1987. augusztus 16.

Istenem, szeretlek.

Vassula, szememelõtt vagy, figyelj és írd: A mai Ábel élni fog. Csak ragaszkodj Istenedhez. Ábel élni fog! Ábel élni fog a mai idõkben.Kedves, a világ, gyengeségében, tele van Káinokkal. Eltûrjem örökké, hogy a Káinok elítélik és megölik Ábeleimet?Még hánynak kell meghalnia szemem láttára? Nem, Vassula, Sebeim újra felszakadtak. Ez a generáció Káin ivadéka. Kedves, valahányszor támadt egy Ábel, Káin a legkisebb habozás nélkül megismételte bûnét. Érted kicsim?

Isten szomorúnak látszott, amint ezt mondta, és én is szomorú lettem.

Mi az oka ennek?

Azért van így, mert az Ábelek az én ivadékaim, tõlem származnak.

És a Káinok?

A Káinok? Õk a világhoztartoznak, õk az emberektõl származnak. Ezúttal azonban Káin és Ábelem közé állok. Mindent kiirtok, ami Káintól jön. Kiveszem Káin kezébõl a fegyvert, védtelenül hagyom. Fegyvertelenülkell Ábel elé állnia. Vassula, mindezt világosan el fogom neked magyarázni. Fordulj felém, figyeld ajkamat, és megértesz.akarsz-e még mindig nekem dolgozni?

Igen, Istenem, ha megengeded.Jézus?

Én vagyok Jézus Krisztus, Isten szeretett Fia, a Megváltó.
“Mi ketten?”

Igen Uram.

Boldog vagyok, mert mosolyog!

Jöjj hát, együtt dolgozunk.