Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Félsz, hogy elveszítesz valakit?-Légy nyitott a változásra – és keresd!-Növekedni a kegyelemben-URAM, SEGÍTS, HOGY LÁSSUNK!

2018. július 24. 00:57 - Andre Lowoa

 

Félsz, hogy elveszítesz valakit?

„… kérdezősködni fognak utánad, mert a helyed üres lesz.” (1Sámuel 20:18)
 

Ki az, akinek a halálától legjobban félsz? Komoly nyugtalanságot, aggodalmat okoz ez számodra? Ha igen, akkor kezdd el gyakorolni a következőket:

1) Kérd Isten kegyelmét, hogy el tudd fogadni a halált az élet elkerülhetetlen velejárójaként. Egyszer te is meg fogsz halni, és szeretted is, azt pedig egyedül csak Isten tudja, hogy ez melyikőtöknél következik be előbb. Éppen ezért ne hagyd, hogy valami, amit úgysem te irányítasz, megfosszon a békességedtől és az örömödtől.

2) Minden percből hozd ki a legtöbbet! Ha pontosan tudnád szeretted távozásának időpontját, mit tennél még meg? Vagy mit nem tennél? Elmennétek arra az utazásra, amit mindig is terveztetek? Kevesebbet bírálgatnád, és többet dicsérnéd? Több időt töltenél vele, és gyakran mondanád neki, hogy szereted?

3) Egyetlen további percet se áldozz ostoba vitatkozásokra és apróságok miatti bosszankodásra!

4) Minden erőddel igyekezz azon, hogy szeretted rendben legyen Istennel! Ha tudod, hogy jó a kapcsolata az Úrral, akkor nyugodt lehetsz, hogy az örökkévalóságot is együtt fogjátok tölteni.

5) Ne feledd, szerettedet Isten is szereti, sőt sokkal jobban, mint te. Amikor eljön az idő, Isten ott lesz veled. „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy…” (Zsoltárok 23:4).

6) Próbáld elképzelni szerettedet a mennyben! Jézus azt mondta: „… elmegyek helyet készíteni a számotokra… és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (János 14:2–3). Az elválás csak átmeneti, a találkozás örökkévaló lesz.



Légy nyitott a változásra – és keresd!

„Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet!” (Jakab 1:4)

Egy levelet visszaküldtek a postahivatalnak. A borítékon kézzel írva ez állt: „Meghalt”. Figyelmetlenségből a levelet újból kiküldték ugyanarra a címre. Azt ismét visszaküldték a postának, most egy újabb üzenettel: „Még mindig halott!”. Legyünk őszinték, a legtöbbünk ellenáll a változásnak. Vágyunk a fejlődésre, de nem akarjuk megfizetni az árát. Ez pedig baj, mert soha nem válunk azzá, aminek Isten szánt, ha azok maradunk, akik vagyunk. Nem elég, ha nyitottak vagyunk a változásra, keresnünk is kell. Ha komolyan meg akarod változtatni az életed, Dr. John Maxwell ezt tanácsolja: „Ne csak annyira változz meg, hogy megszabadulj a problémáidtól – változz meg annyira, hogy meg tudd oldani őket! Ne változtasd meg a körülményeidet azért, hogy ezáltal javuljon az életed – változz meg te magad, hogy javítani tudj a körülményeiden! Ne várd, hogy más eredményeket kapsz, ha mindig ugyanazt teszed, mint eddig – ha más eredményt akarsz, kezdj valami újat! Ne úgy tekintsd a változást, mint valami fájdalmas, de szükséges rosszat – nézz rá úgy, mint ami segíteni fog és végrehajtható. Ne vonakodj megfizetni a változás azonnali árát – ha nem teszed, meg kell fizetned a végleges árát annak, hogy sosem fogsz fejlődni.” Jakab azt írja: „Amikor hitetek próbára van téve, állhatatosságotoknak esélye van a növekedésre. Tehát hagyjátok növekedni, mert ha állhatatosságotok teljesen kifejlődik, teljesek és tökéletesek lesztek, akiknek már nincs másra szüksége” (Jakab 1:3-4 NLT). A jellemépítés lassú folyamat, napról-napra történik. Ha megpróbálunk megszökni az élet nehézségei elől, rövidzárlatot okozunk a folyamatban, késleltetjük növekedésünket, és végül a legrosszabb fajta fájdalmat érezzük: az értéktelenséget, amely együtt jár a tagadással és az elszigetelődéssel. Tehát légy nyitott a változásra, és keresd azt!




Növekedni a kegyelemben

„Mi nem… hasonlítjuk magunkat.” (2Korinthus 10:12 NIV)

Chuck Swindoll írja: „Amikor mások nem osztják a nézeteidet, megtalálod a módját, hogy jelezd a rosszallásodat? Mi van akkor, ha valakinek újabb autója van, szebb házban lakik, egy bizonyos fajta frizurát hord, vagy olyan ruhákat vesz, amilyeneket te sohasem viselnél? Mi van akkor, ha elvált, vagy egyedülálló szülő, vagy (Isten őrizz!) olyan kapcsolatban él, amilyet te nem helyeselsz? Tudsz „összhangban élni” vele, vagy előrántod az „összehasonlítási szabályok könyvét”? A Biblia azt mondja, hogy nem kellene hasonlítgatni magunkat… mindegyikünk önálló személyiség. Az összehasonlítgatás nem helyes, mert kritizáláshoz, versengéshez, leuraláshoz és irigységhez vezet. Ez azt jelzi, hogy bizonytalan vagy, és a kegyelem ismeretlen fogalom számodra. A kegyelem azt jelenti, hogy felszabadítod a többieket, hogy önmaguk legyenek, és elhagyod azt a törvényeskedő hozzáállást, amely elvárja tőlük, hogy a te mércédhez igazodjanak.” Pál így fogalmaz: „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa” (Róma 14:4). Jegyezd meg ezeket a szavakat: „Ki vagy te, hogy… ítélkezel?” Fogd vissza magad! Ne próbáld Isten munkáját végezni!

Gladys Hunt írja: „Az elfogadás azt jelenti, hogy értékes vagy úgy, ahogy vagy… Nincs rád kényszerítve másvalaki elképzelése… Nyugodtan beszélhetsz arról, hogyan érzel… és miért… és valaki tényleg törődik veled… kipróbálhatsz ötleteket, és nem lőnek rögtön főbe érte… akár még eretnek gondolatokat is kifejthetsz, és megvitathatod őket értelmes beszélgetésben. Biztonságban érzed magad. Senki sem ítélkezik feletted… még ha nem is értenek egyet veled. Ez nem azt jelenti, hogy sosem fognak helyreigazítani… csak annyit jelent, hogy nyugodtan lehetsz az, aki vagy.” Ha ezt el tudod mondani, és tényleg így is gondolod, akkor növekszel a kegyelemben!





„Ne ítélkezzünk!” (Róma 14:13)

Az összehasonlítgatás után csaknem rögtön a leuralás következik. A leuralók gyakran „vallásossággal” vannak átitatva. Az ő munkamódszerük a manipuláció, a célozgatás és a burkolt fenyegetőzés. Ők nem nagyok a kegyelemben, mert úgy gondolják, hogy „ők már mindent tudnak” (lásd: Róma 12:16). Felismered ezek közül valamelyik jellemvonást magadban? Gondolj bele, mennyivel boldogabb lennél, ha nem próbálnád folyton irányítani az embereket és a fejleményeket. Dennis Leonard írja: „Add meg szeretteidnek azt a méltóságot, hogy elkövethessék saját hibáikat, és tanuljanak belőlük! Ha mindig beleavatkozol mások dolgába, akkor nemcsak hogy ki fogsz égni, de Istent is akadályozod, hogy munkálkodhasson az életükben… Ők Hozzá tartoznak, nem hozzád!”

A zsidó étkezési törvények kapcsán támadt vitára nézve Pál ezt írja: „Azok, akik szabadnak érzik magukat arra, hogy egyenek, ne nézzék le azokat, akik nem esznek. Akik pedig nem esznek… ne ítéljék el azokat, akik esznek, mert Isten elfogadta őket” (Róma 14:3 NLT). Ha te nem érzel szabadságot valamire, azért még ne ítéld el azt, akinek szabadsága van rá. Attól még, hogy határozott véleményed van, nem fogadható el az, hogy másokra erőlteted. Még a jó dolgokat is lehet rosszra használni. William Barclay beszél arról, hogy „a Sabbátot zsarnokivá teszik azáltal, hogy szabályok, rendelkezések és tiltások dzsungelével veszik körül”. Kérdezd meg magadtól, hogy a hozzáállásod békét vagy viszályt munkál inkább. A kegyelemben növekedni azt jelenti, hogy egymást építjük (Róma 14:19), és nem azt, hogy a szabadságoddal kérkedsz olyanok előtt, akik nem osztják meggyőződésedet. Pál azt mondja, „mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében” (Róma 14:5). Vannak olyan idők, amikor arra van szükség, hogy alázatosan és imádságosan menj tovább, mindentől függetlenül.






URAM, SEGÍTS, HOGY LÁSSUNK!

„Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők." (lKorinthus 1:26)
Jézus az embereket nem veszteseknek látta, hanem lehetséges győzteseknek, akik eltévedtek. Ő „...megszánta őket..." (Márk 6:34). Isten szemén keresztül nézve nem gyo­moknak látta őket, hanem lehetséges rózsáknak. Azzal, ahogy Ő tekintett rájuk - ami gyakran annyira különbözik attól, ahogy mi látjuk őket - kihozta belőlük a legjobbat. Ahol mások egy olyan asszonyt láttak, aki már öt kudarcot vallott házasságon volt túl, Ő egy megtért bűnöst látott, aki el tud érni másokat is Samáriában. Az emberek egy vakot lát­tak, Jézus meglátta azt az embert, aki képes látni. Mások egy nyomorékot láttak, Jézus látta, ahogy felveszi az ágyát, és újra jár. Mátét egy megvetett adószedőnek látták, Jézus egy jövendő tanítványnak. Az emberek megvetették Zákeust, és gazembernek tartották, Jézus felismerte a kereső szívet. Amikor a tanítványok a drága kenetet szükségtelen pénz­kidobásnak látták, Jézus felismerte benne a hálás szív áldozatát. Az emberek csak egy indulatos természetű halászt láttak; Jézus meglátta azt a vezetőt, aki felépítheti egyházát. A bámészkodók gúnyolódó római katonákat láttak, akik szögeket vertek az emberi testbe, Jé­zus vakokat látott, akik nem tudják, mit cselekszenek. „Uram, segíts, hogy lássunk!" Pál azt mondja: „Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők" (lKorinthus 1:26). Nézz szembe vele, te sem voltál olyan csodálatos, mielőtt Isten megváltoztatott! Hagyd abba, hogy megítélsz másokat, hiszen a te látásod korlátozott! Nézd őket Isten szemével, úgy, ahogy Ő tekintett rád! Dolgozz azon, hogy a legjobbat hozd ki belőlük! Ismertesd meg őket Vele, aki azért jött, hogy örömet hozzon minden embernek (Id. Lukács 2:10) - kivétel nélkül!
komment
süti beállítások módosítása