A jólelkűség megtérülő befektetés
„Ha ételt adsz az éhezőnek, és segíted a rászorulót, akkor fölragyog a sötétben világosságod [...]. Az Úr vezet majd szüntelen, sivár földön is jól tart majd téged. […] olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.” (Ézsaiás 58:10-11)
A jólelkűségnek mindig ára van. Ha jólelkű vagy, elkerülhetetlen, hogy ez idődbe, pénzedbe, energiádba, jóhíredbe, magánéletedbe, vagy valami másba ne kerüljön. Az irgalmas szamaritánus is hozott áldozatot.
A Lukács 10:34-35-ben ezt olvashatjuk: „Ezután [az irgalmas szamaritánus] feltette őt a saját szamarára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két ezüstöt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha nem lesz elég, legközelebb megadom neked.”
Ez az ember mindent megtett, hogy gondoskodjon erről a számára teljesen idegen emberről. Először is rátette szamarára (ami egyben azt jelentette, hogy ő maga gyalogolt azután), majd elvitte egy szállásra. Az éjszaka során törődött vele, és kifizette a számlát. Mindent megtett, amivel csak a józsívűségét bizonyíthatta.
Mi haszna volt ebből? Semmi. Az embert még csak nem is ismerte. De pont ebben áll a jószívűség értelme: jót tenni úgy, hogy nem vársz érte semmit. Miért kell akkor jónak lenni? Miért mutasd ki jólelkűségedet, ha nem kapsz cserébe semmit?
Amikor ezt a kérdést tanulmányoztam, minden egyes igeverset elolvastam a jószívűségről. Egy listát készítettem az okokról, amiért megéri jószívűnek lenni.
Néhány ok ezek közül:
- Isten jószívű (sőt, mérhetetlenül jószívű) hozzád;
- a jólelkűség gyakorlása egyfajta imádás;
- a kedvesség dicsőséget hoz Istennek;
- jónak lenni örömet okoz neked is,
- ...sőt! a kedvesség megszépít. (Keresd a Példabeszédek 19:22-ben! – Living Bible fordítás);
- kedvességed másokat is arra indít, hogy jószívű legyen hozzád.
Végül pedig: Isten megáldja a jószívűséget: „Ha ételt adsz az éhezőnek, és segíted a rászorulót, akkor fölragyog a sötétben világosságod [...]. Az Úr vezet majd szüntelen, sivár földön is jól tart majd téged. […] olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.” (Ézsaiás 58:10-11).
Isten kijelenti, hogy ha segíted a szükséget szenvedőket, Ő is betölti a te szükségeidet. Micsoda egyezség! Isten pedig mindig megtartja ígéreteit.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Miért lényeges, hogy a kedvességnek ára van?
- Hogyan segített meg Isten egy olyan alkalommal, amikor a jószívűséged valami más rovására ment?
- Hogyan lehet a kedvesség a dicsőítés egyik módja?
A tized ígérete, célja, helye és ideje
„A tized célja, hogy megtanítson, hogy mindig Istent tedd az első helyre az életedben!” (5Mózes 14:23, TLB fordítás).
Bármire kéred Isten áldását, első helyre kell tenned Őt abban a helyzetben. Tehát ha azt akarod, hogy Isten megáldja a pénzügyeidet, első helyre kell tenned Őt. Ez a tized elve: visszaadod a jövedelmed első 10%-át Istennek.
Íme négy Igevers, melyek elmagyarázzák a tized ígéretét, célját, helyét és idejét.
Először, a Példabeszédek 3:9-10 ezt mondja: „Tiszteld meg az Urat minden vagyonodból, minden bevételed elsejéből. Csűreid akkor megtelnek gabonával, s kádjaidból kicsordul a bor." Isten azt mondja, hogyha megtiszteljük Őt a jövedelmünkből, Ő áldását adja a pénzügyeinkre.
Kay és én eldöntöttük 40 évvel ezelőtt, hogy ha valaha adósok is leszünk valakinek, nem leszünk adósai Istennek. Isten kap először a pénzünkből, legeslegelőször. Ha 10 dollár a bejövetelem, az első 1 dollár Hozzá tér vissza. Ha 100 dollárt keresek, az első 10 Neki van szánva. Alapjából Tőle származik minden, én pedig az áldására vágyom a többi jövedelemre.
Miért kér Isten tőlünk tizedet? Az 5 Mózes 14:23 ezt mondja: „A tized célja, hogy megtanítson, hogy mindig Istent tedd az első helyre az életedben!” (TLB fordítás). Istennek nincs szüksége a pénzedre, csak arra, amit képvisel: a szívedre! Azt akarja, hogy bízz benne!
Hova kellene tizedet adnod? Egyesületeknek, vagy a testvérednek, aki három éve munkanélküli? Nem, ezek jótékonysági adakozások. A tized dicsőítést jelent, és egyenesen Istennek szól.
Malakiás 3:10 ezt mondja: „Szolgáltassátok be hiány nélkül a tizedet és az első termést a kincstárba, ... Akkor aztán próbára tehettek – mondja a Seregek Ura –, vajon megnyitom-e nektek az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok-e rátok." A kincstár az a templom, vagy hely, ahol Istent dicsőíted.
Mikor kellene tizedet adnod? Azon a napon, amikor dicsőíted Istent. A Biblia azt írja az 1Kor 16:2-ben: „A hét első napján mindegyiktek tegye félre és gyűjtse össze, ami tőle telik, hogy ne akkor kelljen gyűjteni, ha majd megérkezem." Amikor a hét első napján, a napod első részében és a pénzedből legelőször Istennek adsz, azt vallod, hogy valóban Ő az első az életedben.
Figyeld meg, hogy a vers azt mondja, hogy tegyél félre, ami azt jelenti, hogy meg kell tervezned ezt. A tized nem egy hirtelen jött dolog kell legyen, hanem meg kell tervezned, hogy megtiszteld Isten tervét és célját a tizeddel. Azután pedig láthatod, ahogy Isten megáld és használ téged, és beteljesíti az ígéreteit az életedben.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Mit jelent neked a gyakorlatban, hogy a bejöveteled első részét Istennek adod?
- Szerinted miért akarja azt Isten, hogy az Egyházának add a tizedet és nem más célokra?
- Hogyan tudsz ma tervezni, hogy hűséges legyél a tizeddel?
Amikor Péter a viharban hánykolódó csónakból kilépett a vízre, hol volt nagyobb biztonságban? A csónakban vagy Jézus karjaiban?
A helyes válasz természetesen Jézus, és egy darabig Péter is így érezte. Akkor ott futólag átélte, milyen BÍZNI Jézusban, és milyen a drága kegyelem birodalmában a mennyei királyság polgáraként élni.
Mi is kapunk erről egy futó képet. Látjuk, hogy Jézust követve a látszólagos bizonytalanságba kell lépnünk, mert így találjuk meg az igazi biztonságot.
Ez a hit paradoxona: Hitben tett első lépésünk után olyan helyzetbe kerülünk, ahol lehetségessé válik a hit megélése. Engedelmességünk által megtanulunk hűségesek lenni. Ha elutasítjuk az Ő követését, soha nem tanuljuk meg, hogyan higgyünk. Leragadunk a hit sekélyes felén, saját magunkban bízunk, látás, és nem hit alapján élünk.
A tanítványság lényege, hogy Jézus állandóan olyan új helyzetekben próbál ki minket, ahol lehetővé válik, hogy még jobban bízzunk benne. "Olyan lehetetlen helyzetbe hoz, ahol mindent csakis Jézus szava határoz meg" - mondja Dietrich Bonhoeffer német teológus.
