Kőszeg 11847 lakosú város, az ország egyik leglátványosabb kisvárosa a 87-es főközlekedési út valamint a 18-as/Szombathely- Kőszeg/ vasútvonal és az osztrák-magyar határ mellett. A város épített örökségének és természeti környezetének harmóniája teszi azzá. Belvárosa a „Nemzeti Örökség” része. A 883 méter magas Írottkő, Dunántúl legmagasabb pontja. A település környéke már a csiszolt kő-, illetve bronzkorban lakott terület volt. Az illíreket, s a keltákat a rómaiak követték, ők honosították meg a ma is virágzó szőlőkultúrát. István király a német terjeszkedése ellen védekezve várat emeltetett a hegytetőn, s ennek a várkoszorúnak az erőssége lehetett a kőszegi Óvár is. A XIII. századi alapítását a nagyhatalmú Kőszegi – családnak köszönheti. Nevét a korábban már álló Kőszeg Felsővár után kapta. A Gyöngyös patak völgyében létrejött település az Európában akkor már ismert várváros-típusba, azaz az erődített város típusába tartozott. A völgyben épült vár körül város alakult. 1328-ban I. Károly Róbert a királyi városok sorába emeli Kőszeget, szabad bíróválasztást, pallosjogot és piactartást adományoz. 1445-ben III. Frigyes császár foglalta el a várost. 1532-ben II. Szulejmán hatalmas sereggel hetekig ostromolja a Jurisics Miklós, és néhány száz jobbágy serege által védett várat, de mindhiába. Az ostrom a város jelképes átadásával ér véget. A hagyomány szerint 1532. augusztus 30-án 11 órakor hagyta el a várost az utolsó török csapatrész. Ennek emlékére szólalnak meg a városban ma is 11 órakor a harangok. 1647-ben a magyar rendek sürgetésére, visszacsatolták Magyarországhoz. A Rákóczi-szabadságharcban hol a kurucok, hol a labancok szállták meg Kőszeget. 1710-ben a visszavonuló Balogh Ádám seregei felgyújtották a várost, ami majdnem teljes egészében leégett. Ezek után folyamatosan özönlenek a telepesek Kőszegre, amely az ezzel járó elnémetesedés közben gazdaságilag lassan talpraállt. A reformkorban új intézményekkel gazdagodik a város. Az 1848-as szabadságharcot a kőszegi polgárság pénzzel és önkéntesekkel segíti. A Bach-korszak idején a város fejlődése megreked, kereskedelmét bénítja a vasútvonal hiánya. 1919-ben a városi proletariátus magához ragadja a hatalmat, de intézkedéseit az ellenforradalom megsemmisíti. Az első Világháborút követően Kőszeg elveszíti korábbi gazdasági körzetét. 1944-ben a Szálasi- kormány részben Kőszegen és környékén rendezi be utolsó főhadiszállását. 1945. március 29-e a város felszabadulásának napja.1958-tól indult meg a város páratlan műemlékeinek rekonstrukciója, amiért 1978-ban Hild- díjban részesítették. 1990-ben újra kiépültek a jogállam helyi intézményei, amelyek 1938-1947 között megszűntek. 1993-ban visszakapta bíróságát, és ügyészségét. 1994-ben SOS-falut, 1996-ban pedig millecentenárium jegyében új református templomot és új Óház-kilátót avattak a Kőszeg városában, amely már 1648-ban Vas vármegye egyetlen szabad királyi városa lett.
A város ma négyes szerkezetű /történelmi Belváros, Magyar külváros, Német külváros, Kőszegfalva/. Az északi, Német külvárost vagy Sziget városrészt főleg németek lakták, és szőlőműveléssel foglalkoztak. Míg a jobbára magyarok lakta déli városrészben inkább az állattartás, a kézművesség, a vendéglátás jelentette az embereknek a megélhetését. A várost jobbról érintő Gyöngyös patak malomárkán számos kalló és malom működött. Az 1713-ban német telepesek alapított Kőszegfalva a város közigazgatását képezi.
A Jézus Szíve római katolikus templom 1892-1894 között épült neogótikus stílusban. Különösen figyelemreméltóak a templom színes üvegablakai, amelyek a magyar Árpád-házi szenteket ábrázolják.
Előtte az 1712. évi pestisjárványra emlékeztető barokk Szentháromság-szobor áll. Alkotója Leitner Szervác soproni kőfaragómester volt.
A Szent Imre-templom 1615-1618 között épült vegyes, gótizáló késő reneszánsz stílusban. 1671-ben barokk bővítést végeztek az épületen. Egyhajós, szentélye sokszögzáródású. A templom szentélye gótikus a falakat támpillérek erősítik. A barokk főoltárképet ifjabb Dorfmeister István festette 1805-ben. A kép Szent Imre herceg fogadalmát ábrázolja. Szent Imre magyar főnemes-ruhában látható. A jobb oldali mellékoltár közelében idősebb Dorfmeister István Vizitáció című képét helyezték el.
Szent Jakab-templom a város egyik legjelentősebb műemléke. Valószínű, hogy az 1289-es ostrom idején elpusztult minorita templom helyén épült, 1403-1407 között, késő gótikus stílusban épült. 1758-ban a jezsuiták a templomot barokk stílusban átépítették. A templom homlokzatát három címer díszíti, oly sorrendben felülről lefelé, ahogy időrendben a tulajdonosai voltak a jezsuiták, piaristák és a bencések. Az épület háromhajós, az oszlopfőket, a gyámköveket és a bordás keresztboltozat záróköveit gótikus faragások díszítik. Belül, a déli mellékhajó keleti végfalán, gótikus eredetű falfestmények láthatók. A falfestmények témaválasztása a város egykori lakóinak foglalkozására és nemzetiségükre utal. A baloldalon Szent Kristóf hatalmas méretű képmása látszik, aki a vándorembernek, fuvarosok védőszentje volt. Középen oltárképül szolgál a „Palástos Madonna”, jobbján Szent Borbála, a tüzérek, ágyú – és harangöntők védőszentje. A bal oldalán a három királyok jelenete. A művész a bibliai eseményeket Kőszeg város környezetében ábrázolja: láthatók a várost övező hegyek és a városkép egyes részletei. A gótikát a szentély őrizte meg leginkább. Déli oldalán csúcsíves ülőfülkék láthatók. A hatalmas, barokk oszloprendes főoltár 1693-ban készült. A szentségtartó feletti üvegezett fülkében gyönyörű gótikus faszobor áll: Madonna a gyermek Jézussal. A szentélyből nyílik jobb oldalon Xavéri Szent Ferenc-kápolna, amelyet 1700-ban emeltek. Bezerédj Imre kuruc-brigadéros építette, ezért Bezerédj-kápolnának is nevezik. A templom kriptájában nyugszik Jurisich Miklós két gyermeke: Ádám és Anna, akik pestisben hunytak el. A vörösmárvány emléktáblát apjuk készítette 1538-ban. A márványlapon a család és a város címere látható.

http://nyd.bloglog.hu/page/7/