1987. december- 28.

Ha elfeledkezem magamról, és bátorkodom ítéletet mondani valakirõl, vagy azt gondolom, hogy többet megértek, mint mások, Isten egy szempillantás alatt emlékeztet arra, hogy ki az, akinek üzenetét adta. Szemének egyetlen átható pillantása helyretesz. Ezzel a három szóval, “por és hamu”, arra emlékeztet, hogy semmi vagyok, teremtésében az utolsó. Vannak, akik nem értik ezt, azt gondolják, hogy mivel engem Isten arra választott, hogy Szavát átvegyem, méltó is vagyok rá. Dehát nem értitek? Azzal, hogy engem választott, aki utolsó az emberek között, Isten irántunk való végtelen irgalmát mutatja meg nekünk, amit még az utolsónak is megad. És nem ad-e SOKKAL többet azoknak, akik sokkal méltóbbak rá, mint én, ha hittel kérik? Nem látjátok, mekkora türelme van hozzám? Ahelyett, hogy megszidna, még nagyobb bõségben árad szeretete. Miképpen tudja Õt elutasítani teremtése? De nem kellene így beszélnem, hiszen én is hozzájuk tartoztam azelõtt. Most azt mondom: “Úgy örüljetek Istennek, ahogy lélegzeteteknek örültök. Mert lélegzet nélkül meghaltok: Isten úgy adott életet nekünk, hogy belénk lehelte, az Õ lehelete a mi életünk. Isten a mi lélegzetünk, Isten a mi életünk.”

Ó Vassula! Ábelem ezúttal életben marad. Az õszinteség eltörli a gonoszságot. ¹ Boldogok, akik támogatják Szavamat. Boldogok azok a juhaim, akik felismerik hangomat. Boldogok, akik újból táplálni fogják bárányaimat. Boldogok, akik szívükben egyszerûek. Boldogok, akik Garabandal elismerésének napján imádkozzák a rózsafüzért, és akik térdet hajtva üdvözlik Édesanyámat. ² Boldogok, akik egyesülve hordozzák a béke és a szeretet keresztjét.

Boldogok azok a juhaim, akik visszatérnek Péterhez. Boldogok, akik megalázzák magukat, és követik példámat. Boldogok, akik követik parancsomat, és úgy szeretik egymást, ahogy én szeretlek benneteket. Boldogok, akik tanúságot tesznek mellettem, és nem botránkoznak meg bennem. Vassula, Lelkem kedvese, higgyél és bízzál bennem, mennyei Tanítód vagyok, soha ne kételkedj Szavamban! Jöjj, hiszen gyenge vagy, jöjj, támaszkodj rám, én vagyok a te erõd.

Igen; Uram, szükségem van Rád, nem élhetek többé nélküled.

Engem szeress, engem akarj, légy a menyországom! Ó Vassula, most áldozatot hozol értem, de hamarosan közelemben leszel.

Vágyom arra a napra!

Maradj mellettem, kérdeznék tõled valamit.

Igen, Uram.

Az én kedvemért Vassula, az én kedvemért, megtanulnád-e a rózsafüzért? Üdvözöld Édesanyámat minden idõben! Megteszed ezt értem, Vassula?

Uram, sohasem tanítottak rá.

Hiszen tudom, Vassula.~ Azért jövök, hogy megtanítsalak rá téged, és mindazokat, akik még sohasem hallottak a rózsafüzérrõl.

Igen, Uram, kész vágyok megtanulni. Segíts megtanulnom!

Ezt szeretném mindenkitõl hallani, aki nem ismeri a rózsafüzért: “Igen Uram, kész vagyok megtanulni: Segíts megtanulnom!” Mindenkit megtanítok, akik kész megtanulni. Jöjj leányom, pihenj meg bennem, nem hagylak el soha.

Jézus megérezhette, mennyire vágyódom utána, és mennyire szenvedek itt. Az “Isten utáni vágy” újabb hulláma ez, hogy az Õ áldozata lehessek, és teljesén elszakadhassak a világtól. Ingadozom… Ha itt maradok, talán táplálhatom néhány bárányát, akik sohasem utasítják vissza az Õ új Kenyerét. Kedvére tehetek, ha néhány lelket visszaviszek Hozzá, de ha Õvele leszek, az is csodálatos lesz számomra: Mi lenne jobb?