A halálfélelem legyőzése
„Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!” (Zsoltárok 39:5)
Ha legközelebb egy alagúton haladsz keresztül, és kijössz a túlsó végén, jusson eszedbe, hogy a halál is épp ilyen Isten megváltott gyermekei számára. A földön azt mondod: „Jó éjszakát!”, és a mennyben már hallod is, hogy: „Jó reggelt!”. Dr. Elizabeth Kübler-Ross elmagyarázta, hogy legtöbbünk a következő szakaszokon megy át, amikor szembe kell néznie a halállal:
1) Döbbenet: „Ó, Istenem!”
2) Tagadás: „Ez nem lehet igaz!”
3) Harag: „Miért én?”
4) Alkudozás: „Istenem, kímélj meg, és megteszek neked valamit.”
5) Depresszió: „Mindennek vége.”
6) Próbálkozás: „Mit tehetek, hogy hátralévő napjaimat értékesen töltsem el?”
7) Elfogadás: „Nincs értelme harcolni az elkerülhetetlen ellen.” Az igazság az, hogy az időnk elkezd fogyni abban a pillanatban, ahogy megszülettünk. Csak erre nem nagyon gondolunk a gyermekkor csodái, a serdülőkor izgalma és a középkor elfoglaltsága és stressze közepette. Olyanok vagyunk, mint az a hipochonder, aki ezt íratta a sírkövére: „Erre számítottam, de nem ilyen hamar!” De ahogy öregszünk, és felismerjük, hogy kevesebb időnk van hátra, mint amennyit magunk mögött hagytunk, elkezdjük a zsoltárossal együtt imádkozni: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltárok 90:12). Valaki megkérdezte egyszer Charles Spurgeontől, hogy megkapta-e a jó halál kegyelmét. Ő így válaszolt: „Még nem, de megkapom majd, amikor haldoklom!” A kegyelem, mely megmentett, és egészen eddig megtartott, veled lesz akkor is, amikor át kell lépned ebből a kisebb életből egy nagyszerűbb életbe.
„Aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (János 11:25)
Évekkel ezelőtt volt egy híres dal a következő szöveggel: „Mindenki szeretne a mennybe menni, de senki sem akar meghalni.” Miért? Néha azért, mert nem vagyunk biztosak benne, hogy készen állunk. De fel lehet készülni. Hogyan?
1) Felkészülhetsz lélekben és érzelmileg. Jézus azt mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (János 11:25–26). Ha Krisztusba helyezed a bizalmadat, a halál nem a véget jelenti számodra, hanem önmagad jobb verziójának kezdetét.
2) Felkészülhetsz a kapcsolataid tekintetében. Hogyan? Úgy, hogy rendszeresen tudtára adod a számodra fontos embereknek, hogy mennyire sokat jelentenek neked. Emellett meg kell bocsátanod mindazoknak, akik fájdalmat okoztak neked, és bocsánatot kell kérned azoktól, akiknek te okoztál fájdalmat (ld. Márk 11:25–26). 3) Felkészülhetsz anyagilag. Krisztus egyik utolsó tette a kereszten az volt, hogy rábízta az édesanyjáról való gondoskodást az egyik tanítványára. A jó sáfárság megkívánja, hogy érvényes végrendeleted legyen, mely világos útmutatásokat tartalmaz földi vagyonodat illetően és arra vonatkozóan, hogy milyen temetést szeretnél. Talán nem kellemes ilyesmiken gondolkodni, de ez a kötelezettség a lelki érettség velejárója. Pál azt írja: „Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél” (Filippi 1:23). Miért mondja Pál, hogy a menny „sokkal jobb”? Mert Isten már bepillantást engedett neki a mennybe. Dávid is hasonlóan érzett: „Teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon” (Zsoltárok 16:11).
A teljes képet látni
„Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám..." (Jób 23:14)
Időnként Isten megenged dolgokat, máskor éppen ő tervezi el őket. így vagy úgy, határozott terve van. Kimondhatatlan fájdalmai között Jób ezt mondta: „Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám". Amikor megérted, hogy Isten valamit „kiszabott" rád, ez megváltoztatja, hogyan látod azt. Olyan ez, mint a repülés. A talajon állva látásod korlátozott, de 3000 méter magasan minden egészen másként néz ki. Most azt látod, amit Isten is lát: „a teljes képet"! A Biblia azt mondja, hogy miután Jób végigélte megpróbáltatásait, Isten kétszer annyira megáldotta, mint azelőtt (Id. Jób 42:10). Ez talán azt jelenti, hogy ha elveszíted a havi jövedelmedet, olyan állást kapsz, ahol a dupláját fogod keresni? Vagy azt, hogy a számládon sosem lesz mínusz? Vagy, hogy az autód sosem fog elromlani, és sosem leszel beteg? Nem. Van, hogy Isten olyan dolgokkal áld meg, amit nem lehet anyagiakkal mérni - kapcsolatokkal, örömmel, jellemmel, olyan békességgel, amilyet azelőtt sohasem éreztél, a céltudatosság friss érzésével, a veszélyektől megóvó gondviseléssel, mások jóindulatával, tisztánlátással, nagyobb együttérzéssel és a Vele való bensőséges kapcsolattal. Milyen érték tudná helyettesíteni ezeket? íme, három dolog, amit minden időben szem előtt kell tartanod. Először: Isten azt akarja, hogy bízz benne, bármin is mégy most keresztül (Id. Zsoltárok 138:8). Másodszor: ha valami a te feladatod, Isten elvárja tőled, hogy teljesítsd (Prédikátor 9:10). Harmadszor: ahhoz, hogy megáldhasson, néha olyan utakon kell végigvinnie, amiket nehéz megérteni vagy megmagyarázni (Id. Zsoltárok 25:4). Miért? Azért, hogy amikor a válasz megérkezik, ne legyen kétség afelől, hogy Kié az érdem.
„…amíg kiformálódik bennetek a Krisztus.” (Galata 4:19)
A lelki növekedésnek három fokozata van: 1) Fogantatás: Ez két személy bensőséges kapcsolatának eredménye. Isten irántad való szeretete nyilvánvaló és sürgető; a kérdés csak az, te mennyire szereted Őt? (János 21:15) 2) Formálódás: Pál azt írja: „gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus” (Galata 4:19). Isten tudja, hogy milyen tapasztatokra van szükségünk ahhoz, hogy kiformálódjon bennünk Krisztus jelleme, és Ő megtesz mindent, bármire legyen is szükség ahhoz, hogy ezt elvégezze. 3) Szülés: Amikor világra akarsz hozni valamit, amit Isten beléd helyezett, akkor „nyomnod” kell, minden erőddel törekedni mindennel szemben, amit mások valaha is tettek veled, vagy mondtak rólad. Isten pedig segíteni fog, hogy világra hozd, de neked kell vajúdni és megszülni. Sőt, ha te nem teszed, lehet, hogy nem fog megtörténni. Nyomnod kell, küzdened kell minden sátáni támadás ellen, jöjjenek azok bármilyen elerőtlenítő formában, mint rossz emlékek, alacsony önértékelés vagy értéktelenség érzése. Lehet, hogy az ördög éveket töltött azzal, hogy félretoljon, visszahúzzon vagy lenyomjon, de Isten ma azt mondja neked: „Ki akarlak nyitni, erőt akarok adni neked ahhoz, hogy meg tudd szülni azt, amit beléd helyeztem”. Amikor egy gyermek megszületik, minden megváltozik a családban. Ugyanez igaz rád is. Ha életet adsz annak, amit Isten beléd helyezett, az mindenre hatással lesz az életedben. Isten túláradó áldásai életed minden területét érintik. Egy anya tudatában van annak, ha gyermeket vár; ugyanez igaz a szellemi valóságban is. Nehogy kudarcot vallj annak világra hozásában, amit Isten beléd ültetett! Itt az ideje, hogy megszüld!
Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van.” (2Korinthus 4:7)
Az egyik legnagyobb vita, amit a Szentírásban feljegyeztek, minden idők legsikeresebb missziói csapatának két tagja között zajlott le: Pál és Barnabás között. Mi volt a vita tárgya? János Márk. Barnabás magával akarta őt vinni következő missziós útjukra, Pál viszont nem. Miért? Mert Pál nem vette jó néven, hogy János Márk szünetet akart tartani, hogy a családjával lehessen. (Néha előfordul, hogy a szenvedélyes, céltudatos emberek nem látják tisztán a dolgokat!) Később azonban Pálnak megváltozott a véleménye, és átgondolva a helyzetet, ezt írta: „Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott… Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban” (2Timóteus 4: 10-11). Három fontos tanulság van ebben: 1) Mindenki megérdemel egy második lehetőséget. Elvégre Isten folyton új lehetőséget ad nekünk. Nos, előfordulhat, hogy csalódás ér, ha nagylelkű vagy valakivel, de ezt a kockázatot vállalnod kell, ha Krisztushoz akarsz hasonlítani. 2) Nem mindenki kapta ugyanazt az elhívást. Előfordulhat, hogy az, akinek a viselkedése zavar, nem arra kapott elhívást, amire te, vagy elhívása egyszerűen más módszerekre szól. Saját érdeklődési körödet sose tedd szereteted, elfogadásod és együttműködésed feltételévé. 3) Ne a legrosszabbat, hanem mindig a legjobbat keresd a másik emberben! A Bibliában azt olvassuk, hogy kincsünk cserépedényekben van (ld. 2Korinthus 4:7). Ez azt jelenti, hogy mindenkiben, akivel találkozol, van valamilyen „kincs”, még ha törékeny, földi cserépedényben van is az. Azt is jelenti, hogy kötelességünk a másikban ezt a kincset keresni és értékelni. Az emberek, ha érzik, hogy értékelik őket, általában igyekeznek felnőni az elvárásaikhoz.
„Dávid újra megkérdezte az Istent…” (1Krónika 14:14)
A Biblia azt mondja: „Dávid újra megkérdezte az Istent, és az Isten azt felelte neki: …ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor vonulj ki a harcra, mert előtted megy az Isten… Dávid úgy tett, ahogyan az Isten parancsolta neki, és vágták a filiszteusok seregét Gibeóntól Gézerig.” (1Krónika 14:14-16). Figyelj meg három dolgot ebben a történetben: 1) Dávid nem volt hajlandó elindulni addig, amíg nem beszélte meg Istennel. Figyeld csak meg: „Dávid újra megkérdezte Istent”. Ez nem olyasmi volt, amit csak időnként, csak vészhelyzetben tett; ezt rendszeresen meg szokta tenni. 2) Dávid várt addig, amíg meghallott egy bizonyos hangot: „lépések neszét a szederfák teteje felől”. Ismered Istent eléggé ahhoz, hogy felismerd a hangját? Idővel és próbálkozással képes leszel rá. „…néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok” (1János 2:20 Károli). Nem csak azt fogod tudni, hogy mit vár tőled Isten, ő vágyat is fog teremteni benned arra, hogy megtedd. „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi 2:13). 3) Dávid elindult, tudva, hogy Isten előtte járt, hogy elbánjon minden akadállyal, ami útjában volt. A Biblia azt mondja: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek…” (Jakab 1:5). A bölcsesség „az a képesség, hogy tudásunkat úgy használjuk fel, hogy sikeresen meg tudjunk birkózni az élet kihívásaival.” Lehet, hogy elsajátítottál bizonyos tudást könyvekből és iskolákból, de a bölcsesség Isten ajándéka. Ne indulj el, amíg meg nem kaptad!
„…annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.” (Máté 5:39)
Úgy érzed, nagyon is készpénznek vesznek? Azt gondoltad, hogy törődnek veled, de csak kihasználtak. Ez történik, amikor az életünket emberek kezébe tesszük. Nem emberek, férfiak vagy nők teremtettek minket, ezért nem tudnak kihozni belőlünk semmit, csak kihasználni tudnak. Lekevertél egyet a gyerekednek. Kiabáltál a munkatársaddal. Ordítoztál azzal a sofőrrel, aki bevágott eléd. Megint veszekedtél a házastársaddal, most pedig kiöntöd a csalódottságodat bárkire, aki kész végighallgatni. Gondoltál már valaha arra, hogy a haragod csupán a megbántottságod mellékterméke, melynek megengedted, hogy teljesen megszállja a lelkedet? Nehéz ezt beismerni, de amíg ezt meg nem teszed, nem fogsz tudni felülkerekedni a helyzeten. Nem az a megoldás, hogy másokon vezeted le a feszültséget, hanem hogy mindezt az Úrhoz viszed imádságban, és engeded, hogy Ő segítsen. A folyamatnak benned kell elkezdődnie, mielőtt kívülről is meglátszana. Ez azt jelenti, hogy időt kell töltened Istennel. Meg kell engedned Neki, hogy megbocsássa sértődöttségedet, elmulassza fájdalmadat, begyógyítsa az emlékeket, és képessé tegyen arra, hogy úgy tudj szeretni, ahogyan Ő szeret. Ez Isten dolga. Ne próbálj hozzáfogni nélküle! Mondd el például ezt az imádságot: „Atyám, szeretnék szeretetben cselekedni és nem haragból reagálni. Ahelyett, hogy hirtelen haragú lennék, és visszaütnék, segíts, hogy türelmes legyek, és odatartsam a másik arcomat is. Engedd, hogy ma a Te szereteted irányítsa az életemet, Krisztus nevéért, ámen.” Ez olyan imádság, amelyre Isten válaszolni fog, mert az Ő Igéje ezt mondja: „Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez” (1Péter 4:8).
