Ezúttal a sorozatom két utolsó részében, nem a Szűzanyát vagy a szenteket idézem, mégcsak nem is magam fogalmazok valamit, hanem idézek két Nagy Pápát, az Istenanya könnyezéseivel kapcsolatban! (Alább a szirakúzai könnyezés, eredeti fotón!)

XII. Piusz pápa 1954. okt. 17-i rádióbeszédében így szólt a sziracúzai eseményekről: ,,Mély megrendüléssel fogadtam a Szicíliai érsekség tanúsító nyilatkozatát a Madonna könnyezéséről! Nem kétséges, hogy Isten Anyja a mennyben örökké boldog, de Ő nem marad érzéketlen földön élő gyermekeinek szenvedései és a rájuk leselkedő veszélyek miatt. Ő valóban anyai szeretettel szeret és valóban anyai aggodalom gyötri végső sorsunkat illetően. Amikor fájdalmas és anyai könnyeit hullatja értünk, azok a könnyek gördülnek le fájdalmas orcáján, melyeket hullatott a Szent Fia keresztjének a lábánál is. Vajon meg fogják-e érteni az emberek ezeknek a könnyeknek titokzatos beszédét? Ó Mária könnyei! A Golgotán a részvét könnyei voltak Jézusa iránt, most pedig a szomorúság könnyei a világ bűnei miatt. A Jézus Titokzatos testén okozott újabb sebekért sír-e, vagy azokért a gyermekeiért sír, akikben a hibák és bűnök kioltották a kegyelmi életet, és akik súlyosan megsértik az isteni méltóságot? Vagy a várakozás könnyei ezek azon gyermekeiért, akik késlekednek visszatérni Szent Fiához, pedig valamikor hívők voltak, vagy az Anyaszentegyházba tartoztak? ... Rajtatok múlik, hogy példátokkal és tetteitekkel közreműködjetek a megtévedetteknek az Atya házába való visszatérésben.'' (vö. AAS 46 (1954) 658-661) (Folyt. Köv.) (Források az első részben!)