Szeretem azt, amilyen őszinte stílusban ír Pál Apostol a Római levél 7. rész -ben. Itt ő már egy tapasztalt hívő volt, egyike a legnagyszerűbb keresztényeknek, aki valaha élt. Mégis megosztja az ő küzdelmeit a hittársaival.
Annyira örülök annak, hogy ezt megtette! Beszámol arról az érzelmi síkon zajló harcról, ami a bensőnkben folyik. Nekem, neked és mindenkinek, amikor igyekszünk a saját erőfeszítésünkből jót tenni.
Pál kihangsúlyoz hat érzelmi mozzanatot. Ma szeretnék az első háromról beszélni, amit biztosan meg fogsz tapasztalni, amikor a bensődben a régi és az új természeted közötti csata elkezdődik.
Megdöbbenést, zűrzavart fogsz tapasztalni:
Pál mondja:
"Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök."(Róma 7:15)
Jegyezd fel, amit Pál mond; "én". Nem hibáztat senki mást, a gonoszt sem. Elismeri, hogy a zűrzavar az tőle jön, benne van.
Meg fogod tapasztalni a bűntudatot és a szégyent.
"Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. (Róma 7:16)
Az a szó, hogy "lelkiismeret" azt jelenti, hogy "telve lenni ismerettel". Ha tehát a lelkiismereted bánt téged, az azt jelenti, hogy tettél valamit, a teljes ismereted birtokában, ami nem jó. Ennek bűntudat és szégyen az eredménye. Isten nem akar ilyen irányba vezetni téged.
Ami látható, az erőszakban és káros szenvedélyekben nyílvánul meg
Ha nem tanulod meg, hogy hogyan küzdj azokban a harcokban, amik a bensődből indulnak ki, akkor az erőszak és a káros szenvedélyeid fognak vezetni téged. Pál azt mondja, "Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Róma 7:17
A saját emberi természetünk jellemzője, hogy a jó dolognak ellene áll. Azt szeretnénk tenni, ami könnyű és szórakoztató és nem akarjuk azt, ami jó és helyes. A bűn élvezetes és ezáltal könnyen válik a természetünkké.
Ezekből a gondolatokból van ami ismerős a számodra? Beszélj Istennel a gondjaidról, de utána hallgasd meg az Ő vezetését, arról, hogy mit tehetsz.
Holnap újabb három dolgot mutatok majd neked.
A rómaiakhoz írt levél 7. fejezetében Pál őszintén ír hittársainak saját frusztrációjáról, kudarcairól. Ugyanolyan kudarc ez, mint amit te is, én is naponta átélünk. Miből erednek? Abból, hogy saját akaraterőnkre támaszkodva próbálunk Istennek tetszően viselkedni, és a magunk módján.
A Biblia ezt a "törvény uralma alatti" létnek hívja. Ismerjük ezt a törvényt, ami mindig arra fog kényszeríteni minket, hogy a helyes dolgot tegyük. De ára van annak, ha a törvény uralma alatt élünk, érzelmi ára.
Tegnap három ilyet tárgyaltam, ma a másik hármat vizsgáljuk meg, amiről Pál a rómaiakhoz írt levél 7,15-23 részében ír.
1. Önmagunk elítélése. Akkor érezzük rosszul magunkat és ítéljük el magunkat, mikor újra és újra engedünk rosszkedvünknek, vagy lustaságunknak vagy bármi másnak, ami ellen küzdünk. Pál apostol így fogalmaz: "tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó" (Róm 7,18)
2. Lelki csüggedés átélése. "Arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat...nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn." (Róm 7,18-20) A Biblia ezt a bűn törvényének nevezi. Olyan ez, mint a gravitáció törvénye - mindig lefelé húz. S a bűn törvénye erősebb lesz nálad, bármennyire is próbálod rossz szokásaidat akaraterőddel leküzdeni.
3. Elbátortalanodás és kétségbeesés. Pál így ír erről: "gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével." (Róm 7,22-23) Pál felismerte, hogy minden egyes nap küzdelem folyik belsejében. Folyton elveszíti ezt a csatát, mivel csak saját akaraterejére támaszkodik, s ez elbátortalanodáshoz, kétségbeeséshez vezet.
"Új életem a jóra int, de régi természetem még mindig a bűnt követi. (angolról fordítva) Én nyomorult ember!" (Róm 7,24) E szó, 'nyomorult', a görög eredetiben "teljesen kimerültet" jelent. Te is kimerültnek érzed magad a belső harc miatt, mint Pál? Tarts ki, mert Jézus hozza el a reményt!
Az elégedettség egy tanulási folyamat
“Nem Isten ajándéka mindaz, amid van és ami vagy? Akkor mi értelme van a hasonlítgatásnak és a versengésnek? Már mindened megvan, amire szükséged van."
(1Korintus 4:7-8, MSG fordítás)
Ahelyett, hogy arra összpontosítanál amid nincs vagy nem következett be az életedben, légy hálás mindazért, amid van. Ez nekem nem megy természetesen, ahogyan valószínűleg neked sem. Sőt, még Pál apostolnak sem ment könnyen, mert ezt mondta: "Megtanultam elégedettnek lenni." Az elégedettség tehát egy tanulási folyamat eredménye.
A Biblia az 1Korintus 4:7-8-ban ezt mondja: “Nem Isten ajándéka mindaz, amid van és ami vagy? Akkor mi értelme van a hasonlítgatásnak és a versengésnek? Már mindened megvan, amire szükséged van." (MSG fordítás)
Az irigység azon a tévhiten alapszik, hogy többre van szükséged ahhoz, hogy boldog legyél. Az irigység mindig másokra néz és ezt kérdezi: "Miért ők? Ők miért érdemelték ezt meg? Én érdemlem meg azt, ami nekik van." A hálás ember viszont ezt mondja: "Miért én? Isten miért ajándékozott meg ezzel? Áldott vagyok, mert nem érdemlem meg, de mégis megvan ez az életemben." Ez egy teljesen más látószög.
Mindannyian küzdünk irigységgel, mégis nehéz ezt bevallani, mert ez egy csúnya érzelem. Amikor irigy vagy másokra, igazából azt szeretnéd, ha nem sikerülne nekik valami, mert ez azzal a jó érzéssel töltene el, hogy nekik sincs több, mint neked. Ez szörnyű, nem? Ha meg tudnánk tanulni hálásnak lenni azért, amink van, meg tudnánk szabadulni az irigység érzésétől is.
Fontos megértenünk, hogy az irigység nem az, amikor van egy vágyad, egy álmod vagy egy célod. Ezek jó, ha vannak. Az irigység nem egyenlő azzal, hogy valamit örömmel vársz, valamiben reménykedsz vagy szeretnéd, ha egy bizonyos dolog megvalósulna az életedben. Az irigység az, amikor neheztelsz valakire, mert neki már megvan, amire te vágysz, vagy már elérte azt a célt, amit te még nem. Az irigység az, amikor úgy gondolod, hogy nem lehetsz boldog addig, amíg nincs meg, amire vágysz vagy el nem érted a célt, amit kitűztél. Az irigység az, amikor nem vagyunk hálásak azért, amink már van.
A Biblia azt mondja, hogy már most is több mindenünk van, mint amire szükségünk van és mint amit érdemelnénk. Minden jó dolog az életünkben Isten ajándéka, és az Őrajta múlik, hogy mikor és hogyan áld meg bennünket. Rajtunk az múlik, hogy hálásak legyünk és a lehető legjobbat és legtöbbet hozzuk ki abból, amit Istentől kaptunk.
"Jobb elégedettnek lenni azzal, amid van, mint mindig valami mást akarni." (Prédikátor 6:9b, GNT fordítás)
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- "Mikor irigy vagy másokra, igazából azt szeretnéd, ha nem sikerülne nekik valami, mert ez azzal a jó érzéssel töltene el téged, hogy nekik sincs több, mint neked." Ez az állítás milyen önvizsgálatra indít saját irigységeddel kapcsolatban?
- Ma hogyan tudnád gyakorolni azt, hogy hálás vagy valamiért?
