(1Kor 9,12b)


Miután Pálnak a damaszkuszi úton megjelent a mennyország Ura - bár attól kezdve a missziónak szentelte életét -, továbbra is gondoskodott saját maga eltartásáról. Tanult mestersége, a sátorkészítés, nem vált fölöslegessé, hanem beépült új életébe is. A kisiparos munkájának alapfeltételei közé tartozik, hogy legyen egy megfelelő he-lyiség, ahol dolgozhat, legyenek megbízható beszállítói; jó minőségű nyersanyag, fel-szerelés és biztos felvásárlói kör álljon rendelkezésére. Emiatt aztán már abban az időben is nagyon körülményes lehetett vándor-vállalkozónak lenni. De Pál nem a nehézségeit látta ennek az életmódnak, hanem a kihívásait és az áldásait. Hiszen nem az evilági elismerésért és meggazdagodásért lett "kisvállalkozó", hanem hogy semmi ne akadályozza az evangélium terjedését, az anyagiak hiánya sem. Látta a láthatatlant, és feljebb becsülte azt minden társadalmi vagy egyházi pozíciónál.

Pál apostol életmódja mintaértékű. Az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv a Bibliában elismerőleg szól Lídiáról, aki üzletasszony volt, és támogatta a közösséget. Manapság Oroszországban, ahol nagyon alacsony az életszínvonal, evangélikus teológusok vállalják, hogy a teológiai képzés mellett elsajátítanak egy mesterséget is, mert a szegény gyülekezetek képtelenek lennének eltartani őket.
A Megváltónak az sem esett nehezére, hogy megmossa a tanítványok lábát. Van-e annyira drága számomra Krisztus, hogy a "piszkos munkát" is vállalom érte, azt, amit méltóságomon alulinak érzek, és legszívesebben másokkal végeztetném el. Sablonos, unott vagy éppen kényelmes a hívő életem?
Pál prédikált és kisiparos is volt egyidőben. Belemerült hivatásába, mégsem merült ki. Manapság sok hívő fiatal kiég a lótás-futásban, mert nem szán elég időt az elcsendesedésre. Aki pihenést nem ismerve agyondolgozza magát, korán kel és későn fekszik, annak munkájára a 127. zsoltár a hiába bélyeget ragasztja. Egy finn ismerősöm mesélte, hogy hívő barátja megkérdezte tőle:
- Te Leif, nem volna egyszerűbb, ha hinnél Isten létében?
- Milyen kérdés ez? - csodálkozott Leif. - Hát te tudod, hogy szeretem az Urat.
- Csak azért kérdem, mert ha tényleg úgy lenne, akkor rá is hagynál valamit - mondta a másik.
Uram, áldott légy a Tőled kapott tanulási és szolgálati lehetőségért! Segíts minde-nemet kamatoztatnom a Te dicsőségedre. Ámen.
(R. Szabó István)

Nem megnyugtatók azok a hírek, amik ma elérnek bennünket. Sokunkban a Római Birodalom bukásának képe jelenik meg. Összeszorult torokkal gondolunk arra, hogy mi lett a keresztény világból napjainkra, és mi lesz Európából esetleg húsz év múlva? Nem kérdés, hogy ez az etikai káosz, életbizonytalanság az emberek Istentől való elfordulásának következménye, és a Sátán szándéka is nyilvánvaló. Isten gyermekeinek az a szilárd bizonyosság ad kapaszkodót, hogy minden eseménnyel az Úr tervének megvalósulásához jutunk közelebb.
Van-e, s ha igen, akkor mi a feladatunk ezekben a napokban?
Mindenek előtt Jézussal való kapcsolatunkat kell erősíteni! És imádkozzunk az erkölcsi hanyatlás lassulásáért, könyörögjünk a világ és országunk vezetőiért és Isten népének megtartatásáért! És még bátrabban hirdessük az evangéliumot, hogy minél több emberhez eljusson Jézus szabadításának örömhíre.