„…amíg kiformálódik bennetek Krisztus.” (Galata 4:19)
Íme, három dolog, ami a Szentírás szerint a lelki növekedés és éretté válás kulcsa: 1) Fogantatás. Ez két egymást szerető ember intim kapcsolata során történik. Nos, Isten irántad való szeretete kétségbevonhatatlan és kényszerítő erejű (ld. 1János 3:1); a kérdés csak az: te mennyire szereted őt (ld. János 21:15)? 2) Formálódás. Pál azt írja: „gyermekeim, akiket újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek Krisztus” (Galata 4:19). Isten tudja, hogy milyen próbákra van szükség ahhoz, hogy kifejlődjön benned Krisztus jelleme, és ő meg os fog tenni mindent azért, hogy ez megtörténjen. 3) Szülés. Ha elkötelezted magad arra, hogy világra hozd, amit Isten beléd helyezett, akkor túl kell jutnod minden akadályon, minden negatív dolgon, amit az emberek tettek veled vagy mondtak rólad. Keresztül kell nyomakodnod a sátán támadásain, akár fájdalmas emlékek, akár reménytelenség vagy alacsony önértékelés formájában érkeznek is. Az ellenség talán éveken át igyekezett félretolni, visszatartani és lenyomni, de Isten erőt fog adni ahhoz, hogy világra hozd, amit ő ültetett el benned. Van még valami: amikor egy gyermek megszületik, a családban minden megváltozik. Ugyanez igaz rád is. Ha világra hozod azt, amit Isten ültetett el benned, az mindenre kihatással lesz az életedben. Isten áldása túláradó: eljut életed minden területére. Ahogyan egy édesanya tudja magáról, ha várandós, ugyanez igaz a szellemi világra is. Szüld hát meg, ami benned van; ideje, hogy világra jöjjön!
Boldogmondások szülőknek
„A gyermekek a szüleiktől tanulnak.” (Efézus 5:1 TM)
Egy matematikatanár, aki elvállalta, hogy vigyáz barátnője gyermekeire, amíg ő vásárolni megy, a következő feljegyzést hagyta hátra neki: „Könnyeket letöröltem: 11-szer… cipőfűzőt bekötöttem: 15-ször… lufikat fújtam: gyerekenként 5 darabot… figyelmeztettem a gyerekeket, hogy ne szaladjanak át az úton: 26-szor… a gyerekek ragaszkodtak hozzá, hogy átmenjünk: 26-szor. Azoknak a szombatoknak a száma, amikor újból elvállalom mindezt: NULLA!” A következőkben olvasható „Boldogmondások szülőknek” című írást negyvenöt évvel ezelőtt írta Marion E. Kinneman, amikor lányai hat unokáját nevelték. Még mindig aktuálisak! „Boldogok, akik békét teremtenek, ha a tej kiömlik, vagy ha valaki a sárba esik, mert azoké a gyermekkor királysága. Boldog az a szülő, aki nem hasonlítgatja gyermekét másokhoz, mert mindegyik értékes a saját növekedési ütemében. Boldogok, akik megtanultak nevetni, mert ez a gyermekek világának zenéje. Boldogok és érettek azok, akik harag nélkül tudnak nemet mondani, megadva ezzel a gyermeknek a határozott döntések biztonságérzetét. Boldogok, akik a következetesség ajándékát bírják, mert ezzel megkönnyítik a gyermekkort. Boldogok, akik elfogadják a növekedéssel járó ügyetlenkedéseket, mert ők különbséget tudnak tenni a megrongálódott bútorok és a sérült személyiség között. Boldogok, akik taníthatóak, mert a tudás megértést hoz, a megértés pedig szeretetet. Boldogok azok a férfiak és nők, akik szeretetet tudnak adni akkor is, ha sötét a láthatár, mert ezzel a legnagyobb ajándékot adják egymásnak, gyermekeiknek és egyre táguló körben embertársaiknak.” Egy sikeres vállalkozó mondta: „Lehet, hogy a magam erejéből értem el a sikereimet, de a modell a szüleimtől származik.” Összegzésül: „A gyermekek a szüleiktől tanulnak.” Te mit tanítasz a tieidnek?
„... hitetek próbája állhatatosságot eredményez." (Jakab 1:3)
Az egyetlen dolog, amire biztosan számíthatunk az életben, a változás. Megpróbálunk ellenállni neki, de azt mondja: „Készen állsz vagy sem, én jövök". Ahhoz, hogy a változás által erősödni tudjunk, fel kell adnunk dolgokat, fel kell tárnunk az elménket, és fel kell vérteznünk magunkat. Először is, ne akarj szabadulóművész lenni, kerülve minden feszültséget, ami a változáshoz társul. Nincs menekvés, a változás elkerülhetetlen. Ne tekintsd többé ellenségnek, barátkozz meg vele! Csak akkor jutsz el oda, ahol lenned kell, ha elhatározod, hogy nem háttal ülöd meg a lovat. Másodszor: amikor valamilyen váratlan változás hirtelen csap le ránk, a „küzdj vagy menekülj" ösztön nem túlságosan célravezető. De van megoldás! Ha életünket teljesen Isten gondviselésére bízzuk, és kérjük az Ő bölcsességét, ő határozottan kézen fog, és elvezet a változásra (Id. Róma 2:4). Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk, de túlságosan szeret ahhoz, hogy olyannak hagyjon meg, amilyenek vagyunk. Végül, ahogy valaki találóan megjegyezte: „Ha nem lenne stressz, nem volna semmi energiám". Állj meg, és készíts leltárt! Lehet, hogy jobban megnehezíted magadnak a dolgokat, mint kellene? A hit vagy a félelem szavait mondod? Meggyőzöd magad arról, hogy nem tudod kezelni a változást? Fel akarod adni, mielőtt igazán megpróbálnád, és nem bízol Istenben? Ha azzal küzdesz, hogy valahogy megértsd a helyzetet, amiben éppen vagy, olvasd el ezeket a szavakat: „... a változás nyomása alatt hitéleted rákényszerül, hogy kinyíljon, és megmutassa igazi színeit. Ezért ne próbálj semmiből éretlenül kikerülni! Hadd végezze el az munkáját, hogy így éretté és jól fejletté válj..." (Jakab 1:3-4 TM).
„Újra felkelünk, és továbbmegyünk." (2Korinthus 4:9 TLB)
Max Gunther mondta: „Ha egy tigrissel vagy kötélhúzásban, engedd neki a kötelet, mielőtt elér a karodig! Új kötelet mindig vehetsz." Ha ellenállsz a változásnak, az csak gyomorfekélyt, álmatlanságot és stresszt okoz. íme tehát néhány magatartásforma, amit tanácsos elsajátítanod. Ne gondolkodj többé áldozatként, ne másoktól várd, hogy megmentsenek, sajnáljanak vagy csökkentsék a stressz-szintedet! Ragadd meg a kormányt, ez a te életed! Nem vagy tehetetlen, és a helyzet nem reménytelen. Isten Igéje azt ígéri: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem" (Filippi 4:13). Ne állj ellent többé a változásnak! Ahelyett, hogy folyton a valóság falába vernéd a fejed, erődet inkább abba fektesd, amin képes vagy változtatni - például a hozzáállásodon, a szemléletmódodon! Sokkal több energiát emészt fel, ha a régi szokásokba és régi hitekbe kapaszkodsz, mint, ha az újakat sajátítanád el. Ne akard az új játékot a régi szabályok szerint játszani! Képzeld csak el, mi történne, ha egy második sebességbe ragadt autó megpróbálna 180-nal menni - tönkremenne! Ha nem akarsz kiégetté válni, tanulj meg sebességet váltani! Amikor az életed időszakai, megbízatásai vagy kapcsolatai változnak, kezdj el alkalmazkodni! Tanulj meg az új szabályok szerint játszani, különben folyton veszíteni fogsz! Ne próbáld irányítani az irányíthatatlant! Amikor változik a zene, itt az ideje, hogy megtanuld az új tánclépéseket, különben csak oldalt fogsz üldögélni. Lehet, hogy nem szereted a változásokat, de megtanulhatsz együtt haladni velük, „kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe, össze vagyunk zavarodva... de nem adjuk fel, nem szállunk ki... kiütnek, és földre kerülünk, de felállunk újra, és továbbmegyünk" (2Korinthus 4:8-9 TLB).
„... megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek." (Filippi 4:11)
Mivel nem menekülhetsz a változás elől, vagy a velejáró feszült helyzet elől, íme, néhány lépés, ami segíthet a változást kezelni. Először: dönts bölcsen arról, hogy mi ellen csatázol! Válaszolj ezekre a kérdésekre: ösztönösen megadod magad a félelemnek, és ellenállsz a változásnak, akkor is, ha az esetleg a javadra válna? Folyton odaállsz a vágányokra, azt remélve, hogy megtudod állítani a valóság tehervonatát? Azt hiszed, hogy semmilyen ügy sem olyan kicsi, hogy ne kellene vele foglalkozni? Ha túl sok fronton csatázol, az mindig kimerüléshez és vereséghez vezet, ezért olyan csatát válassz, ami tényleg fontos! Másodszor: próbálj alkalmazkodóbb lenni! Mi a legáltalánosabb reakciód a változásra? Az, hogy kelletlenül vonszolod magad? Felveszed a „muszáj" hozzáállást? Csak azt teszed, ami feltétlenül szükséges? Ha többé már semmi nem érdekel, az élet elveszti fényét, ám ironikus módon még feszültebb, stresszesebb leszel. Tehát tanulj meg rugalmassá válni! Pál azt mondta: „megtanultam (ez időigényes folyamat), hogy bármilyen körülmény között elégedett legyek." Harmadszor: üdvözöld az új élményeket! Ahogy haladsz előre az életben, a környezeted folyamatosan változik. Ha nem, akkor csak körben jársz. Ha mindenáron az ismerős dolgokhoz ragaszkodsz, azzal a jövőd terhére vásárolsz kényelmet magadnak mára. Meríts Isten kegyelméből, merülj bele, és ragadd meg a bikát a szarvánál fogva! Negyedszer: tanulj meg együtt élni a bizonytalansággal! Ha folyton azzal küzdesz, hogy stabilizáld a dolgokat egy folyamatosan változó világban, az olyan, mintha vizet akarnál hegynek felfelé késztetni - amint elfáradsz és megállsz, rád zúdul az egész. Tanulj meg együtt élni az elvarratlan szálakkal, engedd el őket még egy kicsit, ahelyett, hogy azon erőlködnél, hogy az élet mindig a te feltételeid szerint működjön.
„Ujjongva örülök hűségednek..." (Zsoltárok 31:8)
Van egy régi kínai közmondás: „Gyémántot nem lehet csiszolni súrlódás nélkül, az ember sem válik tökéletessé megpróbáltatások nélkül". Mind stresszmentes életet szeretnénk, anélkül, hogy meg kellene dolgoznunk érte, de ez így nem kivitelezhető. Tehát nézd meg a következő tizenöt javaslatot:
1) Fordíts időt minden nap az imádságra és Isten Igéjének olvasására, ez megfogja változtatni szemléletmódodat. 2) Ha még mindig úgy nézel ki, mint a régi személyi igazolvány képeden, menj el szabadságra - rád fér! 3) Mérsékeld a koffein- és cukorfogyasztásodat! 4) Étkezz egészségesen - a kiegyensúlyozott táplálkozás nem azt jelenti, hogy mind a két kezedben van egy sütemény! 5) Tornázz hetente 3-5 alkalommal 30 percig, ez a stressz egyik természetes ellenszere. 6) Tanuld meg bölcsen beosztani az idődet! Ne feledd, ami nem telik, az múlik! 7) Legyen helye az életedben a kikapcsolódásnak, a szórakozásnak! 8) Legalább 8 órát aludj minden nap, amikor csak lehetséges! 9) Őrizd meg a humorérzékedet: „A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja" (Példabeszédek 17:22). 10) Kezdd el számba venni a kapott áldásokat! A zsoltáríró ezt mondja: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!" (Zsoltárok 103:2). 11) Hasznos dolgokat mondj magadnak! Saját szavaid sokkal jobban hatnak rád, mint mások szavai. 12) Egyszerűsítsd az életed, számold fel a zsúfoltságot! Ha már két éve nem használtad, valószínűleg nincs is rá szükséged. 13) Fejleszd a céltudatosságodat azáltal, hogy Istent keresed és személyes célokat tűzöl ki! 14) Bocsáss meg, a neheztelést nagyon nehéz cipelni. „Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket" (Máté 6:15). 15) Olvasd el az utolsó fejezetet - mi nyerünk!
„... tegyünk le minden ránk nehezedő terhet..." (Zsidók 12:1)
A zsoltáros azt mondta: „... egész éjjel ébren vagyok - egy szemhunyásnyit sem alszom; és még csak ki sem tudom mondani, mi gyötör..." (Zsoltárok 77:4 TM). Te is épp így vagy mostanában? Ha igen, akkor engedd el, ami már nem működik! Mérlegelned kell az előnyöket és hátrányokat. Mindenért, amit megszerzünk, általában fel kell adnunk valamit. A gond az, hogy nem szívesen adjuk fel azt, amit jól csinálunk. Ezért arra összpontosítunk, hogy „jól csináljuk a dolgokat", míg végül nem a jó dolgokat tesszük, és csodálkozunk, hogy miért nem érünk el sikereket. Amikor az élet egy másik szakaszba lép, légy nyitott az új stratégiára! Ha elengeded, ami többé már nem működik, az felszabadít, hogy arra tudj összpontosítani, ami működik. Ami pedig mégfontosabb, arra tudsz összpontosítani, amit Isten vár tőled! Másodszor: ne engedd, hogy a változás megbénítson! Az új helyzetekben hajlamosak vagyunk először lelassítani, biztosra menni, és időt nyerni magunknak. Ám ezzel gyakran csak még jobban lemaradunk. A túlságos óvatosság megbénít, mint a fényszórók az őzet az úton. A Biblia azt mondja, hogy Isten „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi" (Ézsaiás 40:29). Tehát bízz benne, és lépj tovább, ahelyett, hogy megadnád magad a „csak ne csinálj semmit" ösztönnek! Közelíts bizakodva a jövőhöz! Napjaink történései mindannyiunk idegeit borzolják, de Isten gyermekeként mondhatjuk: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!" (Zsoltárok 4:9). Az igazság az, hogy nem tudsz érveket felhozni a félelemmel teli élet mellett, tehát bízz Istenben, alkalmazkodj a valósághoz, és élj meg minden napot a maga teljességében!
„Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok észak felé!” (5Mózes 2:3)
Túlterhelt az életed, elárasztanak a gondok? Olyan vagy, mint az autós, aki eltévedt, de ahelyett, hogy megállna, és útbaigazítást kérne, inkább a gázra lép, és addig száguld, amíg kifogy az üzemanyaga, és kénytelen leállni az út szélén? Sokszor idézzük ezt az ígéretet: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). De Isten nem azt ígérte, hogy mindenre képesek leszünk, amit mi akarunk, vagy amit az emberek elvárnak tőlünk, vagy amit mások is megtesznek. Isten arra adja kegyelmét, hogy megtegyük, amire Ő elhívott minket. Ézsaiás azt írja: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul…” (Ézsaiás 40:30-31). Kevés dolog tud úgy alázatra késztetni, mint a kudarc. Isten hagyja, hogy újra és újra rójuk a köröket ugyanazon hegy körül, amíg a látvány annyira megszokott lesz, hogy kénytelenek leszünk megállni, és útbaigazítást kérni – főleg akkor, ha szívünkben tudjuk, hogy nem ott vagyunk, ahol Isten látni akar. Parker Palmer írja az Engedd, hogy az életed beszéljen című könyvében: „Olyan közegben nőttem fel, amely arra tanított, hogy mindenre képes vagyok, és nincsenek korlátaim, ha a magam részéről mindent beleadok és elkötelezem magam, hogy Isten így rendezte a dolgokat, és nekem csak annyit kell tennem, hogy haladok a program szerint. A gondjaim akkor kezdődtek, amikor elkezdtem beleütközni a korlátaimba… kudarcok formájában.” Mi a te legfájdalmasabb korlátod? Mi az, amit nem akarsz elismerni? Mi az, amiről nem akarod, hogy bárki is meglássa? Ismerd el! Kérj őszinte visszajelzést! Kérd Isten segítségét abban, hogy elfogadd a korlátokat, melyeket Ő helyezett el a te védelmedre!
Tanuld meg elnézni a hibákat!
Az ember önértékelése gyakran a környezetében lévők pozitív vagy negatív visszajelzésein alapul. Beszéded és viselkedésed tehát szó szerint építhet vagy rombolhat másokat.
Dr. Paul Brand katonaorvos volt a második világháború idején. Egyik könyvében egy Peter Foster nevű férfiról ír, aki a Brit Légierő pilótája volt. Egy Hurricane vadászrepülővel repült, aminek volt egy tervezési hibája: az egyetlen motorja elöl volt, és az üzemanyag-vezeték a pilótafülkén át vezetett. Találat esetén a pilótát azonnal lángok borították el, mielőtt még katapultálni tudott volna. A következmények tragikusak voltak. Néhány pilótának, akik ebbe a pokoli tűzcsapdába kerültek, tíz vagy húsz műtét kellett arcuk helyreállításához. Peter Foster is ilyen pilóta volt, az arca a felismerhetetlenségig összeégett. De Fosternek ott volt támogatásul a családja és menyasszonya szerelme. A lány biztosította őt arról, hogy semmi sem változott, csupán néhány milliméternyi bőr. Két évvel később összeházasodtak. Foster ezt mondta a feleségéről: „Ő lett a tükröm. Tőle kaptam új énképemet. Amikor ránézek, meleg, szeretetteljes mosolya azt mondja, hogy semmi baj sincs velem.”
A te házasságodnak és más fontos kapcsolataidnak is így kellene működnie – még ha veletek nem is történt ilyen szörnyű baleset. Házasságodnak a „kölcsönös csodálat egyesületének” kellene lennie, ahol egymás önbecsülését építitek, és elnézitek a hibákat és fogyatkozásokat, melyek különben rombolóak lennének. Van egy bibliai szó az ilyen elkötelezettségre: szeretetnek hívják.
„…és kiválasztották… Fülöpöt…” (Apostolok cselekedetei 6:5)
Fülöp egyike volt annak a hét férfinak, akiket az újszövetségi gyülekezet vezetésére választották ki. Miért? Mert rendelkezett bizonyos képességekkel. Nézzünk meg kettőt ezek közül: Vezethető volt a Szentlélek által. Fülöp diakónusként kezdett a gyülekezet ügyintézői részlegén. Ezután evangélista lett, és Samária városába, és ott hirdette nekik a Krisztust. A sokaság egy szívvel és lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mivel hallották és látták azokat a jeleket, amelyeket tett.” (ApCsel 8:5-6). Valószínűleg nagyon vonzó lehetett számára az a gondolat, hogy ott maradjon, és egy nagy gyülekezetet építsen fel. Istennek azonban más tervei voltak. „Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: »Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen.« Ő felkelt, és elindult…” (ApCsel 8:26-27). „Hova menjek? A pusztába? Komolyan mondod, Uram?” Íme, egy hasznos gondolat: amikor Isten szól hozzánk, nem biztos, hogy azt mondja, amit hallani akarunk, vagy oda küld, ahová menni szeretnénk. Végiggondoltad már ezt? Lehet, hogy éppen ezért nem keresed igazán Isten útmutatását? A nagy dolgok sokszor egészen kis dolgokon múlnak. Az elhagyott vidék járatlan útján találkozott Fülöp az etióp eunuchhal, aki Etiópia királynőjének udvarnoka volt. Fülöp küldetése az volt, hogy bemutassa neki Krisztust, és megkeresztelje őt. A kincstárnok ezután visszatért Etiópiába, és a történelem bizonyítja, hogy tömegeket nyert meg Krisztusnak. Mindez azonban csak azért történhetett meg, mert Fülöp el tudta hagyni megszokott környezetének biztonságát, és követte Istent hitben lépve. Összegzésül: ahhoz, hogy másokat vezetni tudj, neked is Isten által vezetettnek kell lenned.
A Biblia azt mondja: „Másnap elindultunk, és megérkeztünk Cézáreába. Bementünk Fülöp evangélista házba, aki a hét közül való volt, és nála maradtunk. Neki volt még hajadon leánya, akik prófétáltak.” (ApCsel 21:8-9). Íme, a másik tulajdonság, ami alkalmassá tette Fülöpöt arra, hogy a gyülekezetben vezető legyen: Tudta, hogyan vezesse jól a családját. Azt kérded, azt jelenti-e ez, hogy ha kudarcot vallottál a házasságodban, akkor Isten nem fog használni? Nem, nem ezt jelenti. Sámuel Izráel egyik legnagyobb prófétája volt, de a gyermeknevelésben csúfos kudarcot vallott. Dávid zsoltárokat írt, de a családi élete romhalmaz volt. Érdekes módon sem Sámuelnek, sem Dávidnak nem volt túl sok mondanivalója a Szentírásban a családi életről. Amikor a gyülekezet vezetéséről van szó, ahhoz, hogy valaki Isten házában hiteles legyen, először saját otthonában kell annak lennie. Tehát, kedves lelkipásztor: 1) Ne áldozd fel a családodat az egyházért! 2) Ne áldozd fel gyermekeidet a gyülekezetedért! 3) Ne áldozd fel házastársadat a gyerekeitekért! 4) Ne áldozd fel a fontosat a sürgősért! A Biblia leírja, milyen képesítések szükségesek a gyülekezet vezetéséhez. Pál azt írja, hogy a vezető legyen „feddhetetlen, egyfeleségű férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek… legyen feddhetetlen, nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő és nem haszonleső, hanem vendégszerető, a jóra hajlandó, józan, igazságos, kegyes, önmegtartóztató, aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegülőket.” (Titusz 1:6-9). Nos, alkalmas vagy?
Válaszd a békességes életet!
„Éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz.” 2Korinthus 13:11
Amikor Jézus kiküldte tanítványait, hogy prédikáljanak, azt mondta: „Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek. Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, és ha méltó rá az a ház, szálljon reá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok. Ha pedig valaki nem fogad be titeket, meg sem hallgatja szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról.” (Máté 10:11–14).
Miért mondta ezt Jézus? Mert ahelyett, hogy ott maradnál, ahol elviselnek, oda kell menned, ahol értékelnek. Ne pazarold az idődet olyan emberekre, akik nem akarják, hogy segítsenek rajtuk. Ha ott maradsz, ahol viszály van, nem lesz hatékony a munkád. A viszály megszomorítja a Szentlelket. Amikor a békesség távozik, a Szentlélek is távozik, és ő az, aki az igazi munkát végzi. Kérdés: amikor magad elé képzeled Jézust, ahogy másoknak szolgál, milyennek látod őt? Biztosan nem olyan stresszes és kapkodó, mint mi sokszor. Inkább csendesen, nyugodtan végzi a szolgálatát, ugye? Ezt a jellemvonást kell neked is kifejlesztened magadban. Krisztus nagyköveteiként úgy kell bánnunk másokkal, ahogy ő bánna velük. Pál azt írja: „éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz.” Ha erővel, veszekedéssel, megfélemlítéssel, haraggal, kényszerítéssel próbálsz elérni valamit, akkor magadra vagy utalva. De ha szeretettel, megértéssel és jóindulattal fordulsz az emberek felé, akkor Isten ígérete szerint veled lesz. Ezért a mai ige számodra ez: „éljetek békességben”!
