A Fatimai Napcsodának már hetvenezer ember volt tanúja, életre szóló hitélményt nyújtva nekik, de az utókor már elfelejtette, különösen, ha még a századik évfordulót sem ünnepeltük meg igazán, ORSZÁGOSAN!

     A Szirakuza-i Könnyezést már tízmilliók láthatták a filmhíradók és a televízió jóvoltából. A Szeretetláng szívhez-szóló üzenete már az egész emberiséget kívánja lelkében megérinteni és "tanúvá" tenni!

     A jelek szerint a Szent Szűz az egész világra kiterjedően kívánja ‒ egyre nyomatékosabban felhívni gyermekeinek figyelmét az elhatalmasodó bűn vészesen súlyosbodó pusztításának lehetőségére. 

És most Pásztón? A Szűzanya-szobrok könnyezése – ráadásul a nyomaték kedvéért egyszerre kettő is –, vajon milyen nagyságrendben érinti meg a lelkek tömegét? Bár a Madonna nem szól egy szót sem, mégis érthető a könnyekben aláereszkedő mennyei kérés, amely az Istentől közvetített kegyelem által a Rá figyelőkkel megérteti magát, vagy kéne, hogy megértsék. Mert Anyánk könnyeinek tanítása érthető, ha nem rekedünk meg a könnyezés felszínes fürkészésénél!

Ha ugyanis a természetfeletti jelet megértjük és lélekben megrendülve fogadjuk, akkor a nyitott lélekbe az isteni kegyelem száll alá, hogy megérintse és meghívja a máriás engesztelő lelkületre! (Folyt. Köv.) (Források az első részben!)