, bizonyítéka annak, hogy Isten akaratában jársz. A megkísértés után ezt olvassuk: „Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába…” (Lukács 4:14). Ugyanezt az erőt te is megkapod!
„…mindenki kísértetik…” (Jakab 1:14 Károli)
Figyeld meg a három területet, melyen a Sátán megkísértette Krisztust: 1) Táplálék. „… mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré” (Máté 4:3). Ez az egyik Legnagyobb félelmünkre irányul – hogy ha mi nem gondoskodunk magunkról, akkor senki sem fog. Jézus azonban ezt mondja: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek.” (Máté 6:31-33). 2) Védelem. A Sátán elvitte Jézust a templom párkányára, és azt mondta: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe” (Máté 4:6). Ez egy másik mélységes félelmünket célozza – hogy Isten nem fog vigyázni ránk. A Sátán ezt suttogja: „Most a siker csúcsán vagy, de könnyen le is zuhanhatsz a mélybe.” Amikor ilyen gondolatok támadnak, hivatkozz Isten ígéretére: „Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén…” (Zsoltárok 27:5). 3) Társadalmi helyzet. „Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: »Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.« Ekkor így szólt hozzá Jézus: »Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!«” (Máté 4:8-10). Nos, nincs semmi rossz abban, ha táplálékra, védelemre és magas pozícióra vágyunk. A kísértés abban áll, hogy mindezt a saját eszközeinkkel, a saját céljaink érdekében próbáljuk elérni.
„… a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés…” (1János 2:16)
A kísértés ezen a három ajtón lép be: „a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés”. Ugyanígy jutott be az Édenkertbe is. „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról [a test kívánsága], mert csábítja a szemet [a szem kívánsága], meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz [az élettel való kérkedés]: szakított a gyümölcséből…” (1Mózes 3:6). A Sátánnak nincsenek trükkjei, csak új köntösbe öltözteti a régi kísértéseket. A „test kívánsága” bármi lehet, amiért képes vagy könnyelműen adósságba hajszolni magad, amiért manipulációkba kezdesz, vagy akár becsületedet is odaadod. A „szem kívánsága” az érzékeléshez kötődik. Mire képes vagy tisztán látni, már elveszítettél egy nagyszerű kapcsolatot, vagy kihagytál egy jó lehetőséget; és visszanézve csak azt tudod mondani: „Milyen ostoba voltam! Bárcsak vártam volna!” Az „élettel való kérkedés” a legkifinomultabb, épp ezért a legveszélyesebb kísértés. Bizonyos mennyiségű önérzetre szükség van ahhoz, hogy az ember sikert érjen el az életben. Hol van az a pont, ahol a büszkeség már átlépi a határt? Amikor valaki elkezdi magát felmagasztalni, ha figyelmen kívül hagyja Istent, és azt hiszi, hogy sikere a saját erőfeszítéseinek eredménye; amikor nem képes elismerni, ha tévedett; ha kész alantas eszközökhöz folyamodni, miközben másokkal hadakozik, vagy másokat hibáztat. Aki nem tudja megbánni bűneit, azt nem lehet helyreállítani. Betsabéval történt viszonya után Dávid ezt írta: „Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet veted meg, Istenem!” (Zsoltárok 51:19).
Személyes bibliatanulmányozás
„Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.” (Márk 4:24)
Luther Márton azt mondta, hogy a bibliatanulmányozás olyan, mint az almaszedés. Először megrázod a fát, aztán a vastagabb ágakat, majd a vékonyabb ágakat, végül a vékony gallyacskákat, aztán benézel minden levél alá. Nincs a világon a Bibliához hasonló könyv. Ha hússzor olvasod el ugyanazt az igeverset, húsz újabb meglátást kaphatsz belőle. Azért van ez, mert a Szentírást Isten ihlette (ld. 2Timóteus 3:16).
Jézus azt mondta a bibliatanulmányozásról: „Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna” (Márk 4:22). Majd hozzáteszi: „Vigyázzatok, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak” (Márk 4:24).
Szeretnél lelkileg növekedni? Jobb kapcsolatokat építeni? Sikert elérni a hivatásodban? Legyőzni a félelmeidet és lelki békére találni? Megszabadulni egy rossz szokástól? Meggyógyulni a múlt érzelmi sebeiből? Akkor olvasd Isten Igéjét, tanulmányozd, elmélkedj rajta, tanuld meg kívülről, építsd a gondolkodásodba. Ahelyett, hogy másvalaki lelki meglátásai alapján élnél, tanulmányozd te magad Isten Igéjét, és engedd, hogy a Szentlélek megláttassa veled annak életet átformáló igazságait. Jézus azt mondta, hogy a Szentlélek „elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.” (János 16:13–14). Te is megtapasztalhatod e szavak igazságát, ha saját magadra alkalmazva tanulmányozod a Szentírást.
„Válasszatok magatoknak!” (Józsué 24:15 Károli)
Az életünk olyan, mint a jéghegyek. Csak 15% látható, ez a jó hírnevünk. A többi, a jellemünk, a felszín alatt van elrejtve. A jellem az, amit gondolunk, de soha nem mondunk ki. Amit akkor teszünk, amikor senki sem lát. Az, ahogy a mindennapi bosszúságokra reagálunk. Az, ahogy a kudarcot és a sikert kezeljük. A döntéseink tesznek azzá, amik vagyunk. Egy sikeres életpálya végén Józsué felszólítja Izráel népét: „Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni… De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” Tehát a döntés a tiéd!
A francia író, Francois de la Rochefoucauld a következőt állította: „Csaknem minden hibánk megbocsáthatóbb, mint azok a módszerek, amelyeket a leplezésükre kiötlünk.” Észrevetted már, hogy a gyenge jellemű emberek mennyire hajlamosak arra, hogy a körülményeiket hibáztassák? Ecsetelik gyermekkoruk szegénységét, pénzügyi nehézségeiket és mások szívtelenségét, vagy éppen egyéb körülményeket, melyeknek az áldozataivá váltak. Lehet, hogy a körülményeid felett nincs hatalmad, de a jellemed felett van! Nem hibáztathatod jobban a körülményeidet a jellemedért, mint a tükröt a kinézetedért. A jellemformálás mindig a te döntésed. Minden alkalommal, amikor helyes döntést hozol, újabb lépést teszel előre a lelki növekedésben.
Szánj rá egy kis időt, és jegyezz fel olyan alkalmakat, amikor kísértések és próbák voltak az életedben; mindegyik mellé írd oda, hogy mit választottál: menekülés, kifogások, megadás, kikerülés, kitartás vagy győzelem! Milyen problémás területeket látsz? Hogyan fogsz javulni ezekben? Ha a listádon található dolgok közül sok olyan körülményeknek tudható be, amelyekre nincs befolyásod, akkor válaszd azt, hogy jobban kézbe veszed életed irányítását!
Várj!
Visszatekintve szoktunk rájönni, hogy:
1) Isten kezdettől valami jobbat tervezett számunkra.
2) Akkor még nem voltunk elég érettek ahhoz, hogy kezelni tudjuk, amit kértünk tőle. Mi azt hisszük, készen állunk, de Isten az, aki tudja, ha ez tényleg így van.
A Bibliában több mint negyvenszer hangzik el a parancs: „Várj az Úrra!” Az érettség próbája a várakozás megtanulása. Scott Peck írja: „A késleltetett élvezet egy olyan folyamat, amibe úgy van betervezve az élet fájdalma és öröme, hogy az élvezetet növeli az, ha előbb a fájdalommal találkozunk, azt átéljük és túljutunk rajta… Ez az élet egyetlen illő módja.” A várakozás rákényszerít arra, hogy elfogadjuk, amit nem tudunk irányításunk alatt tartani. Alázatra késztet abban, amiben alázatosnak kell lennünk. Gondolj csak a lengőtrapéz artistáira: egy örökkévalóságnak tűnő töredékmásodpercig a trapézművész „a semmiben” van. Nem mehet vissza, de még nem jött el az a pillanat, amikor társa elkapja. Teljes bizalommal kell várnia. Lehet, hogy te is ilyen helyzetben vagy most. Elengedted, amibe eddig kapaszkodtál, mert Isten elszólított onnan, de még nem érzed, hogy karja elkapna. Mózes nyolcvan évet várt arra a szolgálatra, ami negyven évig tartott – életének kétharmada a felkészüléssel telt! Jézus harminc éven át készült fel szolgálatára, mely három és fél évig tartott. Isten szemszögéből nézve az életed értékét nem a hossza adja, hanem hatékonysága, Isten országának építésében elért eredménye. Tehát várj, és legyen jó hozzáállásod a várakozás közben! Isten nem fog csalódást okozni.
A zsoltáríró ezt mondta: „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.” (Zsoltárok 40:2–4). Várni azt jelenti, hogy bízunk abban, Isten tudja, mit csinál, akkor is, ha nem avat be a részletekbe. Talán egyedülálló vagy, és keresel valakit, akivel megoszthatnád az életedet. Talán elérhető közelségben van egy kapcsolat, de tudod, hogy nem kedves Isten szemében. Nem ő a megfelelő személy, mert nem egyezik az értékrendetek, nem azonosak a céljaitok, vagy nem egyforma a Krisztus iránti elkötelezettségetek. Talán rá akar venni házasság előtti szexuális kapcsolatra. Lehet, hogy a világban elterjedt szokás kipróbálni a terméket vásárlás előtt, de te tudod, hogy ez nem Isten útja. Mégis kísért a gondolat: „Belefáradtam már a várakozásba. Meg fogom ragadni az élvezet lehetőségét, a következmények miatt ráérek később is aggódni.” Sámson is ezt tette, és emiatt elveszítette szeme világát, erejét, jó hírnevét, szabadságát és az életét. Tarts ki, amíg elnyered azt a sokkal jobbat, amit Isten tartogat számodra! Imádkozz így: „Uram, nem akarok belemenni olyan kapcsolatba, amiről tudom, hogy nem tisztel téged, árt nekem, és mások életében is fájdalmat okoz. Te azt mondtad, hogy jót tervezel számomra. Ezért, még ha néha úgy érzem is, hogy senki sem érti, milyen nehéz küzdelem ez, bízni fogok benned, és türelmesen várok.”
