Öregen, mégis fiatalon
- Írta: Benedek Csilla
Mindez különösen akkor lenne elszomorító, ha a hanyatlás lelki életében is törvényszerűvé válna. De örömteli tapasztalat, hogy az Úr Jézus Krisztusban nyert új élet nem öregszik meg, sőt, a Szentlélek az igében mindig mélyebb ismeretre juttat, ami egyre nagyobb távlatokat nyit meg Isten üdvtervére és csodálatos lényére nézve. Furcsa ellentmondásnak tűnhet ez: egyre több időt tölt Isten gyermeke az orvosi rendelőben, viszont lelki élete egyre egészségesebb, érettebb lehet. Az emberek szemében fokozatosan válik értéktelenné, az örökkévalóság felől nézve pedig Istennek egy befejezéshez közeledő remek műve ő. Mindezt úgy, hogy közben belefiatalodik az örökkévalóságba.
„Mert tudjuk, hogy ha ez a földi sátorházunk elbomlik, épületünk van Istentől: nem kézzel csinált, hanem örökkévaló ház a mennyben.” (2Kor 5,1)
Szemétre került
- Írta: Mikoliczné Virág
Sokan értetlenül, elhűlve állnak a jelenség előtt, hogy egyes nyugati országokban eltűnnek a karácsony szokásos jelképei, sőt vannak, akik sietnek még a keresztet is eltávolítani a templomokról arra hivatkozva, hogy azok sérthetik a nem keresztyén gyökerű polgárok vagy migránsok érzelmeit. Ha valóban a más vallások szempontjait vennék figyelembe, akkor azt is tudhatnák, hogy számukra az istentelenség sokkal megvetendőbb, mint az, hogy valaki egy tőlük idegen hit követője.
Ez a buzgó igyekezet inkább azt sejteti, hogy a másfajta vallási hátterű tömegek jelenléte csupán ürügy arra, hogy Európa megszabaduljon a koloncnak tartott keresztyén örökségétől. Ez az elszakadás belül már sokkal korábban megtörtént. Kontinensünk értékrendjében, életmódjában régóta nem Isten törvénye az irányadó – most csupán a külsőségek kerülnek a szemétdombra. Ránk ez sokkolóan hat, Istent azonban mindez nem éri váratlanul. Ő nem azért küldte Fiát a Földre, mert illúziói voltak az embervilággal kapcsolatban. Tudta, hogy a „sötétség nem fogadja be a világosságot”, amit kézzel foghatóan illusztrál mindaz, amit ma tapasztalunk. Ebből a sötét háttérből nézve számunkra még felfoghatatlanabb – és még jobban világít – az a kegyelem, ami arra késztette őt, hogy a menny dicsőségét a föld gyalázatára cserélve, közénk küldje Jézus Krisztust.
„De mindazoknak, akik befogadták (Jézust), akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” (Jn 1,12)
Változtass!
- Írta: Rostás Lászlóné
Változtass! – hangzik minden felől a felszólítás. Amit meguntál, ami régi, elavult: Dobd ki! Vegyél újat!
Tódulnak fejembe a gondolatok, min is változtathatnék én? Eszembe jut egy női csendes hét, ahol a téma a változtatás volt: Az életünk melyik területén van szükség változásra? Mit szeretnénk felölteni, és mit letenni? Ki segíthet nekünk a változtatásban? Milyen segítséget nyújt nekem ebben az, "akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka" (Biblia, Jak 1,17)?
Ezekre a kérdésekre érdemes mindenkinek személyesen megkeresni a választ. A felszólítás – mindenesetre – megérkezett mindenkihez.
Pál apostol felszólítása:
