Dublin, 1991. március 12.

Uram, gyönyörûségem, mindenem, halálosan szeretlek. Uram?

Én vagyok. Támaszkodj rám, gyermekem! Én szeretlek téged a legjobban. Ó Vassula! Én gyermekem, engedd meg, hogy újból igénybe vegyem kezedet, és átadjam gyermekeimnek üzeneteimet, melyet Szentséges Szívemben õriztem számukra!

A Blackrock College papjainak és szerzetesnõinek:

Béke legyen veletek! Egészen ajtótokig jöttem. Én vagyok az, a Szentséges Szív, aki szól hozzátok. Azért jöttem, hogy felkínáljam nektek Szívemet. Ma ezen a különleges módon jövök hozzátok, hogy útjaimra emlékeztesselek benneteket.
Azért jövök hozzátok, mert szegények vagytok és bár nincs sok mindenetek, látásotok még van, mert mennyei Atyátok kegyelme veletek van.

Majd Egyházáról beszélt Jézus.

Fel sem tudjátok fogni, mennyire szomorú a lelkem amiatt, hogy a magasból olyan széthúzást látok szentélyem szívében, amilyet ezelõtt soha. Testem vérzik, és Szívem egyetlen nagy Seb. A pásztorbot, amelyet egészben adtam át nekik, most szilánkokra törve fekszik, de hamarosan meglátogatlak benneteket, hogy összerakjam a pásztorbotot, amelyet nálatok hagytam. Ezért, szeretteim, akik megkaptátok ezt a kegyelmet, imádkozzatok azokért, akik még nem tudják megkülönböztetni jobb kezüket a baltól!
Úgy imádkozzatok, mint eddig még sohasem, hogy õk is megkaphassák ezt a kegyelmet a tisztulás napja elõtt. Mondom nektek, hogy hamarosan, igen hamar veletek lesz Szeretetként a Szeretet. Imádkozzatok, hogy mindenki készen álljon és térjen meg, nehogy valaki a sötétségbe és a halál árnyékába kerüljön az egész örökkévalóságra. Irgalomból jövök, hogy figyelmeztessem nemzedéketeket, és szeretetbõl jövök, hogy kegyelmem Szentlelkének erejével észre térítselek benneteket. A Szeretet arra vár, hogy viszonozzák a szeretetet! Ez az én mondanivalóm.