LÁNY AJÁNDÉKBA
A csendes héten azonos kiscsoportban voltam egy fiatal nővel. Gondterhelten ült, gyakran temette kezébe arcát. Később lelki gondozói beszélgetést kért; küzdött a szavakkal, a belsejét maró fájdalmakkal. Türelmesen vártam, mit akar az Úr velünk. Végül úgy döntött, nem mondja el nekem ugyanazokat a történeteket, amelyeket már számtalan pszichológusnak elmondott.
Elfogadtam döntését, ezért csak az Úr Jézus személyére vonatkozó néhány hitbeli kérdést tettem fel neki, amire egyszerű igennel és nemmel kellett válaszolnia. Ragyogó arccal vált el tőlem, azt mondta, még soha senki nem hallgatta meg így őt. Később megtudtam, hogy skizofréniában szenved. Kértem az Urat, hogy az értelmükben akadályoztatott betegeket is érje el, és tegye lehetővé, hogy felfogják az evangéliumot.
Nemrég felhívott, hogy konfirmálni fog, és szeretné, ha találkoznánk utána. Korábban érkeztem a számomra ismeretlen gyülekezeti házba. Nem voltam biztos, hogy már végetért-e az alkalom. Lófráltam az udvaron, a szakadó esőben, amikor a lelkészné kiszólt a házból: „Vizsgázik a kislánya?” Mivel csak két fiam van, ezért mosolyogva bólintottam. „Menjen csak be nyugodtan!” – biztatott.
Mire beértem a terembe, az én kislányom már túl volt a vizsgán, és kisírt szemekkel integetett vissza. Akkor eszembe jutott az, amit az Úr Jézus ígért a tanítványainak (Lásd a keretes idézetet!).
Dr. Klimó Hedvig / Budapest
Jézus: ”Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, fiútestvéreit, vagy nőtestvéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy szántóföldjeit énérettem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit most ebben az időben, házakat, fiútestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világban pedig örök életet.” (Mk 10,29-30)
Elfogadtam döntését, ezért csak az Úr Jézus személyére vonatkozó néhány hitbeli kérdést tettem fel neki, amire egyszerű igennel és nemmel kellett válaszolnia. Ragyogó arccal vált el tőlem, azt mondta, még soha senki nem hallgatta meg így őt. Később megtudtam, hogy skizofréniában szenved. Kértem az Urat, hogy az értelmükben akadályoztatott betegeket is érje el, és tegye lehetővé, hogy felfogják az evangéliumot.
Nemrég felhívott, hogy konfirmálni fog, és szeretné, ha találkoznánk utána. Korábban érkeztem a számomra ismeretlen gyülekezeti házba. Nem voltam biztos, hogy már végetért-e az alkalom. Lófráltam az udvaron, a szakadó esőben, amikor a lelkészné kiszólt a házból: „Vizsgázik a kislánya?” Mivel csak két fiam van, ezért mosolyogva bólintottam. „Menjen csak be nyugodtan!” – biztatott.
Mire beértem a terembe, az én kislányom már túl volt a vizsgán, és kisírt szemekkel integetett vissza. Akkor eszembe jutott az, amit az Úr Jézus ígért a tanítványainak (Lásd a keretes idézetet!).
Dr. Klimó Hedvig / Budapest
Jézus: ”Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, fiútestvéreit, vagy nőtestvéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy szántóföldjeit énérettem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit most ebben az időben, házakat, fiútestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világban pedig örök életet.” (Mk 10,29-30)
SZELEK
Van szembe szél, van lelki SZÉL,
egyik lever, másik emel.
Hányféle szél szállt már felém!
Széljárta táj az életem.
De hogyha a LÉLEK SZELE
zúg olykor át a lelkemen,
megrendülök mindig bele,
s szárnyalni kezd az életem.
Fűle Lajos / Vásárosnamény
Jézus tanításából: "A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet." (Jn 6,63)
"Te romlott és engedetlen fajzat! Jól tudom, hogy te Isai fiát pártolod a magad szégyenére és anyád gyalázatára."
(1Sám 20,30)
Elolvasandó:
1Sám 20,27-34
"Engedetlen fajzat! Nem gondolsz a jövődre! Mi anyáddal mindent megteszünk érted, s te semmibe veszed a gondoskodásunkat. Valamilyen idegen befolyás alá kerültél, hogy nem akarsz engedelmeskedni? Miért nem érdekel saját trónra-kerülésed? Családunk jó hírére semmit nem adsz. Szégyen és gyalázat!"
Az édesapa, Saul király, és fia, Jonátán között a nézeteltérések végsőkig kiéleződtek. Az apa gyalázatosnak látja azt, amit a fiú dicsőségesnek. Izraelben a szülői tekintély vitán felül állt. A gyermek feltétel nélküli engedelmességgel tartozott, s az ősi rend áthágásáért megkövezés, halálbüntetés járt! Valójában Saul mégsem fia engedetlensége miatt haragszik elsősorban, gyűlölete a királynak felkent pásztorfiúra irányul, és aztán kiterjed azokra is, akik felismerve Dávidban az örökérvényű királyság hordozóját, köréje gyülekeznek.
De miért szegül szembe apjával Jonátán? A Szentírás többször utasít arra, hogy tiszteljük szüleinket, a tízparancsolatban is. Az ötödik parancsolat magyarázatában a Heidelbergi Káté még arra is kitér, hogy "...az ő gyengeségeik iránt is türelmes legyek, mivel Isten minket az ő kezük által akar vezetni". "Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes" - írja Pál (Ef 6,1). De engedelmességgel tartozom-e annak, aki Isten iránt engedetlen? Jonátán ugyanis annak az édesapának nem engedelmeskedett, aki az Isten iránti engedelmességet tagadta meg. Nem csupán apa és fia viszonyáról van itt szó, hanem Isten ügyéről is. A szülők iránti engedelmességünket is az Istennek való engedelmességünknek kell meghatároznia.
Saul nagy igazságot mond ki, amikor dühödten vágja fia fejéhez: "Mert míg Isai fia él a földön, nem lesz belőled és a királyságodból sem semmi." (31. v.) Egyértelmű: két királyság nem állhat fenn! A tragédia abban állt, hogy Saul a sajátjára voksolt, s ezzel azt vetette el, akinek királysága örök, és akiben valójában a világmindenség áll fenn.
A mindenáron uralkodni akaró királyság csap össze a szolgálni akaróval, és az Isten kijelentése alapján egyértelműen mondhatjuk mi is: az előbbi nem állhat fenn!
1Sám 20,27-34
"Engedetlen fajzat! Nem gondolsz a jövődre! Mi anyáddal mindent megteszünk érted, s te semmibe veszed a gondoskodásunkat. Valamilyen idegen befolyás alá kerültél, hogy nem akarsz engedelmeskedni? Miért nem érdekel saját trónra-kerülésed? Családunk jó hírére semmit nem adsz. Szégyen és gyalázat!"
Az édesapa, Saul király, és fia, Jonátán között a nézeteltérések végsőkig kiéleződtek. Az apa gyalázatosnak látja azt, amit a fiú dicsőségesnek. Izraelben a szülői tekintély vitán felül állt. A gyermek feltétel nélküli engedelmességgel tartozott, s az ősi rend áthágásáért megkövezés, halálbüntetés járt! Valójában Saul mégsem fia engedetlensége miatt haragszik elsősorban, gyűlölete a királynak felkent pásztorfiúra irányul, és aztán kiterjed azokra is, akik felismerve Dávidban az örökérvényű királyság hordozóját, köréje gyülekeznek.
De miért szegül szembe apjával Jonátán? A Szentírás többször utasít arra, hogy tiszteljük szüleinket, a tízparancsolatban is. Az ötödik parancsolat magyarázatában a Heidelbergi Káté még arra is kitér, hogy "...az ő gyengeségeik iránt is türelmes legyek, mivel Isten minket az ő kezük által akar vezetni". "Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes" - írja Pál (Ef 6,1). De engedelmességgel tartozom-e annak, aki Isten iránt engedetlen? Jonátán ugyanis annak az édesapának nem engedelmeskedett, aki az Isten iránti engedelmességet tagadta meg. Nem csupán apa és fia viszonyáról van itt szó, hanem Isten ügyéről is. A szülők iránti engedelmességünket is az Istennek való engedelmességünknek kell meghatároznia.
Saul nagy igazságot mond ki, amikor dühödten vágja fia fejéhez: "Mert míg Isai fia él a földön, nem lesz belőled és a királyságodból sem semmi." (31. v.) Egyértelmű: két királyság nem állhat fenn! A tragédia abban állt, hogy Saul a sajátjára voksolt, s ezzel azt vetette el, akinek királysága örök, és akiben valójában a világmindenség áll fenn.
A mindenáron uralkodni akaró királyság csap össze a szolgálni akaróval, és az Isten kijelentése alapján egyértelműen mondhatjuk mi is: az előbbi nem állhat fenn!
(Visky Péter)
Védelem
Írta: Alföldy-Boruss Csilla
Gyermekkorunktól védekezünk az ellen, ami kellemetlen, káros számunkra. Napszemüveget veszünk fel, hogy védjük szemünket a tűző fénytől, az UV sugártól. Meleg ruhát húzunk hideg időben, esernyőt használunk esőben, vagy bakancsot a sáros terepen... De a biztosítók is rendelkezésünkre állnak: biztosíthatunk tűz, víz, karambol, betörés esetére, életbiztosítást is lehet kötni, sokfélét...
De védjük-e szívünket, lelkünket a károsodás ellen? Ha igen, akkor mivel? Például cselekedettel? Sokat ülök a templomban, minden igealkalmon ott vagyok, sok jót teszek, szolgálok... Bizonyára valamit segítenek ezek a módszerek, de lehet vétkezni pl. szolgálat közben is. Ha nem a cselekedettel, akkor esetleg emberkerüléssel? Kerülöm őket, netán a testvéreket is, nehogy haragot, indulatot hozzanak elő belőlem – hiszen a szív mélyén ott szunnyadnak ezek az indulatok: szívbe rejtett érzés, haragos szó, vétek. Isten színe előtt kiderül, hogy mennyi az ilyen rejtegetett bűn, vágy, amiről senki se tud, csak Isten, aki ismer, és tisztogatni akar, hogy ami káros a számunkra, attól megszabadítson, mivel ő szeret bennünket.
„Szívembe rejtettem beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened..." írja a zsoltáros (Zsolt 119,11), s ezek az igék (Pl: „Én veled vagyok", „Ne hazudjatok egymás ellen", „szentségre hivattatok el", „az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt") megszólalhatnak majd, amikor szorítóban vagyunk, vagy tombolnak az indulatok. Ez az igazi védelem, ami védhet a bűn cselekvésétől. Töltsük fel szívünk rejtekét Urunk drága, megtartó, eligazító, szabadító szavával, hogy ne vétkezzünk ellene!
Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! (Példabeszédek 4,23)
De védjük-e szívünket, lelkünket a károsodás ellen? Ha igen, akkor mivel? Például cselekedettel? Sokat ülök a templomban, minden igealkalmon ott vagyok, sok jót teszek, szolgálok... Bizonyára valamit segítenek ezek a módszerek, de lehet vétkezni pl. szolgálat közben is. Ha nem a cselekedettel, akkor esetleg emberkerüléssel? Kerülöm őket, netán a testvéreket is, nehogy haragot, indulatot hozzanak elő belőlem – hiszen a szív mélyén ott szunnyadnak ezek az indulatok: szívbe rejtett érzés, haragos szó, vétek. Isten színe előtt kiderül, hogy mennyi az ilyen rejtegetett bűn, vágy, amiről senki se tud, csak Isten, aki ismer, és tisztogatni akar, hogy ami káros a számunkra, attól megszabadítson, mivel ő szeret bennünket.
„Szívembe rejtettem beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened..." írja a zsoltáros (Zsolt 119,11), s ezek az igék (Pl: „Én veled vagyok", „Ne hazudjatok egymás ellen", „szentségre hivattatok el", „az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt") megszólalhatnak majd, amikor szorítóban vagyunk, vagy tombolnak az indulatok. Ez az igazi védelem, ami védhet a bűn cselekvésétől. Töltsük fel szívünk rejtekét Urunk drága, megtartó, eligazító, szabadító szavával, hogy ne vétkezzünk ellene!
Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! (Példabeszédek 4,23)
