Táp 709 lakosú község Pannonhalmától délkeletre, 8 kilométerre fekszik. Első írásos emléke 1237-ből származik, melyben Tapan néven szerepel. A XIII. századtól királyi lovászok, a szentmártoni apát és az Apor nemzetség faluja. Tápot a törökök elfoglalták és feldúlták. A XVII. században az Esterházyak kezére került, ők a jobbágyfelszabadításig birtokolták.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusban 1764-ben építették, Fellner Jakab műve, jelenlegi formájában erősen átépítve. A homlokzatból előreugró tornyát lapos gúlasisak fedi. A szentély hátsó fala kívülről hornyolt, kosáríves kiképzésű. Hajója háromboltszakaszos, a szentélyt kupola fedi. A szép barokk főoltárt szentek szobrai és Esterházy Mór címere díszíti, míg a barokk szószék Mózes és Áron szobrával 1750 körül készült. Felújítása 1993-ban történt. A templom alatt kripta húzódik.
A református templom, szintén barokk stílusban épült 1784-85 között. Homlokzat előtti tornya 1827-ben épült. Hajója síkmennyezetes, szentélye egyenes záródású. Vörösmárvány keresztelőkútja van (1926). A karzatokat vörösmárvány utánzatú oszlopok tartják.
A községben műemlék jellegű, faluképi jelentőségű népi lakóházak találhatóak a Győri utcából a tápi dombra felvezető Hegysor utcában egymás mellett. A házak döngölt falú nádtetős épületek. A tápi szőlőhegy oldalában, szinte a falu központjából kiindulva találjuk a Hegysor utca házait. Népi építészeti értéke elsősorban azért egyedülálló országos szinten is, mert szinte egy egész házsor maradt fenn szoros egységben, megőrizve a Sokorói-dombság falvaira jellemző XVIII. századi zsellértelepítések emlékét. A védett műemléki együttes legkorábbi tagja 1792-ben, a legfiatalabb pedig a XIX. század közepén épült. A házak, a környék falvainak korabeli építőgyakorlata alapján, itt is a táj adottságainak megfelelően épültek a parányi zsellértelkeken. Valamennyi döngölt falakkal, a domboldalból kitermelt anyagból készült, apró ablakokkal, nyitott tornáccal. Tetőszékük ágasfás-szelemenes, oromzatuk fűrészelt deszka, fedésük zsupp és nád. Az épületek szoba + konyha + kamra elrendezésűek, de van közöttük kétszobás lakóház is.
A tájháznak berendezett 11. számú ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű, nádfedésű épületet 1851-ben emelték. Hármas elrendezésével (első vagy „tiszta szoba”; hátulsó szoba; középütt a szabadkéményes konyha) híven tükrözi a magyar falvak évszázadokon át szokásos építkezési módját. Jól megfigyelhető a paraszti leleményesség és szépérzék, ahogy a rendelkezésre álló mázas kályhákat és pártázatot a meszelt falazattal egyesíti. A berendezett épület nagyszerűen mutatja be a nagy létszámú zsellércsalád életkörülményeit, lakáskultúráját. Eredeti környezetben találjuk itt a mindennapos használati tárgyakat, bútorokat és olyan benyomásunk támad, mintha a régmúltba csöppentünk volna vissza néhány pillanatra. A famunka szerelmesei ki ne hagyják a hidast, amely a házzal szemközt áll.
http://nyd.bloglog.hu/page/7/
