A stabil pont
- Írta: Benedek Csilla
Nadap, kis falu a Velencei-hegység délkeleti részén, a Velencei tótól északra. Itt található az országos magassági pont, amit 1888-ban az Osztrák – Magyar Monarchia idején, gondos geodéziai mérésekkel hoztak el Trisztből (Fiume), az Adriai tenger középszintjéből. Olyan geológiailag stabil területet kerestek az országban, ami nem várható, hogy süllyed, illetve emelkedik. Ilyen hely hazánkban a Velencei hegység. Az ország minden településén, legyen az a legkisebb falu, vagy nagy város, főleg a középületek falából egy kis öntöttvas tárcsa áll ki, aminek a teteje a fix magassági pontot jelzi. Ezeket a tárcsákat a nadapi ponthoz mérték be. Például az, hogy az ország legmagasabb csúcsa a Kékestető, és az 1014 m A. f. – az Adriai tenger feletti magasságot jelenti.
Az irgalmas, kegyelmét velünk megosztani kész, hatalmas Isten is elhelyezett a teremtettségben egy olyan „pontot”, ami semmilyen körülmények között sem inog meg: az ő Egyszülött Fiát. Jézus hozta közénk az Atya üzenetét, hirdette, megélte, és vérével, feltámadásával megpecsételte azt. Az ő személye az a fix pont, akihez Isten mindent mér, ő az etalon, akihez mi is mérhetjük életünket, akihez járulhatunk alkalmas időben való segítségért. Jézus Krisztus személye az evangélium, amit szolgái hirdetnek a világban. Ez az Isten által felállított pont az egyedül stabil valóság a világban, ahol Krisztus személye látható és megérthető.
„Mert tőle, általa és érte van minden. Övé (Jézusé) a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Rm 11,36)
ELVÁLASZTHATATLANOK
Nyári konferenciáink egyikének befejező morzsaszedegetésen (amikor a résztvevők megosztják egymással az együtt töltött idő élményeit) valaki megrendülten közölte: Soha nem gondoltam, hogy Jézussal ilyen közelségben lehet élni.
Igen, ráérzett a keresztyén lét eszenciájára: Jézussal lehet szoros kapcsolatban élni.
Sőt! Csak így érdemes élni: Jézus Krisztussal elválaszthatatlan kötelékben!
Dr. Mikolicz Gyula / Pécel
„Egyik tanítványa, akit Jézus szeretett, Jézus kebelén nyugodott.” Jn 13,23
Gyökereink
Írta: Előd Erika Hallottam a hírt: a Margit-szigeten néhány öreg fát ki kellett vágni, mert az árvíz miatt meglazult, és felpuhult talajban már nem tudtak megkapaszkodni.
Az embernek is be kell gyökereznie valahová: családba, hazába, gyülekezetbe. Kivándorolt emberekről olvastam, hallottam, hogy nem tudnak igazán begyökerezni egy (vagy az) új hazában: gyökérsérültek maradnak.
A hívő ember Krisztusba gyökerezhet be, Őfelé nyújtva gyökereit. Mint ahogy a fa a folyóvíz felé nyújtja gyökereit, hogy a vízzel együtt a táplálékot is fel tudja szívni.
„Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.” (Kol. 2,7)
GYÖKÉRTELENÜL
Az idei tavasz és nyár bőséges égi áldásokban részeltetett bennünket, ami sok helyen áldásból átokra fordult. Ahol nem súlyos csapásként jelentkezett, még ott is növelte a verítékkel végzett munka terhét. A vizes gabona nehezen és kevésbé ért be, kaszának és aratónak nagyobb erőfeszítéssel jár szép rendet vágni. S nem csak a kultúrnövények nőnek nagyra az égi öntözéstől, de az átkos tövis, bogáncs s minden gyom, amelyik a kapást is gyakoribb munkálkodásra kényszeríti. A virágok királynőjének, a viruló rózsáknak tövében is felüti fejét tyúkhúr, gyermekláncfű, perje, madársóska, és mindent behálózó tarackosok.
Ha még kiskorában gyökerestől el nem távolítjuk, hatalmasan szétterülő, mindent elborító bokorrá burjánzik. S ha csak a földfelszín felett megjelenő hajtást szakítjuk le, de gyökerét földalatti rejtekében meghagyjuk, a felszín megtisztul ugyan, de a gyökér mind jobban megerősödve, egyre mélyebbre és messzebbre terjedve, még több hajtást sarjaszt. Ha azonban sikerül gyökerestől eltávolítani, örömmel tapasztalhatjuk, egy-egy gyökérhúzással milyen nagy terület válik pillanat alatt tisztává. Rózsáink pedig virágpompájukkal, csodás illatukkal hálálják meg, hogy megszabadítottuk őket a kártékony élősködőktől.
Így van ez a bűnnel is. Életünk olyan, mint a fertőzött talaj. A felszínen láthatóvá váló, szerteágazó istenidegen megnyilvánulásaink sokszor a mélyen meghúzódó, erős gyökér burjánzó hajtásai. Ha csak a felszínt igyekszünk gyomtalanítani, akkor újra és újra megjelennek életünkön, lekötik figyelmünket, elszívják energiánkat, miközben a mélyben meghúzódó gyökér egyre erőteljesebb és kezelhetetlenebb lesz. Ezért van nagy szükség a gyökerek feltárására, a gyökeres megoldásra.
Istenünk tökéletes kertész. Jól ismeri, hogy a felszínen megjelenő torzulásaink milyen gyökérből táplálkoznak, hol kell keresni forrásukat, hogy azt kiirtva gyomtalanítsa, tisztogassa, s ezáltal virulóbbá és gyümölcsözőbbé tegye életünket.
Partinka Klára / Nagyatád
Jézus: „A fejsze immár a fák gyökerénél jár, és minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágnak, és tűzre vetnek.” (Lk 3,9)
"Ha valaki szól, mintegy Isten Igéit szólja; ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád, hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által."
Csak hittel
Belefájdulhat néha a fül is,
ha nem LÉLEKTŐL ihletett szavad.
Hallgatni lehet hitetlenül is,
de prédikálni csak hittel szabad!
ÖRÖKKÉVALÓ ISTEN, MENNYEI ATYÁNK!
Hálás a mi szíyvünk, hogy nekünk adtad Igéidet a JÉZUS KRISZTUS által, s azzal is megbíztál, hogy követségben járjunk Érte. Kérünk, újítsd meg az Ige hirdetőit, ébreszd fel néped általuk és használj a bizonyságtévő szolgálatban bennünket is. Adj szívig érő Evangéliumot, minden helyen nagy Neved dicsőségére!
Ámen.
Hálás a mi szíyvünk, hogy nekünk adtad Igéidet a JÉZUS KRISZTUS által, s azzal is megbíztál, hogy követségben járjunk Érte. Kérünk, újítsd meg az Ige hirdetőit, ébreszd fel néped általuk és használj a bizonyságtévő szolgálatban bennünket is. Adj szívig érő Evangéliumot, minden helyen nagy Neved dicsőségére!
Ámen.
HALÁLFÉLELEM NÉLKÜL
Varanasit, az Indiában halál városának is nevezett helyet és az ott élőket mutatta be egy dokumentumfilm a televízióban. A város arról nevezetes, hogy aki ott hal meg – a hinduk hite szerint –, az kikerül a reinkarnáció körforgásából. Ezért az életük végét váró idős emberek – sokszor családtagjaikkal – odaköltöznek, és még siettetik is halálukat azzal, hogy sem ételt, sem italt nem vesznek már magukhoz.
Bár keresztyénként számunkra elfogadhatatlan a hinduk hite, élet- és halálszemlélete, mégis elgondolkodtatott az, amit az egyik, halálát váró idős ember válaszolt a riporter halálfélelemre vonatkozó kérdésére. A műsor készítőjét ugyanis meglepte az, hogy Varanasiban nem félnek az emberek a haláltól, ugyanakkor a keresztyénnek mondott Európában a halál tabu téma, és annyira félelmet keltő, hogy sokszor még a tényét is tagadni próbálják. Az idős ember is elmondta, hogy azért nem fél a haláltól, mert hite szerint már most istenével él együtt, és kilépve az újraszületés körforgásából, vele tölti majd az örökkévalóságot. Az európaiak félelmét pedig azzal indokolta, hogy már nem élnek bensőséges kapcsolatban istenükkel.
Valóban, a keresztyénnek nevezett Európában a vallásos, vagy sokszor vallástalan tömegek már nem ismerik Jézusnak életükre és halálukra adott ígéreteit. Így, ígéretek nélkül nincs számukra vigasztalás, bátorítás, kapaszkodó. Ha pedig az ember nem él személyes kapcsolatban Istennel, hanem csak egy halvány sejtése van arról, hogy „talán, valahol, valaki létezik”, akkor ez inkább félelmet kelt, minthogy megszelídítené a halál riasztó voltát.
Ezért mi, akik Jézus Krisztusban a valóságos és élő Istent ismerhetjük, legyünk tudatában annak a kiváltságnak, hogy az egyetlen Igaz Isten beváltja ígéreteit mind életünkben, mind halálunkban.
Horváth Mária / Pécel
Isteni bíztatás: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézs 55,6)
