"Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását."
Zsolt 50,23A hálából
A hálából élünk, ha élünk.
Hála nélkül mi más az élet:
szakadéknyi mély hiányérzet,
mibe az ember beleszédül.
MENNYEI ÉDESATYÁNK!
Hálát adunk Neked, a mi URUNK JÉZUS KRISZTUS által azért a kegyelemért, hogy élünk, s hogy tart még a kegyelmi idő mindenki számára, aki Téged keres. Azért is áldunk, hogy megismerhettünk Téged és minden ismeretet felülhaladó szeretetedet, békességedet. Köszönjük a mindennapi testi és lelki kenyeret, szeretteinket, népünket és hazánkat.
Ámen.
Hálát adunk Neked, a mi URUNK JÉZUS KRISZTUS által azért a kegyelemért, hogy élünk, s hogy tart még a kegyelmi idő mindenki számára, aki Téged keres. Azért is áldunk, hogy megismerhettünk Téged és minden ismeretet felülhaladó szeretetedet, békességedet. Köszönjük a mindennapi testi és lelki kenyeret, szeretteinket, népünket és hazánkat.
Ámen.
Apák
- Írta: Benedek Csilla
Az édesapa kisfiával utazott, aki nagyon boldognak tűnt, hiszen a számára csodálatos, erős és okos apa húsvét hétfőn együtt lehet vele. Tele volt kérdésekkel, lelkesen csacsogott, az apa pedig szűkszavúan válaszolgatott. Majd megunva ezt a kérdés-felelet játékot, rászólt, hogy most már hallgasson, és legyen csendben. A gyerek megkérdezte, hogy miért kell csendben maradnia. A válasz tömör volt:
- Mert most gondolkodom.
- Miről gondolkodsz?
- Semmiről - jött a türelmetlen válasz.
- Apa, hogy lehet a semmiről gondolkodni?
Erre az apa hangosan ráparancsolt, hogy most már maradjon csendben és üljön nyugodtan. Szegény gyerek! Minden ünnepi várakozása egy pillanat alatt elillanhatott.
Istenünk viszont igazi atya! Bármikor megszólíthatjuk őt, a legképtelenebb kérdésünkkel, problémánkkal mehetünk hozzá – és ő türelmesen válaszol, miközben ránk árasztja atyai szeretetét.
- Mert most gondolkodom.
- Miről gondolkodsz?
- Semmiről - jött a türelmetlen válasz.
- Apa, hogy lehet a semmiről gondolkodni?
Erre az apa hangosan ráparancsolt, hogy most már maradjon csendben és üljön nyugodtan. Szegény gyerek! Minden ünnepi várakozása egy pillanat alatt elillanhatott.
Istenünk viszont igazi atya! Bármikor megszólíthatjuk őt, a legképtelenebb kérdésünkkel, problémánkkal mehetünk hozzá – és ő türelmesen válaszol, miközben ránk árasztja atyai szeretetét.
„Ha azért ti gonosz létetekre tudtok fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?” (Mt 7,11)
Evangélium a téren
- Írta: Rostás Lászlóné
Húsvét hétfőre kirándulást szervezett az EMO egyik munkatársa. Ünnep lévén, a gyér közlekedésre való tekintettel korábban indultam, hogy ne késsek el. Mivel egyik járműre sem kellett sokat várnom, így fél órával korábban érkeztem a Széll Kálmán térre, ahol leültem egy padra, és olvasni kezdtem a Bibliát. Pár perc múlva megszólított egy fiatalember, és pénzt kért tőlem.
Pénzt ugyan nem tudok adni – válaszoltam –, de nagyon szívesen felolvasom a húsvéti történetet a Bibliából. Készséggel mellém ült, majd csendben hallgatta a Jézus Krisztusról szóló történetet. Ezt követően még beszélgettünk Jézus Krisztus halálának okáról,
feltámadásának szükségességéről. Mennyei örömmel telt meg a szívem, hogy eszköz lehetek Isten kezében, továbbadhatom az evangéliumot.
Amikor elköszöntem tőle – mert már vártak rám társaim – a fiatalember nem ismételte meg kérését.
Pénzt ugyan nem tudok adni – válaszoltam –, de nagyon szívesen felolvasom a húsvéti történetet a Bibliából. Készséggel mellém ült, majd csendben hallgatta a Jézus Krisztusról szóló történetet. Ezt követően még beszélgettünk Jézus Krisztus halálának okáról,
feltámadásának szükségességéről. Mennyei örömmel telt meg a szívem, hogy eszköz lehetek Isten kezében, továbbadhatom az evangéliumot.
Amikor elköszöntem tőle – mert már vártak rám társaim – a fiatalember nem ismételte meg kérését.
„Adósa vagyok mind a görögöknek és a barbároknak, mind a bölcseknek és a tudatlanoknak. Amennyire rajtam áll, kész vagyok nektek is…az evangéliumot hirdetni.” (Rm 1,14-15)
KŐSZÍV-VAJSZÍV-HÚSSZÍV
Már hogyne lehetne? Mármint egy kemény, barátságtalan embert sok-sok szeretettel megváltoztatni. A jóakaratú igyekezet valóban képes pozitív példákat felmutatni: létezik olyan kitartó türelem, bölcs, masszív szeretet, amelynek hatására a rideg barátságtalanság oldódik, és a kemény egyén meglágyul. Ez a jelenség azonban nem más, mint kőszívűből vajszívűvé változás.
A Biblia szerint nem vajszívre van szükségünk, hanem hússzívre. Nem elég elolvadni, kenyérre kenhetővé válni, sőt, nem is tanácsos. A hússzív nem veszíti el tartását, lüktet és pumpál, és ezen elsőrendű feladatától akkor sem tér el, ha olvadni lenne kedve. Isten szerint hússzívre van szükségünk, ezért kínálja nekünk az Igében Jézus Krisztus természetét.
Sokan olvassák e sorokat olyanok, akiknek már hússzívük van. Elfogadták-befogadták-hiszik. De kevesen merjük talán megvallani, hogy mégis van valami baj. Mintha elnehezült volna, mintha nem éltetne a kegyelem ajándéka.
Ha létezik koszorúér betegség szervi szinten, talán létezik lelki értelemben is. A rosszul összeválogatott táplálék miatt az érfalon lerakódások keletkeznek, amelyek szűkítik az ér keresztmetszetét. Hogyan válogatjuk össze lelki táplálékunkat? Nem akad el olykor Isten iránti lelkesedésünk olyan információk, hírek, pletykák miatt, amelyekből túlságosan sokat vettünk magunkhoz.
A szív másik ellensége a mozgáshiány. Ha nem mozogjuk le, amit elfogyasztunk, nem csodálkozhatunk a tüneteken. Vajon lemozogjuk-e, amit az Igében olvasunk, igehirdetésekben hallunk? Megtesszük-e, amire Isten indít?
A hívő is lehet tehát „szívbajos”. Jó ilyenkor megvizsgálnunk, mit és mennyit veszünk magunkhoz, mit engedünk át magunkon, mennyire vagyunk hadra fogható tanítványok? Az Igéből élő és Igének engedő életmód nyomán a felüdülés nem marad el.
Bálintné Gyöngyi / Pécel
Isteni ígéret: „Eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek.” (Ez 36,27)
Isteni ígéret: „Eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek.” (Ez 36,27)
Krisztus teljességét elérő nagykorúság
- Írta: Dr. Erdélyi Judit
Az „érett férfiúságot” elért keresztyén ember már nem azért tesz bármit, mert arra tanították, vagy elvárják tőle. Nem külső kényszer diktál, hanem egy belső motiváció: immár a saját életemet élem! Az Isten népéhez tartozók – férfiak és nők egyaránt – belső motiválója az a tény, hogy az Atya otthona immár az ő saját otthonuk is. Belülről fontos, a felnőtt embernek magának fontos, hogy mit, mikor és hogyan tesz, hiszen ez az ő élete, sőt, az örökélete!
A hitben érett felnőttnek saját belső igénye a hitben járás. Nem azért hiszek immár, mert erre tanítottak, vagy, mert azoknak, akiket szeretek, ez tetszik, esetleg ezt várják tőlem. Jézus Krisztust sem azért követem, mert azt gondolom, Isten is ezt várja el tőlem. Nem a megfelelni akarás, de még csak a kötelességtudat, a felelősség érzése sem az, ami alapvetően mozgat, hanem egy belső igény a Jézus Krisztussal való közösségre, és az iránta érzett buzgó szeretet. Az Úr Jézus kedvét keresem, mert örömet kívánok szerezni neki. Miért? Mert ez okoz nekem is örömet.
„Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van” (Zsolt 40,9)
