Akinek már az apja is ateista volt
- Írta: Dr. Erdélyi Judit
Valami ilyesmi történhetett ezzel az ajkai férfivel is, aki azonban egyáltalán nem örült a beszélgetésnek, hanem szörnyű haragra gerjedt. Még akkor is dúlt-fúlt magában, amikor végre bejöhetett hozzám. Láttam, hogy nagyon ingerült, és megkérdeztem: Mi baj történt?
Kérdésemre mintha egy gát szakadt volna át, ömlött belőle a dühös panasz: Hogy az a nő! Hogy jön az ehhez? Mit képzel? Hogyan merészel engem Istenről kérdezni? Egyáltalán, Istenről beszélni nekem! Az apám a Tanácsköztársaság aktív harcosa volt, akit utána ezért fel is akasztottak! Nálunk mindenki hagyományosan is ateista… – borította rám haragját.
Hallgattam őt, majd szelíden feltettem a kérdést: Gondolja, ha majd eljön annak az ideje, és meg kell állnia Isten ítélőszéke előtt, ez az indoklás ott elegendő lesz? Mintha olajt öntöttem volna a tűzre… Egy pillanatra elállt a szava, aztán felpattant: Csak nem! A doktornő is?! – és faképnél hagyott. Soha többé nem jelentkezett ellenőrző vizsgálatra…
Pedig: „… elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és azután lesz az ítélet.” (Zsid 9,27)
Dermedten, kitiltva, szeretve
- Írta: Móréhné Ági
Az egyik internetes közösségi oldalon valláskritikai portálra bukkantam. Dermedten ismerkedtem a képekkel, olvastam a bejegyzéseket. Az istengyalázás ilyen mértékével és mélységével még nem találkoztam. Az egyik felháborító képhez naivan, kedvesen és szelíden csatoltam hozzászólást. Másnapra hozzászólásomat már törölték. Néhány nap múlva újra mozdult a szívem, szerettem volna az egyik képhez hozzászólni. Talán valakit megérint majd, ha csak egy embert is! De már nem próbálkozhattam, a kitiltottak listájára kerültem.
Sokféle emberrel vagyunk körülvéve. Vannak ugyan másképp gondolkodó szomszédaink, kollégáink, akár barátaink is, de mégis legtöbben burokban élünk, védelem alatt, körülvéve lelki testvérekkel, akik között otthon érezzük magunkat. Ám be kell látni – mint ahogyan azt a fent említett történetem is bizonyítja –, hogy a hívő nép egy maroknyi sereg, egy apró sziget a nagy, háborgó óceánban.
Azóta még többször teszem fel a meg nem magyarázható kérdést, hogy miért szeret engem az Isten, miért választott ki engem. Nyilvánvaló, hogy amikor négy évesen hallottam először Istenről, és éreztem, hogy szeret, nem én döntöttem mellette. Amikor rossz úton indultam, és Isten keresztezte utamat, és kiemelt a rossz társaságból, nem én hoztam jó döntést. Kezdettől fogva ő vont körém védőfalat, és úgy vigyázott rám, mint az igazgyöngyre. Megmagyarázhatatlan ez a megkülönböztetett szeretet, és életem ideje kevés ahhoz, hogy ezt megköszönjem neki.
“Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét.” (5Móz 32,10)
Fenyegető jövő
Manapság, az újságok és a TV hírei között főhelyen szerepel a H1N1 influenza fenyegető közeledése.
A mai ember nincs már hozzászokva a járványveszélyhez, hiszen ki lehet azt védeni, az orvostudomány jobbnál jobb védőoltásaival és megelőző terápiáival. Sokan legyintenek a fenyegető hírek hallatára, ijesztgetésnek veszik az egészet, mások pánikba esnek és megpróbálnak mindent megtenni, hogy elkerüljék a halálos fenyegetést.
Aktuális téma lett ez napjainkban és titokban azért egy kicsit mindenkit nyugtalanít és bizonytalanságban tart.
Bárcsak ennyire fontos lenne és nyugtalanítana mindenkit a közeledő ítélet, amiről Isten Igéje olyan világosan és egyértelműen beszél, és amit senki sem kerülhet el!
Nincs ellene védőoltás, nem segítenek a jócselekedetek, a vallásosság sem ér semmit, mert nekünk, mindnyájunknak meg kell állnunk Krisztus ítélőszéke előtt…!
Sokan csak legyintenek, ha hallják a fenyegető hírt, mások ijesztgetésnek gondolják, és tiltakoznak ellene. Vannak, akik követelik a Biblia tanításainak beszüntetését, de a legtöbben bedugják a fülüket, hogy ne kelljen erről hallaniuk.
Eközben napról napra közelebb jutunk az Isten igazságos ítéletéhez: "íme, a Bíró az ajtó előtt áll” (Jak 5,9).
Az Irgalmas Isten azonban gondoskodott megoldásról, hogy ne kelljen elhangoznia fölöttünk a félelmetes kijelentésnek: “Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,23).
Jézus Krisztus értünk való áldozata, váltsághalála, kinyitotta előttünk bűneink börtönének ajtaját, és hittel menekülhetünk az ő szárnyai árnyékába az ítélet rettenetes napja elől.
A mai ember nincs már hozzászokva a járványveszélyhez, hiszen ki lehet azt védeni, az orvostudomány jobbnál jobb védőoltásaival és megelőző terápiáival. Sokan legyintenek a fenyegető hírek hallatára, ijesztgetésnek veszik az egészet, mások pánikba esnek és megpróbálnak mindent megtenni, hogy elkerüljék a halálos fenyegetést.
Aktuális téma lett ez napjainkban és titokban azért egy kicsit mindenkit nyugtalanít és bizonytalanságban tart.
Bárcsak ennyire fontos lenne és nyugtalanítana mindenkit a közeledő ítélet, amiről Isten Igéje olyan világosan és egyértelműen beszél, és amit senki sem kerülhet el!
Nincs ellene védőoltás, nem segítenek a jócselekedetek, a vallásosság sem ér semmit, mert nekünk, mindnyájunknak meg kell állnunk Krisztus ítélőszéke előtt…!
Sokan csak legyintenek, ha hallják a fenyegető hírt, mások ijesztgetésnek gondolják, és tiltakoznak ellene. Vannak, akik követelik a Biblia tanításainak beszüntetését, de a legtöbben bedugják a fülüket, hogy ne kelljen erről hallaniuk.
Eközben napról napra közelebb jutunk az Isten igazságos ítéletéhez: "íme, a Bíró az ajtó előtt áll” (Jak 5,9).
Az Irgalmas Isten azonban gondoskodott megoldásról, hogy ne kelljen elhangoznia fölöttünk a félelmetes kijelentésnek: “Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,23).
Jézus Krisztus értünk való áldozata, váltsághalála, kinyitotta előttünk bűneink börtönének ajtaját, és hittel menekülhetünk az ő szárnyai árnyékába az ítélet rettenetes napja elől.
Benedek Csilla / Pécel
“A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött…”
(Csel 17,30-31)
