"Bocsásd meg a mi vétkeinket, mi képpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek."
Máté 6,12
A megbocsátás
A megbocsátás mindig boldogít!
A megbocsátás drágakő a hitben,
az ajándékok ajándéka, mit
értünk adott és ránk bízott az ISTEN.
MI ATYÁNK!
"Áldott légy minden emberért, ki szerelmedért másnak megbocsát" - szólítunk és áldunk Assisi Ferenc imádságával. Mi magunk nem vagyunk készek és alkalmasak erre, mi sokszor vergődünk a harag bilincsei közt, pedig valamennyien a Te bocsánatodból élünk. Add nekünk a JÉZUS KRISZTUSBAN nyert hit drágakövét: a megbocsátás készségét és képességét még ma!
Ámen.
"Áldott légy minden emberért, ki szerelmedért másnak megbocsát" - szólítunk és áldunk Assisi Ferenc imádságával. Mi magunk nem vagyunk készek és alkalmasak erre, mi sokszor vergődünk a harag bilincsei közt, pedig valamennyien a Te bocsánatodból élünk. Add nekünk a JÉZUS KRISZTUSBAN nyert hit drágakövét: a megbocsátás készségét és képességét még ma!
Ámen.
CSACSKA MACSKA
Ott hevert az árnyékban, egy kapu közelében. Elnyúlva feküdt, mozdulatlanul. Szólongattam, ettől kissé megmozdította fejét, és halkan nyávogott. Megsajnáltam. Talán a tikkasztó meleg miatt már közel van a kiszáradáshoz.
Odaérve, az egyik járókelő is megszánta a kis állatot, beszélt hozzá kedvesen, majd elővett a táskájából egy palackot a maradék citromos vízzel, és kínálta vele a cicát. Erre ő? Felállt, mint akinek semmi baja sincs, és el sem fogadva a kínált üdítő folyadékot, besétált a bokrok alá.
Akár, mint az emberek. Majd szomjan halnak, sóhajtoznak az élet terhe, próbái alatt, de amikor Jézus az élet vizét kínálja nekik, visszautasítják azt, és hátat fordítanak…
Előd Erika / Budapest
Jézus: „És aki szomjúhozik, jöjjön, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (Jel 22,17)
Égig érő gazok
- Írta: Ágostonné Ani
“Hej, égig nyúló giz-gazok, Hát nincsen itt virág?” (Ady)
Nézem a konyhakertet. Minden haszonnövény gyönyörű, talán csak néhány tő paradicsom nem döntötte még el, hogy megy, vagy marad. Tavasz óta folyamatosan gyomlálunk. A borsó között a folyófű a leggyakoribb. Hosszú indáival szinte benövi a haszonnövényt, alig lehet megkülönböztetni őket. A petrezselyem között viszont egy másik dudva nő, amely nagyon hasonlít rá. Az uborkának is megvan a maga alteregója. Erről a búza és a konkoly példázata jut az eszembe. A gazda hinti a magot, de az ördög is a magáét. Eleinte nagyon hasonlít egymásra a két növény. Idővel azonban elválik, melyik a kártékony. Ha megnő, már a virága is más. A mag közé keveredve pedig komoly rosszullétet, esetenként fulladásos halált is okoz.
Így van ez a gyülekezetben is. Megjelennek "hívők", akik eleinte nagyon hasonlítanak Isten gyermekeire. Tudják a "szöveget", a viselkedésmódot, vallják a Biblia tévedhetetlenségét, és szinte mindent, amit az Ige tanít. Ott vannak minden igei alkalmon, csak éppen a szeretetről feledkeznek meg. Ha szolgálatot vállalnak, akkor a maguk dicsőségét keresik. Nem lehet velük együtt dolgozni, mert megbízhatatlanok, összeférhetetlenek – és sorolhatnám.
Hogyan lehetséges ez? Miért nem veszik őket észre előbb? Azért, mert a gyülekezet alszik. A Sátán éjjel szórja a magot, amikor senki sem figyel. Amikor a gyülekezeti tagok a világ dolgaival foglalkoznak, amikor a földi célok: karrier, anyagi boldogulás kerülnek előtérbe, és nem a mennyei kincsek gyűjtése. És ez már a konkoly maga, mert azt a pogányok kérdezik, hogy mit igyunk, és mit együnk, a mennyei Atya tudja, hogy mire van szükségünk.
Alvó gyülekezeteink, ébresztő!
Jézustól, a magvető példázatából:
"Némely mag pedig a jó földbe esett, és termést hozott. Az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, ismét másik harmicannyit." (Mt 13,8)
Engedelmesség
- Írta: Móréhné Ági
Hálás vagyok Istennek, hogy őszülő korban is nevel, formál, és elmond még új dolgokat, vagy elmondja sokadjára, amit már régen tudnom kéne. Mostanában az engedelmesség kérdését helyezte nagyon a szívemre Isten.
Azelőtt mindig zúgolódtam, ha valamire, amit nagyon szerettem volna, a férjem határozottan azt mondta, hogy "nem". Ma már belátom, hogy minden úgy volt jó, ahogy mondta. Pedig hányszor vittek volna másfelé az érzelmeim, a vágyaim, hányszor szövögettem irreális terveket!
Ma már látom, hogy az engedetlenség nem csak "szépséghiba", hanem súlyos bűn. Szomorú példák mutatják, hogy ha a feleség nem rendeli magát alá férje akaratának, hanem évtizedeken keresztül ő irányít, annak romlás a vége.
A hívő asszonyok az Úrnak engedelmeskednek, ha a férjüknek engedelmeskednek.
Azelőtt mindig zúgolódtam, ha valamire, amit nagyon szerettem volna, a férjem határozottan azt mondta, hogy "nem". Ma már belátom, hogy minden úgy volt jó, ahogy mondta. Pedig hányszor vittek volna másfelé az érzelmeim, a vágyaim, hányszor szövögettem irreális terveket!
Ma már látom, hogy az engedetlenség nem csak "szépséghiba", hanem súlyos bűn. Szomorú példák mutatják, hogy ha a feleség nem rendeli magát alá férje akaratának, hanem évtizedeken keresztül ő irányít, annak romlás a vége.
A hívő asszonyok az Úrnak engedelmeskednek, ha a férjüknek engedelmeskednek.
„Az asszonyok engedelmeskedjenek saját férjüknek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, amint Krisztus is feje az egyháznak, és ő maga a test megtartója. De ahogyan az egyház engedelmes Krisztusnak, úgy az asszonyok is engedelmeskedjenek férjüknek mindenben.” (Ef 5,22-24)
"Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét."
(1Jn 3,10)
Ábrahám utódainak - egészen perfekt, bennfentes, egyházi, templomozó embereknek - azt mondja Jézus egy alkalommal, hogy az ő atyjuk az ördög. (Jn 8,44) Rettenetesen hangozhatott ez akkor. Mintha ma egy lelkész a prédikációjában nem úgy szólítaná meg a gyülekezetet, hogy "testvéreim az Úrban", hanem "ördögatya gyermekei". Mert haragszanak, gyűlölnek, szembeállnak egymással, nem tudnak halálosan szeretni, nem tudnak áldást kívánni az ellenségeiknek, mert cselekszik a rosszat. Elkapta őket a rossz, és az irányítja őket. Jézust - ilyen értelemben - nem érdekli, hogy mi van a cégtáblára írva: hogy az milyen gyülekezet, hogy ott milyen kegyességi irányzathoz tartozó lelkész szolgál, ilyen kör, olyan kör... Egyvalamit néz: mit teszel. Mert ami kisugárzik az életedből, az jelzi, hogy ki az apád. Ahogy a földi apáinktól, úgy a szellemi szülőktől is öröklünk különféle tulajdonságokat. Az ördögtől is örökölhetünk, és Istentől is.
Persze ennek az igének a nyomában kialakulhat aztán egy szuperképmutató vallásosság - megjátszuk magunkat: ó, ha én bibliakörös vagyok, akkor én mindig mosolygok; amikor azt mondom, hogy "békesség Istentől", akkor tényleg azt is kívánom, és nem azt, hogy "na, már ez is itt van, nem bírom a képét". Nem merek ilyesmit gondolni pláne nem kimondani, mert én Isten gyermeke vagyok. De azért a mosolyom mögött fájdalom van és idegesség, mert olyan hálátlanok az emberek és annyiszor haragítanak. És hatalmas teherként nehezedik ránk az Igének az a megállapítása, hogy: "Isten gyermeke nem vétkezik".
De ne vegyítsük össze, hogy mi az Isten része, és mi az embereké. Isten kezében olyanok vagyunk, mintha J. S. Bach egy kis nyekergő falusi orgonán játszana. Lehet, hogy hiányzik egy billentyűje, vagy a fecske belefészkelt az egyik sípba, de hát mégiscsak a Mester orgonál rajta. Nem mindegy, hogy ki játszik rajtad! Ki az, akinek átadtad az orgonapadot az életedben? Az a jó, amikor valakinél érződik, hogy igen, ez egy kis vacak hangszer, nem tökéletes, nem hibátlan, de a Mester játszik rajta. Hogy nyomorult, esendő, kegyelemből élő, kegyelemre szorult ember vagyok, és nagyon nagy dolog, ha meg tudok maradni.
(Szeverényi János)
