Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Heti Elmélkedő II.

2017. június 23. 12:13 - Andre Lowoa

"Megáldalak téged és áldás leszel."

1Mózes 12,2


Tégy, URAM, engem áldássá!
LELKEDET úgy várom...
Tedd TE a szívemet hálássá,
hogy Neked szolgáljon.
Bárhova küldesz, ajkamról
zengjen az új ének,
Tégy, URAM, engem áldássá,
oly sok a bús élet!

URUNK, ÜDVÖZÍTŐNK!
Hisszük, hogy mindazoknak, akik JÉZUS KRISZTUS bűntörlő vére alá menekülnek, szól az áldás ígérete, s valóságos annak megtapasztalása is. Áldásod nélkül értelmetlenné, meddővé válna az életünk. Add, hogy kedvünk legyen az áldáshoz s tégy alkalmassá bennünket befogadására és továbbadására is a Magad dicsőségére!
Ámen.



Meghallgattatott



Édesanyám halála után úgy döntöttünk, hogy – az alacsony ingatlan árak miatt – egy ideig nem adjuk el a házat. Bérlőnk egy olyan férfi lett, akinek alkoholizmusa miatt megromlott a házassága, és a felesége kitette őt. Saját lakása nem lévén, nem maradt más választása, mint a máséban lakni. Addig csak ritkán láttuk őt részegen, rendes embernek ismertük meg, bár Istenről hiába beszéltünk neki.
De beszéltünk Istennek róla! Kértük, hogy gyógyítsa meg, szólítsa meg, hogy rendeződjön a házassága is. Másfél év telt el, amikor bejelentette, hogy azonnal felmond, mert a felesége visszafogadta. Az történt, hogy az asszonyt megműtötték, és csak ő volt mellette az otthoni ápolásnál. Addigra már az italt is elhagyta, számára a másfél éves külön élés jó leckének bizonyult.
Nagyon örültünk az imameghallgatásnak, hiszen fontosabb volt számunka házasságuk rendeződése, mint anyagi helyzetünk. De az Úrnak az utóbbira is volt gondja. Április elsejéig volt szerződésünk a férfivel, és Isten ugyanarra a napra már kirendelte az új lakókat.
Amikor elmondtuk a volt bérlőnknek, hogy imádkoztunk a házasságukért, akkor ez volt a reakciója: „Meghallgattatott”.


„Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek” (Mt 6,33)




Mindennapi vizsga

A május, június sok fiatal számára izgalmas hónap, mivel ez a vizsgák időszaka. Az általános, szak- és középiskolások feleléssel, dolgozatírással javíthatnak jegyeiken, az érettségizők pedig az írásbeli után szóban is megmérettetnek. A felsőfokú intézmények hallgatói pedig tantárgyanként adnak számot ismereteikről. A vizsgára készülők könnyen felismerhetők öltözetükről: sötét öltöny, nyakkendő, illetve szoknya és fehér blúz. Komoly arccal, visszafogottan, némelyek gondterhelten sietnek a megmérettetésre. Viszont az érettségi bizonyítvánnyal, diplomával a kezükben már nem tapasztalható ez a vizsgadrukk: vége a számonkérés időszakának, „elengedhetik” magukat, innentől övék a nagyvilág… Pedig ezután már minden nap vizsganap lesz.
A hívő ember – iskolai vizsgaidőszak nélkül is – hamar szembesül ezzel a ténnyel, hiszen naponta vizsgázik. Vizsgáznak gondolatai, érzései, indulatai, beszéde… Nehéz tantárgyak ezek, de Isten felkészíti gyermekeit: kaptak kiváló tankönyvet, a Bibliát, amihez kirendelte mestertanárát, a Szentlelket, és számtalan gyakorlati terepet: a munkahelyet, a családot, a testvéri közösséget...
A hívő emberek ünnepi öltözetű szívvel kell, hogy éljenek, hiszen számukra minden nap vizsganap. És őket is felismerheti környezetük: többek között Krisztus jó illatáról.

Jézus mondja: „…tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál.” (Mt 11,29)

Segítség felülről



Sok évvel ezelőtt hittanos tábort szerveztünk. Jó táborhelyre bukkantunk, minden településtől távol, a Börzsöny közepén. A vendégháztól 20 méterre patak csörgedezett, a helyszín a kor igényeinek mindenben tökéletesen megfelelt. Volt villany, hűtőszekrény, gáztűzhely (gázpalackkal). A melléképületben tiszta mosdó tette komfortossá a tábort.
Egyik nap elkezdett esni az eső, majd szünet nélkül szakadt. A patakban a víz egyre magasabbra emelkedett, másnap reggelre pedig kilépett medréből, és pár méterre hömpölygött a háztól. Az eső, hála Istennek, nemsokára elállt, de a háztól még a melléképület is megközelíthetetlen volt. Az áramszolgáltatás megszűnt, ezért a hűtőből a gyorsan romló ételeket el kellett fogyasztani. Este a gyerekektől begyűjtött zseblámpákkal világítottunk. Másnapra az élelem fogyófélben volt, az utak járhatatlansága miatt nem tudtunk vásárolni. Mobiltelefon akkor még nem létezett. Az ebédet már csak félig tudtuk megfőzni, mivel a gázpalack kiürült. Tanácstalanok lettünk. Fő feladatunk ebben a helyzetben a nyugalom megőrzése volt, hogy a gyerekek ne érzékeljék a feszültséget. Én viszont egyre jobban kétségbeestem. Hasra feküdtem az egyik emeletes ágy alsó részén, és imádkoztam: „Uram, nagyon kíváncsi vagyok, mit fogsz most csinálni!”
Öt percen belül helikopter zúgását hallottuk, a katasztrófavédelem érkezett segítségünkre. Mindenki örömujjongással szaladt ki a házból. Attól kezdve fejedelmi ellátásban volt részünk, olyanban, ami hittantáborban nem volt szokványos. Másnap már az utak is járhatók voltak, és a lelki testvérek hoztak autóval meleg ruhákat, takarókat.
Mi azt hittük, hogy senki nem tud rólunk, nem is gondol ránk. Nem úgy az Úr, aki jelen volt, látott minket, és segítségül küldte angyalait: életre szóló bizonyságul szeretetéről, mindenhatóságáról minden résztvevőnek.
Isten bíztatása a Szentírásból: „Mikor vízen mész át, veled vagyok, és ha folyókon, azok nem borítanak el. Ha tűzben jársz, nem égsz meg, a láng nem perzsel meg téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened…” (Ézs 43,2-3)
komment
süti beállítások módosítása