1988 március 11.
Dicsõség legyen Istennek! 1
Jézus?
Én vagyok, a közeledben vagyok. Imádkozz, kedves, Oroszország megtéréséért! 
Oroszországot feltámasztja isteni kezem. A szentségnek ezen a magaslatán 2 fölmelegítem hideg szívét, újra életre keltem, hogy felébredjen a halál csendjébõl, a sötétség birodalmából, és eljusson az én világomba, a béke és a világosság világába. Hangos kiáltással adja majd tudtul örömét, amint meglátja maga mellett Megváltóját. Magamhoz emelem, szeretetem lángja gyújtja lángra szívét, megtisztítja és teljes elragadtatásba hozza irántam, Istene iránt. Ó Oroszország, Oroszországom! Én, az Úr mennyire szeretlek! 3 Mennyire sírtam, amint holtan láttalak! Olyan sok keserû és bánatos könnyet hullattam miattad, kedves, amikor elveszítettelek, és az egész mennyország téged gyászolt. Miért, miért vetettél el engem, kedvesem, átszúrva szeretõ és gyengéd Szívemet…
Úgy éreztem, hogy a Szûzanya van mellettem.
Szûz Mária:
Béke legyen veled gyermekem! Szent Édesanyád vagyok. Imádkozz nõvéredért, mert ma mellette van az Úr, és isteni keze hamarosan megérinti hideg és halott szívét.
Ó teremtés! Az Úr életre fogja kelteni nõvéredet, akit oly kevéssé szeretnek. Légy éber leányom, mert közel van már dicsõségének ideje.
Igen, Vassula. Éveken át kértelek téged 6 , hogy ajánld fel Oroszországot. Most az Úr és az összes szent vértanú is meghallotta könyörgésedet és kiáltásodat. Áldozatod nem volt hiábavaló, kedves. Könnyed nem hiába folyt, könnyed balzsam Jézus átszúrt Szívének. Dicsérd az Urat Petró! Az Úr ajtódban áll és zörget. Béke veletek, béke mindannyiotokkal! Szeretlek benneteket!
1Miután elmondtam mindhárom imát, égi hangokat hallottam a mennybõl: Dicsõség legyen Istennek, ahogyan írva van!
2 miközben ráteszem kezem
3 Isten újból úgy beszélt, ahogy csak Isten tud beszélni, oly nagy szeretettel…
3 A Szûzanya hirtelen János Pál pápa felé fordította fejét, mintha õ is jelen lett volna. Amikor nevét kiejtette, hangja igen kedves volt, de egyben szomorú is, és tele különleges szeretettel Péter iránt.
5A Szûzanya megpróbálta visszatartani könnyeit, de nem tudta. A következõ szavakat már könnyezve mondta. Nagyon sírt, nagyon sok könnyet ontott, és én is sírni kezdtem vele együtt. Úgy éreztem, hogy “Petró” Szent Édesanyánk “gyöngéje”.
6 II. János Pál pápához szól
