Pál megtalálta Istennek az életére vonatkozó tervét, és ebből fakadt hihetetlen szenvedélye. Figyeld meg: a) a szenvedély energiával tölt fel! A szenvedélyes ember, még ha korlátozott képességekkel rendelkezik is, jóval többet visz véghez egy passzív embernél, akinek nagyszerű képességei vannak. Azért, mert a szenvedélyes emberek határtalan lelkesedéssel cselekszenek! b) a szenvedély legyőzi a félelmet. Mi az, ami ráveszi az embereket, hogy kockázatot vállaljanak, hogy elmenjenek még egy mérföldre, és megtegyenek bármit, ami ahhoz kell, hogy elérjék a céljukat? A szenvedély. Amíg a szenvedély megvan, addig nem számít, milyen gyakran vallanak kudarcot, vagy hogy mások ellenük vannak-e. A sikerig meg sem állnak. c) A szenvedély hajt, míg meg nem találod, amit keresel. Salamon azt írja: „ha úgy keresed azt [a bölcsességet], mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret (Példabeszédek 2:4-5). Van egy történet Szókratészről, amelyben egy büszke fiatalember állítólag a következő kéréssel fordult hozzá: „Ó, nagy Szókratész, tudásért jöttem hozzád.” Szókratész ekkor levezette őt a tengerhez, és bevitte derékig érő vízbe. „Mondd csak még egyszer, mit akarsz!” szólt. „Tudást.” Szókratész lenyomta a víz alá, és ott tartotta 30 másodpercig. „És most mit akarsz?” A fiatalember köpködve így felelt: „Bölcsességet, ó nagy Szókratész.” A filozófus ismét lenyomta a víz alá. Aztán elengedte, és újra megkérdezte: „Mit akarsz?” „Tudást, ó bölcs és…” próbálta meg kinyögni, mielőtt Szókratész újra lenyomta őt, és még hosszabb ideig tartotta a víz alatt. „Mit akarsz?” kérdezte aztán ismét. A fiatalember köhögve és levegő után kapkodva kiáltotta: „Levegőt! Levegőt akarok!” „Ha majd annyira akarod a tudást, mint a levegőt, akkor megszerzed a tudást” – felelte Szókratész, majd visszatért a partra. Összegzésül: Légy szenvedélyes!
„Gerjeszd fel az Isten ajándékát, amely benned van!” (2Timóteus 1:6 NIV)
A sikeres élet kulcsa, hogy ismerd magadat (az elhívásodat), és azt, hogy mit kellene tenned (a sorsodat, rendeltetésedet). Ezek nélkül olyan vagy, mint egy görkorcsolyázó polip: sok mozgás, de nincs igazi iránya. Egy másik kulcs, hogy szellemi és érzelmi hajtóanyag kell ahhoz, hogy eljuss oda. Kétféle ember van:
1) Azok, akiknél alacsonyan lobog a láng. Ha nem szereted azt, amit csinálsz, akkor olyan leszel, mint Eddie, akinek a nagymamája opera-rajongó volt. Amikor Eddie nyolc éves lett, a nagymamája elvitte egy német nyelvű Wagner előadásra. Másnap a fiú a következő sorokat küldte a nagymamának: „Kedves Nagyi! Köszönöm a születésnapi ajándékot. Mindig is erre vágytam, de nem annyira. Szeretettel: Eddie.” Nehéz elérni valamit, amire nem igazán vágysz. Igaz a régi mondás: „Keress valamit, amit annyira szeretsz csinálni, hogy akkor is örömmel végzed, ha semmit nem kapsz érte, és ha megtanulod jól csinálni, idővel boldogan fizetnek majd érte az emberek.”
2) Azok, akikben nincs láng. Néhányan azt mondják, hogy úgy érzik, kiégtek. Az igazság az, hogy sokukban nem is égett tűz. Norman Cousins mondta a következőt: „Nem a halál a legnagyobb veszteség az életben. A legnagyobb veszteség az, ami még életünk során meghal bennünk.” Ha nem vigyázol, úgy végezheted, mint az az ember, akinek a sírkövére ez volt írva: „Meghalt 30 évesen. Eltemették 60 éves korában.” Ne hagyd, hogy veled is ez történjen! Ha rájössz, mi az Istentől rendelt célod, az szenvedélyessé tesz. Fel kell szítanod ezt a lángot? Igen, rendszeresen! De energiával fog feltölteni, és elvisz a célodhoz.
„Nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom.” (Lukács 2:49 KJV)
Figyeld meg Krisztus életét! Tizenkét éves korában ezt mondta a szüleinek: „Nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom.” Később ezt hirdette tanítványainak: „Nekünk… annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem” (János 9:4) Figyeld meg a „kell” szót! Jézus tudta, hogy mire volt elhívva, és nem engedte, hogy bármi is útjába álljon annak. Ha Istentől kapott szenvedélyedhez igazodva állapítod meg a fontossági sorrendet életedre vonatkozóan, akkor azt kockáztatod, hogy félre fognak érteni, és kritizálni fognak azok, akik nem értenek, vagy akiket más értékrend vezérel. De kérdezd meg magadtól: „A kockázat gyötrelmével vagy inkább a megbánás fájdalmával óhajtok együtt élni?”
Dr. John Maxwell írja: „Az 1970-es évek elején rájöttem, hogy csak úgy hozhatom ki a legtöbbet a tálentumaimból és aknázhatom ki a lehetőségeimet, ha összeegyeztetem a szenvedélyemet és az értékrendemet. Túl sok időt fordítottam olyan feladatokra, amelyekhez sem tehetségem, sem kedvem nem volt. Változtatnom kellett; össze kellett hangolnom azt, ami fontos volt nekem, azzal, amit csináltam. Ez nagy változást hozott az életemben. Nem szüntette meg a gondokat, és nem mozdította el az akadályokat, de képessé tett arra, hogy több energiával és lelkesedéssel nézzek szembe velük. Most már több mint 30 éve azon fáradozom, hogy fenntartsam ezt az összhangot az értékrend és a szenvedély között. Ehhez a következő szavakat tartom szem előtt, hogy a helyes kerékvágásban tartsanak: Sok dolog van, ami megragadja a tekintetemet, de kevés olyan, ami megragadja a szívemet. Ezek azok, amelyeket érdemes lehet megcéloznom.” Ha az értékrended nincs összhangban a szenvedélyeddel, sürgősen változtass valamin!
„Az Úr igéje… perzselő tűzzé vált szívemben.” (Jeremiás 20:8-9)
Ha raktál már tüzet valaha, akkor tudod, hogy hajlamos kialudni. Táplálnod és óvnod kell. És nem mindenki fog ebben segíteni. Kétféle emberrel találkozhatsz az életben: ’tűzgyújtókkal’ és ’tűzoltókkal’. Az első csoport lelkesíteni, ösztönözni, bátorítani fog, és minden létezőt elkövet, hogy segítsen. A második csoport hideg vizet zúdít rád. Hogyan tudod megállapítani a különbséget? A ’tűzoltók’ ilyen kifejezéseket használnak, mint: „Ez nincs benne a költségvetésben… ez nem praktikus… ezt már próbáltuk, de korábban sem működött… ha nem romlott el, akkor nem kell javítani… és ki fogja a többletmunkát elvégezni?... nincs elég tapasztalatunk, tehetségünk, képzettségünk stb. … mit gondolsz, ki vagy te?” Ha már hallottál egy-két ilyen kifogást a körülötted élőktől, imádkozz értük, szeresd őket, de ne hagyd, hogy befolyásoljanak! A ’tűzoltók’ arra összpontosítanak, hogy mi rossz, ahelyett, hogy arra figyelnének, mi jó. Megtalálják minden jóban a rosszat. Kételkednek. Ellenállnak a változásnak. Megpróbálják kioltani szenvedélyed tüzét, és ezáltal megakadályozzák, hogy feljebb juss. Néha szándékosan teszik ezt, máskor nem tudatosan. Óvatosan bánj velük! Tölts inkább több időt a tűzgyújtókkal, akik nem csak azt nézik, hogy ki vagy, de azt is, hogy ki lehetnél; akik olajat öntenek a tüzedre, és lángra lobbantják lelkesedésedet!
Becslések szerint körülbelül 200 millió keresztény él Kínában. Az egyik tűzgyújtó, aki segített ezt elindítani, Hudson Taylor volt. Ő volt az az ember, aki ezt mondta: „Negyven év alatt egyszer sem kelt fel úgy a nap Kínában, hogy ne talált volna engem imában a térdeimen.” Ez aztán a szenvedély!
„Aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik.” (Efezus 1:11)
a Bibliában azt olvassuk: „Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsoltárok 84:12). Néha imádkozunk bizonyos dolgokért, mert azt hisszük, hogy az jó lesz számunkra. De Isten, akinek terve van az életünkkel, tudja, hogy mi a jó a számunkra, és mi nem az. Billy Graham felesége, Ruth azt mondta, hogy ha fiatal koréban Isten minden imáját meghallgatta volna, akkor rossz férfihoz ment volna férjhez – többször is. Két könnycsepp úszott az élet folyóján lefelé. „Ki vagy te?” – kérdezte az egyik a másiktól. Az így felelt: „Annak a lánynak a könnye vagyok, aki megkapta őt.” – felelte amaz. Az élet már csak ilyen, nem igaz? Sírunk valami miatt, amit nem kaptunk meg, és közben nem vesszük észre, hogy talán kétszer annyit sírtunk volna, ha Isten megadta volna azt nekünk. A „hitben járunk” kifejezés azt jelenti, hogy bízunk Isten tervében, amit ő már kidolgozott, és amiből mindig csak annyit fed fel számunkra, amennyit éppen tudnunk kell. Pál azt mondta: „megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van” (Filippi 4:11). Nyilvánvaló, hogy az elégedettsége nem a körülményeiből adódott, hiszen hét évet kivéve szolgálatának nagy részét börtönben töltötte. Akkor honnan eredt elégedettsége? Abból a tudatból, hogy Isten „mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik.” Azt jelenti ez, hogy Pál ismerte Isten tervének minden részletét? Nem, de még ha nem értette is a tervet, bízott a Tervezőben! Ebből eredt Pál békessége, öröme és elégedettsége. Ugyanez érvényes rád is.
Jézus vére
Jeffrey Ebert mondja: „Amikor ötéves voltam, az autókban még nem voltak gyárilag beépített biztonsági övek és légzsákok. A családommal hazafelé autóztunk éjszaka egy kétsávos vidéki úton. Édesanyám ölében ültem, amikor egy másik autó, melyet egy részeg sofőr vezetett, áttért a mi sávunkba, és frontálisan összeütközött velünk. Magára az ütközésre nem emlékszem, arra viszont igen, hogy féltem és összezavarodtam, ahogy láttam, hogy tetőtől talpig vér borít. Aztán rájöttem, hogy ez nem mind az én vérem, hanem az édesanyámé. Abban a töredékmásodpercben, amikor a szembejövő autó reflektora a szemébe világított, ő ösztönösen… rám borult, és a testével védett meg. Az ő teste volt az, amely a műszerfalhoz vágódott, az ő feje törte szilánkokra a szélvédőt. Ő fogta fel a becsapódást… így nekem nem kellett. Hosszadalmas műtétre volt szüksége, hogy felépüljön sérüléseiből.” A kereszten Jézusra sújtott a csapás a mi bűneinkért, és abban a pillanatban, amikor Belé vetjük bizalmunkat, kiontott vére megbékéltet minket Istennel. Gondold végig Isten problémáját! A Biblia azt mondja Istenről: „Szemed tiszta, nem nézheti a rosszat, nem tudod elnézni az elnyomást…” (Habakuk 1:13). Ezért Isten úgy oldotta meg ezt, hogy Krisztust állította a mi helyünkre, és az Ő vérén át tekint ránk. Az egyik énekíró így fogalmazott: „Amikor Isten rám néz, nem látja mindazt, amit tettem, mert csak keresztre feszített Fiának vérét látja”. Isten Igéje azt mondja: „Mert a vér… szerez engesztelést” (3Mózes 17:11). „…az egy Jézus Krisztus által…lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává… az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká” (Róma 5:17-19) Csodálatos! Jézus vére áthidalja a szakadékot, és egyesít minket Istennel!
Kerüld a viszályt!
„Mert ahol irigység és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett.” (Jakab 3:16)
„Ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Filippi 2:2-4). A viszály feldúlja a kapcsolatokat. Gyakran táplálkozik felfuvalkodottságból, és versengéshez, hasonlítgatáshoz és ítélkezéshez vezet. Jakab rámutat: „ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett.” Csendesítsd hát el a viszályokat! Abban a pillanatban, ahogy valahol felüti ronda fejét, irtsd ki gyökerestül! „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon,, és sokakat meg ne fertőzzön” (Zsidók 12:15). Ha szeretnéd Isten áldásait, próbálj összhangban élni másokkal. Könnyű lesz? Nem, de minél hamarabb megtanulod, annál jobban fognak alakulni a dolgok számodra. Ha Isten arra késztet, hogy a rövidebbet húzd, vagy tartsd oda a másik orcádat is, meríts kegyelméből, és tedd meg. Imádkozz így: „Uram, add bölcsességedet ennek a helyzetnek a kezeléséhez.” Ő meg fogja adni. „A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák.” (Jakab 3:17-18).
Ha tenni vágyod Isten akaratát, de nem merítesz az Ő erejéből, kudarcot fogsz vallani minden szakértelmed, minden kapcsolatod és minden erőforrásod ellenére is. Ki kell fejlesztened magadban az Istentől való függés egyre erősebb tudatát. Ez nem jelenti azt, hogy csak üldögélsz az oldalvonalnál, és elvárod, hogy Isten tegyen meg mindent érted. Arra kaptál elhívást, hogy hitben lépj, engedelmeskedj utasításainak - és bízd rá a megfelelő végeredményt. Ne az önellátóság legyen az életcélod, hanem annak tudata, hogy Isten lát el mindennel, amire szükséged van. Ehhez az kell, hogy így tudj imádkozni: „Uram, kísért az a gondolat, hogy a dolgokat a saját erőmből tegyem, de a végeredmény nem tetszik. Taníts meg kiválóságra törekednem, de nem mindenhatóságra; hogy teljes mértékben kihasználjam talentumaimat, de minimumra csökkentsem az egómat. Emlékeztess arra, hogy Te soha nem bízol meg olyan feladattal, amelyhez ne kellene engedelmesség, elkötelezettség és a Te kegyelmed, mely képessé tesz a feladat elvégzésére." A zsoltáros így kiáltott fel: „Segítségem az Úrtól jön". Gondold végig: ha Isten Úr minden helyzet felett, és megígérte, hogy segíteni fog neked, akkor a győzelmed biztosított. Akkor kerülsz bajba, ha azt hiszed, hogy nélküle is képes vagy rá, vagy megtudod tenni akkor is, ha csak korlátozott mértékben veszel tőle erőt. Jézus azt mondta: „...a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya..." (János 5:19). Jézus tudta, hogy Atyja nélkül semmit sem tud cselekedni, ezért soha nem is próbálkozott ilyesmivel. Mi viszont idézgetjük az igeverset: „...nélkülem semmit sem tudtok cselekedni" (János 15:5), majd úgy viselkedünk, mintha minden rajtunk múlna. És mi történik? Hasra esünk. Tanulj tehát meg rendszeresen megállni, és megkérdezni magadtól: „Kire számítok?" Aztán válaszolj: „Rád, Uram!"
Szeretettel kimondani az igazságot
A legjobb kapcsolatban is előfordulnak nézeteltérések. Ezért kell megtanulnunk vitáinkban tisztességesen küzdeni. Pál így ír erről: „az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus” (Efezus 4:15). Ha olyan családban nőttél fel, ahol otthonotok mindig tele volt feszültséggel és haragos szavakkal, akkor talán most igyekszel mindenáron kerülni a vitákat. A hallgatás azonban nem oldja meg a gondokat, csak arra jó, hogy azok kimondatlanul is éket verjenek közétek. Mit kellene tehát tenned? Először is próbáld megérteni a különbséget az egészséges és a káros konfliktus között. Egy düledező házasságban az ellentétek övön aluli ütéseket eredményeznek, ilyesféle megjegyzések formájában: „Te soha semmit nem csinálsz jól!” vagy: „Egyáltalán minek is házasodtunk össze?” és „Egyre jobban hasonlítasz anyádra!” Az ilyen szavak tőrdöfések házastársad önbecsülésébe. Az egészséges konfliktus ezzel szemben továbbra is a nézeteltérést okozó kérdésre összpontosít. Például: „Rosszul esik, ha nem mondod meg, hogy este későn fogsz jönni” vagy: „Zavarba hoztál azzal, hogy a tegnapi társaságban ostobának tüntettél fel.” Hallod a különbséget? Bár mindkét megközelítés egyformán vitát szülhet, de az első házastársad méltóságát támadja, míg a másik a konfliktus forrására vonatkozik. Ha megtanultok különbséget tenni a kettő között, minden nézeteltérésen túl tudtok jutni anélkül, hogy megbántanátok vagy megsértenétek egymást. Sőt, ha azzal, hogy kiharcolod a magad igazát, házastársadat felzaklatod vagy megsebzed, mindketten veszítetek. Ne feledd, ha valaki érzi, hogy szeretik és értékelik, akkor általában nyitottabb és fogékonyabb arra, amit mondani szeretnél neki.
„Velem van az Úr, nem félek…” (Zsidók 13:6)
Az aggodalom illegális lakásfoglaló, ki kell lakoltatnod. Bizonyos körülmények között, ha egy ház elég sokáig üresen áll, bárki beköltözhet és elfoglalhatja. Az aggodalom pontosan így viselkedik. Erre-arra kóborol, keresve egy üres elmét, ahová aztán beköltözik. Ma befészkelte magát nálad is? Ott volt már reggel, amikor felébredtél, és este, amikor aludni mentél? Krisztus követőjeként jogodban áll, hogy kilakoltatási parancsot adj át neki, és el kell tűnnie. Egyetlen dolog teszi képessé a maradásra, ha ezzel az igazsággal nem vagy tisztában. Ha az elmédet Isten Igéje tölti meg, akkor az aggodalom látja a „Nincs üresedés” táblát, és továbbáll. Pál azt írja: „Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Korinthus 10:3-5). Azok a fegyverek, melyeket Isten bocsát rendelkezésedre a harchoz, nagyobbak, mint a félelem, amivel szembenézel. Ismerned kell azonban ezeket a fegyvereket, jó karban kell őket tartanod, és képesnek is kell lenned használatukra. „Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Mivel ti így beszéltek, most én tűzzé teszem igémet a szádban, ezt a népet [az aggodalmat] pedig fává, hogy megeméssze őket” (Jeremiás 5:14). Ha teljes szívből hiszed Isten Igéjét, és elkezded kimondani azt aggodalmaidnak, akkor az megemészti őket.
