Róma, 1988. augusztus 8.

Kedvesem, arra akarlak emlékeztetni, hogy én vagyok a te pásztorod, aki keresett és végül megtalált téged. Holtan feküdtél a többi halott között. Én vagyok a Feltámadás, és csak rajtam keresztül találod meg az életet, az örök életet. Amikor azonban a pásztor visszatér, azt látja, hogy bárányai szétszóródtak, sokan közülük éheznek. A nyájat, amelyhez tartoztak szétverték, még pedig a pásztor saját barátai verték szét. Bárányaim a rossz bánásmód és az éhezés miatt holtan fekszenek. Azok a pásztorok, akikre nyájamat bíztam, nem engedelmeskedtek nekem. Hûtlenek voltak hozzám, ezért el kell õket mozdítanom, nehogy még nagyobb kárt okozzanak . Ez lesz Egyházam nagy megpróbáltatása. Jöjj, te most tanulsz. A Szeretet szeret téged.

Róma, 1988. augusztus 9.

(Meglátogattuk a vatikáni katakombákat, Szent Péter sírját. Felismertem Jézust, amint beléptünk. Azt mondta: “Tudd meg, hogy kevés olyan kiváltságos lélek van, aki meglátogathatja Péter sírját, én akartam ezt így.”)