Írta: Benedek Csilla
2013. szeptember 8-13-ig, a Mátraházai Református Lelkészüdülőben töltöttünk néhány napot, az ilyenkor szokásos őszi hitmélyítő lelki konferenciánk keretében.
Az üdülőt szinte teljes egészében megtöltöttük, sőt naponta voltak kintről jövő hallgatóink is.
Lelki alkalmakat délelőtt, délután és este tartottunk. Ezen kívül közös, és egyéni beszélgetések is gazdagították programunkat.
Sok testvéri és baráti kapcsolat is szövődött a résztvevők között, ami nagyon fontos, mivel kicsi országunk hívő népének egymás megismerése és kapcsolattartása nagy ajándék.
A szerda délutánt szabaddá tettük, hogy akik szeretnének a Mátra szépségeivel ismerkedni, lehetőséget kapjanak erre.
Az időjárás nem volt a legideálisabb, többször esett az eső, de ez nem zavart senkit sem, sőt hálásak voltunk a hosszú száraz nyár után a kapott esős időszakért.
Az üdülő épülete családias légkört hordozott, és az együttlétünkre is ez volt a jellemző.
Abban a reményben búcsúztunk egymástól, hogy esetleg jövőre is együtt lehetünk és akkor is készít nekünk a mi Urunk ilyen gazdag lelki áldást, mint amit most átélhettünk.
Megtörtént már veled, hogy kijöttél a moziból, és úgy érezted, teljesen a film hatása alá kerültél? A szívedben valami mégis nagyon nem volt rendben, de hogy mi is volt az, igazán nem tudtad megmondani. Azon tépelődtél, mennyire „világi” volt a film, és mégis – nem tehettél mást – el kellett ismerned, kiváló alkotás láttál, megérte végigizgulni a mögötted lévő másfél órát. Vegyes érzéseid nyugtalanná tettek, sőt az is felmerült bennedd, talán nem is lett volna szabad megnézned. Csak egy gondolat dübörgött a fejedben: Jézus Krisztus lenne a megoldás a filmben szereplő főhős számára.
Sokszor kerülhetünk ilyen helyzetbe. A filmek megindítanak, inspirálnak, elkeserítenek és néha otrombán megbántanak, megsebeznek. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy a filmek kultúránk legerőteljesebb kommunikációs csatornái, mindenütt jelen vannak, vizuális erejük elsöprő.
Az emberi kultúra Isten ajándéka, bár hanyatlása, természetesen, a filmek világát sem kíméli, mégsem esik ez a művészeti forma sem Jézus Krisztus hatalmán kívül, és egy-egy filmmagyarázat Isten dicsőségére is szolgálhat. A filmművészet talán az egyik leghatékonyabb eszköz arra, hogy betekintsünk a miénktől eltérő értékrendekbe, amelyekkel nem feltétlenül értünk egyet. Megfelelő ítéletalkotással és tanulással megérthetjük mindazokat a módszereket, amelyeket a rendezők, forgatókönyvírók, színészek rendkívül erőteljesen és eredményesen használnak.
Ne felejtsük el, hogy legkedvesebb barátaink, rokonaink is ezeket az alkotásokat nézik, és önfeledten merülnek el bennük. Jelentős részük nem osztozik velünk a meggyőződésünkben, mégis képesnek kell lennünk arra, hogy megértsük őket. Számunkra sem érdektelen, milyen irányba halad a kultúránk, hiszen mi is korunk termékei vagyunk. A filmek alakíthatják gondolkodásmódunkat, és jól használható ismereteket adhatnak világunkról.
Weberné Zsikai Mária / Budapest
Pál apostol tanácsa: „Mindent megvizsgáljatok, ami jó, azt megtartsátok! Őrizkedjetek mindentől, ami gonosznak látszik!” (1 Thessz 5,21-22)
5 Mózes 26,11
Vedd számba!
Az, hogy fedél lehet feletted,
kegyelem, az is, hogy szeretnek,
hogy valakid van, aki félt és
őriz számodra is megértést.
Vedd számba hát mindazt a jót, mi
mindennapi érték, valódi!
Nyisd meg a mi vaksi szemeinket áldásaidnak, a mindennapok nagy és kicsiny csodáinak meglátására, testünk, lelkünk számára szánt ajándékaid megbecsülésére! Add meg nekünk, hogy szegénységünk árnyékain törjön át Benned való gazdsagságunk fénye, melege. Taníts igazán örülni szeretteinknek, otthonunknak, mindennapi kenyerünknek. Nagyon köszönjük, hogy kegyelmesen gondot viselsz rólunk.
Ámen.
Egyik kedves barátnőm adta kezembe azt a borítékot, amibe ezt a szép Túrmezei Erzsébet verset tette ajándékként (Rezedaszív):
„A rezeda illatot lehel
akkor is, ha rátaposnak.
Jóért gonosszal fizetni ördögi.
Jóért jóval fizetni emberi.
Rosszért jóval fizetni isteni.
Új szív, ’rezedaszív’ kellene,
hogy jóval tudjuk fizetni a rosszat!
Hisz a rezeda illatot lehel
még akkor is, ha rátaposnak!”
Amikor ránézésre nem ismerjük fel a fűszerféléket, akkor leveleik morzsolgatásával késztetjük illatuk kiárasztására. Ezután eldönthetjük, hogy rezedával, rozmaringgal, mentával, vagy más növénnyel van dolgunk.
De gondolhatunk a büdös bogárra (esetleg a mezei, vagy más fajtájú poloskára) is! Ez a szegény rovar bűzzel védekezik szorongatott helyzetében: akkor, amikor a nemkívánatos betolakodót pusztulás közeli helyzetbe hozzuk, vagy gyilkos támadást intézünk ellene – és az megijed.
Mivel életem egy olyan időszakát élem, amikor morzsolnak és taposnak, felteszem magamnak a kérdést: Az alapján, ami szívemből árad, hova sorolhatnak? Rezedaszív vagyok, akiből Krisztus jó illata árad, vagy a morzsolgatás, taposás után, a halál közeli helyzetben csak „büdös bogár”, aki mindenkit távol tart?
Megtartóm, a szorongattatással a krisztusi jó illatot kívánja kisajtolni belőlem is, ami sokakat vonzhat őhozzá. Ó, Uram, rezedaszívet adj!
Partinka Klára / Nagyatád
Pál apostol felismerése: „De hála legyen Istennek, aki Krisztusban mindenkor diadalra vezet minket, és ismeretének illatát minden helyen megjelenti általunk. Mert Krisztus jó illata vagyunk Istennek mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között. Ezeknek a halál illata halálra, azoknak pedig az élet illata életre. És erre ki alkalmas?” (2Kor 2,14–16)
Ünnepi gondolat
Az ünnep egyik jellemzője a pihenés, a tevékenység szüneteltetése. A pihenés lehetőséget kínál a visszatekintésre, a mérlegelésre, a számbavételre. A számbavétel summája az eredmény, amikor is hiábavalóságot és/vagy hasznot mutat a leltár.
A hiábavalóság jellege tragikus (lásd, Salamon királyt: "Amikor szemügyre vettem minden művemet, amit kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt." Préd 2,11), a haszon pedig mindig hálás örvendezésre készít lehetőséget.
Az lett hiábavalósággá, amiben nem volt jelen az Úr, hasznossá pedig mindaz, ami Isten dicsőségét szolgálta. Az eredményt a Szentlélek által hitelesített mérleg (Isten igéje, a Szentírás) valósághűen mutatja ki. Az Úr előtt töltött mérlegelő idő pedig csodálatos ünnepi perceket eredményezhet: hálaadást, dicsőítést és/vagy bűnbánatot, könnyhullatást.
*
A Biblia Szövetség szeptember 5-én ünnepli megalakulásának huszadik évfordulóját; hálaadó napon, pihenéssel, az eredmény számbavételével, örvendező hálaadással; azért, mert Jézus Krisztus életét sem kímélve szolgált nekünk, és azért, mert kegyelmesen megengedte, hogy mi is szolgáljuk őt, testvéreinket és nemzetünket.
Izgatott várakozással is ünnepel a BSZ: tekintetét a jövő áldásai, kihívásai felé fordítja, és várja Jézus Krisztus áldott Szentlelkének útmutató s védő jelenlétét!
Dr. Mikolicz Gyula / Pécel
Mózes tanácsából (5Móz 8,2): "Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr...!"
Ki mindig napba nézett, / fejét lehajtja már, / hiszen betelt az élet, / nem kell több napsugár.
A hívatás betöltve: / már mind megért a mag. / Megköszöni a földnek / és mindent visszaad.
Rongyos kabátja, mint a / zászló, lebeg nyakán, / s a porból visszaint a / sok kis magocska rá.
Füle Lajos / Vásárosnamény
„Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog ember az, aki ilyenekkel tölti meg tegzét. Nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.” (Zsolt 127,4-5)
