A tennivaló szeretet
„Drága gyermekeim, ne csak mondogassuk egymásnak, hogy szeretjük egymást; mutassuk meg az igazságot a cselekedeteinkkel.” (1Jn 3,18 NLT fordítás, második kiadás)
Ha valakit igazán szeretsz, azt azzal mutatod meg neki, ahogy viselkedsz vele.
A szeretet több, mint vonzódás és több, mint felgerjedés. Ugyancsak több mint érzelgősség, ahogy azt manapság sok ének sejtetni akarja. Ez a mérce alapján, ha az érzések elmúlnak, meghal a szeretet? Nem – egyáltalán nem – mert a szeretet tettekben és viselkedésben van.
Isten a Bibliában újra meg újra parancsot ad nekünk egymás szeretésére, és egy érzésnek nem tudsz parancsolni. Ha itt és most azt mondanám neked: Legyél szomorú! – akkor ezt kapásból nem tudnád megtenni. Eljátszhatnád, mint egy színész, de az érzelmeid nem parancsok szerint működnek.
Ha a szeretet csupán egy érzelem lenne, akkor Isten nem parancsolhatna felőle. De a szeretet valami, amit megteszel. Létrehozhat érzelmeket, de a szeretet egy cselekvés.
A Biblia azt mondja: „Ne csak mondogassuk egymásnak, hogy szeretjük egymást; mutassuk meg az igazságot a cselekedeteinkkel.” (1Jn 3,18 NLT fordítás, második kiadás).
Beszélhetünk jó cselekedetekről: – Szeretem az embereket! De valóban szeretjük őket? A szeretetünk abban nyilvánul meg, hogy miként bánunk az emberekkel.
Beszéljetek róla:
- Miként fogod megmutatni az embereknek, hogy szereted őket? Gondolj a családodra és egy konkrét dologra. Miként tudod megmutatni a családtagjaidnak személyenként a szeretetedet?
- Lehet, hogy megértetted, hogy Isten szeret téged. Miként mutatta meg neked, hogy mennyire szeret?
- Milyen módon léphet ki az egyház és mutathat szeretetet cselekedetekben? Hogyan működik ez a te gyülekezetedben? És a kiscsoportodban?
Hogyan szerezhetsz kincseket a mennyben?
„Ahol a kincsed, ott lesz a szíved is.” (Mt 6:21, NIV fordítás)
A mennybéli befektetéseidet örökké élvezni fogod, és minden alkalommal, mikor jóra használod a pénzed, oda fekteted be.
Tegnap már beszéltünk arról, hogy a pénzed használatával hogyan fektethetsz be az örökkévalóságba, hogy az a jellemünk fejlődésére, Jézus Krisztus testében való közösség kialakításra, és mások szolgálatára váljon. A mennyországban megszerezhető jutalék eléréséhez két másik lehetőség is létezik.
4. A negyedik befektetési lehetőség a Globális Alapba történő befektetés
Ilyen az, amikor arra használod a pénzed, hogy terjeszd az Örömhírt, és Jézushoz vidd az embereket.
Lukács evangéliumának 16:9 részében ez áll: „Szerezzetek magatoknak barátokat a világi vagyonból, hogy amikor az elfogy, üdvözölve legyetek az örökkévalóságban.” (NIV fordítás)
Sok embernek fogalma sincs a fenti igevers jelentéséről. Azt mondja, hogy barátokat vásárolhatunk? Egyáltalán nem! Isten ezzel azt akarja mondani, hogy olyan dolgokba fektess be, ami más emberek mennyországba jutását segíti, hogyha te is oda kerülsz egyszer, üdvözölhessenek majd téged.
Ez életed legnagyszerűbb befektetése! Talán lesz olyan, aki a segítségeddel jutott a mennyországba?
5. Az utolsó befektetési lehetőség Isten Kincstárának alapja
Amikor az istentiszteleteken adományt adsz, Isten Kincstárába helyezel el pénzt.
A Példabeszédek 3:9-10-ben Isten a következő ígéretet teszi: „Tiszteld az Urat minden jövedelmed legjavából, Ő akkor megtölti csűrjeidet búzával és árpával, és kádjaidból túlcsordul a legfinomabb bor.” (TLB fordítás) Amikor jövedelmed tíz százalékát Istennek ajánlod fel, azt tizednek hívjuk, az ezen felüli felajánlásokat pedig adománynak.
Valójában mi semmit nem adhatunk Istennek, hiszen minden egyedül az Övé. Gondolj arra, mikor gyerekként abból a pénzből vettél az édesanyádnak születésnapi ajándékot, amit tőle kaptál. Ez vajon azt jelentené, hogy emiatt kevésbé örül az ajándéknak? Dehogy! Őt egyedül az érdekli, amely az ajándékozás mögött rejlik, hogy gondolsz rá, és szereted őt. Isten ugyanígy érez a te adományoddal kapcsolatban.
A Biblia azt mondja, bárhol van a kincsünk, ott lesz a szívünk is. Ha a számodra legfontosabb dolgok itt a földön vannak, akkor napról napra egyre távolabb és távolabb kerülsz a kincsedtől. Mivel minden nap itt vagy a földön, egyel kevesebb lesz az itt tölthető napjaid száma. Egyre messzebb és messzebb kerülsz azoktól a dolgoktól, amelyeket végül majd magad mögött hagysz.
Azonban, ha az Isteni alapba fekteted a pénzed, és arra használod, hogy Isten szolgáld vele, minden nap a mennyei kincseidet kamatoztatod. Közelebb és közelebb kerülsz ehhez a kincshez, ahelyett hogy egyre távolodnál tőle.
A misszionárius Jim Elliot egyszer azt mondta: „Nem bolond az, aki odaadja azt, amit amúgy sem tarthat meg, hogy megnyerje azt, amit nem veszíthet el.”
Ma mond el ezt az imát hangosan vagy halkan szíved legmélyéből: „Édes Istenem! Kérlek, bocsáss meg nekem, mikor olyan dolgokra költöttem, amelyek nem tartanak örökké! A mennybe szeretnék befektetni, az Isteni alapba. A te szent akaratod szerint szeretném használni a pénzem. A mai nappal azt a kötelezettséget vállaltam, hogy a pénzemet jellemem, lelki erőm, bölcsességem és tudásom növekedésére használjam, és azzá formálódjak, amilyennek Te szeretnél látni. Segíts meglátni, hogyan használhatom fel mindazt, amit nekem adtál, hogy megerősítsem a kapcsolataim és megmutassam a szeretetemet Krisztusban való testvéreim iránt. Az örökkévalóságba szeretnék befektetni, oly módon, hogy a pénzemet mások szolgálatára használom. Meg szeretném tanulni, hogyan legyek nagylelkű. Áldás szeretnék lenni mások számára. A pénzem használatával Hozzád szeretném vezetni az embereket. Azzal, hogy adtam, azt szeretném, hogy mások a mennyországba jussanak. A szolgálataim és cselekedeteim révén szeretném hirdetni az evangéliumot. Mennyei Atyám, meg szeretném mutatni, hogy hol vannak a kincseim azáltal, hogy az adományaimmal és az ajándékaimmal az örökkévalóságba fektetek be. Tisztelni szeretnélek azzal is, hogy minden bevételem első részét neked adom. Fel akarom adni a pénz utáni sóvárgásom, hogy Te, Mindenható Isten legyél az én kincsem. Kérlek, segíts emlékezni: Nem vagyok bolond, hogy lemondjak arról, amit nem tudok megtartani, hogy elnyerjem azt, amit nem tudok elveszíteni. Jézus nevében kérlek Téged. Ámen.”
"...fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által." (Efézus 1:5.)
A mai igevers azonban azt mondja, hogy Isten már elfogadott minket Krisztusban.
Mondja-e Isten, hogy ki kell érdemelned az elfogadását? Egyáltalán képes lennél kiérdemelni? Nem. A Biblia csak azt mondja: Isten elfogadott.
Ha hívő vagy, már befogadtad a szívedbe Jézust. De vajon megértetted, hogy Isten is elfogadott téged? Feltétel nélkül szeret, és azért fogad el, aki vagy.
A Zsoltárok 27,10 azt írja: „Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem.”
Néhányan olyan szülők mellett nőttek föl, akiknek soha semmi nem volt elég. A tökéletességet várták el. Nem számított, milyen keményen próbálkoztál, soha nem tudtad kivívni a megbecsülésüket. Ha négyest kaptál, ők ötöst akartak. Ha ötöst kaptál, ők csillagos ötösre vágytak. Mindegy volt, mit tettél, az soha, soha nem volt nekik elég. Még ma is ezért küzdesz, hogy kivívd a szeretetüket és a megbecsülésüket.
Ha ez igaz rád – akár a szüleiddel, akár bárki mással kapcsolatban, akinek a tetszését mindig próbáltad kivívni –, tudnod kell két dolgot:
1. Legnagyobb valószínűség szerint soha nem fogod tudni elnyerni a megbecsülésüket és a szeretetüket. Nem azért, amilyen te vagy, hanem azért, amilyenek ők.
2. Nincs is szükséged a megbecsülésükre, mert Istennek így is jó vagy. Nem kell a megbecsülésük ahhoz, hogy boldog lehess.
Annyira felszabadító ezt megérteni. Csak egyetlen személy szeretetére és megbecsülésére van szükséged, és azt már megkaptad: Isten azt mondja, hogy elfogad ilyennek!
„Mindenre készen állok, és mindenre alkalmas vagyok általa, aki feltölt belső erővel. Így hát én magam elegendő vagyok, miután Krisztus azzá tett engem.” (alternatív fordítás)
Amikor Isten betölti Szellemével az életünket, az magabiztossággal jár. Nem azzal a hamis, nonszensz, önellátó, önsegítő pszichológiával, amit a világban látunk - „Én rendben vagyok, te is rendben vagy.” Amikor körülnézek, legszívesebben azt mondanám: „Én nem vagyok rendben, és te sem!” De a helyzet az, hogy Isten szerint „rendben vagy”. És ha Isten szerint rendben vagy, akkor tényleg rendben vagy.
Különféle emberekkel találkoztam már, akik a világ szemében elképesztően sikeresnek számítanak. És mégis, a legtöbbjük hozzá nem értőnek, bizonytalannak és alkalmatlannak érzi magát.
És te? Lehet, hogy te az életedre nézve azt gondolod, hogy működőképes. Persze, megvannak a problémáid, te a többiekhez hasonlítva valószínűleg sikeresnek mondanak. Mégis, legbelül emészt a bizonytalanság, önbizalomhiány és az alkalmatlanság érzése. Miért van ez?
Azért, mert még mindig a múlt rég lejárt lemezeit hallgatod. Újra és újra lejátszod őket a fejedben. Az alapján cselekszel, amit mások mondtak rólad húsz, harminc vagy negyven évvel ezelőtt, és már akkor sem voltak igazak, nemhogy most! A lejárt lemezek ezt mondogatják: „Nem számítasz!” Isten azt mondja: „De igen!”. „Vesztes vagy!” - Isten válasza: „Nem, nem vagy az!” „Senkinek sem számítasz!” - Isten válasza: „Fontos vagy nekem!”
Ne higgy többé ezekben a hazugságokban, higgy az ÚRban! Ne nézz többé abba a görbe tükörbe, amit a kortársaid, partnereid, szüleid tartanak eléd. Ismételgesd inkább azt, amit Isten mond neked: „Elfogadható, szerethető, értékes, és alkalmas vagyok, és megbocsáthatóak a bűneim.”
Miben fogsz hinni? Abban, amit mások mondanak rólad, vagy abban, amit Isten mond?
Amikor valami elromik az életünkben, rögtön arra gondolunk, hogy „Isten haragszik rám, ez biztos. Elkövettem azt a dolgot tegnap, (vagy tavaly, vagy húsz évvel ezelőtt) és most Isten visszaadja nekem."
Vajon Isten így bánik a gyermekeivel? Egyáltalán nem. Ézsaiás azt írja, hogy vétkeinkre többé nem emlékezik. Ha megvallottuk neki, Ő megbocsájtotta, elfeledte és nem hozza elő újra őket.
Ha megtért keresztények vagyunk, jól jegyezzük meg az Efezus 1:4-5-öt: " Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint..."
Észrevesszük azt, hogy ha Isten ránk tekint akkor Jézus Krisztuson keresztül szemlél minket? Jézus kifizette a keresztfán az összes bűnünket, azért, hogy bocsánatot nyerjünk és vétkeink feledésbe merüljenek.
Ezért igazi ÖRÖMHÍR kereszténynek lenni. Átadjuk Jézusnak egész életünket - a jót, a rosszat, a kellemetlent - Ő elveszi tőlünk, megbocsájtja és új esélyt ad. Ezt mondja: "Most hibátlannak látlak. Szeretetembe öltözve állhatsz előttem."
Konfrontálódj igazságban, de erősítsd meg a szereteted
„Egy bátorító szó csodát tesz.” (Péld. 12:25b (TLB fordítás)
Egy egészséges, erős kapcsolat mindig két lábon áll: az egyik az, hogy a konfrontáció alapja az igazság, a másik, hogy azt szeretetben mondják el. Ha ezek közül csak az egyik van meg, akkor a kapcsolat nem fog megállni és a legkisebb probléma miatt is tönkremehet.
Az igazság szabaddá tesz, de először összetör és fáj. Ha ma odamennék hozzád és azt mondanám, „Gyere, igyunk meg egy kávét, mert rá akarok mutatni az életed olyan területeire, ahol változtatásra van szükség...”, azt valószínűleg nem köszönnéd meg nekem. Azt mondanád, „Mit képzelsz, ki vagy te?”, és bosszús, lázadó, akaratos és önfejű lennél. Nagyon megviselne, mert amikor tudomást szerzünk az igazságról, az először fáj. Néha a sebésznek ki kell vágni a daganatot, hogy a test meggyógyuljon.
Amikor a "szeretetben-kimondjuk-az-igazat" fázisba lépsz valakivel, akkor a beszélgetést pozitív dolgokkal kell kezdened és befejezned, miközben három dolgot meg kell erősítened a másik felé:
- Erősítsd meg, hogy szereted és törődsz vele.
- Erősítsd meg, hogy imádkozol érte és segíteni akarsz neki.
- Erősítsd meg, hogy hiszel abban, hogy meg tud változni.
Pál apostol is ezt tette az első és második Korinthusi levélben. Mindkettőt megerősítéssel indítja és azzal is fejezi be. Például úgy kezdi az első levelet, hogy „Mindig hálát adok értetek Istennek”, a levél végén pedig ezt mondja: „Szeretettel vagyok mindnyájatok iránt, Krisztus Jézusban.” A kettő között pedig elhangzik néhány igen kemény igazság. A második levelében is pozitív gondolatokat ír az elején és a végén, és a közepén ilyen megerősítést használ: „Nagy bizalmam van bennetek, és sok okom van arra, hogy büszke legyek rátok.” (2Kor. 7:4a GW ford.)
Figyeld meg, hogy Pál az „és” szót használja. Egy vita közben soha ne használd a „de” szót. Abban a pillanatban, hogy ezt megteszed, bármit is mondasz előtte vagy utána, a másik személy azt teljesen figyelmen kívül hagyja, és nem lesz nyitott arra, amit mondasz neki. Ne mondd, hogy „Szerintem te remek ember vagy, de…”, vagy hogy „Régóta barátok vagyunk, de…”. Ehelyett mondd inkább azt, hogy „Remek ember vagy, és szerintem még jobbá tudnál válni, ha….”, vagy azt, hogy „Jó a kapcsolatunk, és szerintem vannak olyan dolgok, amiken még dolgoznunk kell...” Ezt jelenti az, hogy megerősítünk valakit.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Milyen gyakorlati tervet tudnál készíteni arra, hogy mit mondasz majd valakinek egy konfrontáció során?
- Hogyan használt valaki korábban pozitív megerősítést feléd, amikor valamivel kapcsolatban megfeddett vagy korrigált téged?
- Miért fáj néha az igazság?
