„…őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által.” (Efézus 3:12)
Egy bibliatanító írja: „Olvastam egy érdekes könyvet, amit egy hitetlen írt, aki megpróbálta »elintézni« a keresztyén hitet. Hitetlensége ellenére úgy találtam, hogy valamit igen jól látott meg az imádságra vonatkozóan. Ő úgy nevezte, hogy »a legelképzelhetetlenebb önhittség az emberiség történelmében«, és azzal érvelt, hogy ha a General Motorsnál dolgoznál alacsony beosztásban, és a főnökkel szeretnél találkozni, erre a legtávolabbi esélyed sem lenne... Gondold csak el! Mi lenne, ha egy állampolgár az Egyesült Államok elnökével próbálna beszélni? Elgondoltam, hogy megpróbálom felhívni, csak hogy lássam, mi történne. Valószínűleg valaki asszisztensének a titkárnőjével beszélnék, de nem valószínű, hogy az elnökkel… »Tehát« – mondja az én szkeptikus barátom a könyvében – »micsoda elképzelhetetlen beképzeltség azt feltételezni, hogy bármelyik pillanatban beszélhetünk az egész mindenség nagyfőnökével«. Valóban, az imádság gondolata hihetetlen önteltség lenne… ha nem lenne igaz. De az… és a kegyelmes Isten részéről a leghihetetlenebb leereszkedés. Valószínűleg soha nem beszélhetnél a világ magas pozíciót betöltő embereivel, de az univerzum legmagasabb helyén lévő személy – »az egész mindenség nagyfőnöke« – türelmesen vár, hogy meghallgassa, amit mondani akarsz. »Szabadon és félelem nélkül jöhetünk Istenhez… a Krisztusban való hit által« (Efézus 3:12 NCV). Szerinted ez nem csodálatos? Ma és minden napodon rendelkezel az imádság nagyszerű kiváltságával. Beszélhetsz a Főnökkel, elmondhatod neki aggodalmaidat és gondjaidat, megoszthatod vele győzelmeidet és örömeidet – és neki mindig van arra ideje, hogy meghallgasson.” Az imádság – csodálatos!
Dávid életének tanulsága
„Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál.”(Róma 8:28)
Isten azt mondta: „Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat” (ApCsel 13:22). Amikor Isten valakiről ilyet mond, akkor érdemes figyelni annak az embernek az életét. Dávid pásztorfiúként kezdte, és király lett belőle. Erre 0% volt az esély. A pásztorok annyira a társadalmi ranglétra legalján voltak, hogy nem is tanúskodhattak a bíróságokon, mert nem tartották szavahihetőnek őket. Mégis mind a mai napig széles körben olvassák a Dávid által írt zsoltárokat. Értsd meg ezt: ha behívod Istent az életedbe, ő eltörli a múltad adósságait, és újraírja a jövődet. De neked kell döntened amellett, amit Isten számodra választott! Érdekes különbség van Pál és Dávid között. Pál azelőtt élte az engedetlenség fejezeteit, mielőtt Krisztussal találkozott, és utána példás élete volt… Dávid harmincéves korára király lett, és negyvenévi uralkodása alatt megsemmisítő kudarcai voltak, beleértve a házasságtörést és a gyilkosságot is. Két fontos tanulság van ebben. 1) Ne siess az ítélkezéssel! Nincs vége, amíg Isten azt nem mondja, hogy vége! Dávid élete figyelmeztetés a vétkeseknek, feddés az önizgultnak, igazolása Isten igazságosságának, mely nem engedi, hogy mentesüljünk bűneink következménye alól, és bizonysága annak, hogy Isten szeretete sohasem mond le rólad. 2) Isten jót tud kihozni a rossznak tűnő helyzetből is. Fel tud használni mindent, amin keresztülmentél, és valami jót tud kihozni belőle – vagy a te javadra vagy mások javára. Összegzésül: „tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.”
„Kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.” (Zsidók 6:12)
Három további tanulság Dávid életéből: 1) Isten választ. Amikor Sámuel próféta megérkezett Dávid családjához, hogy kiválassza Izráel következő királyát, Dávidot számításba sem vették. Isten mégis őt választotta – ahogyan például Debórát is kiválasztotta, hogy a nép vezetője legyen egy férfiuralmú társadalomban. Hagyj fel azzal, hogy próbálod kiszámítani Istent! És ne hasonlítgasd magad másokhoz! Mi sok olyan embert elutasítanánk, akiket Isten felhasznált – ez is mutatja, milyen keveset tudunk. 2) Isten tervez. „Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus napjára” (Filippi 1:6). Ki készíti a tervet? Isten Ki hajtja végre? Isten. Kiben kell bíznunk? Istenben. Dávid életére vonatkozó tervében benne voltak azok az évek is, amikor ki kellett térnie Saul lándzsája elől, amikor száműzöttként kellett élnie egy barlangban, és együttműködni hatszáz kitaszítottal. Isten az átélt nehézségek által készít fel arra, hogy majd meg tudj birkózni a megbízatással, amit neked szán. 3) Isten időzít. „Kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.” A türelem azt jelenti, hogy nyomás alatt is szilárdan kitartunk. A díjat az nyeri el, aki hosszú távra kötelezi el magát. Dávid tizenéves colt, amikor királlyá kenték, de a trónt csak harmincéves korában foglalta el. Légy hát türelmes! Isten azért végzi a felkészítést életedben, hogy készen állj, amikor majd eljön az idő. Igen, várakozni nehéz. De ha startpisztoly eldördülése előtt kezdesz futni, akkor kizárnak a versenyből. Csak összpontosíts a célra, és ne add fel!
„… fölvonultak a filiszteusok mind…” (2Sámuel 5:17)
Pál azt írja: „Harcold meg a hit nemes harcát” (1Timóteus 6:12). Isten ígéretei között vannak olyanok, melyeknek a megvalósulásáért küzdeni kell. A jebúsziak, akik Jeruzsálemet birtokolták, azt mondták Dávidnak: „Ide ugyan nem jössz be!” (2Sámuel 5:6). Számíts te is ellenállásra, főleg olyankor, amikor semmilyen bizonyíték nem igazolja látásodat. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy Jeruzsálem városa egy körülbelül 700 m magas fennsíkon helyezkedett el, és az egyetlen út a vízvezeték hálózaton át vezetett felfelé. „Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát” (2Sámuel 5:7). Értsd meg ezt: ha kell, Isten csatornán fog feljuttatni a trónra. Figyeld meg ezt a szót! Ha nyakig érnek a problémák, és az ellenség azt mondja, hogy nem fog sikerülni, te állj rá Isten ígéreteire, és jelentsd ki: „Azonban!” Állj fel hittel, és mondd ki, hogy igényt tartasz arra, amit Isten megígért neked. „azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez” (Dániel 11:32). Isten meg tudja mutatni, hogyan használhatod fel a körülményeket a javadra és az ő dicsőségére. De ne várd, hogy mindenki segítőkész lesz. „Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot fölkenték Izráel királyává, minden haderejüket mozgósították, hogy elfogják őt” (2Sámuel 5:17 NLT). Küzdened kell, azért, hogy elérj célodba, és küzdened kell azért is, hogy meg tud tartani azt. Minden új csatánál Istenhez kell fordulnod utasításért. „Akkor kérdezte Dávid az Urat: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod őket? Az Úr azt felelte Dávidnak: Vonulj fel, mert kezedbe adom a filiszteusokat!” (2Sámuel 5:19). Ma indulj el abban a tudatban, hogy Isten veled van!
„Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron…” (2Sámuel 23:16)
Dávid tudta hogyan neveljen ki vetőket. ő nem „használta” az embereit, hogy elérje, amit akar, hanem felismerte tehetségüket, lehetőséget biztosított nekik a szolgálatra, amiért azután megjutalmazta és megbecsülte őket. Ezért aztán készek voltak akár az életüket is áldozni érte. A 2Sámuel 23:25-26-ban ezt olvassuk: „Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ó, bárcsak valaki vizet hozna nekem a betlehemi kútból, onnan a kapu mellől! Erre a három vitéz áttört a filiszteus tárboron, vizet merített Betlehemben a kapu melletti kútból, elhozták, és odavitték Dávidnak.” Nem lehet mások vezetését megtanulni úgy, hogy nem vezetünk. Végtére is a vezetés cselekvés. Vezetőként hajlamosak vagyunk feladatokat kiosztani másoknak, ahelyett, hogy vezetői teendőket bíznánk rájuk. De ha a vezetési feladatokból nem ruházunk át másokra – felhatalmazással és elszámolhatósággal együtt -, akkor az embereink soha nem szerzik meg azt a tapasztalatot, amire szükségük lenne ahhoz, hogy jó vezetővé váljanak. Ha vezető vagy, válaszolj őszintén erre a kérdésre: biztosítasz beosztottjaidnak vezetési tapasztalatokat? Azt kérdezed, mi lesz, ha elrontják? Számíts rá, hogy el fogják rontani! De ha olyan embereket választottál, akikben valójában ott rejlik a vezetésre való képesség, akkor tanulni fognak belőle. Dr. John Maxwell írja: „Ahogy egyre idősebb lettem, elkezdtem úgy tekinteni magamra, mint a tető eltávolítójára. Ez a legfőbb feladatom a csapat vezetőjeként. Ha le tudom venni a tetőt, hogy a csapatom tagjai kibontakoztathassák mindazt, ami bennük rejlik, akkor jól végzem a dolgom. Minél több akadályt el tudok távolítani embereim útjából, annál nagyobb valószínűséggel fognak felnőni lehetőségeikhez.” Dávid olyan vezetőket képzett ki, akiket aztán vitézekként ismertek. A te feladatod az, hogy segíts másoknak fejlődni.
„Ezek voltak Dávid utolsó szavai…” (2Sámuel 23:1)
Egy napon mindannyian meg fogunk halni, és egy haldokló utolsó szavait gyakran tartják fontosnak. A kérdés az: úgy éltél-e, hogy a tőled telhető legjobbat nyújtottad, és betöltötted-e Isten életedre vonatkozó tervét? A Bibliában ezt olvassuk: „Ezek voltak Dávid utolsó szavai…” Vajon mit fogunk hallani? Dávid élete olyan volt, mint egy sakktábla: volt benne jó és rossz, nyereség és veszteség, győzelem és vereség. Dávid megérte, hogy egyik fia megerőszakolta az egyik lányát, az egyik fia megölte egy másik fiát, a felesége elhagyta, a barátai elárulták és elragadták királyságát, a mentora megpróbálta megölni, a családja elutasította, és hosszú időt töltött barlangokban bujkálva. Most, életében utoljára, megszólal. Vajon Góliátról fog beszélni? Vagy Saulról? Vagy Betsabéról? Nem. „Így szól Dávid, Isai fia, így szól a magasra emelt férfi, Jákób Istenének felkentje, Izráel énekeinek kedveltje: Az Úr lelke beszélt általam, az ő szava volt nyelvemen. Izráel Istene ezt mondta, Izráel kősziklája így szólt hozzám: Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye, mint a felhőtlen reggel, melynek sugarától eső után kisarjad a fű a földön. Nem ilyen-e házam Isten színe előtt? Örök szövetségre lépett énvelem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömöm őtőle származik.” (2Sámuel 23:1-5). Miért vannak ezek a szavak feljegyezve a Szentírásban? A mi érdekünkben, akik Dávidhoz hasonlítunk: nem vagyunk ugyan tökéletesek, de szívünk hűségesen követi Istent.
Helyes megközelítés
„A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű.” (Példabeszédek 17:27)
Nem elég tudni a jó megoldást, helyes megközelítésre is szükség van. A jó ötletek és hasznos tanácsok elpazarlása az, ha rá akarjuk erőltetni őket a másik emberre. A bölcsesség azt jelenti, hogy a megfelelő dolgot a megfelelő időben és a megfelelő módon mondjuk. „A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű.” Ha nem szeretettel és alázattal közeledünk a másik ember felé, akkor segítő szándékunk kudarcot vall, vagy ami még rosszabb: elriasztja őt. A legtöbben már tisztában vannak saját hiányosságaikkal. Ő magad valószínűleg már egy ideje küzd a problémájával, és mélyen belül szeretne javulni. D ha nem a „Ki vagy te, hogy nekem dirigálj?” reakciót szeretnéd elérni, akkor ügyelned kell a megfelelő megközelítésre. „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24). Jézus azt mondta: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (János 8:32). Tehát ha az emberek nem fogadják az igazságot úgy ahogy mondod nekik, akkor lehet, hogy részben veled van a baj. Richard Halvertson, az Egyesült Államok Szenátusának volt lelkésze írja: „Az embereknek az ötleteket kínálhatjuk puskagolyóként vagy vetőmagként. Vagy lövöldözünk velük vagy elvetjük őket. A golyóként használt ötletek megölik az inspirációt és a motivációt. A vetőmagként felhasznált ötletek gyökeret vernek, növekednek és gyümölcsöt teremnek azoknak az életében, ahová elültettük őket. De fennáll a kockázat, hogy ha azok életének részévé válnak, akikbe elültettük, valószínűleg nem a miénk lesz az érdem az eredeti ötletért. De ha hajlandó vagy úgy is megtenni, hogy nem vársz érte elismerést, akkor gazdag aratásod lesz.” Ezért a mai üzenet számodra ez: ügyelj a helyes megközelítésre.
Helyes motiváció
„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” (Zsoltárok 139:23)
Két hibát szoktunk elkövetni imádságainkban.
1) Kudarcainkra összpontosítunk. Ezért kishitűen és félve imádkozunk (ld. 1János 3:21–22).
2) Nem vizsgáljuk meg az indítékainkat. A zsoltáros azt írta: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23–24). Vannak imádságok, melyekre Isten a saját érdekünkben nem válaszol – legalábbis nem most. Jerry Sittser lelkész írja: „Lehet, hogy az ügy, amiért imádkozol, jó, de benned valami még sincs rendjén: ez megnyilvánul büszkeségben, a győzelem miatti dicsekvésben, a vétkesek túl szigorú büntetésében… A keresztes hadjáratot viselő emberek számára a legnagyobb kockázat, hogy vakok lesznek saját hibáikra. Harcolnak a polgárjogokért, de másodrendű állampolgárként kezelik a portásokat, takarítókat. Védelmezik a szexualitásra vonatkozó bibliai alapelveket, de saját házastársuk iránt nem túl sok tiszteletet és kedvességet tanúsítanak. Isten ajándéka az, ha nem válaszol imáinkra – ezzel véd meg önmagunktól. Ha minden imakérésünket megadná, akkor visszaélnénk a hatalommal… arra használnánk az imát, hogy a világot a mi tetszésünk szerint megváltoztassuk, és az maga lenne a földi pokol. Mint az elkényeztetett gyerekek, akiknek túl sok játékuk és túl sok pénzük van, még többet akarunk. Győzelemért imádkozunk, de mások kárán… hatalomtól megrészegülve ártunk másoknak és felmagasztaljuk magunkat. Ézsaiás azt mondta: »még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson« (Ézsaiás 30:18). A meg nem válaszolt imák minket védenek… megtörnek, erősítenek és átformálnak. Azok a múltbeli imák, melyekre nem kaptunk választ, melyek miatt fájdalmat és kiábrándultságot érzünk, úgy hatnak, mint az ötvös tüze, kiégetik belőlünk a salakot, és felkészítenek a jövőbeli imameghallgatásokra.”
A lényeg: imádkozz helyes motivációkkal!
„A nép tehát távolabbra állt, Mózes viszont közelebb ment a sötét felhőhöz, ahol az Isten volt.” (2Mózes 20:21)
Egyedül Mózes tudta, hogy milyen érzés Isten jelenlétében lenni, egyedül ő tudta, hogy milyen az Ő hangja, és hogy néz ki sugárzó dicsősége. Izráel fiai pedig szemmel láthatóan még örültek is annak, hogy ez így van. Azt mondták Mózesnek: „Mondd el te, hogy mit mondott Isten… de ne hagyd, hogy Isten közvetlenül hozzánk szóljon…” (2Mózes 20:19 KJV) Vajon mitől féltek, mit fog mondani Isten, amit annyira nem akartak hallani? Figyelj! Ha nem hajtottad végre Isten legutóbbi utasításait, nehezedre fog esni, hogy meghallgasd a következőt. János azt írja: „…És abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. Aki azt mondja: ismerem Istent, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és nem az igazság szerint él, de aki engedelmeskedik Isten szavának… az szereti őt igazán. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt” (1János 2:3-6 NLT). Nos, elégedett vagy azzal, hogy csupán szemlélő légy, aki azt nézi, hogyan működik Isten mások életében, ahelyett, hogy elfogadnád a fegyelmezett életet, amit elvár ahhoz, hogy neked is személyes kapcsolatod legyen vele? Meg akarod kapni az ajándékait és el akarod nyerni a tetszését, de nem kérsz az elkötelezettségből, ami vele jár? Isten nem azt akarja, hogy a rajongásig szeresd a Bibliát, a gyülekezetet vagy az áldásait. Nem, Ő azt szeretné, hogy Belé légy szerelmes. Nem csupán egy randit szeretne, hanem egy menyasszonyt! Olyan valakit szeretne, aki ragaszkodni fog Hozzá akkor is, amikor nehéz dolgok jönnek. Kész vagy arra, hogy ma felhúzd ujjadra az elkötelezettség gyűrűjét?
„Tanítsd az idős férfiakat [és asszonyokat], hogy legyenek… mértékletesek.” (Titusz 2:2-3 NIV)
Dale Evans (Roy Rogers felesége) teljes szívéből szerette Jézust, és gondja volt rá, hogy ezt mindenki tudja Hollywoodban. Íme egyik imádsága:
„Uram, te jobban tudod, mint én magam, hogy öregszem, és idővel öreg leszek. Őrizz meg attól, hogy túl beszédes legyek; különösen attól a végzetes szokástól, hogy azt gondoljam, mindig és mindenről mondanom kell valamit. Szabadíts meg attól a késztetéstől, hogy megpróbáljam mindenki ügyét elrendezni. Őrizd meg az elmémet, hogy szabad legyen a részletek vég nélküli elbeszélésétől, és adj nekem szárnyakat, hogy a lényegre térjek. Kegyelmedet kérem, hogy meg tudjam hallgatni mások fájdalmainak történetét; de pecsételd le a számat, ha az én fájdalmaimról és szenvedéseimről van szó, mert azok növekednek, és egyre szívesebben emlegetem fel őket, ahogy telnek az évek. Nem jobb memóriát kérek, hanem növekvő alázatosságot és kevesebb magabiztosságot, főleg olyankor, ha úgy tűnik, hogy az én emlékezetem összeütközésbe kerül másokéval. Taníts meg arra, hogy előfordulhat, hogy tévedek. Hadd legyek mindig nagyon kedves. Nem feltétlenül akarok egy szent lenni; némelyikkel olyan nehéz együtt élni. De egy savanyú öregasszony (vagy öregember) az ördög munkájának megkoronázása. Tégy megfontolttá, de ne szeszélyessé, segítőkésszé, de ne parancsolgatóvá. Talán úgy tűnik, kár, hogy nem használom hatalmas bölcsességemet, de Te tudod, Uram, hogy szeretném, ha lenne néhány barátom a végén. Tehát kérlek, add meg nekem azt a képességet, hogy meglássam az áldásokat a váratlan próbákban, és a jóságot a nem egészen tökéletes emberekben. És adj kegyelmet, hogy úgy is szóljak hozzájuk. Krisztus nevében, ámen.
Támadhatatlan kapcsolat
A legtöbb ember nem tervezi el előre, hogy házasságon kívüli viszonyt fog folytatni. Csak valahogy megtörténik, hogy összejönnek a nem megfelelő személlyel, amikor épp rossz lelkiállapotban vannak. A Biblia világosan figyelmeztet: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” Ha azt gondolod, ez veled nem történhet meg – akkor a sátán célpontja vagy!
Hogyan lehet mégis támadhatatlan házasságod?
1) Beszélgess rendszeresen Istennel! Jézus azt mondta: „Ti tehát így imádkozzatok… mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” (Máté 6:9–11). Az Istennel való napi kapcsolat felvértez a hűtlenség kísértése ellen. Jézus arra is figyelmeztetett, hogy együtt imádkozzunk. „Mi Atyánk… mindennapi kenyerünket… bocsásd meg vétkeinket” (Máté 6:9–12). Mindenhol többes számot használ, ezzel arra utal, hogy együtt imádkozó, szükségben lévő emberek vagyunk. Az együtt imádkozó házaspárok nehezen szakíthatók el egymástól.
2) Olvasd kitartóan Isten Igéjét! A házasságról szóló könyvekből sokat tanulhatsz, de egyedül a Bibliának – a házassághoz Istentől kapott használati utasításnak – van hatalma arra, hogy átformálja mindkettőtök életét. A közös bibliaolvasás megvilágosítja értelmeteket; felfedi és megtisztítja szívetek szándékait; védi a kapcsolatotokat.
3) Kommunikáljatok nyíltan egymással! Építsetek kapcsolatotok köré védvonalat, hogy a kísértés ne vethesse meg a lábát! Állítsatok fel ésszerű irányelveket a másik nemmel való viselkedés vonatkozásában! Legyetek nyíltak és őszinték egymással a társasági, munkahelyi és gyülekezeti ismeretségeitekkel kapcsolatban. Ha bármi is kényelmetlenül érinti házastársadat, azt vedd komolyan, és ha lehet, változtass rajta! Isten után ti vagytok egymás számára a legjobb védelem a bukás ellen. Ezért figyeljetek oda egymásra, tanuljatok egymástól, és szeressétek egymást!
„Tartsd meg a hitedet és a jó lelkiismeretet…” (1Timóteus 1:19)
A lelkiismeretről szólva Pál ezt mondja: „… magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és az emberek előtt”. (ApCsel 24:16). Timóteusnak is megírja: „Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek” (1Timóteus 1:29). Egyetlen kapitány sem azért indul el, hogy hajóját hajótörésbe vezesse. Ha azonban elalszik a kormánynál vagy leveszi tekintetét az iránytűről, végül mégis zátonyok között fogja végezni. A kérdés nem az: „Megúszhatom-e?” Nem, a kérdés az: „Hogy tudok ezzel együtt élni ezután? Nem fogom-e miatta elveszíteni biztonságérzetemet Isten előtt? Mit fog erről gondolni Isten? Ez a dolog akadályozni vagy előmozdítani fogja Isten áldásait az életemben?”
Valaki azt írta: „Együtt kell élnem önmagammal, ezért olyan akarok lenni, akit szívesen ismerek; azt akarom, hogy minden nap képes legyek szembenézni önmagammal. Nem akarok úgy megállni a lenyugvó napban, hogy gyűlölöm magam azokért a dolgokért, amiket tettem. Emelt fővel akarok járni, azt akarom, hogy megérdemeljem az emberek tiszteletét. Itt, ahol minden a hírnévért és a gazdagságért való küzdelemről szól, szeretném, ha képes lennék szeretni magamat. Nem akarom, hogy ha magamra nézek, tudjam, hogy csupán hencegés, blöff és üres ámítás vagyok. Önmagam elől sohasem tudom elrejteni magam, látom, amit mások sohasem fognak látni; tudom, amit mások talán sohasem fognak tudni; magamat nem tudom átejteni, ezért, bármi is történjék, szeretném megőrizni önbecsülésemet és tiszta lelkiismeretemet.”
