1995. szeptember 27.

Tekintetem az éjszakai látomást szemléli. Amilyen gyorsan eljöttél hozzám, Te, a Szent Isten, fátyladat is oly gyorsan vetetted szememre, mert úgy tetszett Neked, Atyának Kedvese, hogy teljesen tõled függjek és hatalmas kezedben játékszer legyek. És attól kezdve kedvedért számûzötté lettem.

Úgy tetszik Neked, hogy ösvényemet kijelöld, és Te meg én együtt járjuk végig. Ruhád szegélyébe kapaszkodom, mert félek, hogy elveszítelek, és Te mint Király serege körében, amerre akarod, arra vezetsz.

És irígy emberek kelnek fel, hogy megszakítsák gyönyörûséges utunkat. Rám teszik kezüket, hogy darabokra tépjenek, de Te Úr módjára felemeled lelkem, hogy a szelek szárnyára keljek Veled. Te és én akkor erõdet ünnepeljük. Mosolyodban, gyermeki örömödben és gyönyörûségedben válunk barátságunk egyetértõ munkatársaivá.

Meghiúsítod üldözõink tervét, míg szájad a szabadítás énekét zengi nekem. Kinyitod Szíved ajtaját, hogy belépjek és elrejtõzzem mélységeiben.

Lelkem az Úrban örvendez. övé a hatalom, hogy hûséges szeretetével minden szívet megolvasszon. Amikor lelkem levert, Te nem késlekedsz, nem rejted el szeretetedet, hanem várva várod, hogy karjaidba véve engem felbátoríts.

Tekintetednek, Atya Gyönyörûsége, hatalma van arra, hogy átalakítsa a lelkeket, és fájdalmas énekük lelkesült himnusszá legyen.

Igen, Uram, Te tudod, miként teheted népedet énekké, más ritmust adsz nekik, hogy megõrizzék hangod színezetét, mert Te senkit sem vetsz meg, hanem mindig és mindenütt mellettünk vagy.

Gyönyörûségem, imádj engem! Te kapcsolatban állsz velem, Lelkemmel és Atyámmal. Hordozd végig a világon tanácsadóddal együtt az irgalom mûvét, amelyet mi adunk neked.

Nem akarom lelkem romlását látni és vonszolni küldetésemet. Az éjszakában vagyok.

Ne törõdj azzal, ami meghaladja képességeidet ¹ és erõdet! Pótolni fogom hiányodat. Adj nekünk annyit, amennyit csak tudsz! Nem vetted észre ² Bár te semmi vagy, mégis engem láttak helyedben. ³hollandiai és skandináviai találkozóim alkalmával? Elesettséged ellenére sikerem volt. Nagy megpróbáltatásodban sok szívet árasztottam el kincseimmel. Megtenném-e ezt veled, ha nem szeretnélek? ⁴ Továbbra is szándékomban áll, hogy fátylamat szemeden tartsam, nehogy alkalmad legyen megszomorítanod azzal, hogy megmámorosodsz. Ily módon vezetem hõn szeretett lelkeimet arra, hogy engedelmeskedjenek és maradjanak a háttérben.

Király vagyok, és úgy uralkodom felettük, hogy elérjék a tökéletes jóságot háromságos Szentségünk dicsõségére. Ahogy egykor tanítványaimnak mondtam, úgy mondom neked is: “Boldogok vagytok, ha megértitek ezt és így is tesztek.” ⁵ Jézusod, aki szeret téged. IC