„Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Marának..." (Ruth 1:20)
Tanuld meg életedet személyed, nem pedig a szereped köré felépíteni, különben amikor a szereped megváltozik, nem érzed többé értékesnek magad. Jó anyának lenni nemes hivatás. Ugyanakkor önfeláldozást igénylő feladat. Ám amikor a gyermekek elhagyják az otthont, és többé senki nem várja el tőled, hogy törődj velük, könnyű úgy érezni, ahogyan Naomi érzett. Neve azt jelenti „gyönyörűségem, örömem", ám miután két fia meghalt, Marára változtatta nevét, aminek a jelentése „keserűség". Ne engedd, hogy a változó idők megváltoztassák, ki vagy, vagy elérjék, hogy feladd álmaidat és reményeidet! Isten még sok feladatot szánt Naominak. A jövőben ő lett Ruth mentora, Ruthé, aki életet adott egy fiúnak, aki arra volt rendelve, hogy felnövekedve Dávid király családfájának része, sőt a mi áldott Urunk őseinek egyike legyen. Micsoda megtiszteltetés! Amikor szereped meg­változik, emlékezz arra, hogy az életed nem ért véget! Az értéked személyedben rejlik, fedezd fel új megbízatásodat, gyűjtsd össze eszközeidet, folytasd az életet, és továbbra is adj magadból másoknak! Ne engedd, hogy „Mára lelkület" fejlődjön ki benned! Ő meg­engedte magának, hogy megkeseredetté váljon, amikor a körülmények megváltoztak -ne engedd, hogy ez veled is megtörténjen! A csüggedés gyakran akkor jön, amikor úgy érezzük, már eleget láttunk, eleget hallottunk, mindent megtettünk már, és mindezek legtöbbje rossz volt. Nem számít hány éves vagy, soha nem mondhatod, hogy már eleget láttál. Isten „...mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gon­doljuk..." (Efezus 3:20). Nem tudhatod, Isten mihez akar kezdeni életeddel, mielőtt az véget ér, de megvan rá a módszere, hogy a jó dolgokat a végére tartogassa.

„Az égen át száguld segítségedre, a fellegeken fenségesen.” (5Mózes 33:26)

Amikor Steve Anderson anyósánál rákot diagnosztizáltak, a felesége elrepült, hogy meglátogassa. Steve is szeretett volna menni, de nem volt elég pénzük rá. Imádkozott, és egy barátjuk, Joe, felajánlotta neki, hogy elviszi kétüléses Cessna gépén. Úticéljukhoz közeledve sűrű ködbe jutottak, és miután felvették a kapcsolatot a toronnyal, megtudták, hogy a repülőteret lezárták. Az irányító azt ajánlotta nekik, hogy forduljanak vissza, de kevés volt az üzemanyag, így Steve ismét imádkozott. Végül megszólalt egy hang: „Rendben van, előkészítjük a reptéri személyzetet a kényszerleszálláshoz.” Aztán, ahogy ereszkedni kezdtek, az irányító felkiáltott: „Húzza fel! Húzza fel!” Éppen felszakadozott kicsit a köd, és meglátták, hogy a repülőtér helyett egy forgalmas autópálya felett vannak, és éppen csak el tudtak kerülni egy felüljárót! Az irányító így folytatta: „Figyeljenek rám, és baj nélkül földet érnek!”, majd nyugodt hangon adta az utasításokat, míg biztonságban földet nem értek. Joe kézbe vette a mikrofont, és így szólt a toronynak: „Maga nélkül sohasem sikerült volna. Köszönjük, hogy megmentette az életünket.” Az irányító így felelt: „Miről beszél? Elvesztettük a kapcsolatot rögtön azután, hogy azt mondtuk, forduljanak vissza. Teljesen megdöbbentünk, amikor előbukkantak a felhők közül a leszállópálya fölött, és tökéletes leszállást hajtottak végre!”

Nos, ha nem az irányító vezette őket, akkor ki? Nincs rá természetes magyarázat, de van természetfeletti! „[Isten] az égen át száguld segítségedre… örökkévaló karjai tartanak!” A zsoltáros azt írta: „Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsoltárok 91:11). Steve Anderson egyetért ezzel: „Hiszem, hogy Isten egy angyalt küldött, hogy biztonságban megérkezhessünk.” Ő érted is megteszi ugyanezt!

Egészséges konfrontáció

„Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem.” (Galata 2:11)

Pál megintette Pétert, amikor az részrehajlóan viselkedett a zsidók javára a pogányból lett hívőkkel szemben. Miért tette ezt Pál? Hogy megőrizze az egységet a gyülekezetben.

Néha nincs más lehetőséged, mint konfrontálódni. A kérdés az: hogyan? Egyikünknek sincs veleszületett képessége ehhez, ez olyan készség, melynek elsajátításához gyakorlás és türelem kell. Csak azért nem megy jól, mert kerüljük, mint a pestist. Ezt viszont megszenvedik a kapcsolataink, és a problémák nem oldódnak meg. Az első lépés a konfrontációra való felkészülésben, hogy megállapítsuk, miért is kerül terítékre a téma. A célunk a kapcsolat erősítése legyen. Ehhez vagy azt kell elérnünk, hogy valaki abbahagyjon valamit, vagy azt, hogy elkezdjen valamit. Az sohasem lehet célod, hogy leszidj valakit, hogy kiengedd a gőzt, vagy bűntudatot kelts a másikban. Ezért fontos, hogy először önmagaddal nézz szembe, magaddal konfrontálódj! Őszintén vizsgáld meg az indítékaidat, hogy miért akarod kitárgyalni az ügyet. Talán valamilyen hátsó szándék vezet, például neheztelés vagy sértett büszkeség, vagy őszintén szeretnéd, ha a másik változni tudna? Meg kell kérdezned magadtól, mit szeretnél elérni, milyen változást szeretnél látni a másik viselkedésében? Ne feledd, az a hatékony konfrontáció, amikor jó megoldást keresel, olyat, melyben mindkét fél nyer.

„A rászedett testvér hozzáférhetetlenebb az erős városnál, és a viszály olyan, mint városkapun a zár” (Példabeszédek 18:19 RÚF). Ha az illető személy tudja, hogy valóban a javát akarod, és arra törekszel, hogy Istent dicsőítsd meg az adott helyzetben, akkor nagyobb valószínűséggel reagál úgy, ahogy szeretnéd.

"Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek."  (Prédikátor 3:7)

Bölcsesség kell ahhoz, hogy olyankorra időzítsd a konfrontációt, amikor az adott személy a legfogékonyabb. Ha olyankor szólítasz meg valakit ilyesmivel, amikor elfoglalt vagy egy másik feladatra összpontosít, akkor nem lesz megfelelő állapotban ahhoz, hogy helyesen tudja kezelni az észrevételt. Várj addig, amíg figyelmesen meg tud hallgatni. Igyekezz odafigyelni arra is, hogy olyankor szembesítsd a dolgaival, amikor egyedül van, ahogy Jézus parancsolta: "Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt." (Máté 18:15). Ha mások előtt intesz meg valakit, akkor nagy valószínűséggel védekezni fog, hogy mentse magát. A cél a helyreállítás, nem a megszégyenítés. Ha nehéz dolgot kell elmondanod valakinek, akkor nem jó ötlet ezt az otthonában vagy a te házadban megtenni - válassz semleges helyet. Így könnyebbé válik a másik számára, hogy elhagyja a helyszínt, ha feszültté válik a hangulat. Sajnos ennek mindig fennáll a lehetősége. Néha fel kell vállalni, hogy ideiglenesen elveszíts embereket, hogy aztán később visszanyerd őket. "Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg" (Példabeszédek 28:23).

Észrevetted a végül szót? Ha azonnal nem is azt a reakciót kapod, amit remélnél, azért még győzhetsz - főleg, ha imádkozol, és engeded, hogy a Szentlélek elvégezze munkáját a másik szívében. De vállalnod kell a konfrontáció kockázatát ahhoz, hogy a remélt változás bekövetkezhessen. Ha nem vállalod fel a szembesítést, akkor a dolgok ugyanúgy maradnak - vagy épp rosszabbra fordulnak.

„Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.” (Zsoltárok 139:1–2)

Ahogy a testépítő az izomzatát megfelelő súlyemelési technikákkal fejleszti, neked is a megfelelő technikákat kell alkalmaznod, hogy elérd a remélt változást, a konfliktus megoldását. Egyetlen sportoló sem kísérel meg súlyemelést vagy más megerőltető gyakorlatot anélkül, hogy előtte be ne melegítene. Az edzésnek elengedhetetlen része a bemelegítés, mert ez csökkenti a sérülés kockázatát, és növeli az izomzat teljesítőképességét. Hasonlóképp a konfrontációra való felkészülés szinte ugyanolyan fontos, mint maga a konfrontáció. Ha valakit előzetes felkészülés nélkül, a pillanat hevében intünk meg, annak katasztrofális következményei lehetnek. A felkészülés segít abban, hogy a helyzetet világosabban lássuk, és ne érzelmi alapon közelítsük meg a kérdést, így minden valószínűség szerint hatékonyabb lesz a találkozás. Jó, ha ilyenkor így imádkozol: „Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem… messziről is észreveszed szándékomat… Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod…” (Zsoltárok 139:1–4). Fontos, hogy először a saját negatív érzelmeidet kezeld, például a haragot vagy neheztelést. Még ha jogosnak tűnnek is, ha nem engeded el ezeket a Szentlélek ereje által, akkor akadályozni fogják az összhang elérését. Azt sem szabad hagynod, hogy a félelem visszatartson attól, hogy szóvá tedd a kérdéses ügyet, különben messziről kerülni fogod a konfrontálódást. Isten mindkét félben munkálkodik. Amíg te imádkozva felkészíted a szívedet, ő fel tudja készíteni a másik ember szívét is. „Csalárdság van a rosszat koholók szívében, de akik békés tanácsot adnak, azokéban öröm” (Példabeszédek 12:20).