A sekrestyéshölgy felvételei hamar fölkerültek a világhálóra, és sokan indultak el Pásztóra. A zarándokok rózsafüzért imádkoznak, letérdelnek, próbálják a félhomályos kápolna két szobrának arcán meglátni a nedvességet, és bár mindenkit megkértek, hogy ne érintse a szobrot, nagyon sokan igyekeznek kendővel felitatni a könnyeket. Ennek ellenére a szobor szeme újra és újra benedvesedik.
A pásztói Szentlélek-kápolna a XV. században épült, többször újjáépítették. Mai formája barokk, azonban néhány gótikus elem még megfigyelhető rajta. A berendezési tárgyai, oltárképe és a szobrai is jóval későbbiek. 2014-ben jelentős állami támogatással felújították.
A könnyezést felfedező Piroska találkozik a leggyakrabban a Pásztóra érkező zarándokokkal. Sok ideutazó megrendül és közelgő veszedelemtől, járványoktól tart. A kezdeti időkben ledöbbentette a zarándokokat, hogy a pásztóiak szinte nem is hallottak a könnyezésről! Idejöttek sok száz kilométerről és kérdezve a helyieket, merre is találják a könnyező szobrokat, alig volt, aki válaszolni tudott.
Mára azonban nagyot változott a helyzet! A csoda híre lassan ország-világszerte elterjedt, és megindult a spontán zarándoklat Pásztóra egyénileg és buszos szervezésben. A helyiek szerint még Kanadából és Ausztráliából is jöttek. „Még motoros rendőrt is kellett állítani egy hétvégén, hogy irányítson, annyian voltak” – mesélik. Az viszont figyelemre méltó, hogy nagyobb csoportosulások esetében is, fegyelmezetten sorba állnak a hívek, és a közös ima után mindenki odajárul a két szoborhoz. A legtöbben fényképeznek, van aki a rózsafüzérét, vagy egy kis Mária-szobrot hozzá érinti, hogy hazavihessen valamit a csodából. Néhányan kendővel próbálnak felitatni némi nedvességet a Szűzanya arcáról. És ha nem is mindig nedves a szobrok arca, a szemük kisírtnak, pirosnak látszik. (Folyt. Köv.) (Források az első részben!)
