1992. december 17.
Uram, Atyám és életem Nevelõje, Te, aki szívemet tanítottad, Te, aki egyetlen pillantásoddal elragadtatásba hoztad lelkemet, ne rejtsd el Szent Arcodat elõlem! Térj vissza, hogy szemlélhesselek! Ó Jézus, jöjj! Jöjj le hozzánk, ahol maga a fény is olyan, mint a legsötétebb éjszaka!
Királyod van itt… imádkozz velem együtt az Atyához:
Atyám,
felajánlom magamat,
testemet és lelkemet a Te szolgálatodra,
hogy szemed és Szíved
soha ne hagyjon el engem.
Helyezd királyi trónodat belém
és rendelkezz velem!
Segíts haladnom a tisztaszívûségben,
hogy bevégezzem mindazt,
amit Te adtál nekem!
Amen.
felajánlom magamat,
testemet és lelkemet a Te szolgálatodra,
hogy szemed és Szíved
soha ne hagyjon el engem.
Helyezd királyi trónodat belém
és rendelkezz velem!
Segíts haladnom a tisztaszívûségben,
hogy bevégezzem mindazt,
amit Te adtál nekem!
Amen.
Leányom, veled együtt fogom befejezni ezt az utazást. Ne félj! Ha velem, és az én ritmusomban jársz, semmiben sem lesz hiányod. Ha elfordulsz tõlem, megkettõzöm keresztedet, hogy megmentselek… 1 Nem fordulok el attól, aki visszatér hozzám. Figyelj szívdobbanásaimra, mert hangja megkímél minden lázadó gondolattól! Én, Jézus, megáldalak téged.
1 Megértettem, hogy ha nem követem õt, Õ is elhagy engem, és csak a kereszteket hagyja meg számomra. A következõ mondatot tette még hozzá, miután látta, hogy félreértettem õt:
